Szeptemberi diákbörze

Ballag már a vén diák...

Nincs olyan tanév, hogy ne lenne meg a torokba gombócot szorító érzés, hiszen egy évfolyam újra kiballag, és ki tudja látjuk-e még őket. Idén is szép számmal akadnak végzősök, akik minden erejükkel a Varázstani Alapismeretek Vizsgára koncentrálnak, ám sikerült elkapnunk Zippzhar Máriát és Csonka Zsombort, akik mégis feleltek kérdéseinkre.

Rögtön az első kérdéssel egy kicsit előre rohanok, de most engedd ezt meg nekem. Milyen érzés végzősnek lenni? Olyan, amilyennek vártad vagy nagyon más?

Mindent megengedek neked, én sem tudnám tartani a sorrendet, ne viccelj! *vigyorog* Az az igazság, bevallom, hogy könyvek meg filmek alapján inspirálódva azt képzeltem, hogy ez az egész olyan lesz, mint az amerikai gimikben, hogy majd amikor elsétálok a folyosón, akkor mindenki utánam fordul, másokkal íratom meg a házikat, meg ilyenek... De még mindig nem lógok ki a sorbó- ÉS EZT MOST NEM A MAGASSÁGOMRA ÉRTETTEM, OKÉ? Szóval még mindig nem lógok ki a sorból, mindenki ugyanolyan, mint előtte volt, csak egy fokkal idegesebb, mert a Verbunkos Aranymedál Verseny a nyakunkon. Ne, ne is kérdezd, ha így mondom, az agyam nem fogja fel a fenyegetést és nem parázok rá. *bólogat* Igazából mivel itt tervezek még maradni - na nem bukni, mestertanoncnak -, kicsit olyan végzős is vagyok meg nem is érzésem van. Vannak még felettem, ugyanakkor biztosan vannak akikkel ezután elválik majd az utunk egymástól. Mint a háborúba induló katonák! *felcsillanó szemmel emeli szalutálásra a mancsát és kezdi el lóbálni a lábait a széken, mintha masírozna*

Óvatosan azzal, hogy mindent megengedsz nekem, veszélyes vagyok! *vigyorodik el úgy, hogy
még a fogai is megvillannak.* Istenem, azért kellett egy pillanat, amíg megértettem, hogy milyen versenyre gondolsz, de rendben, nevezzük így. Szóval akkor túl a versenyen, lerázva a terheket és egy kellemes szünet után visszatérsz közénk. Milyen szakon folytatod?

*felemelt kezekkel hőköl hátra, hogy mutassa, retteg ő, majd csak kuncog, összezúzva a felépített színjátékot* Ha minden jól megy, *dörzsöli össze a kezét* dupla szakra jövök vissza, ez egyrészt azért jó, mert még több mindent megtanulhatok, másrészt jobban lefáraszt, és kevesebb időm marad majd furcsa dolgokon agyalni és kivitelezni őket. Hű, érzem, hogy most sóhajtott fel megkönnyebbülve minden olvasó! Khm, szóval Botanikát és Bájitalkészítést szeretnék tanulni, ami azért is jó, mert egy csomó tárgy amúgy egyezik, így azért nem arról van szó, hogy egyszerre lennék űrkutatátor és nyelvész. Ja, és ígérem nem robbantok fel semmit! *elgondolkozik* Szándékosan. 

Úgy tűnik ez egy bájitaltanos mélyinterjú lesz, mert ha jól tudom, a másik interjúalanyom, Csonka Zsombi a jövőben szaktársad lesz. Hogyhogy a Bagolykő és nem az egyetem?

Nekem sokat jelent az, hogy ezt már ismerem, a tanárokat, a többi diákot, és úgy gondolom később is elmehetek még az egyetemre, ha szeretnék, de egyelőre miért váltanék valami olyanról, amit szeretek és bevált? A szakirányomban amúgy is nagy szerepe van azoknak, akik eddig tanítottak és megszerettették velem ezeket a tárgyakat, ha most változnának körülöttem az oktatók, akkor lehet a kedvem is elmenne, azt pedig nem szeretném. Lehet, hogy valahol gyávaságnak tűnhet és, ha az, hát vállalom, de nekem mégis sok jó emlékem kötődik a kastélyhoz - és szeretnék még többet szerezni belőlük.

