2013. október 15., kedd

Október

Remélem, hogy a kastély falai tényleg kitartóak, hiszen a ma éjszakai szél nem mondató fuvallatnak. Hiába próbálkozik még a nap, lassan télbe fordul az idő. Mindjárt itt a karácsony, ám előtte senki se feledkezzen meg az egyre népszerűbb Halloweenről, mely mára iskolánkban is hagyományként van jelen. Egy sajnálatos baleset folytán a manó, aki az Edictumnál takarít elkeverte a pletykasarkot és a harsonát, így most sajnos ezek nélkül prezentáljuk az újságot. Szerencsére egyik írónk gyorsan készített még egy paparazzit, reméljük, ezzel is kárpótolunk titeket valamennyire. Az újság végén található kuponnal egy halloweeni édességekkel teli dobozt lehet bezsebelni a szerkesztőségi szobában minden nap hattól nyolcig.

Borzongással teli hónapot!

Pöttöm piros kirobbanó formában - Ashley Valerie Stanwood


Kezdjük az alapokkal. Jelenleg harmadikos vagy, fogó, színjátszós energiabomba, azonban jóval megelőzöd a kortársaidat. Hány éves is vagy pontosan?
13 éves vagyok (december 24-én már 14!), harmadikos, fogó, színjátszós energiabomba.

Nem ijesztő a nagyobbak között lenni? Hogy bánnak egy ilyen fiatal lánnyal, mint te? Megtalálod velük a hangot vagy vannak ezzel problémák?
Nehéz az emberekkel megtalálnom időnként a hangot, de ez jórészt független attól, hogy hány évesek, mert csodabogárnak tartanak. Szerintem nem szeretik, ha felhívják a figyelmet arra, amiben hibáznak, de én... nem szeretem a pontatlanságot.
A nagyok között szeretek lenni, mert mindig rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még. *pirul* De azért kezdem behozni a lemaradásomat, így már nem tudnak annyira kicsiként kezelni. Azért nagyon sokan csúfolnak és piszkálnak miatta, hogy kicsi vagyok, de próbálok nem foglalkozni vele. És nagyon sokan vannak, akik viszont nagyon kedvesek velem, és nem kezelnek kicsiként, velük szeretek beszélgetni.

Melyik elfoglaltságodat szereted a legjobban?
A kedvenc elfoglaltságom mostanában a kötelezettségeken kívül a varázstárgy-készítés. Apának a cipőit megbűvöltem, hogy maguktól bekötődjenek, így sosem kell félnie, hogy egy fontos tárgyalásra menet felbukik. Alden tesómnak, aki a "legidősebb" közülünk, megbűvöltem a nadrágajit, hogy ne csússzanak le a derekáról, mert mindig lecsúsztak, de leszidott, és azt mondta, azok direkt voltak olyanok. Adam tesómnak megbűvöltem a naplóját, hogy felolvassa neki a hibákat, amiket leír, így nem csak kijavítódik, hanem megtanulhat helyesen írni is - de ő se örült neki. Pedig nem is olvastam el!

Mindketten tanár gyerekek vagyunk, milyen érzés, amikor bemutatkozol és egyből tudják, hogy az anyukád az SVK tanár?
Nagyon jó, mert szeretem az anyukámat. Azt nem annyira szeretem, hogy rögtön arra gondolnak, hogy olyan vagyok, mint ő. Anya régebben sok rosszaságot csinált, szabályokat is szegett, azt mondta, ez nem titok. Én sosem szegek szabályt! De inkább a tanárok emlékeznek rá, a diákok közül kevesebben, és a legtöbben csak azt az egy alkalmat emlegetik, amikor a Valentin-napi bálon pár fiúval szétrombolta a termet.

Ki az a három ember, akire bármilyen körülmények között számíthatsz az iskolában?
Anya, Luca, és te.

Ki a kedvenc tanárod, és miért szereted őt?
Anya a kedvenc tanárom, és azért szeretem, mert ő az anyukám. De a kedvenceim még Alexa néni és Kahlil Hávébácsi. Alexa nénit azért szeretem, mert kedves, és az anyukád, és szeretek nálatok lenni, és tanárként meg nagyon sokat segít nekem az órákon, ha valamit nem értek teljesen. Kahlil Hávébácsi pedig akkor segített sokat, amikor ide kerültem.

Melyik tantárgy érdekel a legjobban?
Úúú, az elemi mágiát nagyon várom, hogy elkezdődjön! Úgy látszik, hogy a föld az elemem, és azt mondta anyu, hogy ilyen diák még nem volt a kastélyban. Szóval most ettől vagyok izgatott a legjobban, de egyébként minden tantárgy érdekel.

Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Gyógyító. Még azon is gondolkoztam, hogy elvégezhetném a mugli Orvostudományit is, náluk orvosok vannak, csak sajnos nagy lemaradásban leszek, ha azután kezdem el, hogy gyógyító vagyok. Bár sok mindent nagyon könnyen meg tudnék csinálni, hiszen vannak egyező dolgok, mint az anatómia. Apa biztos örülne neki, ő nem annyira szokott varázsolni, a muglik között otthonosabban érzi magát.

