2020. szeptember 15., kedd

Szia Kedves Olvasó!

E havi számunkban:

Végzős bál a láthatáron - Mulat már a vén diák
Lehulló sárga falevelek - Hírek Bogolyfalváról
Szeptemberi diákbörze - Zippzhar Mária és Csonka Zsombor a reflektorfényben
Kémeink jelentették - A festmények nem pihennek
Farkas a gurkók között - Interjú Damyan Volkovval
A vizsgaidőszak mindenkit megborít - Az őrület képekben
Világunk egy pszichoterapeuta szemével I. - A szakértő válaszol
Pár szó a polgármesterrel - Riport Daróczy Konráddal
Barangolás a virtuális valóságban - Ízelítő Sierra varázslatos világából
Virágnyelv leckék 4. - Egy szál liliom, egy szál gerbera
A szóbeszéd nem tény... - Szerkesztői helyreigazítás és megjegyzés
Hűvös szelek járnak... - Őszi csillagtanácsok
Tanonctámogató talány - Vizsgadrukkos keresztrejtvény



Kedves Olvasók!

Először is kellemes elmélyülést kívánok e havi, bőséges számunkban!
Másodszor pedig ezen sorokkal búcsúzom az iskolaújság főszerkesztői posztjától, ettől a megtisztelő és csodás feladattól. Úgy érzem, ideje átadnom a stafétát. Köszönöm szépen a teljes szerkesztőségnek, ennek a varázslatos gárdának a munkáját, és köszönöm a drága olvasóinknak is, hogy itt vannak nekünk és hónapról hónapra fellapozzák az Edictumot!
Elköszönésem viszont részleges csupán, hiszen a rejtvények nem adják fel magukat: újságíróként természetesen tevékenykedem tovább.

Ölel benneteket,
Thomas
//valamint Adam, Jonathan és Charlie//

Végzős bál a láthatáron

Bizonyára minden végzős megrémült, mikor megtudta, hogy a bál a szokott menetrendtől eltérően nem a vizsgaidőszak előtt, hanem annak végén kerül megrendezésre. Éppen ezért egy kicsit utánajártunk a tematikának és az az olvasó, aki időben kapja kezébe legújabb számunkat, már bőven tisztában lesz azzal, mi vár rá az est folyamán. Figyelem, ez csupán egy kedvcsináló, az igazi party este kezdődik majd!


Még évekkel ezelőtt megrendezésre került egy '20-as évek buli az akkori Bogolyfalvi Tanács szervezésében, ez a mostani azonban nagyszabásúbb lesz, mint bármi más, amit remélni mertünk. A bál tökéletessége épphogy visszafogottságában és a régi kor felidézésében rejlik majd. Azok a különleges, csillogó ruhák, amikben charleston-t roptak, a fülbemászó jazz, melyre több millió csípő ringott, most Titeket is táncra hív!

Az esemény a Boglyas téren kerül majd megrendezésre, ahol több programmal is várják majd az érdeklődőket. Amit biztosan sikerült kiderítenie szerkesztőségünknek, hogy egyetlen végzős sem marad megválaszolatlan kérdésekkel - de legalábbis eggyel biztosan nem. Ha a hír igaz - bár ezt lapzártánkig nem erősítette meg a DÖK elnöke -, akkor minden ötödikes, aki kezébe poharat ragad, elsuttoghat egy kérdést, melyre az italától választ kap! Ha ez nem volna elég, a résztvevők tükörlabirintusra is számíthatnak, bár ennek pontos részleteit egyelőre még homály fedi.

Akárhogy is alakuljék a mai este, minden végzősnek gratulálunk és jó szórakozást kívánunk!

Lehulló sárga falevelek

Alig koccintottunk a boldog új évre, máris itt az ősz, hamarosan a település kéményei újra szolgálatba állnak. Az őszi időszak sok változást hoz, lássuk, mik is azok:

Tanévzáró sütiest
Az Edictum megjelenésének napján véget ér a vizsgaidőszak, innentől már csak a végzős bál és az érdemjegyek miatti izgulás van vissza, illetve az, hogy leadva az utolsó lapot is, nekiálljunk lázasan csomagolni, hiszen várnak minket az otthoni ízek. Azonban mielőtt olyan nagyon nekiindulnánk, a Czukorvarázs Cukrászda és a Pillangóvarázs Teaház közös estjére invitál mindenkit. Akciós sütemény és tea párosításokkal, különlegességekkel, az őszi ízvilág kóstoltatásával várnak minden érdeklődőt ma este a vendéglátó negyed kültéri részén!

Faültetési kezdeményezés
Civil összefogás keretében Bogolyfalva Mágustanácsának harminchárom fát ajándékoztak helyi lakosok, akik elsősorban azt szeretnék, ha a lakóutcák hasonlóan hűvösek lennének, mint az Árnyas sétány, illetve fontos számukra a környezetvédelem is. A harminchárom fát várhatóan október közepén ültetik el, illetve a kezdeményezés kiegészítéseként további fák vásárlását tervezik, hogy a négy utca között egységesen oszthassák ki. Hogy mennyire fásulnak be az utcák, az csak októberben derül ki.

A népességszámlálás eredménye
Augusztusban lezajlottak a mágustelepülések népszámlálásai, mostanra pedig megérkeztek annak adatai. Amíg Kunszenilla helyzete egyre aggasztóbb, hiszen már csak nyolc fő él a településen, addig Bogolyfalva népessége alig három év alatt a kétszeresére nőtt, ráadásul idén kimagasló volt a születések száma is: összesen harminchat gyermek látta meg a napvilágot a településen élő családokban. Az új tanév, illetve a negyedik utca megnyitása és a városi rang egyre vonzóbbá teszik a települést, ahova elsősorban a 17 és 36 év közötti varázslónemzedék letelepedése zajlik.

Őszi munkálatok miatti fennakadások
Megkezdődtek az őszi munkálatok a településen: szeptember második felében és várhatóan október első hetében nem lesz látogatható a tó körüli rész, illetve fokozott figyelmet kérnek azoktól, akik a Boglyas téren haladnak át. A munkálatok zöme éjjel, hangtompító bűbájok alkalmazásával zajlik, hogy a lakosságot csak minimálisan zavarják. Október első hetében, a munkálatok utolsó szakaszában a Fő utca és a Vendéglátó Negyed rendbetétele, ősziesítése zajlik majd, így az üzletek ezen a héten megváltozott nyitvatartással lesznek elérhetőek.

Teapontok létesítése
A település idősebb lakosai Széles Ernőné Ensel Erzsébet - Bözsi néni - közvetítésével megkeresték a település vezetőjét, kérvényezve, hogy a hirtelen jött hidegben az idősebb és koruknál fogva lassabban közlekedő lakosok egészségmegőrzésében segítsen. Ahogy nyáron hűsítő, úgy ősszel és télen melegítő pontok kihelyezését indítványozták, vagyis azt, hogy Bogolyfalván több ponton forró teával várják azokat, akik a hűvös idő beköszöntével, ügyeik intézése közben átfáznának. Az úgynevezett teapontok önkéntesek bevonásával a település hat pontján lesznek elérhetőek: a Bogoly Színház előtti szakaszon, a Vendéglátó Negyed bejáratánál, az Árnyas sétányon, a Bogolyfalvi temető bejáratánál, a vasútállomás előtt, illetve a Művelődési háznál. Teát ingyen fogyaszthat bárki, azonban minden standon kihelyezésre kerül egy adománydoboz, mely a menhely részére gyűjt, hogy a bent lakó állatok téliesítése megtörténhessen. A két kezdeményezés egymástól független, így az adománygyűjtők a vendéglátóhelyeken, a színházban és a vasútállomáson is megtalálhatóak.

Szeptemberi diákbörze

Ballag már a vén diák...

Nincs olyan tanév, hogy ne lenne meg a torokba gombócot szorító érzés, hiszen egy évfolyam újra kiballag, és ki tudja látjuk-e még őket. Idén is szép számmal akadnak végzősök, akik minden erejükkel a Varázstani Alapismeretek Vizsgára koncentrálnak, ám sikerült elkapnunk Zippzhar Máriát és Csonka Zsombort, akik mégis feleltek kérdéseinkre.


Rögtön az első kérdéssel egy kicsit előre rohanok, de most engedd ezt meg nekem. Milyen érzés végzősnek lenni? Olyan, amilyennek vártad vagy nagyon más?
Mindent megengedek neked, én sem tudnám tartani a sorrendet, ne viccelj! *vigyorog* Az az igazság, bevallom, hogy könyvek meg filmek alapján inspirálódva azt képzeltem, hogy ez az egész olyan lesz, mint az amerikai gimikben, hogy majd amikor elsétálok a folyosón, akkor mindenki utánam fordul, másokkal íratom meg a házikat, meg ilyenek... De még mindig nem lógok ki a sorbó- ÉS EZT MOST NEM A MAGASSÁGOMRA ÉRTETTEM, OKÉ? Szóval még mindig nem lógok ki a sorból, mindenki ugyanolyan, mint előtte volt, csak egy fokkal idegesebb, mert a Verbunkos Aranymedál Verseny a nyakunkon. Ne, ne is kérdezd, ha így mondom, az agyam nem fogja fel a fenyegetést és nem parázok rá. *bólogat* Igazából mivel itt tervezek még maradni - na nem bukni, mestertanoncnak -, kicsit olyan végzős is vagyok meg nem is érzésem van. Vannak még felettem, ugyanakkor biztosan vannak akikkel ezután elválik majd az utunk egymástól. Mint a háborúba induló katonák! *felcsillanó szemmel emeli szalutálásra a mancsát és kezdi el lóbálni a lábait a széken, mintha masírozna*


Óvatosan azzal, hogy mindent megengedsz nekem, veszélyes vagyok! *vigyorodik el úgy, hogy
még a fogai is megvillannak.* Istenem, azért kellett egy pillanat, amíg megértettem, hogy milyen versenyre gondolsz, de rendben, nevezzük így. Szóval akkor túl a versenyen, lerázva a terheket és egy kellemes szünet után visszatérsz közénk. Milyen szakon folytatod?
*felemelt kezekkel hőköl hátra, hogy mutassa, retteg ő, majd csak kuncog, összezúzva a felépített színjátékot* Ha minden jól megy, *dörzsöli össze a kezét* dupla szakra jövök vissza, ez egyrészt azért jó, mert még több mindent megtanulhatok, másrészt jobban lefáraszt, és kevesebb időm marad majd furcsa dolgokon agyalni és kivitelezni őket. Hű, érzem, hogy most sóhajtott fel megkönnyebbülve minden olvasó! Khm, szóval Botanikát és Bájitalkészítést szeretnék tanulni, ami azért is jó, mert egy csomó tárgy amúgy egyezik, így azért nem arról van szó, hogy egyszerre lennék űrkutatátor és nyelvész. Ja, és ígérem nem robbantok fel semmit! *elgondolkozik* Szándékosan. 