Nem hiszem, hogy gyávaság lenne, inkább a biztosra mész. Ha később az egyetem mellett döntesz, akkor is faragsz ezzel legalább kettő, de lehet három félévet is, ami nem rossz. Említetted korábban, hogy furcsa dolgokon agyalsz, amikor unatkozol. Mit értesz furcsa alatt?

Meg hát végül is a tudás nem vész el, amit megszereztem! *bólogat lelkesen, majd felnevet* Komolyan ezt még kérdezni kell? Azt hittem, mindenki tudja, milyen káosz uralkodik idebent. *mutat a fejére* Hát figyelj, én mondhatnék példákat, de biztos erre szeretnénk pazarolni a nyomdafestéket? Bárkit érdekel, mi megy a fejemben, keressen csak meg és a legilimencia segítségével első kézből hallhatja majd minden apró gondolatomat. De ne akarja ezt senki, nem olyan vicces, mint amilyennek hangzik. *legyint* Apropó, Odett, van egy fura izé a hajadban *odahajol kiszedni a szöszt, és kalimpálva megpróbálja lerázni saját ujjairól*

Szóval minden bátor legilimentor tanonc mehet hozzád gyakorolni. Ez kedves és veszélyes, úgy érzem, de… *akaratlanul is oldalra nézve figyeli, ahogy szösztelenítik és hirtelen zavarba is jön.* Köszi, biztos rossz helyen jártam előtte. Hm, szóval, mi az, amit a legjobban szeretsz a kastélyban?

Amúgy igen, de arra gondoltam, hogy én bárki fejébe tudom sugározni a gondolatokat, szóval nem is kellene feltétlenül tanoncnak lenniük, ha kíváncsiak. Megoldjuk. *bólogat, és inkább figyel a kérdésre* Ó ez egyszerű, az embereket! Kicsiktől a nagyokig, hát ők teszik azzá az iskolát, ami. *vállat von, majd felcsillan a szeme* Ó, és a kajákat, azt majdnem elfelejtettem, igen, azt hiszem, az jön másodikként a sorban... *töprengve malmozik az ujjaival* Vagy itt most olyasmit kellett volna mondanom, hogy nagyon szeretem a keleti szárny ööö második emeletén az ablakpárkányokat, mert kényelmesen lehet rajtuk szundikálni? Vagy a tárgyakkal kapcsolatban? *oldalra biccenti a fejét*

Nem, nyugi, a válaszod tökéletes volt. Visszagondolva az elmúlt öt évre, melyik a kedvenc emléked?

Hűűha, öt évből válasszak ki egy pillanatot? Ez valahol kegyetlenség. *felfújja a pofiját* Legyen a mostani pillanat, hogy itt ülök előtted, és visszagondolok minden jóra, ami eddig történt!

Mondanám, hogy kegyetlen vagyok, de ezzel most nagyon meghatottál. Akkor erről kérdezek. Milyen érzés volt, amikor elkaptalak a folyosón, hogy gyere velem interjúzni?

*széles vigyort villant, majd elpirul* Először megijedtem, mert nem tudtam mire vélni a hirtelen támadt érdeklődést, de aztán mondtam magamnak, hogy "Figyelj Masa, odamész, válaszolsz, beszélgettek, és jól fogod magad érezni közben!", meg hát belegondoltam, hogy addig sem kell a "versenyre" vagy ne adj Merlin az LLGre tanulnom, úgyhogy még kikapcsolódásnak és figyelemelterelésnek is jó lehet, szóval végső soron megörültem, elhatároztam magam és... *abbahagyja a heves gesztikulálással kísért hadarást* Hát, itt vagyok, szóval valahol icipiciricinycifincit imponál is, hogy engem kértél meg. *ártatlanul pislogva mutatja ujjaival milyen icipiciricinycifincit*

Örülök, hogy igent mondtál. Megsúgom, te voltál az első gondolatom és az első ember, akit
megkérdeztem. Egy mestertanonc szabadabb, mint egy alapképzéses, más szabályok lesznek érvényesek rá. Szerinted mennyiben fog a te életed megváltozni?