Ha lenne rá lehetőséged, hogy egy kívánsággömb segítségével valamelyik tantárgy tudását teljesen megkapd, melyik lenne az?
Önismeret. A többit megtanulom könnyen, és nagyon szeretek tanulni, de ez nehéz nekem. Nem az elmélet, hanem a gyakorlatba áttenni az elméleti dolgokat, és legfőképp a mások ismerete, talán. Nem vagyok jó az ilyen szociális dolgokból.

Mit üzensz azoknak, akik az interjú után szeretnének megismerni?
Szerinted vannak ilyenek? Nem is tudom... talán azt, hogy ne haragudjanak rám, ha kijavítom őket. És szívesen korrepetálok bárkit, ha nem Önismeretből kell. Ésés... én már nagylány vagyok, szóval nem érek rá mindig, de amúgy bármikor szívesen barátkozom bárkivel. Amikor ráérek, bármikor.

Köszönöm az interjút!

Arany János - Híd-avatás


Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
„Egy fiatal élet-remény.”

A kártya nem „fest”, - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán -
Indúl a késő éjtszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”

„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” -
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig.”

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” -
Fogadd be, nyilt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!...”

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”

„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -”
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.

„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó’! -”
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -”

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

Mit tartogat a halloween?

Mint már a hirdetőtáblán is olvashattátok, a DÖK idén kincskeresést tart a faluban halloween alkalmából.
Október 19. este 7 óráig van lehetőségük a 3-5 fős csapatoknak jelentkezni rá. Ezt Amira Loveguardnál tehetik meg, ha küldenek hozzá egy baglyot a csapat esetleges megnevezésével és a csapattagok nevével, évfolyamával.
Siessetek a csoportszervezéssel, hiszen a kincskeresőn csak három csapat indulhat! Az ötletgazdák garantált nyereménnyel kecsegtetik az indulókat.


Nemcsak kincskereséssel csábítják az érdeklődőket a szervezők: a kastélynál ünnepség és meglepetés várja a diákokat, tanárokat. A DÖK elnökének ígérete szerint az idei halloween hátborzongató lesz, úgyhogy jobb, ha mindenki felköti a gatyáját!

Ételkülönlegességek, egy szuper együttes, játékok várnak mindenkit a lakomán és ünnepségen. A harciasabbak párbajozhatnak, a bevállalós szellemek pedig egy szellem-céllövöldével állnak rendelkezésére minden merész bulizónak. "Ötven pont, ha eltalálod a fejét!"
Aki szeretne, thesztrált etethet (ez sokkal könnyebb, ha az illető látja őket), az est fénypontja pedig a már hagyománnyá vált kívánságlámpások felengedése.

Természetesen elmaradhatatlan a jelmezverseny is. Nem kötelező ugyan álruhába bújni, de aki nem teszi, a legjobb buliból marad ki!
Ahog tavaly is, idén is a közönség dönti el, kinek a legjobb a jelmeze: mindenki szavazhat az erre kijelölt dobozban egy lány és egy fiú nevével. A legőrültebb jelmez tulajdonosainak jutalma egyelőre titkos, de biztosan nem fognak csalódni a nyertesek!

Gyertek el, lessétek meg, mely tanárokat sikerült rávenni, hogy szintén jelmezt vegyenek fel! Unatkozni nem fogtok!:)

Tanársegéd

Segíts Szentpéteri tanár úrnak, hogy meglelje elveszett szemüvegét!

Októberi pletykák




Nos, úgy tűnik Mihael Gérard Saint-Venant-nak mégis van szíve. Már sötét volt, mikor rátalált a kint kóborló kisfiúra, Kováts Marcellra. Először rátámadt a késével, amelyet mindig magánál hord, már éppen a gyerekbe akarta döfni, mikor rájött, hogy ma este már használta az éles fegyverét és most nem kéne Hasfelmetsző Jack énjét elővenni, elvégre egy töpörtyűvel van dolga. Miután beszélgettek egy kicsit, Mihály arkangyal, akár egy apa felvette a gyerkőcöt és puszilgatni kezdte. Hú! Ez aztán nagy dolog! Végtére is Misi nem az a fajta, aki csakúgy osztja a puszikáit. Marcit a kastélyig kísérte, ám nemhogy odaadta volna Markinak, inkább levitte a Rellonba és alvókaként használta. Vagy ki tudja, hogy aznap este mire tanított a gyereket...