Úgy tűnik ez egy bájitaltanos mélyinterjú lesz, mert ha jól tudom, a másik interjúalanyom, Csonka Zsombi a jövőben szaktársad lesz. Hogyhogy a Bagolykő és nem az egyetem?
Nekem sokat jelent az, hogy ezt már ismerem, a tanárokat, a többi diákot, és úgy gondolom később is elmehetek még az egyetemre, ha szeretnék, de egyelőre miért váltanék valami olyanról, amit szeretek és bevált? A szakirányomban amúgy is nagy szerepe van azoknak, akik eddig tanítottak és megszerettették velem ezeket a tárgyakat, ha most változnának körülöttem az oktatók, akkor lehet a kedvem is elmenne, azt pedig nem szeretném. Lehet, hogy valahol gyávaságnak tűnhet és, ha az, hát vállalom, de nekem mégis sok jó emlékem kötődik a kastélyhoz - és szeretnék még többet szerezni belőlük.

Nem hiszem, hogy gyávaság lenne, inkább a biztosra mész. Ha később az egyetem mellett döntesz, akkor is faragsz ezzel legalább kettő, de lehet három félévet is, ami nem rossz. Említetted korábban, hogy furcsa dolgokon agyalsz, amikor unatkozol. Mit értesz furcsa alatt?
Meg hát végül is a tudás nem vész el, amit megszereztem! *bólogat lelkesen, majd felnevet* Komolyan ezt még kérdezni kell? Azt hittem, mindenki tudja, milyen káosz uralkodik idebent. *mutat a fejére* Hát figyelj, én mondhatnék példákat, de biztos erre szeretnénk pazarolni a nyomdafestéket? Bárkit érdekel, mi megy a fejemben, keressen csak meg és a legilimencia segítségével első kézből hallhatja majd minden apró gondolatomat. De ne akarja ezt senki, nem olyan vicces, mint amilyennek hangzik. *legyint* Apropó, Odett, van egy fura izé a hajadban *odahajol kiszedni a szöszt, és kalimpálva megpróbálja lerázni saját ujjairól*

Szóval minden bátor legilimentor tanonc mehet hozzád gyakorolni. Ez kedves és veszélyes, úgy érzem, de… *akaratlanul is oldalra nézve figyeli, ahogy szösztelenítik és hirtelen zavarba is jön.* Köszi, biztos rossz helyen jártam előtte. Hm, szóval, mi az, amit a legjobban szeretsz a kastélyban?
Amúgy igen, de arra gondoltam, hogy én bárki fejébe tudom sugározni a gondolatokat, szóval nem is kellene feltétlenül tanoncnak lenniük, ha kíváncsiak. Megoldjuk. *bólogat, és inkább figyel a kérdésre* Ó ez egyszerű, az embereket! Kicsiktől a nagyokig, hát ők teszik azzá az iskolát, ami. *vállat von, majd felcsillan a szeme* Ó, és a kajákat, azt majdnem elfelejtettem, igen, azt hiszem, az jön másodikként a sorban... *töprengve malmozik az ujjaival* Vagy itt most olyasmit kellett volna mondanom, hogy nagyon szeretem a keleti szárny ööö második emeletén az ablakpárkányokat, mert kényelmesen lehet rajtuk szundikálni? Vagy a tárgyakkal kapcsolatban? *oldalra biccenti a fejét*

Nem, nyugi, a válaszod tökéletes volt. Visszagondolva az elmúlt öt évre, melyik a kedvenc emléked?
Hűűha, öt évből válasszak ki egy pillanatot? Ez valahol kegyetlenség. *felfújja a pofiját* Legyen a mostani pillanat, hogy itt ülök előtted, és visszagondolok minden jóra, ami eddig történt!

Mondanám, hogy kegyetlen vagyok, de ezzel most nagyon meghatottál. Akkor erről kérdezek. Milyen érzés volt, amikor elkaptalak a folyosón, hogy gyere velem interjúzni?
*széles vigyort villant, majd elpirul* Először megijedtem, mert nem tudtam mire vélni a hirtelen támadt érdeklődést, de aztán mondtam magamnak, hogy "Figyelj Masa, odamész, válaszolsz, beszélgettek, és jól fogod magad érezni közben!", meg hát belegondoltam, hogy addig sem kell a "versenyre" vagy ne adj Merlin az LLGre tanulnom, úgyhogy még kikapcsolódásnak és figyelemelterelésnek is jó lehet, szóval végső soron megörültem, elhatároztam magam és... *abbahagyja a heves gesztikulálással kísért hadarást* Hát, itt vagyok, szóval valahol icipiciricinycifincit imponál is, hogy engem kértél meg. *ártatlanul pislogva mutatja ujjaival milyen icipiciricinycifincit*

Örülök, hogy igent mondtál. Megsúgom, te voltál az első gondolatom és az első ember, akit
megkérdeztem. Egy mestertanonc szabadabb, mint egy alapképzéses, más szabályok lesznek érvényesek rá. Szerinted mennyiben fog a te életed megváltozni?
Nenenene! *fogja be a fülét* Ne mondd, hogy kevesebb szabály vonatkozik rám, mert a most meglévőket sem tartom b- mármint, khm, akarom mondani, izéé ööö, ezt inkább húzd ki kérlek. Még nem igazán véstem a fejembe az új szabályokat, tudod, nehogy véletlen már most azok szerint kezdjek el mozogni. Persze tudom, hogy például nem küldhet büntetőmunkára egy prefektus, de ezt is csak azért, mert csíptem már el mestertanoncot én is régebben. Nem hiszem egyébként, hogy sokban változtatnék, már így is képes vagyok túl szabatosan értelmezni őket. Hihi? 

Ne is foglalkozz vele, én is a saját szám íze szerint értelmezem őket. Nézzük egy kicsit még a mestertanonci szakjaidat. Elég sok mindent lehet velük kezdeni. Van olyan munka, amiben már látod is magad a jövőben?
*cinkos pillantás* Rengeteg, a toxikológiai kutatótól kezdve a sztárkviddicsesen át a grafitceruza tesztelőig. Igazából nem akarok ennyi mindent előre eldönteni, mert ha mégsem jön össze valami, akkor sokkal több minden borul. Arról nem is beszélve, hogy mire végzek, biztosan rengeteg minden változik még, lehet lesznek új szakmák, vagy tűnnek el régiek. Gondolkoztam rajta, hogy legalább gyakorlatot szerezni mondjuk mehetnék Anyu virágboltjába Budapesten, mert azért ott mégis a botanika is megvan, és valószínűleg a felvételi sem lenne olyan nehéz, de kicsivel talán... több kihívást keresek? Egyelőre. De áttervezni mindig van idő.

Illetve örök igazság, hogy sosem szül jót, ha családtaggal társul az ember. Ha most egy elsőéves ülne itt veled szemben, akit meg kell nyugtatnod, hogy jó helye lesz a Bagolykőben, mit mondanál neki?
*fellelkesülve húzza ki magát és lejjebb is néz, mintha tényleg egy alacsonyabb valaki ülne vele szemben* Tudod, itt lenni olyan, mint sodródni egy folyón. *mivel menet közben találja ki, mit akar, lassan buknak ki a szavak* Néha neked ütközik pár ág vagy kavics és megkarcolnak, de aztán a víz ki is mossa a sebet, amiről kiderül, hogy nem is olyan vészes, mint elsőre gondoltad. Ráadásul közben figyelhetsz cuki halacskákat, akik lubickolnak melletted, és ha mosolyogsz, már nem is figyelsz arra, hogy egyszer-egyszer elszomorodtál. Ha elég gyors vagy, akkor pedig megpróbálhatsz megsimogatni egy szitakötőt, vagy begyűjteni pár fényes kavicsot a meder aljáról. *felnéz nagy elégedetten, majd pattogni kezd* Ó, vagy azt, hogy keresse meg az Édesség-kuckót, a cukorkóma mindenre megoldást nyújt! *bólogat hevesen*

Meg kell, hogy mondjam, az utolsó pillanatig azt hittem, hogy valaki más ül velem szemben. Mind a két tanács igazán hasznos, ez az egész, amit mondtál pedig gyönyörű. Tudom, hogy ez nem fog tetszeni, de ez az utolsó kérdés, amit szerettem volna feltenni neked és ezzel megköszönni, hogy vállaltad az interjút, de, hogy ne kelljen a versennyel foglalkoznod, most elviszlek sütizni.
ÚRISTEN, kapok sütit?! Odett, tudod mit, minden hónapban interjúztathatsz. *felpattan és már zsong összevissza* Mehetünk? Én kész vagyok, te kész vagy? Én soha nem voltam készebb! *kifelé menet elkezdi összezagyválni az édességeknek költött saját fantázianeveket, hátha a másik majd segít neki választani* Málnabálna? Csokis Partvis? Vasas Hűbelebumm? Citromos Agyzsibbadás? Szerinted belém fér kettő vacsora előtt, vagy akkor túlságosan túleszem magam és nem fogok tudni koncentrálni később? Vagy esetleg Havas Kókuszkóklerrakodó...