Nenenene! *fogja be a fülét* Ne mondd, hogy kevesebb szabály vonatkozik rám, mert a most meglévőket sem tartom b- mármint, khm, akarom mondani, izéé ööö, ezt inkább húzd ki kérlek. Még nem igazán véstem a fejembe az új szabályokat, tudod, nehogy véletlen már most azok szerint kezdjek el mozogni. Persze tudom, hogy például nem küldhet büntetőmunkára egy prefektus, de ezt is csak azért, mert csíptem már el mestertanoncot én is régebben. Nem hiszem egyébként, hogy sokban változtatnék, már így is képes vagyok túl szabatosan értelmezni őket. Hihi? 

Ne is foglalkozz vele, én is a saját szám íze szerint értelmezem őket. Nézzük egy kicsit még a mestertanonci szakjaidat. Elég sok mindent lehet velük kezdeni. Van olyan munka, amiben már látod is magad a jövőben?

*cinkos pillantás* Rengeteg, a toxikológiai kutatótól kezdve a sztárkviddicsesen át a grafitceruza tesztelőig. Igazából nem akarok ennyi mindent előre eldönteni, mert ha mégsem jön össze valami, akkor sokkal több minden borul. Arról nem is beszélve, hogy mire végzek, biztosan rengeteg minden változik még, lehet lesznek új szakmák, vagy tűnnek el régiek. Gondolkoztam rajta, hogy legalább gyakorlatot szerezni mondjuk mehetnék Anyu virágboltjába Budapesten, mert azért ott mégis a botanika is megvan, és valószínűleg a felvételi sem lenne olyan nehéz, de kicsivel talán... több kihívást keresek? Egyelőre. De áttervezni mindig van idő.

Illetve örök igazság, hogy sosem szül jót, ha családtaggal társul az ember. Ha most egy elsőéves ülne itt veled szemben, akit meg kell nyugtatnod, hogy jó helye lesz a Bagolykőben, mit mondanál neki?

*fellelkesülve húzza ki magát és lejjebb is néz, mintha tényleg egy alacsonyabb valaki ülne vele szemben* Tudod, itt lenni olyan, mint sodródni egy folyón. *mivel menet közben találja ki, mit akar, lassan buknak ki a szavak* Néha neked ütközik pár ág vagy kavics és megkarcolnak, de aztán a víz ki is mossa a sebet, amiről kiderül, hogy nem is olyan vészes, mint elsőre gondoltad. Ráadásul közben figyelhetsz cuki halacskákat, akik lubickolnak melletted, és ha mosolyogsz, már nem is figyelsz arra, hogy egyszer-egyszer elszomorodtál. Ha elég gyors vagy, akkor pedig megpróbálhatsz megsimogatni egy szitakötőt, vagy begyűjteni pár fényes kavicsot a meder aljáról. *felnéz nagy elégedetten, majd pattogni kezd* Ó, vagy azt, hogy keresse meg az Édesség-kuckót, a cukorkóma mindenre megoldást nyújt! *bólogat hevesen*

Meg kell, hogy mondjam, az utolsó pillanatig azt hittem, hogy valaki más ül velem szemben. Mind a két tanács igazán hasznos, ez az egész, amit mondtál pedig gyönyörű. Tudom, hogy ez nem fog tetszeni, de ez az utolsó kérdés, amit szerettem volna feltenni neked és ezzel megköszönni, hogy vállaltad az interjút, de, hogy ne kelljen a versennyel foglalkoznod, most elviszlek sütizni.