Érkezett pár új tanár, köztük Lasch Hunor Zalán is. Hát nem furcsa? Lasch, pont, mint Gergő. Nos, én utána jártam és bizony, ők rokonok. Nagyon nehezen tudtam kiigazodni azon a családon, de sikerült, elméletileg a férfi Gergő nagybátyja. De akkor felmerülhet a kérdés: Geri miért nem Zalánhoz került? Azt csiripelték nekem a madarak, hogy a tanár akkor éppen nem tartózkodott Magyarországon, hanem járt a világot. Nos, ez HAZUGSÁG! Huni bácsi börtönben volt, bizony! Hogy miért? Azt sajnálatos módon nem tudtam kideríteni, de egészen idáig a börtönben csücsült. Erről tud az igazgató úr? Kötve hiszem, jaj, szegény Zalcsi bácsi.

legutóbb mikor felidegesítették ez történt...
Mégis ki gondolta volna, hogy a komor, gonosz és idős Felagund professzor szeretne a Levita ház házvezetője lenni? Szerintem senki, de most mégis megpályázta ezt a pozíciót, ám sajnos nem jött neki össze. Doléance letaszította őt a „trónról”. Természetesen a prof dühbe gurult, mert mindennek úgy kell lennie, ahogyan azt ő eltervezte. Ezért feltalált egy újabb bájitalt, amellyel el lehet tenni bárkit láb alól. Persze használhatott volna mérget is, de az nem illet volna hozzá, nem igaz? Dol, szerintem mostantól légy résen!


A bagolykő kerekesszékese, Dolánszky Alex kitűnő tanuló, nagyon aranyos, így nem csoda, hogy barátnője is van. Ám de azt kevesen tudják, hogy Alex valójában egy rock zenekar frontembere! Éjszakánként kiszökik a kastélyból és a szomszéd varázslófaluban lép fel a többiekkel. Ilyenkor körmeit feketére festi, menő bőrszerkót húz elő és még egy parókát is szerzett magának. De hajnalra természetesen visszatér a szobájába és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.


Olivia Meyerson néha elfelejti, hogy nem halloween, vagy farsang van, gyakran öltözik be állat jelmezbe és kergeti meg a kisgyermekeket, leginkább Zelei Viktóriával szeret szórakozni. Vajon mi történhetett vele? A szünetben megzakkant, vagy csak egyszerűen ez az új hobbija? Vaaaagy... nem, az nem lehetséges, bár itt minden előfordulhat. Ő is olyan betegségben szenved, mint Asher bácsi, csak Olivia az évszakokat keveri össze? Lehetséges, mostanában sokat szoktak beszélgetni, meg is van a közös téma!


Mindig is tudtuk, hogy Markovits István nagy "casanova", de ennyire? Jó, kidolgozott teste van és a szemei is gyönyörűek, de már ezért oda van érte az összes tanár meg diák is? Mmmm... biztos sok férfi kollégái begyében van, de úgy tűnik, őt ez nem zavarja. Egyszerre csapja a szelet Szendrei Véda tanárnőnek és Almásy Lénának. Védával egy éjszaka egy szobában aludtak, mégpedig Markiéban. Persze Kováts Marci nem lakhat vele együtt, a kisgyereket a csikólakba küldi aludni. Almásy Lénának pedig egy könyvet kapott tőle. Vajon mit tartalmazhat az a könyvecske?


Saragob Kíra nem régen költözött Bogolyfalvára, ha az ember ránéz, egy kedves és aranyos nőt lát, de ez nem így van! Szomszédjai panaszkodnak: délutánonként olyan hangosan hallgatja a zenéjét, amennyire csak tudja, közben pedig woodoo-babákat szurkál és valamit motyog. Kit átkozhat? Talán a régi tanárait, akik megkeserítették az életét? Felagundot? Vagy a régi évfolyamtársait? Ki tudja már azt...


Kétértelmű jóslatok

Hallottatok már a híres kétértelmű jóslatokról? A kitalálós, fejtörő, agytekervényeket megmozgató, elgondolkodtató mondatokról, amiket a csillagok néha konfettik formájában hullatnak a varázslók párnáira? 
Ha még nem, éppen itt az ideje! Ha meg igen, akkor kellemes időtöltést a megfejtéshez, mire is kell vigyáznod ebben a  hónapban, vagy mi történik majd veled, amikor nem is várnád. Hát hajrá!


Réem (01.27.-02.23.) - A kételkedő

Ne tévesszen meg, ha krokodilokat látsz a játszótéren sétálni! Ez csupán csak egyet jelenthet....Vagy egy manó ette meg a répát a tortából vagy egy karmazsin köpeny takarja el előled a fényt. 

Tebó (02.24.-03.14) - A szerelmes 

Azt mondod szerelmes vagy? És akkor miért nem tudod, hogy mikor rikkant az erdei teknősgólya vagy ássa el élelmét a mezei varázsvakond? Gondold csak át még egyszer, ez egy nagyon rossz döntés lehet. 

Sellő (03.15.-04.11.) - A töprengő

Hat tyúkölő bestiának és négy vörösszárnyú lepkerigónak ugyanannyi lába van? Dehogy is! Amikor a rigó átrepül a tölgy alatt és levelek hullanak a bestiára, csak akkor lesz ez lehetséges. Tanulj meg számolni!