Rögtön az első kérdéssel egy kicsit előre rohanok, nyugi, ez Masánál is így kezdődött, szóval most engedd ezt meg nekem. Milyen érzés végzősnek lenni? Olyan, amilyennek vártad vagy nagyon más?
Igazából nem voltak elvárásaim a végzős évvel kapcsolatban. A tanulás nem hittem, hogy nehezebb lesz, az alvásütemem eddig se volt a legegészségesebb, és barátokból se számolok sokkal többet, mint eddig. Szóval bevallom, elég stagnáló az életem, mióta visszajöttem. Éppen ezért mondhatom, hogy a végzős év is csak egy a sok közül. Jelentkeztem mesterszakra, szóval még azt se mondhatom, hogy érezném, hogy itt a búcsú ideje.

Akkor mondhatjuk, hogy azért nem bántad meg a visszajövetelt, mert a Bagolyköves éveid még nem kifejezetten mondhatóak kereknek? Mintha hiányoznának dolgok a tökéletes lezáráshoz?
Nem ezért jöttem vissza, hanem mert nem volt nagyon választásom. A suliban továbbra is felügyelet alatt tudtak tartani, és gyám nélkül nem engedhettek csak úgy szélnek. Azóta felnőttem, viszont most van, ami miatt itt akarok maradni. Vagyis pontosabban valaki.

Pletykák ugyan vannak, ahogy folyosói elkapott pillanatok is. Adhatunk nevet a hölgynek, vagy inkább maradjon valaki, így óvva a magánéletet?
Rara. Én így szólítom. Aki tudja, tudja, aki nem, annak nem is kell.

Tökéletes, szóval Rara az oka annak, hogy szívesen maradsz még az iskola falai között, mint mestertanonc vagy azért a választott szak az, amivel érvényesülni szeretnél a jövőben? Sokan ugyebár ilyenkor még tanácstalanok a jövőjüket illetően, te mennyire határoztál meg egy irányt?
Igyekszem nem gondolni a jövőre. Régen sok mindent elképzeltem, aztán az élet mindig közbejött. Nem szeretek már úgy küzdeni, mint rég, mert nem érzem, hogy bármikor is győzhetnék. Ha nap nap után élek, nem érhet akkora csalódás. Hiszen valljuk be, a pletykákból már mindenki tudja, mennyi is ért már belőle. Szóval azt mondanám, inkább csak kiválasztottam azt a szakot, amin el tudom magam képzelni, mint diák. Lehúzok még itt pár évet, aztán pedig meglátjuk, mi lesz.

Van már elképzelésed, hogy melyiket választod vagy inkább az utolsó pillanatra hagyod?
Bájitalkészítésre megyek. Azokhoz értek, és talán még tudok is fejlődni benne. Hogy pontosan ezen kívül mit takar a tárgy, abban nem vagyok biztos, de majd meglátom, ha odaérünk. *vállat von*

Szerintem, ha ahhoz értesz, akkor mindenhez értesz. Majd korrepetálhatsz, és ezt komolyan
mondom. Utaltunk már rá, hogy nem mindig volt minden fenékig tejfel itt, de vannak olyan emlékek, amikre szívesen emlékszel vissza a diákéveidből?
Jó, majd próbálkozunk, elbújunk Misháék elől, és úgy robbantjuk fel a klubhelyiséget. Van, persze. Majdnem minden emlékem, ami Thomashoz kapcsolódik, hiszen azok még most is tartanak. Azonban az a baj az emlékeimmel, hogy eléggé kuszák még. Tudom, hogy én éltem meg őket, de mégis egy másik életben. Az ember elméje még inkább összezavarodik, ha sikerül összerakni. Két ember emlékei nehezen férnek meg egy helyen.

Egyre jobban tetszel nekem, nem is értem, hogy miért nem beszélgettünk eddig. Így, hogy nem tervezel, csak megéled a napokat, könnyebb az egészet elviselni?
Ha meg akarnám nyugtatni a nagyközönséget, azt mondanám, hogy igen. De igazából ezzel annyit teszel, hogy túlélsz. Ha csak vagyok egyik napról a másikra, nem érzem igazán, hogy élek, mert a motiváció az, ami az embert munkálja. Nekem az nincs. Szóval igyekszem spontán lenni, új dolgokat próbálni, sokszor maga az adrenalin hajt. És ez az, ami leginkább segít tovább lendülni, hogy mindig van valami, amit még nem próbáltam ki, ami még hátra van.

Vannak olyan szegmensek, amik kifejezetten adrenalinlöketet adnak, vagy inkább mindig új dolgokba vágsz bele és várod a hatást?
A kviddics nekem ilyen. Eleinte csak azért mentem, hogy kipróbáljam, mert az is egy élmény. Azóta azonban már nem csak akkor telítődöm meg adrenalinnal, ha közel jön a gurkó, hanem akkor is, ha valamelyik csapattársammal történik valami. Kezdek valami törődésszintű dolgot érezni irántuk. Viszont ezen kívül általában újdonságok. Rarával is úgy találkoztam, hogy segített bliccelni a vonaton. Első alkalommal bűntársammá fogadtam. *mosolyodik el először az interjú alatt*

*mosolya egy kicsit szélesebbé válik, mert észreveszi ő az ilyeneket, nem olyan szívtelen, mint gondolják* Ha most egy elsős ülne itt veled szemben, és meg kéne győznöd, hogy a Bagolykő jó hely lesz számára, ne aggódjon, mit mondanál neki?
Azt hogy... Hmm... Azt mondanám neki, hogy ne aggódjon, mert lesz legalább egy valaki, aki mindig kitart mellette. Ezen a helyen annyi színes ember fordul meg, hogy mindenki megtalálja, ahova tartozik, és még inkább, hogy kihez. Nem kell, hogy mindenki szeressen, csak az a pár, aki számít. Ha azokra koncentrál, akkor minden rendben lesz.

Ezek nagyon szép gondolatok, amivel igazán jól esik zárni ezt az interjút. Bölcs tanács akár kicsiknek, akár nagyoknak, akik kétségbe vannak esve. Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám, és őszintén remélem, hogy a dolgok nálad egyre jobb és jobb irányba haladnak majd.
Én is köszönöm.

Kémeink jelentették

Bár sokak számára úgy tűnhet, a vizsgaidőszakban megáll az élet, mindenkit biztosítunk arról, hogy ez egyáltalán nincs így. A szerelem megállíthatatlanul tör előre, néha nem kissé viharos szeleket kavarva, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor sorsok dőlnek el. Merre tanuljak tovább? Mit kezdjek az életemmel? Mi lesz, ha megbukom? Mihez kezdek ezután? Bizonyára mindenki megfogalmazta már legalább egyszer ezeket a kérdéseket, s bár válaszokat nem adhatunk rájuk, az mindig segít, ha mások nyomorával vagyunk elfoglalva... Jöjjön hát az e havi pletykaadagunk!

Zaklatási ügy
Komoly perpatvar látszik keveredni abból, hogy Lucas M. Deighton az egész iskolát kiplakátolta egy hirdetéssel, mely szerint egy galleonért randizni, két galleonért pedig csókolózni lehet Vajda Olíviával. Noha az egész egy ártatlan, ám igen gonosz tréfának indult, a végén komplett zaklatási ügy keveredett belőle. Amikor a hét utolsó napján egy mestertanonc már a lány szoknyája alatt matatott, gondolván erre is fel van hatalmazva, Ambrózy tanár úrnak kellett közbelépnie és megvédenie a rellonos erényét. Sokáig úgy tűnt, hogy a hét leteltével elül majd a pletyka, hisz minden csoda három napig tart, azonban az ügy itt nem ért véget. Egy aggódó diák ugyanis levelet írt Olívia szüleinek, melyben névtelenül tájékoztatta őket, hogy a lány több ízben is szexuális abúzus áldozata lett, s mindannyian tudjuk, hogy a Vajda név mire képes. Úgy hallottuk, Rothman igazgató úrnak igen izzasztó beszélgetése volt a felháborodott felmenőkkel, s azzal zárult végül a diskurzus, hogy ennek még lesz folytatása. Az már csak hab a tortán, hogy eközben Olívia és Lucas igencsak összemelegedtek, aminek - mit ad Isten - a szülők egyáltalán nem örülnek. Azt rebesgetik, talán el is tiltják őket egymástól, ki tudja?

Szárnyaló szerelem
Nem ez lenne az első alkalom, hogy a kviddicspályán köttetik örök szerelem, éppen ezért már meg sem emelkedett a szemöldökünk, mikor Scheffer Riza Cirilla nemes egyszerűséggel rávetette magát Bakker H. Dusánra. Kevesen gondolnánk, hogy a teletetovált srác népszerű a lányok körében, azonban ideje felébrednünk és kinyitnunk a szemünket: bizony nagyon is imádják és mondjon bárki bármit, ezek szerint alapja is van. Egy bennfentes szerint Riza teljesen le volt lombozva, hogy nem a rellonossal került egy csapatba, állítólag megkereste a játékvezetőt is, hogy tegyen valamit ez ellen az igazságtalanság ellen, csakhogy a sorsuk eldöntetett. Amikor a meccs a végéhez közeledett, a levitás végül nem bírta tovább és érzéseit bizonyítandó szó szerint ráakaszkodott az egyébként totálisan meglepett Dusánra. Na bakker! Hogy végül szerelme viszonzásra talál-e, az kérdéses, mert úgy tudjuk, a fiú nem az a romantikus lélek, de hátha ezúttal kellemesen csalódunk...

A jövő árnyékában
Van az a típus, aki születésétől fogva tudja, hogy mi szeretne lenni és egész életét arra az egy hivatásra teszi fel. És akkor ott vannak azok, a többség, akik még ötödik évfolyamban sem tudják, merre menjenek tovább. Noha Harmat Betti még csak második évfolyamos, már most borzasztóan gyötri a kérdés, mit kéne kezdenie magával, hiszen már csak két éve van hátra és nyakán lesz a VAV, no meg a DÖNTÉS, csupa nagy betűvel. Levitás társai, megneszelve, mennyire tanácstalan, megpróbálták terelgetni. Egyik reggel például a papucsa helyett egy puffskein-t talált, amire jól rá is lépett, de ez a legkevesebb, sajnos sikerült összeszednie a már ismert puffskein-pattanást is, így a napját Eleanora tanárnőnél indította. Ebből mindenesetre arra már rájött, hogy bestiákkal semmiképp sem akar foglalkozni. A másik próbálkozás sem segített túl sokat, hiszen ruhái közé csalánt csempésztek, ezzel a gyógynövénytan felé sodorva szegény párát, csakhogy kiderült, allergiás a növény csípésére, így ismételten a gyengélkedőn kötött ki. Lassan mi tartunk attól, mi lesz a szfinxek legújabb őrülete, úgyhogy innen is kitartást kívánunk és mielőbbi felépülést!