ÚRISTEN, kapok sütit?! Odett, tudod mit, minden hónapban interjúztathatsz. *felpattan és már zsong összevissza* Mehetünk? Én kész vagyok, te kész vagy? Én soha nem voltam készebb! *kifelé menet elkezdi összezagyválni az édességeknek költött saját fantázianeveket, hátha a másik majd segít neki választani* Málnabálna? Csokis Partvis? Vasas Hűbelebumm? Citromos Agyzsibbadás? Szerinted belém fér kettő vacsora előtt, vagy akkor túlságosan túleszem magam és nem fogok tudni koncentrálni később? Vagy esetleg Havas Kókuszkóklerrakodó...

Rögtön az első kérdéssel egy kicsit előre rohanok, nyugi, ez Masánál is így kezdődött, szóval most engedd ezt meg nekem. Milyen érzés végzősnek lenni? Olyan, amilyennek vártad vagy nagyon más?

Igazából nem voltak elvárásaim a végzős évvel kapcsolatban. A tanulás nem hittem, hogy nehezebb lesz, az alvásütemem eddig se volt a legegészségesebb, és barátokból se számolok sokkal többet, mint eddig. Szóval bevallom, elég stagnáló az életem, mióta visszajöttem. Éppen ezért mondhatom, hogy a végzős év is csak egy a sok közül. Jelentkeztem mesterszakra, szóval még azt se mondhatom, hogy érezném, hogy itt a búcsú ideje.

Akkor mondhatjuk, hogy azért nem bántad meg a visszajövetelt, mert a Bagolyköves éveid még nem kifejezetten mondhatóak kereknek? Mintha hiányoznának dolgok a tökéletes lezáráshoz?

Nem ezért jöttem vissza, hanem mert nem volt nagyon választásom. A suliban továbbra is felügyelet alatt tudtak tartani, és gyám nélkül nem engedhettek csak úgy szélnek. Azóta felnőttem, viszont most van, ami miatt itt akarok maradni. Vagyis pontosabban valaki.

Pletykák ugyan vannak, ahogy folyosói elkapott pillanatok is. Adhatunk nevet a hölgynek, vagy inkább maradjon valaki, így óvva a magánéletet?

Rara. Én így szólítom. Aki tudja, tudja, aki nem, annak nem is kell.

Tökéletes, szóval Rara az oka annak, hogy szívesen maradsz még az iskola falai között, mint mestertanonc vagy azért a választott szak az, amivel érvényesülni szeretnél a jövőben? Sokan ugyebár ilyenkor még tanácstalanok a jövőjüket illetően, te mennyire határoztál meg egy irányt?

Igyekszem nem gondolni a jövőre. Régen sok mindent elképzeltem, aztán az élet mindig közbejött. Nem szeretek már úgy küzdeni, mint rég, mert nem érzem, hogy bármikor is győzhetnék. Ha nap nap után élek, nem érhet akkora csalódás. Hiszen valljuk be, a pletykákból már mindenki tudja, mennyi is ért már belőle. Szóval azt mondanám, inkább csak kiválasztottam azt a szakot, amin el tudom magam képzelni, mint diák. Lehúzok még itt pár évet, aztán pedig meglátjuk, mi lesz.

Van már elképzelésed, hogy melyiket választod vagy inkább az utolsó pillanatra hagyod?

Bájitalkészítésre megyek. Azokhoz értek, és talán még tudok is fejlődni benne. Hogy pontosan ezen kívül mit takar a tárgy, abban nem vagyok biztos, de majd meglátom, ha odaérünk. *vállat von*

Szerintem, ha ahhoz értesz, akkor mindenhez értesz. Majd korrepetálhatsz, és ezt komolyan
mondom. Utaltunk már rá, hogy nem mindig volt minden fenékig tejfel itt, de vannak olyan emlékek, amikre szívesen emlékszel vissza a diákéveidből?

Jó, majd próbálkozunk, elbújunk Misháék elől, és úgy robbantjuk fel a klubhelyiséget. Van, persze. Majdnem minden emlékem, ami Thomashoz kapcsolódik, hiszen azok még most is tartanak. Azonban az a baj az emlékeimmel, hogy eléggé kuszák még. Tudom, hogy én éltem meg őket, de mégis egy másik életben. Az ember elméje még inkább összezavarodik, ha sikerül összerakni. Két ember emlékei nehezen férnek meg egy helyen.