Puffskein (04.12.-05.09.) - A kapkodó

Nem az a fűszer édesíti meg igazán a vacsorát, amely tocsog a varázscukortól és fából sem lehet citromlevet faragni. Ha pedig egy padlásszörny megeszi előled a kenyeret, ott már probléma van. Ez így nem lesz jó, hidd csak el. 

Kentaur (05.10.-06.09.) - Döntésképtelen

Attól, hogy nem vagy kentauristálló-takarító, az nem jelenti azt, hogy még nem lehetsz. Ha pedig az vagy, az sem jelenti azt, hogy az maradsz örök életeden át. 

Augurey (06.10.-07.08.) - A boldogtalan

Ha egy párduc áll előtted, ne félj úgy tőle. Van hozzá annyi képességed, hogy megszelídítsd, akár egy szerencsés kneazle-vá is. Lehetsz boldog, csak akarnod kell, el kell döntened, változtatnod kell. Most merj lépni!

Jarwey (07.09.-08.05.) - A befolyásolható

A tövises rózsa nem csak nyáron virágzik. A hó sem feltétlenül decemberben esik először. Gondold át újra és újra, míg szíved elér a tavaszba. Ne hagyd, hogy az évszakok befolyásoljanak. 

Crup (08.06-09.02.) - Magabiztos

Vízzel innen, vízzel túl. Régen tűzben hever már az a kis fadarab, amit rádobtál a rakásra. De jó döntés volt ez? Egy csokor rózsa sosem hervad el?  

Fwooper (09.03.-10.03.) - Felszínes 

Fényesebb a Hold a Napnál. A róka jobban fut egy hangyánál? Belegondolhatnál már végre ennyi év után, hogy mivel ártasz másoknak akár tudtodon kívül. Észre sem veszed. De megvárnád, amíg a hangya győz le téged? Amikor te vagy az erősebb? vagy a gyengébb? 

Kákalag (10.04.-11.02.) - Az együttérző

Néha egy alma jobban esik, mint a záporeső a tengerifű életben tartásához. A madarak sem mennek délre télen, ha megvédi őket a tollazat melege. 

Moke (11.03.-11.29.) - A bámészkodó

Láttál-e már valaha három baglyot harcolni egy sárkánnyal? Láttál vagy sem? Tudod vagy nem? Igen vagy nem? Erre csak te tudhatod a választ, magadban keresd megoldást. Csak te jöhetsz rá. 

Pixi (11.30.-12.28.) - A kapkodó

Toll vagy tinta? Vagy mindkettő? Hát, ha írni szeretnél...Valószínűleg szükséges. Miért kapkodsz ennyire? Csak a sas nem kapkod legyek után. 

Kappa (12.29.-01.26.) - Az ünneplő

Boldog és boldog együtt mindig boldog. Boldog és boldogtalan már kevésbé. ha pedig mindenkinek minden rossz, abból sem lesz egyhamar jó. vagy mégis? A lila képes ellepni a zöldet? 

Az új tanárok titkai

Kedves olvasók! Sokáig kutakodtam, mire találtam az új tanáraitokról titkos képeket, de én mindent megtettem. Remélem tetszeni fog Wink


Lantos Gábor Bálint az első alanyunk. Egészen jól lehet látni a képen, ahogyan értetlenül tekint ki a takaró alól. Talán egy mumust látott? Á-á. Szerintem elhagyta a barátnője, ezt pedig onnan gondolom, hogy a bácsi mellett egy mackó fekszik, lehetséges, hogy a kedvese azt hagyta maga után.  Vagy talán még mindig fél a tanár a sötétben és azért van mellette egy plüss? Jó, szerintem is nagyon rossz egyedül, lámpa nélkül nyugovóra térni, de a férfi hamarosan 60 éves lesz. Hogy is van ez? 


Így van, jól látjátok, Szikszai Attila kentaur volt, én nem hazudnék nektek.  Ez az egyik legféltettebb titka. És mostanra hova tűntek a patái? Az én elméletem szerint, ő egy különleges eset, egy ritka fajba tartozik. Akárhányszor csapadék hullik a földre – bármilyen formában – akkor lófarkat növeszt és az egész teste olyan lesz, akár egy pacié. Az íjával pedig állatokra vadászik, amelyeket elfogyaszthat. Remélem a bácsi nem fog haragudni, hogy ezt elárultam nektek, kedves olvasók:(


Az alkohol nagyon rossz dolog, azt hiszem, az embernek piros lesz a feje tőle. Megpusztulnak tőle az agysejtek és egy csomó káros dolgot okoz. Nos, úgy tűnik, Hornyák Gábor tanár úr ezzel nem foglalkozik. Az hallottam, hogy óra előtt mindig kínálgatja a diákokat pezsgővel, vagy erősebb szeszes itallal. Ha pedig nem tesznek eleget a kérésnek, akkor a bácsi azzal fenyegeti meg őket, hogy a vizsgájuk sikertelen lesz. Minap még jómagamat is elkísért a kocsmába. Nem nagyon emlékszem, mert késő este volt és iszonyú fáradt voltam, de lehet, hogy leitatott! Nem tudom.:(