Nincs kivétel
Noha most már biztos, hogy Sebastian Gérard Felagund távozik a tanári karból, még utoljára bebizonyítja, hogy nála minden diák egyenlő. Nem mintha ebben bárki is kételkedett volna idáig. Mindenesetre e kemény kéz ezúttal nem másra, mint Damien Sebastian Felagundra, a professzor úr unokájára csapott le, ugyanis kegyetlenül meghúzta Őt bájitaltanból, aminek következtében a fiú évismétlésre kényszerül. Állítólag többen is igyekeztek meggyőzni a profot, hogy ugyan legyen már megengedőbb, csakhogy idős feje hajthatatlan volt. Úgy véli, attól, hogy a rellonos az unokája, még nem illetik meg semmilyen jogok, mi több, ez inkább kötelezettségeket ró rá, hisz nem egyszerűen jól, hanem kiemelkedően kell teljesíteni a mágia ezen területén. Az teljesen mellékes, hogy a fiú miben lehet jó, esetleg miben szeretne jó lenni, ez a családi nehezék Őt is el fogja kísérni. Szolgáljon hát vigaszként, hogy jövő tanévben már egészen más ül majd a tanár úr székében - feltéve, hogy bárki meg meri pályázni a posztot.

Titkos üzenet
Gondolom nem mi leszünk az elsők, akik felnyitják a diákság szemét a tekintetben, hogy a tanári kar egyes tagjai több, mint szemrevalóak. Most mégsem a már megszokott nevekkel fogunk előrukkolni, ugyanis a botrány a mindig kedves és vidám Keserű Mátyás Flóriánt érte el! Mindig is tudtuk, hogy Őt csak és kizárólag imádni lehet bohókás természete és ellenállhatatlan tanítási stílusa miatt, azonban minden határon túlment az az egyelőre ismeretlen lány (vagy nő, ugyebár), aki a szerelmes levelek szintjét átlépve írásban kereste meg a férfi feleségét! Hogy miért? Mint kiderült, színt vallott az asszonynak, miszerint hosszú hónapok óta figyeli a férjét és halálosan beleszeretett, s ha már itt tartanak, jobb ha tudja, hogy a levitás házvezető viszonozza is ezen erős érzelmeket - csak még nem jött rá. Matyi bának most aztán főhet a feje, elvégre a tanulók azonnal találgatni kezdtek, ki lehetett ez a furmányos teremtés. A legmerészebbekben még az a gondolat is megfogant, hogy esetleg a férfi házvezető-helyettese, Szentmihályi Izabella állhat a dolgok mögött! No persze ezt mindenki egyből elvette, hiszen teljességgel egyértelmű, hogy a nő szíve csakis kedveséért, egyben gyermeke, Kristóf apjáért dobog. No de akkor ki lehet a titokzatos rajongó? Reméljük, hamarosan kiderül!

Farkas a gurkók között

Interjú Damyan Volkovval

Nincs olyan, legyen akár fiatal, akár idős, aki ne ismerné Damyan Volkov nevét. A kviddicsklasszis sok fiatal példaképe, a Rellon ház vezetője, a tehetséggondozósok "apukája". Az idény végén vele készítettünk interjút.


Arra gondoltam tanár úr, hogy az interjú során beszélgessünk kicsit a múltról, a jelenről és a jövőről, hogy kicsit jobban megismerhessük Damyan Volkovot, ha Önnek is megfelel, természetesen.
Hogyne, természetesen! Örömmel válaszolok bármilyen kérdésre, amire kíváncsiak a kedves szerkesztők, olvasók! *mosoly*

Köszönöm, akkor vágjunk is bele. Mikor és hol merült fel Önben először, hogy a kviddics lesz a jövője?
Hűha! Egészen fiatalon, pontosan nem is tudom, hány éves lehettem. Máguscsaládból származom, így már az iskola előtt sem volt ismeretlen a kviddics, de komollyá valamikor Durmstrangos éveim második felében vált. Az alapoklevél megszerzése után már szerződésekről tárgyaltunk, ifistaként a cserepadról pedig hamar a nagyok közé kerültem, és félbe is hagytam a tanulmányaimat, hogy a sportra koncentrálhassak.

Félbehagyott tanulmányok… vagyis, ha jól értem, akkor eredetileg más pályát képzelt el
magának?
Mindig is irigyeltem azokat, akik határozott elképzelésekkel és célokkal kezdenek bele valamibe, főleg, ha valaki már fiatalon elhivatott a jövőjével kapcsolatban. Igazából nem voltak egzakt terveim, fiatal fiú voltam a pubertás közepén, kiemelkedő érzékkel és érdeklődéssel a kviddicshez, amit nagyon szerettem, szóval csak szerencsés vagyok, hogy a hobbim vált végül a munkámmá. Mármint, ez mindig úgy hangzik, mintha csak hozzám vágták volna a mindenki által áhított sült galambot és semmit nem tettem volna az érdekében, de mindenki tudja, hogy önmagában a tehetség semmire nem elég egyetlen területen sem. *halvány mosoly* Egyébként nemzetközi tanulmányok volt az eredetileg hasraütésszerűen választott nagy karrierötlet, azt hiszem. *elgondolkodva vonja össze szemöldökeit, ahogy próbál visszaemlékezni diákéveire* 

Sokan nem tudják, hogy mennyi lemondással és fájdalommal jár, ha valaki igazán tehetséges valamiben. Azonban mind tudjuk, hogy a sportolóknak az egyik legnehezebb, hiszen nekik rövid úgymond a szavatosságuk. Nem bánta meg, hogy végül később nem ült vissza az iskolapadba?
Egy rövid időre valójában megtettem, hogy hivatalosan is vezethessek meccseket és menedzselhessem a jövő nemzedéket, de nyilván a gyakorlati tapasztalattal kicsit máshogy nézett ez ki esetemben, mintha végig kellett volna ülnöm a képzést nulláról. Nem igazán tudom elképzelni, hogy mással foglalkozzak. De azt szokták mondani, hogy sosem késő képezni magunkat, ki tudja, lehet, hogy pár éven belül beleunok a kviddicsbe -esélytelen-, és nyitok egy... *egy pillanatnyi szünet, amíg kitalálja, milyen bagatell dologgal rukkoljon elő* virágboltot. *kuncog, ahogy beleképzeli magát a szituációba*

Kérem, ne. Bár azt hiszem, a feleségemmel való kapcsolatomat kimondottan előrelendítené, mert akkor minden nap be kéne mennem Önhöz virágot venni. *vigyorodik el, mert nem titkolt, hogy egy elkötelezett Volkov fannal van dolgunk, aki sok olyan kérdést kell feltegyen, amit ő tud, de az olvasók nem biztos, és igen, akkor minden nap virágot venne* Azonban maga a szituáció érdekes. Ha nem az lenne, aki, hogyan képzelné el a ma Damyan Volkov-ját?
*láthatóan remekül szórakozik, elneveti magát a reakción és meglepetten vonja fel szemöldökét a következő kérdésre* Hű, remek kérdés, fiatalúr. Őszintén szólva nehéz elképzelni, hogy ne legyen semmi közöm a kviddicshez. De tegyük fel... *bólogat, elgondolkodik* Valószínűleg a családi vagyont herdálnám csak el unalmamban. Komolyabbra fordítva a szót, mindenképp olyasmit tudok elképzelni, ami mozgalmas és változatos, esetleg riporterkedés. *villant egy jókedvű, széles mosolyt interjúztatója felé* Valami hasonló, izgalmas, de nem véresen komoly szakmáról lehetne szó, sosem bíznék emberéleteket alternatív önmagamra. Sem.

Vagyis megmaradna agglegénynek, akiről olykor felröppen a hír, hogy éppen kivel van jóban, de igazán bizonyítani sosem lehet, hogy csak kísérő vagy annál több?
Kétségtelenül. Mit mondhatnék, élvezem a rivaldafényt és szórakoztatnak a hamis szóbeszédek. *vigyorog*

Nagyon tisztelem magában, hogy egy alternatív világban sem hazudtolná meg önmagát. Mennyire nehéz a váltás, amikor profi játékosból játékvezetővé válik az ember?
Köszönöm az elismerést. *nevet* Nehéz, rendkívül nehéz. Komolyabb szabályismeretet igényel nyilvánvalóan, és teljesen más perspektívát. A mai napig sokszor játékosként gondolkodom, miközben meccset vezetek, a választott taktikákat, megmozdulásokat kritikusan figyelem, sokszor azt kívánom, bár lenne beleszólásom, hisz egy-egy megcsúszásnál pontosan tudom, mi a hiba, hogyan lehetne jobb. De előnyömre is válik, hogy a másik oldalt is tapasztaltam, ismerem a bevett cseleket, a kiskapukat, nehéz észrevétlenül szabálytalankodni előttem.

Az elején vagy akár mostanában nem volt olyan érzése, hogy egy-egy pillanatban megindulna maga alatt a seprű és belevetné magát a szituációba?
Ó, dehogyisnem, rendszeresen. Van, amikor szemet gyönyörködtetően szép a játék és tökéletesen jó helyem van kívülről, de előfordul, hogy épp ezért ugrásra készen figyelek és úúúgy becsatlakoznék.

Hobbi szinten, akár barátokkal, régi csapattársakkal szokott még olykor baráti meccseken részt venni?
Inkább edzéseken szoktam látogatásokat tenni, és akkor dobálgatunk, játszadozunk, ilyen baráti meccsekre sajnos nagyon nehezen tudunk sort keríteni. És már épp elég idős vagyok ahhoz, hogy meg is árthasson a terhelés, szóval így komolyabban nem igazán.