Egyre jobban tetszel nekem, nem is értem, hogy miért nem beszélgettünk eddig. Így, hogy nem tervezel, csak megéled a napokat, könnyebb az egészet elviselni?

Ha meg akarnám nyugtatni a nagyközönséget, azt mondanám, hogy igen. De igazából ezzel annyit teszel, hogy túlélsz. Ha csak vagyok egyik napról a másikra, nem érzem igazán, hogy élek, mert a motiváció az, ami az embert munkálja. Nekem az nincs. Szóval igyekszem spontán lenni, új dolgokat próbálni, sokszor maga az adrenalin hajt. És ez az, ami leginkább segít tovább lendülni, hogy mindig van valami, amit még nem próbáltam ki, ami még hátra van.

Vannak olyan szegmensek, amik kifejezetten adrenalinlöketet adnak, vagy inkább mindig új dolgokba vágsz bele és várod a hatást?

A kviddics nekem ilyen. Eleinte csak azért mentem, hogy kipróbáljam, mert az is egy élmény. Azóta azonban már nem csak akkor telítődöm meg adrenalinnal, ha közel jön a gurkó, hanem akkor is, ha valamelyik csapattársammal történik valami. Kezdek valami törődésszintű dolgot érezni irántuk. Viszont ezen kívül általában újdonságok. Rarával is úgy találkoztam, hogy segített bliccelni a vonaton. Első alkalommal bűntársammá fogadtam. *mosolyodik el először az interjú alatt*

*mosolya egy kicsit szélesebbé válik, mert észreveszi ő az ilyeneket, nem olyan szívtelen, mint gondolják* Ha most egy elsős ülne itt veled szemben, és meg kéne győznöd, hogy a Bagolykő jó hely lesz számára, ne aggódjon, mit mondanál neki?

Azt hogy... Hmm... Azt mondanám neki, hogy ne aggódjon, mert lesz legalább egy valaki, aki mindig kitart mellette. Ezen a helyen annyi színes ember fordul meg, hogy mindenki megtalálja, ahova tartozik, és még inkább, hogy kihez. Nem kell, hogy mindenki szeressen, csak az a pár, aki számít. Ha azokra koncentrál, akkor minden rendben lesz.

Ezek nagyon szép gondolatok, amivel igazán jól esik zárni ezt az interjút. Bölcs tanács akár kicsiknek, akár nagyoknak, akik kétségbe vannak esve. Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám, és őszintén remélem, hogy a dolgok nálad egyre jobb és jobb irányba haladnak majd.

Én is köszönöm.

Tanévzárás

Tanáraink mesélnek

Egy-egy tanévet túlélni nem csak nekünk, diákoknak kihívás, hanem a minket oktató tanároknak, ránk vigyázó házvezetőknek és helyetteseiknek is. A mostani tanév végén őket kérdeztük, milyennek élték meg az idei évet.

Ambrózy Henrik - Okkultizmus és fekete mágia

Köszönöm a megkeresést, kedves Odett. Leszámítva néhány intermezzot... *itt jelentőségteljesen pillant a lányra* ...úgy gondolom, ez az év is a tervek szerint alakult. Minden diákommal maximálisan meg vagyok elégedve és remélem, hogy jövőre is viszontláthatom őket az óráimon.

És csak egy kis apróság: természetesen van olyan emlékem, amit sohasem felejtek el, de ez olyan titok, amit most nem árulok el Neked. Talán majd egyszer... *elmosolyodik és rákacsint*

Anastasia Strakhova - Gemmológia, Mineropathológia

Az év mondhatni csendesen telt el a gemmológia frontján. A tanulók teljesítménye az elmúlt évekhez viszonyítva nem tért el az eddig megszokott szinttől. bár a tanulmányi kiránduláson való részvétel és a tanórán kívüli különmunka nem volt a legnépszerűbb a diákság körében. Ennek ellenére a vizsgaidőszakban egységes és jó eredményekre számítok. A jövő évben pedig szeretném a tanulókat több olyan intézménybe elvinni, ahol közvetlenebb módon szerezhetnek tapasztalatokat a kövekkel való gyógyítás mibenlétéről és sokrétűségéről. Így egyebek mellett az ELME is az egyik potenciális célpontunk lesz.