Mindenkinek vannak furcsa szokásai, de azért ez még nekem is furcsa! Valaki a körmét rágja, valaki a kezét szokta ropogtatni, viszont Lasch Hunor Zalán bácsi a bimbikéjét szereti simogatni, mint az jól látható a képen.  Ezt a furcsaságát pedig egyáltalán nem szégyelli! Egyszer láttam, ahogyan ezt csinálta a folyosón… pfúúúúúj. Mellesleg kicsit nagy a pocija, nem igaz? 


Asher Noah Wayde professzor pedig gyakran összekeveri az évszakokat. Ez egy betegség, amely igazán ritka. Úgy tudom,hogy félvámpíroknál, félvérfarkasoknál, félkoboldoknál fordul elő. Tehát minden olyan élőlénynél, amely csak félig alakult át. Talán Asher bácsi is egy közülük? Nem hinném, hisz az nagyon durva lenne!

Megszületett a döntés!


Az előző cikkben arról olvashattatok, hogy mi lesz a sorsa az iskolában oly' közkedvelt kviddicsnek. Nos, a döntés megszületett: a kviddics marad, de néhány változás bekövetkezett. A régi csapatok feloszlottak, helyettük újra a házak csapatai szállnak harcba a kupáért. Ugyan ebben a tanévben még nem lesznek mérkőzések, ugyanis közös megállapodás alapján ez az év a felkészülés éve. A csapatkapitányi posztokat hamar betöltötték, ezért én sem voltam rest, máris felkerestem őket egy kis beszélgetésre. Elsőként a Navinés csapatkapitánnyal futottam össze, aki nem más, mint a legfiatalabb Czettner lány: Luca


Riporter: Mióta kviddicsezel?
Luca: A tavalyi évben kezdtem próbálgatni, a házvezető-helyettes bácsinktól hallottam róla sok mindent, beleszerettem.

R: Mi motivált arra, hogy vezesd a házad csapatát?
L: Nagyon szeretem a házam és tevékenykedni akartam a csapatban mindenképp, minek után senkitől nem hallottam róla, hogy vállalná, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Engem nem feltétlenül a siker, inkább az élmény motivál, az eredményesség csak a meglepi plusz.

R: Sok időbe telt megtalálni a csapattagokat?
L: Szerencsémre sok lelkes ember akadt, így maga a csapat és a cserék is hamar jelentkeztek, én késznek érzem magunkat arra, hogy belevessük magunkat az edzésekbe.

R: Könnyen összeszokott a csapat?
L: Ismerkedünk egymással, de azért még biztosan idő kell, ahhoz, hogy megbízzunk egymásban, segíteni tudjuk egymást és legfőképp, hogy félszavakból is értsük a másikat.

R: Nehéz edzéseket tervezel?
L: Nem vagyok hajcsár, de ami szükséges, azt meg fogom követelni. Keményen fogunk dolgozni, de nem szeretném erőszakos módon, sokkal inkább hatásosan és élvezetesen, hiszen ha nem élvezik, nem ér sokat.

R: Kivel kell a legtöbbet foglalkoznod a csapaton belül?
L: Talán a legkisebbekkel, akik még csak most ismerkednek magával a sporttal.

R: Mit vársz el a tagoktól?
L: Összetartást, együttműködést, tiszteletet a társaik és az ellenfeleik felé. Tudom, hogy mindent bele fogunk adni, mást nem várhatnék.

R: Hogyan motiválod a társaidat?
L: Jutalom csokival! *.* Egyébként eléggé motiváltak önmagukban is, inkább felém motiváló az ő lelkesedésük. De ha szükséges lesz, mindent meg fogok tenni.

A lány válaszai után, a zöldek csapatkapitányát kerestem fel, név szerint David Benett-et. Neki is ugyanazokat a kérdéseket tettem fel, mint Lucának, így lássuk az ő válaszait is.


Riporter: Mióta kviddicsezel?
Dave: Nos: 2011. nyarán álltam be a Rellon ház kviddics csapatába. Előtte ugyan nem köztudott tény, de Navinés voltam, és csapatkapitányi posztot hagytam ott. Házváltásommal egyidejűleg felajánlották a terelői pozíciót, tehát... elég régóta.