Most inkább az idegeit terhelik?
Azokat lehet csépelni, acélból vannak, a korral csak edződnek, ellenben a fizikumommal. Az amatőr bajnokságokon akadnak elvetemült megoldások, a fiatalok többségének nulla félelemérzete van. Nyilván ez a profi ligában sincs máshogy, annyi a különbség, hogy ott megtanulják, hogy nem vállalhatnak több kockázatot a szükségesnél, hiszen nincsen cserelehetőség, nincsenek házi könnyítések, és egy hiba esetenként a karrierjükbe kerülhet.

Végül is sokan mondják, hogy az ősz hajszálakkal csak nemesedik a férfi. Ha már az amatőröket említette, beszélgethetünk kicsit a Bagolykövesekről? Először csak, hogy Ön hogyan látja őket?
Ez kétségtelenül így is van. *elvigyorodik* Hogyne! Először is kiemelendő, hogy az iskolai bajnokság szabályait elődeim nagyon szépen megalapozták, követhető és logikus pontokon van meghúzva, helyenként lazítva a rendszer. Az a tapasztalatom, hogy az iskola gyakorlati repülésoktatása nem a legkiemelkedőbb, ennek ellenére bőségesen akadnak kimagaslóan ügyes játékosok - nem meglepő, hát nem egy neves kviddicses járt a tanodába, mint az köztudott.

Mi az, amit a legjobban szeret és különbség a hivatalos és az iskolai meccsek között?
Amit a legjobban szeretek, az a gyerekek egymáshoz való hozzáállása, tisztelete és féltése. Persze ez már saját bőrükre abszolút nem igaz, azt bármikor képesek vásárra vinni a cél érdekében. Talán ez is az egyik legnagyobb különbség. Míg a kviddics egy iskolában presztízskérdés és a kupával tulajdonképp "csak" büszkélkedhetnek, addig a hivatásos meccsek valamivel... szárazabbak. Nem jó szó rá, de a ligában mindenki legalább minimálisan taktikusan áll hozzá, nincsen barátság, ott eredmények vannak, egyéni csúcsok, és győzelem vagy vereség.

Ki és mi volt itteni pályafutása alatt a leghajmeresztőbb?
A fogók végtelen elhivatottsága újra és újra meg tud lepni, és ez kivétel nélkül az összes poszton lévő játékosra igaz, aki valaha a vezetésem alatt játszott. Félelmetes, milyen szituációkat bevállaltak a győzelem reményében, általában saját épségük árán. Colton Fisher mindenképp kiemelendő név, sajnálom, hogy annak idején nem húzta be egyik csapat sem, ő nagyon sokra vihette volna véleményem szerint. Idén Layla és Olívia is nagyon kitettek magukért, ügyességben és látványos megmozdulásokban vitathatatlanul toplistások. A leghajmeresztőbb... Hm. Lássuk csak, volt itt seprűre felguggolva gurkó átugrás, egymás hátára rágurulás, a karika kézzel való megragadása forgás tengelyeként több ízben, terelőütővel egymást csapkodás, és valószínűleg még rengeteg más, ami hirtelen nem jut eszembe.

Már csak így felsorolva is igaz az, hogy a páholyokban egyáltalán nem lehetett unatkozni.
Említette Colton Fishert, van olyan játékos akár a mostani, akár a korábbi szezonokban, akit szeretett volna, vagy szeretne a tehetséggondozóban látni?
Többen is, ez azonban rajtuk múlik inkább. Volt már szó arról, hogy nem minden a tehetség, ugyebár. Lehet, hogy én látok valakiben fantáziát, őt viszont abszolút nem vonzza a dolog annyira, hogy hobbin túl terjedjen. Egyébként a mostani gyerkőcök közül kifejezetten sok mindenkivel tudnám elképzelni a közös munkát, Csonka Zsombor és Lóránt Bence nagyon ügyes terelők, a Valkűrök hajtólányai, Scheffer Riza és Somogyi Dominika közt jó az összhang, Szalamandra részről pedig pozitív csalódás volt Bakker Dusán, és még véletlenül sem utolsó sorban Kőszegi Róza, aki legfiatalabbként hősiesen állt helyt. A csapatkapitányokat, Layla Robillard-ot és Vajda Olíviát pedig már említettem, csak dicsérni tudom őket, bravúros játékkal örvendeztettek mindenkit! A jelenlegi bagázsból tényleg tulajdonképpen bárkivel szívesen foglalkoznék, ha akad ilyen terű ambíció.

Én csak ajánlani tudom nekik, hogy akadjon ilyen jellegű ambíciójuk. Mennyivel másabb az idei idény, amiben már csak diákok lehettek attól, ahol a felnőttek is képviseltethették magukat?
Érezhető a különbség, azért egy felnőtt legalább fizikumban mindenképp előnybe kerül a többnyire tinédzser korosztállyal szemben, ha kviddicses tapasztalatban nem is feltétlenül. Az érzékenyebb kérdés inkább abból adódott, hogy iskolánk tanárai léptek pályára egyes diákjaikkal szemben és, bár tudtommal nem történt ebből végül semmiféle megkülönböztetés, úgy döntöttem, jobb a lehetőségnek sem teret adni. Ettől függetlenül bármikor vevő lennék egy tanárok közötti megmérettetésre is például.

Szerintem a diákok is nagyon megnéznék azt, ha a tanáraik csapnának össze egymással. Beszéljünk még egy kicsit a jövőről, hiszen már nem akkora titok a tény, hogy ez az idény volt az utolsó, ahol az Ön neve szerepelt a játékvezető cím alatt. Miért döntött úgy, hogy nem folytatja?
Nos, igen, sajnos a hír igaz, viszont! Semmiképp sem marad teljesen kviddics nélkül az iskola, ugyanis a tehetséggondozót szeretném végre teljes gőzzel beindítani és kisebb csoportokban, illetve egyénileg foglalkozni a diákokkal. Ez az egyik ok. Ráfér a sportorientáltabb gondolkodás beindítása azoknál, akik tényleg érdeklődnek a témában, még ha nem is feltétlenül ebben az irányban képzelik el a hivatásukat. A másik ok ezen felül talán nem túl nagy meglepetés: a házvezetés, ami igazán újdonság és szeretnék minél több időt szentelni a Rellonnak. *bólint mosolygósan*

A tanári pályafutás, a házvezetőség egy új szakaszt jelent inkább, vagy egy korábbi, akár nem tudatos nem teljesített cél elérése?
Új szakasz mindenképpen. Sosem gondoltam volna, hogy hasonló pályára tévedek, és valószínűleg engem lepett meg legjobban, hogy mennyire élvezem. A fiatalokkal való foglalkozás nem idegen, nyilván, de játékvezetőként jóval közvetettebb, menedzserként pedig jóval szigorúbb munkakapcsolatról van szó.

Házvezetőnek lenni nem könnyű, főleg tizennégy és tizennyolc év közötti gyerekek esetében. Hogyan fogadták Önt, mint házvezetőt?
Nyílt lapokkal? *felnevet* Néhányan már ismerhettek a kviddics miatt, de -a lehető legjobb értelemben véve- semleges volt a fogadtatás, nem kaptunk Norával utálkozó pillantásokat és szándékos terepnehezítést. Bár ebben lehet, hogy közrejátszott a közösen szervezett évnyitó buli. *ártatlan mosoly*

Mondhatjuk úgy, hogy igazán jó volt a belépőjük. A jelenlegi felállást, vagyis a tehetséggondozót és a házvezetőséget mennyire érzi biztos pontnak? El tudná képzelni hosszútávon a mostani életét?
Abszolút. Elég változatos kihívások elé állítanak időnként a diákok, ugyanakkor minden pillanata megéri és igyekszünk is legjobb tudomásunk szerint helytállni a belénk vetett bizalomért cserébe. *ellágyult atyai mosoly*

Engem tejes mértékben meggyőzött, túl azon, hogy eleve szorosan kötődöm Önhöz, mint példaképhez. Nagyon hálás vagyok, hogy megtisztelt azzal, hogy nekem adott először interjút a lemondásával kapcsolatban és kívánom, hogy minden jelenlegi és jövőbeni terve megvalósuljon.
Én köszönöm az élvezetes társalgást, fiatalúr, és ugyancsak szeretnék sikerekben gazdag jövőt kívánni! És boldog házas éveket! *kuncogva teszi hozzá, visszaemlékezve az erre tett rövid megjegyzésre korábbról*

A vizsgaidőszak mindenkit megborít

Ez a tanév egyik, ha nem a leghúzósabb időszaka, ami nem véletlenül fordít ki mindenkit önmagából. Ilyenkor az eridonosok elfelejtenek hangosak és virgoncak lenni, sőt a legkeményebb rellonosok is kedvesen szólnak a levitásokhoz pár jegyzet reményében. Mindenki terrorban és horrorban tölti e napokat, ám mégis akad, aki ezt élvezi...? Egy szót se többet! Beszéljenek helyettünk a képek...


Úgy véljük, talán Darcy Palmer az egyetlen ember, aki örül annak, hogy elérkezett a vizsgaidőszak. Hogy miből gondoljuk? Ahogy véget értek a rendes tanórák és berekesztették a szorgalmik benyújtását, a tanárnő egyenesen fellélegzett. Nem titok, hogy a diákok idén extrém mennyiségű pontot gyűjtöttek, hála a gyógynövénytannak, ebből kifolyólag nem kevés munkát generáltak szegény professzor asszonynak. Valószínűleg most realizálta, hogy szenvedtetésének vége szakad és megünnepli, hogy felszabadul. De vajon a vizsgák tényleg ennyi fényt hoznak az életébe vagy előre ivott a medve bőrére?


Ugye ismerjük a szorgalmas levitásokról alkotott sztereotipizált képet? Nos, akkor eláruljuk, hogy mindennek van ára, méghozzá nem is kicsi. Az első évfolyamos Kőszegi Róza Amélia ugyanis önmaga árnyékaként lődörög a folyosókon, érthetetlen, szinte nem e világi szavakat mormol, miközben láthatóan jócskán elhagyta magát. Az, hogy a fésűjével napok óta nem találkozott, még csak hagyján, de a szemei alatt éktelenkedő bőröndök különösen nagy aggodalomra adnak okot. Azt rebesgetik, hogy a lány különböző szereket is fogyaszt, hogy erre az időszakra felpörgesse magát, ugyanis minden létező tárgyat felvett és nem ad alább, mint a 100%. Nagyon reméljük, hogy mindez csak pletyka, valaki mentse meg szegény teremtést!