Ardai Tánya - Átváltoztatástan, Navine HVH

A tanórákon nem sok minden változott az évben. Ugyanúgy megvannak a legszorgalmasabbak, és azok, akik még félnek egy kicsit az átváltoztatástól. De szerintem mindenki nagyon szépen fejlődött idén is. Büszke vagyok az összes kis nebulóra.

Ami a házvezető-helyettesi posztot illeti, már egy fokkal nehezebb volt. Kezdve ugye az év eleji levitásokkal, egészen a bajkeverőkig. De szerencsére enyém az iskola legjobb partnere. Misha fellép, amikor én nem tudok, én pedig, amikor ő nem. Kiegészítjük egymást, ahogy azt kell. Már csak azt remélem, a navinések is meg voltak velünk elégedve. *mosolyog szélesen*

Damyan Volkov - Rellon HV

Hm, úgy gondolom, remek tanévet zárhatunk. A kviddics szezon izgalmait ismét sikerült az utolsó pillanatokra hagyni, de egész sok új játékos csatlakozott - bár közel sem elég a Rellonból, úgyhogy erről még tárgyalunk. Nyilván megvoltak a nehézségei annak, hogy hirtelen a nyakunkba szakadt egy rakás gyerek, elég széles korosztályt lefedve, ráadásként néhány levitással az év elején. De úgy gondolom, Norával ügyesen vettük az akadályokat, tökéletes kis prefektusi és segítői gárdánkkal karöltve. Egész jó esélyünk van a házkupa elnyerésére, bővült a körlet egy meglehetősen izgalmas figurával Darwin, a húsevő növény személyében, tartottunk egy fergeteges sárkányos bulit, és ez még csak a kezdet! Természetesen akadnak terveink a következő évre is, hogy hasonlóképp fergetegesen emlékezetessé tegyük. Élveztem minden pillanatát! *bár utóbbi kijelentés igazságtartalma megkérdőjelezhető, megvillant egy széles, kedves mosolyt*

Déry-Hajnal András - Mitológiák és Vallások

Igazán izgalmas tanéven vagyunk túl, amiben 49%-ra szerettem volna buktatni valakit, aki nem is tanulja a tárgyamat, majdnem megvertek egy kedves gesztus miatt és, amiben vért izzadva küzdöttem a tantárgyi pénzkeretem emeléséért. Azt hiszem, nem volt olyan perc, amikor unatkoztam volna.

Egész évre vetítve is azt mondhatom el, hogy imádtam itt dolgozni, remélem a vezetőség elégedett velem és a következő tanévre is megkapom az engedélyt, hogy itt taníthassak. A legemlékezetesebb azt hiszem, a Jules-szal közös reggelik, amikor vékony jégen táncolva feszegettem a határait. De minden diákokkal történt beszélgetés, végeláthatatlan tanári értekezlet elvarázsolt.

Eleanora Savannah Vila de La Rosa - Káros Szerek Ismerete, Ragálytan, Rellon HVH

Bevallom, nem igazán tudtam, mi vár rám, mikor elvállaltam a Rellon házvezető-helyettesi pozícióját, de kimondottan pozitív élmény volt. Damyan-nel élvezetes a közös munka, a diákok pedig aktívak és szorgalmasak, de ezt természetesen mindenki megtudja majd az évzárón, hiszen csodásan teljesítettünk. *hátradobja hosszú, fekete haját a válla fölött* Egyébiránt a diákok érdeklődőek voltak a tantárgyakkal kapcsolatban és itt is megjegyzem, hogy különösen elégedett vagyok az egyik tanársegédemmel, Zippzhar Máriával, érdekes módon semmit sem tapasztaltam azokból a tulajdonságaiból, melyeket a rossz nyelvek pletykáltak...