R: Mi motivált arra, hogy vezesd a házad csapatát?
D: Ezer éve játékos vagyok a Rellonos csapatban, és Grósz Anna kezei alatt elég jól megtanultam sok fontos fogalmat a kviddiccsel kapcsolatban. Valójában valahol mindig is akartam irányítani a Rellonos csapatot, mert az előzőnek is szerves tagja voltam. Meg aztán tudni akartam azt is, hogy képes lennék-e egy olyan csapatot összetákolni, mint amilyen Anna serege volt.. Igen, valóban őt példaképemnek tekintem a kviddicsben, teljes mértékben. Emellett szeretem a házamat és bízom magamban, hogy jó csapatom lesz. *Mosolyra húzza a száját*

R: Sok időbe telt megtalálni a csapattagokat?
D: Mondhatni: nem. A legjavát én kerestem fel a kéréssel, hogy csatlakozzanak, terelőtársamat kivéve. Ő adott volt rögtön mint a helyettesem. Mostanra lett elég sok önkéntes szellemű kviddicsesem is, büszkén mondom, hogy jelenleg 10 emberrel fogok edzeni. *Kihúzza magát.*

R: Könnyen összeszokott a csapat?
D: Nem volt gond velük, lelkesek, szeretnének már játszani. Néhányuk ismerte egymást korábbról, de a java nem. Lelkesek, viszonylag jól kijönnek egymással annak ellenére, hogy eddig edzések nem voltak még, csak megbeszélések. Színes jellemek, ám jól el tudnak beszélgetni. Remek csapatjátékosok lesznek. *Büszke mosoly*

R: Nehéz edzéseket tervezel?
D: Nos, eleinte különórákra gondoltam személyenként azokkal, akik rászorulnak vagy nem tudom, mire képesek. Hogy a kérdésre is választ adjak, nem valami lagymatag edzésterveket írtam össze, úgyhogy megdolgoztatom a sereget. Ha nyerni akarunk, márpedg ez sugárzik a többiekből, akkor nem érhetjük be három kör futással és négy kör repüléssel…

R: Kivel kell a legtöbbet foglalkoznod a csapaton belül?
D: Még nem tudom. Nem egy emberem van, aki kezdőjátékos, így lesznek többen is, akik nagyobb odafigyelést igényelnek, de időnk mint a tenger és segítség híján se vagyok ha egy hajtót vagy egy fogót kell megtanítani a fortélyokra és a trükkökre.

R: Mit vársz el a tagoktól?
D: Bizalmat és pontosságot. Ha bekötöm a szemüket és arra kérem őket, hogy a kezüket tartsák a testük mellett és annyit lépjenek, amennyit mondok, nem akarok tapogatózó kezeket vagy hezitálást látni. Ha a pályán is kétségeink vannak a másik iránt, azzal eldőlt a kimenetele a játéknak. És nem csípem, ha az edzésről vagy egy magánóráról késnének csak azért, mert elfelejtették az ütőt.. Azért vagyunk együtt, mert mindenki vár valamit ettől a sporttól, tehát a többi, amit remélek (kitartás, valamennyi lelkesedés, koncentrálás..) csak rajtuk múlik.

R: Hogyan motiválod a társaidat?
D: Semmiképpen sem azzal a megoldással, hogy mire számítsanak, ha elrontanak valamit. Rellonosok vagyunk, maximalisták, emellett egy fenyítés nem rémít meg mindenkit. Inkább azt hozom fel, hogy képzeljék el az egyik szoros győzelmünket, vagy hogy ihatnak a kupából. Tapasztalat alapján állíthatom, hogy ez utóbbi milliószor hatásosabb. Élményekkel gazdagodhatnak, illetve egy olyan csoport részeivé válhatnak, ahol vannak közös témák, és fontosnak érezhetik magukat. Mert mindegyikük az.

Sajnos az Eridon és a Levita csapatkapitányait nem találtam meg, de hiszem, hogy a következő számban már az ő válaszaikat is olvashatjátok. Ezúton is szeretnék sok sikert kívánni a felkészüléshez, és majd a meccsekhez is.


A legújabb talártrend

Ismét megrendezésre került a már hagyományosnak mondható őszi talárbemutató Budapesten. A rendezvény fő mozgatórugója idén is Elbl Sebestyén talár- és süvegtervező művész.  Elbl már külföldön is roppant elismert tervező, dolgozott már a francia és távol-keleti mágusokkal is. Híresek mind az utcai, mind pedig az extravagáns, különféle bűbájokkal ellátott ruhadarabjai is.
A divatbemutatót a tavalyi helyszínen tartották, mégpedig ezúttal is egy mugliktól jól elzárt helyen, a Gellért-hegy alatti járatokban kialakított, régi háborús óvóhelyek egyikén. Talán azért is esik rendre a szervezők választása erre helyre, mert így több talárt tudnak eladni – elvégre nem épp a kiváló klímájukról híresek ezek a földalatti járatok. 
A hatalmas színpadot az ősz színeibe öltöztették, különféle színű fénycsóvák cikáztak mindenfelé, ezáltal játékos-sejtelmes fénybe burkolva az amúgy rideg helyszínt.  A falakat mindenféle színű leplekkel tették otthonosabbá, a székeken ugyanezek a színek köszöntek vissza.
A parádés bemutatón Elbl tanítványai is bemutatták a legjobb darabjaikat, bár kétségtelen, hogy Sebestyénről szólt az este. 
 Mint kiderült, az idei ősz trendszínei a meggy, a bordó és a moha zöld lesznek. Idén is nagy sláger a plüssel bélelt talár, melynek ujját felhajtva is hordhatjuk.  A legtöbb talárt idén feltűnő, díszes gombok díszítik, illetve a csipkeszegély továbbra is beszivárog a hétköznapi viseletbe.  Idén mind az egyszínűben, mind pedig a feketével kombinált darabokban divatosnak érezhetjük magunkat. Süvegek tekintetében az egyszerűség dominál, illetve a fentebb említett színek, természetesen a fekete idén is örök divat marad.