Mindenki máshogy kezeli a stresszt, s nem kivétel ez alól Rentai Boglárka sem, aki az iskolai szabályzatot figyelmen kívül hagyva egyszerűen rágyújtott a folyosó közepén. Szemtanúk szerint a lány keze úgy remegett, hogy alig bírta ajkai közé tenni a cigarettaszálat és jó párszor neki kellett rugaszkodnia, mire végre felizzott a vége. Annyi biztos, hogy friss szokásnak lehettek tanúi, mert a nikotinnak tulajdonított kellemes érzés dacára köhögni és prüszkölni kezdett, végül el se bírta szívni az egészet, inkább feladta és elnyomta a csikket a padlón. Akárhogy is sikerült a vizsgája, nem lehet oka annak, hogy láncdohányossá váljon!


Sokan kételkednek abban, hogy valaha visszatérnek a tanoda falai közé, miután jól végezvén dolgukat kiballagnak. Mi legalábbis nem fogadtunk volna nagy tételben arra, hogy Várnai Rafael ismét megjelenik köztünk, s amennyire mi örülünk, annyira van kétségbe esve ő! Felreppent a hír, hogy az elméleti elemi mágiát oktató Mikola Keve nem tartózkodik Magyarországon a vizsgaidőszak alatt, s ennek örömére Várnai profra hárult volna az a nemes feladat, hogy minden egyes vizsgát maga írasson meg és javítson ki. Mikor ez kiderült, a férfi felpattant és kimenekült a teremből, ezzel is jelezvén, hogy esze ágában sincs ezt is elvállalni. Hiába szereti a tanoncait, vannak dolgok, amikbe nem áll bele...


Egyesek jobban teljesítenek a vizsgákon, mások kevésbé. Korábban már beszámoltunk a vidám eridonos, Vizsnyiczky Heléna Sára és navinés kedvese, Csonka Zsombor kapcsolatáról, azonban az idill egészen a szorgalmi időszak végéig tartott ki. Ebben a nagy szerelemben ugyanis egy dologról megfeledkezett a lány: a tanulásról. A teljes és totális kétségbeesés, jövőjének súlya és az idő szűkössége szakadt vállára, így több alkalommal pityeregve találtak rá, ahogy magába roskadva ostorozta "buta fejét", amiért képes volt így elhanyagolni a kötelezettségeit. Mi csak annyit tudunk mondani, hogy sohasem késő elkezdeni, szóval sírás helyett tanulásra fel, kislány!

Világunk egy pszichoterapeuta szemével I.

Sokan úgy tartják, a mágusok igen lényeges különbözőségeket mutatnak a mugliktól, ebben a cikksorozatban azonban rávilágítok majd arra, valójában milyen nagyot is tévednek azok, akik kettéválasztják a varázstudókat a varázstalanoktól. Hiszen gondoljunk bele, a mágián kívül minden közös: fizikai testben élünk, van lelkünk, gondolkodunk és érzünk, mindannyiunk ereiben vér csörgedezik, s a lelki traumák semmivel sem viselik meg jobban vagy kevésbé a mágusokat, mint a muglikat. Utóbbiaknál elterjedt módszer a pszichoterápia, melynek hagyománya immáron begyűrűzött a mágiatudók körébe is és egyre gyakrabban találkozhatunk vele. A következőkben fény derül majd a történelmünk folyamában fellelhető események hátterére, ahogyan a napjainkban használt bűbájokat és varázstárgyakat is sorra vesszük - természetesen pszichoterápiás szemszögből.

A pszichoterápia, mint olyan, egy igen komoly tudománynak számít a mugliknál, éppen ezért nem meglepő, hogy idővel elérte a mágustársadalmat is. Mert hát tulajdonképpen miért is megy valaki terápiára? Azért, mert valami nem stimmel vele és azt szeretné, hogy az a valami stimmeljen. Erre számtalan, mágiától mentes megoldás létezik, hogy csak néhányat említsek a teljesség igénye nélkül: katathym imaginatív pszichoterápia (KIP), hipnoterápia, ego-state, neuro-lingvisztikus programozás (NLP), kognitív viselkedésterápia és meseterápia. Mégis, azok, akik a varázslat birtokában vannak, rendelkeznek számos más lehetőséggel is.
Hosszú éveken keresztül a lelki gondokat a mágusok nem pszichoterápiával, hanem varázspálcával, bájitalokkal és egyéb mágikus eszközökkel orvosolták - márpedig belátható, hogy múltunkban történt nem kevés olyan esemény, mely feldolgozásra szorult. Bár ezeket a módszereket nem tekinthetjük az említett hatalmas csoport részeiként, az általuk elért eredmény mégis ugyanaz: valaki, aki korábban rosszul érezte magát, most jól, de legalábbis jobban van. Éppen ezért elsődlegesen érdemes összevetni e két kultúra eszközeit, majd górcső alá venni történelmünket és napjainkat is.

Edevis tükre

Sokan nem gondolnák, hogy a témához bármilyen szempontból is kapcsolódhat Edevis tükre, azonban a legfontosabb pontokra szándékomban áll rávilágítani. Mindenki számára ismert e tárgyra írt felirat:

"Nem arcodat mutatom, hanem a szíved vágyát."

Nem szükséges kimondottan messzire mennünk, hogy először a tükröt, mint motívumot értelmezzük, ez ugyanis számtalan mítoszban és legendában is megjelenik. A tükör minden esetben olyan információhoz juttat minket, melynek valamilyen okból kifolyólag nem voltunk tudatában. Lehet ez akár a jövő, de titkos vágyaink is, melyeket tudattalanunk rejt. Jelen esetben kijelenthető, hogy Edevis tükre megjeleníti azok vágyát, akik belepillantanak.

Pszichoterápiás szempontból két dolgot is egyértelműsít e tény. Az első és legfontosabb, hogy egyetlen pszichoterápia sem kezdődhet meg anélkül, hogy tisztában lennénk a kliens vágyaival. Ezek a vágyak irányzékok, segítenek abban, hogy terapeuta és páciens meghatározhassák azt a célt, mely érdekében a kezelés megkezdődik. Fontos leszögezni, hogy áhítatunk nem minden esetben megvalósítható, gondoljunk csak híres és nevezetes történelmi alakunkra, Harry Potterre, aki elhunyt szüleit látta Edevis tükrében. Azt már mindannyian tudjuk, hogy nincs olyan varázslat, mely holtat visszahozhat az élők közé, no de akkor mit is jelenthet e vágy, melyet a tükör megmutatott? E sóvárgás egyértelműen egy szerető család meglétére irányul, tehát megmutatja azt a célt, melyet el akart érni. Ismert a történet, hogy ez később sikerül is neki, hiszen feleségül veszi Ginnie Weasley-t és születik három gyermekük. Ebből kifolyólag egyértelműen megállapítható, hogy azon gyermekkori vágyálom, hogy szüleivel lehessen, nem teljesült, ezzel szemben az általa meghatározott cél, hogy saját családja vegye körül, végül mégis megvalósult.
S itt érkezünk el a másik dologhoz, mely tanulságként szolgálhat Edevis tükre kapcsán: fontos, hogy megismerjük belső vágyainkat, azonban személyiségfejlődésünket nemhogy nem viszi előrébb, inkább hátráltatja, ha ennek hatására irreális álmokba menekülünk. E varázstárgy éppannyira lehet egy ember változásának kulcspontja, mint mélybe taszajtója, éppen ezért fontos, hogy megfelelő kontextusban, kellő elővigyázatossággal járjunk el vele - akárcsak bármely más módszerrel, mellyel a pszichoterápia intézménye élhet.

"Ez a tükör nem teszi bölccsé az embert, nem tárja fel az igazságot. (...) Rossz úton jár, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni."

Daróczy Konrád - pár szó a polgármesterrel

A nemrégiben várossá lett Bogolyfalva első emberét, Daróczy Konrádot pályafutásával és polgármesteri címének elnyerésével kapcsolatban megannyi pletyka és híresztelés veszi körül. Ezekkel, és a várossal kapcsolatos terveiről nemrégiben már adott egy hosszabb lélegzetvételű interjút, ám ez alkalommal, mint magánembert kérdeztük életről és érzésekről. Sűrű időbeosztása okán csupán néhány percben. A következő beszélgetés a Bogoly FM műsorához készült interjú szerkesztett átirata.


Köszönöm, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet.
Köszönöm a felkérést és elnézést, hogy csak itt tudom fogadni, sajnos rengeteg teendőm van, melyektől nem tudok elszakadni.

Biztos vagyok benne, hogy jó néhányan faggatták már azzal kapcsolatban, hogy miként is lett városunk első embere. Hiszen számtalan információ kering több más mellett erről is a médiában. Jómagam ezért azt szeretném inkább megtudni kezdésként, hogy milyen érzés volt először belépnie irodája ajtaján?
Bevallom, ezt még sohasem fogalmaztam meg ilyen nyíltan. Volt benne büszkeség, alázat és felelősségtudat egyaránt. Végignézni az irodán, mely egy ideig most az enyém, de közben látni a temérdek feladatot, roppant ambivalens. Egyszerre volt rendkívül kellemes és súlyos teher.

Ha most egy kviddics csapatban játszana, melyik posztot választaná és miért?
Minden bizonnyal a terelőt. Ennek egyszerű oka van: fizikumomból és erőmből adódóan azon a poszton járulhatnék hozzá leginkább csapatom sikeréhez.

Nemrég új utcarész és társaslakás került átadásra, amelynek kivitelezése mondjuk úgy, nem volt éppenséggel zökkenőmentes. Milyen további fejlesztéseket tervez ennek tükrében a közeljövőben?
A továbbiakban a falulakóknak szervezett rendezvényekkel, eseményekkel készülünk majd, illetve megkerestek egy jótékonysági futás tervével kapcsolatban is, melyet mindenképp meg fogunk valósítani. Most a Bagolykővel és Shanes-szel való szoros együttműködésre törekszünk, a gyakorlati helyek biztosítására, hiszen érdekünkben áll itt tartani a fiatalokat.