Ez a tanév egy új élmény volt, igen meghatározó eseményekkel, ezért is gondolom úgy, hogy a továbbiakban is örömmel tanítok az intézmény falai között. Mindenkit várok vissza az óráimra jövőre, a rendbontók pedig tombolják ki magukat, mert legközelebb nem leszek ilyen elnéző! *szélesen mosolyogva kacsint rá Odettre*

Emily Dorothea Fisher - Önismeret, Pszichológiai alapismeretek, Eridon HV

Az idei év nem kis kihívás volt, hiszen elég nagy fába vágtam a fejszém azzal, hogy házvezetőnek jelentkeztem az Eridonba. Szerencsésnek mondhatom magam, a fogadtatás jó volt, a fiatalokkal nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, így nem ment a tanítás rovására. Nagyon jól vettük együtt az akadályokat, ami persze nem jelenti azt, hogy nem voltak hullámvölgyeink, de szerencsére mindig visszataláltunk a pozitív oldalra, elvégre mi vagyunk az Eridon, nem nagyon érünk rá búslakodni. Jó a közösségünk, összetartóak vagyunk, ami szintén nagy pozitívum volt. Én magam is eridonosként végeztem anno, jó volt visszacsöppenni a ház életébe.

Idén azt hiszem, a diákok sokkal jobban érdeklődtek az iránt, hogy milyenek is ők valójában, milyen személyiségjegyeik vannak. Sokkal több beszélgetős és kevesebb száraz tananyagos órám volt, aminek nagyon örültem.

Két igazán emlékezetes pillanatom idén az eridonos kirándulás Szalamantonra. Nagyon jó hangulatban telt, sok érdekességet megtudtunk a településről és egy fantasztikus előadást láthattunk a Mirákulum előadásában. Emellett pedig az, hogy az egyik diákom megszökött, az ilyen emlékeket nehezen felejti el az ember, de szerencsére visszatalált hozzánk.

Keserű Mátyás Flórián - Levita HV

Köszönöm a megkeresést! *vakarja meg zavartan mosolyogva a tarkóját* Mint egészen új a szerepkörben, nagyon örülök, hogy már nem csupán az órákon találkozhatok a diákokkal, de kicsit második otthont is teremthetünk számukra Izabellával. Bár az év ebből a szempontból kifejezetten érdekesen indult az átalakításokkal, a többi ház segítségével - melyet ezúton is szeretnék megköszönni - senki sem maradt problémákra érzékeny fülek nélkül. Nagyon hálás vagyok minden levitásnak, amiért ilyen szépen vették az akadályokat, büszke vagyok rájuk a tanév során nyújtott teljesítményükért és életkedvükért, amely kétségkívül átszövi a tornyukat, tornyunkat. Nincs olyan, amit bánnék az évben, ha van is, ami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, hát ez van, ebből is tanulunk, hogy legközelebb jobban csinálhassuk.

Szeretnék több apró eseményt a házban, közös szülinapozásokat, vagy akár csak egy hirtelen szárba szökő ötlet végett a klubhelyiségben eszem-iszomot - természetesen takarodóig. Szeretnélek jobban megismerni titeket, hogy már a lépteitek alapján meg tudjam mondani, ki lopódzik az ajtó elé, és szeretném, ha ti is annyira élveznétek az itt töltött napokat, mint én teszem. Vagy még jobban. Sok sikert kívánok mindenkinek a vizsgákhoz, de ne aggódjatok, számomra - és talán Izabella nevében is mondhatom, hogy számunkra - már most bizonyítottatok!