Zene világnapja

Zene világnapja - október 1.; 
Víz, meteorológia, színház, múzeum, dohányzásmentesség, építészet – ezek fontosságára mind egy-egy világnappal hívják fel figyelmünket. Küzdünk az AIDS és a drogfogyasztás ellen, fontosnak tartjuk a látássérültek gondjait, a takarékosság és az idősek is világnapot kaptak. A zene 27 éve érdemelte ki, hogy az egész világon, október 1-én koncertekkel és rendezvényekkel ünnepeljük. Szerte az országban, és Budapesten is számos hangversenyt tartanak ebből az alkalomból.

Érdekes;
David Huron amerikai zenepedagógus, az ohiói egyetem tanára által megfogalmazott, de vitatott teória szerint a zenének minden bizonnyal létezik biológiai eredete, és ha ez igaz, akkor léteznie kell az emberben egy speciális "zenegén"-nek is. Huron ezt annak alapján állította, hogy nincs a Földön olyan, bármennyire is elszigetelt kultúra, ahol az emberek ne énekelnének, ne dobolnának, ne készítenének valamilyen zenélésre alkalmasított hang-szerszámot. Sandra Therub, a torontói egyetem tanára a legkülönfélébb kultúrák altatódalainak összevetésével jutott hasonló következtetésre, mondván, ezek minden különbözőségük ellenére alkalmasnak tetszenek ugyanarra a célra: a kisgyermekek álomba szenderítésére. Szerinte „a zene nem emberi találmány, hanem az anya és az utód közötti kommunikáció egy ösztönös formája, amely azzal a céllal születhetett, hogy a két személy között emocionális kapcsolatot teremtsen”. Sokkal közelebb áll a ma még közkeletű elképzeléshez Steven Pirker amerikai biológus: "a zenét igenis feltalálta az ember. Vagy, mert neki örömet szerez, vagy - és ezt sem tudom kizárni - egyszerűen csak azért fejlesztette ki, hogy segítségével a madarak énekét vagy a szél zúgását imitálhassa."

Gondolatok, idézetek a zenéről;
"A zene hidat ver a szellem és az érzékek világa között, bűntelen extázist vált ki, dogma nélküli hitet hordoz, hódolatteljes szerelmet, magáról az emberről szól, aki otthon érzi magát a természetben, a végtelenben."(Yehudi Menuhin)

"A földön semmi sem alkalmasabb, hogy a szomorút vidámmá, a vidámat szomorúvá tegye, hogy bátorságot nyújtson a csüggedőnek, büszkeséggel töltse el az alázatost, kisebbítse az irigységet és gyűlöletet, mint a zene." (Luther Márton)

"Míg a többi művészetet a tudományokhoz lehet hasonlítani annyiban, hogy azok az élet külső igazságait s nekünk embereknek az élethez való vonatkozásainkat kutatják, keresik és dolgozzák föl, addig a zenének nincs ilyen külső támpontja. Eredete bennünk van, bennünk van az oka is." (Csáth Géza)

Az alábbi videó pedig felöleli az időszámítást, s megmutatja a zene sokszínűségét, fejlődését, változását napjainkig.

Mesecsokor

Egy kisebb mesecsokorra gondoltam, régi, ismert mesékből összeállítva Remélem ti is emlékeztek ezekre és szívesen olvassátok majd el újra ^^