Remélem az említett programok, fejlesztések és együttműködések a továbbiakban is olyan gyümölcsözőek lesznek, mint eddig és méltán szolgálják városunk javát, hozzásegítve a további fejlődéshez. Köszönöm, hogy szánt rám értékes idejéből.

Daróczy Konrád tehát nem ül békésen polgármesteri babérjain. Erős kézzel és tele tervekkel kormányozza tovább a várost, melynek fejlődése szemmel látható. Magánemberként ugyanez a fegyelem és realitásérzék jellemzi. Bogolyfalva talán végre megfelelő vezetőre lelt vasakaratú és hűvös természetű személyében. Azonban nem szabad elfelejtenie, hogy a hatalmat, melyet jelenleg birtokol, a köz javára kell mindenek felett fordítania. Bízva abban, hogy ez a továbbiakban is így lesz, és nagyszerű elképzelései az idő múlásával mind megvalósulnak, kívánok a polgárok nevében szilárd erkölcsöt és kitartást.

Barangolás a virtuális valóságban

avagy ízelítő Sierra varázslatos világából

Persze akik számára nem teljesen ismeretlen a Morphe, mint mágustársadalmunk vezető játékipari cégének munkássága, tudhatják, hogy a felépített illúzióvilág varázsa részben pont abban rejlik, hogy a mágia szerepe jócskán háttérbe szorul, csak közvetetten van jelen a fantasztikus kalandozások során. De ne rohanjunk ennyire előre, lássuk, miről is van szó pontosan.

Adott az említett vállalat, a Morphe, melynek fő profilja a virtuális illúzióvilágok felépítése és fejlesztése, elsődlegesen szórakoztatóipari célzattal – számos mágusjáték köthető a nevükhöz –, ezt pedig sorra egészítik ki más ágazatok a módszerben rejlő lehetőségek felfedezésével. A cég közreműködik mágia-egészségügyi kutatásokban és egyre nagyobb térhódítása van a különböző szimulációs színterek kialakításának aurori kiképzések, vizsgaszituációk lebonyolítására.
Legismertebb projektjük a Realms of Sierra névre hallgató MMORPG (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game, vagy nagyon sok szereplős online szerepjáték), mely már önmagában grandiózus elképzelésként elnyerte a legambiciózusabb programtervezet felé irányuló kíváncsi tekintetek tömkelegét. Majd a bétateszteléskor bekövetkezett napkitöréssel járó mágikus befolyás, melyet a számtalan előzetes vizsgálat és kutatók, tudósok munkálatai sem tudtak előre jelezni, komoly és abszolút váratlan problémákat okoztak a rendszerben. Az ekkor játékban lévő többszáz fiatal az illúzióban rekedt. Évekre. Az elmúlt évtizedben megannyi cikk szólt a Sierra-botrányról, közgazdasági tanulmányok készültek arról, ahogyan a Morphe kezelte a helyzetet. A csőd széléről a legnagyobb magaslatokig sikerült ismét emelni az üzletet és a szörnyűségek által szerzett tapasztalatok tudományos területű hasznosításából indult ki az egészségüggyel való szoros kooperáció.
A program most már hosszú évek óta hiba nélkül, biztonságosan működik – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hivatali szervek is igénybe veszik oktatási és kísérleti célzattal –, Sierra világa pedig nagyobb népszerűségnek örvend, mint valaha.

És hogy miről is szól maga a játék?
Sierra egy virtuális fantáziavilág egy kontinense, ahol a mágia csak passzívan van jelen varázslatos bestiák, tárgyak és helyszínek révén, de az egyén által nem gyakorolható formában. A karakterek kasztok szerint kerülnek besorolásra, melyek különböző képzettségek köré csoportosulnak, így például lehetsz Kereskedő, Bárd, Szörnyvadász, Kardmester, Ereklyevadász, Tolvaj és még sok más. A megalkotott avatárodat önmagad küllemére alapozod, de fejlesztett készségeidnek megfelelően módosíthatsz rajta tetszés szerint és lehetőség van az emberen kívül más fajt választani, mint például elf, ork, tündér, törpe, félszerzetek, különböző faji bónuszokkal mindegyik esetén.


Egy öngeneráló világ, soha nem ismétlődő küldetések, egyéni és kasztszintű achievementek biztosítják a lehetőséget az izgalmas kikapcsolódásra, vagy egy teljes életút-történet felépítésére karaktered számára. Hajózhatsz kalózok közt, meditálhatsz a rejtélyes és bölcs szerzetek közt az Élő Erdőben, vehetsz részt lovagi tornán, a legendás ereklyéről szóló történetekből ismert csapdákkal teli misztikus helyszíneken ügyeskedve eredhetsz ritka kincsek nyomába, de lehetsz akár az északi területek császárának személyes informátora is. De élvezheted az apróbb dolgokat is; többezeréves pergameneket a Birodalom könyvtárában, egy forgalmas piacon a bibircsókos banyával való alkudozást a napi szállítmány kapcsán, egy igazi középkori kocsmajelenetet, ahogy a bárdok rázendítenek egy nótára egy múltbéli esemény elnagyolt történetéről, különleges lények etetését, befogásának megkísérlését, vagy csak önmagában a lélegzetelállító környezetet. A lehetőségek tárháza végtelen, és garantáltan mindenki megtalálja a leginkább kedvére valót. A kalandok korhatárhoz kötöttek esetenként és preferencia alapján testre szabhatók.

A szerepjátéknak több tudományág által elismerten számos jótékony hatása van. Fejleszti többek között a helyzetfelismerési- és döntéshozatali képességet, a szervezőkészséget, szociális interakciókat, retorikai készségeket, a találékonyságot, a kreatív, problémamegoldó gondolkodást. Önismereti téren is egészen új távlatok nyílnak meg, hiszen más, a szokványostól eltérő szituációkban kényszerülsz helytállni, mindezeken felül pedig rendkívül szórakoztató időtöltés. Csapatépítésre is alkalmas lehet, bár igényel egy bizonyos mértékű elhivatottságot, de Sierra világa hamar el tudja varázsolni a betévedő friss kalandorokat.

Ha szeretnél bővebb információt kapni, vagy van konkrét kérdésed, keresd nyugodtan a Bagolykő tanulóit, Jáger Sárát és Raven Hargraves-t, akik a Realms of Sierra ismert játékosai, már-már hivatásos szinten űzik évek óta. Bármiben szívesen segítenek, és örömmel oszlatják el az esetleges kétségeket. És ha úgy döntesz, szeretnéd kipróbálni, a lap alján található kupon benyújtásával a jelölt budapesti szimulációs teremben megteheted, első alkalommal ingyen!


Virág nyelvleckék 4.

Minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy beköszöntött az ősz, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a Bagolykőben is elkezdődött egy újabb tanév. Kapui megnyitottak tehát, ami egyben azt is jelenti, hogy a nebulóknak ideje ismét szorosabbra fűzniük barátságaikat tanulótársaikkal és korrepetálóikkal. Ennek pedig az egyik legszebb módja az, ha virággal fejezik ki feléjük hálájukat, amiért a fent nevezettek idejüket és tudásukat latba vetve segítenek. Nem mindegy azonban, hogy milyen virág is az, amit átadnak a nemes cél érdekében. Ebben ad útmutatást e havi leckénk.

Az ártatlanság virága. Kinek sírján liliom nyílik, annak élete bűntelen vétetett. A szeplőtelenség jelképe, a szüzek és szentek egyik legfőbb attribútuma, mely ábrázolásaikon szinte mindig megtalálható. Számos nemesi címer virága, mint például az Anjouk-é, ami a legismertebbek közé tartozik. A heraldikában (címertan) a háromágú liliom különböző jelentéstartalmakat hordozott, így pl. az Istennel, a másokkal és az önmagunkkal szembeni elkötelezettséget, a Szentháromságot vagy Szűz Máriát, mint védőszentet. Az egyházi és a világi történeti szimbolikában egyaránt a hit és tisztaság, a szépség, a fiatalság és lovagiasság jelképe. Fiatalabbaknak illik ajándékozni, az idősebbeket nem szabad megsérteni vele, mivel régen a gyász virágának tekintették. Gyakran adták az ifjú lányoknak, nőknek születésnapra. Egy más értelmezés szerint a liliom bibéje miatt a nemzés szimbóluma, ezért házasságkötés alkalmából az arák csokrába kötik, ezzel kívánva, hogy először fiúgyermekkel ajándékozzák meg a családot. A liliom erős, fűszeres, bódító illata ellentétben áll megjelenésével, a szellem és az érzékek együttesét, ellentétét is jelezheti. Emellett a kacér nők virágának is tartják. Ázsiai kultúrákban azt tartották, hogy segít a bajokat elfelejteni, illetve hogy a démonok és kísértetek tartanak tőle. Mindent összevetve a liliom rengeteg jelentést hordozhat az ártatlanságtól a mulandóságig és a reményig – ezért kell vigyázni, kinek milyet ajándékozunk, mert minden színváltozata sajátos jelentéssel bír. A legismertebbek a teljesség igénye nélkül a következők:

fehér: egyaránt jelenti a tisztaságot és azt, hogy párunk szeret velünk lenni
kék: utalhat titkos hódolóra, plátói szerelemre
narancssárga: a gyűlöletet szimbolizálja
citromsárga: gyöngédséget sugall


A gerberáról szintén úgy tartják, hogy az ártatlanság és a kedvesség jelképe. Ha ezt adjuk, tudatjuk, hogy a másikkal szembeni érzelmeink tiszták. Jelenti még a segítőkészséget is, így nagyszülőnknek, testvérünknek, tanárunknak vagy akár osztálytársunknak is adható hálánk jeléül. Ha gerberacsokorral lepünk meg valakit, azzal azt mondjuk el, hogy "Milyen jó, hogy vagy nekem!". Egyszerű és közkedvelt ajándék. Külleme és gyakorisága miatt megfizethető, olyasmi, amivel kedveskedhetünk a mindennapokban.