Mikhail Sergejevics Kazanov - Navine HV

Őszintén, bár eleinte izgultam, hogy ide való vagyok-e, házvezető posztra, nagyon megszerettem a helyem. Kellemes a légkör itt a navinében. Egyre többen vagyunk, új élményeket szerzünk és együtt küzdjük le az akadályokat. Nagyon szeretek navi apu lenni! Tanulás terén még van hová fejlődnünk. Egyénileg elég jó jegyeik vannak a gyerkőcöknek, ahogy tapasztaltam, meg büntetéseket is csak hébe-hóba kapnak, sőt a pletykákkal ellentétben engem sem dobáltak meg plüssállatokkal, szóval a magatartásuk eléggé jó. Pontversenyi szinten viszont tényleg vannak elmaradásaink, amit jövőre remélem, pótolni fogunk. Természetesen nem sikerült mindent véghez vinnem, amit elterveztem, azonban, ami késik nem múlik, csak a következő tanévre tolódik. Van néhány igen jó emlékem. A diákokkal töltött személyesebb pillanatok mondjuk. Még ha meg is kell őket néha mentenem. Emellett a kis tréfa, amit az év elején kaptunk, végül talán jobban összekovácsolta a közösséget, ezért az az időszak is emlékezetes marad számomra, több jóval mint rosszal. Azt hiszem.

Nadia Rosales - Mugliismeret

Ez volt az első tanévem itt a Bagolykőn, és azt kell mondanom, hogy nagyon jól éreztem magam! Már az első napomon kedvesen fogadtak, ennek hála sikerült könnyedén beilleszkednem. Az elején akadtak gondjaim a tájékozódás kapcsán, mert hatalmas ez az épület, de pár héten belül már nagyjából tudtam, hogy melyik terem hol található, onnantól kezdve már nem is késtem az óráimról. *mosoly*

Tudja, az első napokban még egy kicsit tartottam attól, hogy az itteni diákoknak mi lesz a véleménye a Mugliismeretről, mint tárgyról, hisz igazán messze áll ez a varázsvilágtól. Aztán pozitívan kellett csalódnom, hisz a kisebbektől kezdve egészen a felsőbb évfolyamokig nem volt olyan csoportom, ahol ne érdeklődtek volna. Igazán lelkesek voltak, a Mugli Eszközök téma volt az egyik kedvencük. Persze, akadtak nehezebb napok, azok a borús, esős délutánok, de összességében azt kell mondanom, hogy az én tanórámon aktívan szerepeltek. Még kirándulást is terveztünk: a felsőbb éveseknek ígértem egy kocsmatúrát, de az elmaradt. *mosoly* Sebaj, a következő tanévben reményeim szerint megvalósulhatnak ezek a kirándulások.

Sajnos nekünk, tanároknak bizonyos keretekhez kell igazodnunk az óratartások kapcsán, a tanmenetet is úgy kell összeállítanunk, hogy nagyjából az adott témakörből mindent megismertessünk a diákjainkkal, de sok esetben kénytelenek vagyunk kihagyni érdekességeket, hogy mindenre jusson idő. Szívem szerint megdupláznám a Mugliismeret órákat, még nagyon sok mindennel megismertetném a diákságot, de tudjuk, hogy vannak ennél fontosabb tantárgyak is.

Emlék? Hajjaj, nem is egy. *itt elmosolyodik, hisz van, ami nem publikus* Hm, az évnyitóhoz kedves emlékek fűznek, csodálatos volt, a díszek, a vacsora és az igazgató beszéde. A kollégákat is ott sikerült jobban megismernem, rendkívül jópofa társaság, és még a churrosomból is ettek!

Illetve, az egyik órán megleptek a diákok, néhányan megtanultak egy mugli dalt, és gitárral előadták nekem, később pedig megtanultunk közösen még pár dalt. Ez biztos, hogy örök emlék marad.

U.I: Nem tudom, hogy melyik diák hagyta a küszöbömön azt a cserepes tuját, de ezúton köszönöm, remek kiegészítője lett az új kertemnek.

Vivien Poulain - Szellemtan

Ez az év a beilleszkedésről szólt, ismerkedéssel az iskolával, a diákjaival és tanáraival, így gyakorlatilag minden nap egy új élmény volt számomra, de a legizgalmasabbat a végére tartogattam, ugyanis éppen most indulunk kirándulásra sok lelkes diákkal, szellem lakta helyeket látogatni. Remélem, mindenkinek van elegendő váltás alsóneműje! Csak viccelek! Mindenki egyben, traumamentesen fog visszatérni, becsszó!