A mágusoknak is szükségük van a muglik hőseire

avagy Superman itt is megmentheti a helyzetet

A varázslók szeretik azt hinni, hogy mindent jobban tudnak és jobban csinálnak másoknál, erejük birtokában többre hivatottak. Hogy valóban így van-e, arról az utókor ítélkezik majd. A jelenben azonban nem szabad elfelejteniük, hogy végső soron ők, ahogy varázstalan társaik sem mások, mint emberek. Manapság a muglik úgy látókörüket, mint tudatuk jelképes kapuit egyre szélesebbre tárják a varázsvilág felé. Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek, mint a mondáikban, hiedelmeikben megjelenő hősök puszta léte, a héroszoké, akik az idők kezdete óta fel-felbukkantak a varázstalanok kultúrájában. Azonban számuk az elmúlt néhány évtized során látványosan növekedni kezdett.

Hiedelmekből képregény figurák, az elfogadás előfutárai

De miért is jó ez a tendencia a mágusoknak? A válasz kulcsa az újfajta berögződésekben rejlik. A bűbáj nélküliek számára az irrealitás, a megszokott dolgoktól való eltérés megértése az eddigi tapasztalatok alapján igen nehézkes volt, mivel mindent a realitás határoz meg világukban. Az anomáliákat, az átlagostól eltérőt jelképrendszereken, szimbólumok egész tárházán és azok megszemélyesítésén keresztül teszik feldolgozhatóvá saját maguk számára ősidők óta, így az a tény, hogy egyre több ilyen különleges alakot hoznak létre, jelzi a varázslóknak, hogy a muglik kezdenek egyre nyitottabbá és elfogadóbbá válni. Saját fantáziájuk szülöttei által hamarosan talán képesek lesznek megérteni és befogadni maguk közé a mágusokat. Ez az ő varázserejük. A képzelet.
A muglik mindig is csodás meséket szőttek, elképesztő hiedelmeket találtak ki és teszik ezt folyamatosan mind a mai napig. Ezen történetek alapjai jórészt nem csupán igazak, de a mágusok világából származnak. Ha a varázslók veszik rá a fáradtságot, hogy mélyebben betekintsenek kultúrájukba és annak jelenkori termékeibe, erre maguk is rá fognak jönni. Itt vannak példának okáért a szuperhősök, a képregények örökbecsű figurái. A muglik számára természetfelettinek tartott képességekkel megáldott metahumánok* és/vagy földönkívüliek, akikre tükröt tartva magukra ismerhetnek a mágusok. Az egyik, ha nem a legismertebb ilyen modern kori hérosz:

Megálmodói Joe Shuster (rajz) és Jerry Siegel (szöveg) voltak még 1932-ben. Ötletüket az akkor még Detective Comics néven ismert kiadónak adták el, mely később DC Comics-ként vált világhírűvé. A történet szerint Kal-El a Krypton utolsó fia. Szülei, Jor-El és Kara a Földre küldik őt bolygójuk megsemmisülése előtt, ahol Martha és Jonathan Kent nevelik fel farmjukon, a kansasi Smallville-ben a nem éppen hétköznapi gyermeket. Felnőve és erejének tudatára ébredve Kal-El/Clark Kent úgy dönt, hogy valódi kilétét titokban tartja, de hatalmát álruhát öltve a nagyobb jó szolgálatára, azaz az emberiség védelmére fogja használni. Szinte sebezhetetlen, nem okoz benne kárt sem szúró-vágó fegyver, sem lövedék, melynél mozgása gyorsabb. Képes repülni és leheletével fagyasztani vagy eltaszítani hatalmas tárgyakat, fizikai ereje megbecsülhetetlen, szinte korlátlan. A perzselő tekintet kifejezés az ő esetében szó szerint értendő, emellett röntgen-, mikro- és teleszkopikus látása van. Hallásának élessége azonos mértékű a legkifinomultabb szenzorokéval. Emberi léptékkel mérve nagyon lassan öregszik, így gyakorlatilag halhatatlannak tekinthető. Valódi apjától képességeinek használatához megkapja a megfelelő útmutatást a Magány Erődjének nevezett építményben, mely az Északi sarkon található és abból a kristályból képződött, mely Kal-El mellett volt annak űrhajójában. Kiképzését követően elhagyja tehát a Kent farmot és a Metropolisban működő Daily Planet nevű lap szerkesztőségéhez csatlakozik, mint kezdő újságíró, hogy a hírekről könnyebben tudomást szerezve immár kék-piros jelmezben, Supermanként azonnal segíthessen.

Munkahelyén ismerkedik meg a szintén riporterként dolgozó Lois Lane-nel, akihez azonnal vonzódni kezd. Nemezise a milliárdos tudós Lex Luthor, aki irigyli erejét és népszerűségét. Egyetlen igazi gyenge pontja a több színváltozatban létező Kryptonit, mely bolygójának vele együtt a Földre érkező maradványa, s meteoritkőként is említik. Közelében azonnal sebezhetővé (fizikailag-zöld, mentálisan-vörös, stb.) válik, legrosszabb esetben pedig akár meg is halhat. Erejét a Nap sugaraiból nyeri. Hősünk első kalandjai képregény formájában 1938 júniusában jelentek meg az Action Comics legelső számának hasábjain. A piros-kék öltözetet viselő, valódi nevén Kal-El ezekben a füzetekben küzdött az igazságért és a nagyobb jóért és, bár egy kansasi farmon nőtt fel, Clark Kent valójában leginkább csak alteregójául szolgál. Mellkasán a védjegyévé vált S betűre emlékeztető szimbólummal menti meg a világot, melyet ő a remény* jelképeként aposztrofál saját népe, a kryptoniak nyelvén.

Superman térhódítását követően megannyi különleges lény/ember/mutáns figuráját teremtették meg a muglik, napjainkban már mindennapos és széles körben elfogadott létezésük. Szimbólummá váltak. Külön szubkultúra alakult ki körülöttük az idők folyamán, ami a mágusok életébe is szép lassan beszivárogni látszik. A varázsvilágra levetítve ezt az egész folyamatot elmondható, hogy bár jelenleg a mágusok még jórészt Clark Kent módjára élhetnek a varázstalanok világában, mégis elindult egy reményteli változás. A muglik hősei által híd épül a két társadalom között és minden valószínűség szerint hamarosan eljön az az idő, amikor a varázslók felfedhetik magunkat. Mert a muglik már hozzá lesznek szokva, ha valaki állat alakot ölt, vagy a gondolatának erejével forgatja meg a reggeli kávéjában a kanalat. A mágusok lesznek a valódi X-menek. Nem csak a különlegesség metaforái, hanem hús-vér, lélegző emberek.
Ezidáig Superman története számtalan verzióban látott napvilágot, melyekben elképesztő erejét és hatalmát volt képes ötvözni olyan mindennapi cselekedetekkel, mint a munka vagy épp a házasság. Ez is arra enged következtetni, hogy a muglikban is él annak a tudata, hogy a felszín alatt, a különleges hatalom mögött ugyanarra vágyik mindenki. Békés, nyugodt életre. A kölcsönös elfogadás pedig épp ide vezethet. Csak idő kérdése és a muglik képesek lesznek megérteni és befogadni a mágusokat, ha ebben a folyamatban a varázsvilág partnerükké válik. Ezért érdemes figyelemmel követni kultúrájukat, ami akár egy őrtorony, jelzőfényként mutat utat egymás felé.

Ugyanakkor minden fénynek ott az árnyék a nyomában, és ez nem más, mint az egymástól való kölcsönös félelem és a bizalmatlanság. Ám a hős mivé lenne nemezise nélkül? Vagy Superman Lex Luthor nélkül? A gonosz ellen való küzdelem edzi csak meg igazán a hőst azzal együtt, hogy összetörhet ugyan, de míg hite a jóban szilárd, addig mindig képes lesz győzedelmeskedni. Hatalmas erők próbája e körforgás. Azonban ki kell jelenteni, hogy valós világunkban a gonoszság és ezáltal a félelem és a bizalmatlanság is egyetemes, hisz nem tesz különbséget mugli és mágus között, mindkét táborba jut belőle. Ami egyenlő lehetőségként mindenki előtt ott áll, az nem más, mint a választás és a megértés szabadsága. Mindkét félnek felelőssége teljes tudatában kell megtennie az egymás felé vezető lépéseket. Ha a mágusok kilépnek a fényre, az az ő saját, minden kényszertől mentes döntésük kell, hogy legyen, ahogy a muglik is önszántukból kell, hogy betekintsenek a varázslók világába. Ez a folyamat azonban nem kevés kockázatot hordoz magában, melyet csak tiszta szándékkal, rendíthetetlen bizalommal és nem kevés kíváncsisággal lehet megvalósítani, s még ezek megléte esetén is adódhatnak problémák.
Mint a Zöld Íjász esetében, aki tudta, hogy amint feltárja valódi kilétének titkát Oliver Queen-ként, célponttá válik majd és nem csak lelkes rajongókkal fog szembesülni. Kirekesztett lett és a média kereszttüzében majdnem összeroppant a ránehezedő nyomás alatt. Szükségszerű tehát számítani az elutasításra és az ellenséges fogadtatás széles spektrumú manifesztálódására mindkét fél részéről. Hiszen, ahogyan a muglik, úgy a mágusok sem sebezhetetlenek, éppúgy halandók, akár a varázstalanok. Mint Supermannek a kryptonit, úgy a varázslóknak az átkok, a fegyverek, de mindenkinek egyként legfőképp az oktalan szűklátókörűség volt és lehet is a veszte. Azonban mindig van remény! A világ változik és a benne élők is formálódnak, varázserőtől függetlenül. Hinni kell tehát a muglik képzeletének hatalmában, mert általa jobbá tehetik világukat, melynek kapui egyszer a mágusok előtt is egészen kitárulhatnak majd, és akkor a varázslók is utat engedhetnek a mugliknak, hogy azután egymást segítve élhessenek tovább, békében. Hiszen Supermant is újabbnál újabb generációk ismerik meg a képregények hasábjain, a számos animációs film, mozifilm, sorozat és zene által, melyeket több mint nyolc évtizede róla alkotnak. Így talán ez a rég várt áttörés is hamarosan elérkezik.

* Egy magasabb fejlődési szinten lévő ember, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik
* Speranza = remény, olasz

A Supermanről szóló filmekről, sorozatokról és zenékről részletesebben az Edictum következő számában olvashatnak!