A RÓZSÁT NEVETŐ KIRÁLYKISASSZONY

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, s annak egy csuda­szép leánya. Ha ez a királykisasszony nevetett, rózsák hulltak a szájából, s ha lehúzta a cipellőjét, s mezítláb ment az úton, minden lépésére egy csengő arany termett. Nem is volt olyan gazdag király az egész világon, mint ennek a királykisasszonynak az apja, s nem volt ebben az országban szegény ember, mert ha a királykisasszony szegényt látott, mindjárt le­húz­ta a cipellőjét, s csak úgy perdült lába nyomán az arany. Nagy híre volt a királykisasszonynak kerek e világon, jöttek is mindenünnét királyfiak, hercegek, akik a kezéért esekedtek, hanem a királykisasszonynak sem ez nem tetszett, sem az nem tetszett, egynek sem adta a kezét. Még csak egy királyfi nem fordult meg az udvarán: a szomszéd ország királyának a fia, de ez nem tudott eljönni, mert amikor éppen indulóban volt, ellenség tört az országba, s csatába kellett, hogy menjen. Elment a királyfi a csatába, de a királyné s az udvarmesterné megegyezett, hogy amíg a királyfi odalesz a háborúban, megkéretik a királykisasszony kezét, s mire a királyfi visszatér, el is hozzák. Szépen megfestették a királyfi képét, az udvarmesterné elvitte a rózsát nevető királykisasszonynak, s annak úgy megtetszett a királyfi képe után, hogy egy szóval sem ellenkezett.
Felkészítik a királykisasszonyt, aranyos hintóba ültetik, de mielőtt az országát elhagyta volna, leszállott a hintóból, lehúzta a cipellőjét, gyalog ment jó messzire, s ami arany hullott a lába nyomán, azt mind a szegény embereknek adta.
Hanem azt még nem is mondottam nektek, hogy az udvarmesterné boszorkány volt, s szerette volna, ha a királyfi az ő leányát veszi el. De ez a leány olyan csúnya volt, hogy az anyja soha senkinek sem mutatta, nem is tudták róla, hogy van a világon.
Ahogy az ország határából kiértek, rettentő nagy égiháborút csinált a boszorkány, s egyszerre csak egy szörnyű fekete felleg mind alább-alább szállott, s abból a fellegből kiszállott a boszorkány leánya. Hirtelen megfogták a rózsát nevető királykisasszonyt, mind a két szemét kiszúrták, azzal belelökték az árokba, a szemét pedig utána dobták. Akkor az udvarmesterné leánya beült a hintóba, sűrűn lefátyolozta az arcát, úgy érkeztek meg a királyfi városába.
Ott feküdt a szegény királykisasszony az árokban, s sírdogált keservesen. Arra jönnek valami szekeres emberek, meghallják a sírást, kihúzzák az árokból a királykisasszonyt, hát amint egyet-kettőt lép, csak úgy hull az arany utána. Hej, megörültek az emberek! Egy megfogta s vezette, a többi pedig ment utána, s alig győzték felszedni a temérdek aranyat. Így vezették a királykisasszonyt egész nap. Akkor aztán összeesett szegény, nem tudott továbbmenni, s a szekeres emberek otthagyták az út szélén. Ahogy elmentek a szekeres emberek, egy kertész jött arrafelé, az megsajnálta a szegény leányt, s fölvette a szekerére. Hazamegy a kertész, s mondja a feleségének:
- No, feleség, én ugyan megjártam. Bementem a király városába, hadd lássam a királyfi lakodalmát, mert az volt a híre, hogy a gyöngyöt síró, rózsát nevető királykisasszonyt veszi feleségül. Azt is beszélték róla, hogy ha mezítláb jár, csak úgy hull az arany utána. Na hiszen, nem sír gyöngyöt ennek a királykisasszonynak a szeme, rózsát sem hullat a szája, de még aranyat sem a lába; nem nevet az senkire, nem is sír, s nem engedi, hogy a cipőt lehúzzák a lábáról.
Mondja az asszony:
- Jól van, jól, ne arról beszéljen kend, hanem arról, hogy minek hozta ide ezt a leányt!
- Ó, feleség, hát megsajnáltam, megesett a szívem rajta. Nem hagyhattam az út szélin.
- Isten neki – mondja az asszony -, hát maradjon itt, pedig mi is szegények vagyunk; nem tudom, miből tartsunk el egy vak leányt.
- Te feleség – mondja a kertész -, én bemegyek a városba, van ott egy boszorkány, aki szemmel kereskedik, veszek egy pár szemet ennek a szegény leánynak.
Bemegy a kertész a városba, visz a hátán egy nagy zsák főzeléket, s mondja a boszorkánynak, adjon azért két szemet. A boszorkány éppen egy nagy könyvből olvasott, fel sem nézett a kertészre, benyúlt az asztal fiába, s odadobott neki két szemet.
Hazamegy a kertész, beteszi a leánynak a két szemet a helyire, de csudák csudája, egyszeriben a szoba sarkának fordult, ahol egy lyuk volt, s mind azt nézte. Nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett vele. Bemegy a kertész ismét a városba, megy a boszorkányhoz, s mondja neki, hogy bizonyosan nem jó szemet adott, mert az a leány mindig egy lyukba néz.
- Bezzeg hogy nem neki való szemet adtam – mondotta a boszorkány nagy kacagva -, macskaszemet vittél el innét, s azért néz a lyukba, mert ott egeret lát. Hanem most mást adok. Találtam egy árokban két szép szemet. Vidd el, ez jó lesz.
Hazaviszi a kertész a két szemet, beteszi a helyére, s hát uramistenem, egyszeriben úgy megszépült a lány, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Először sírni kezdett örömében, s csupa drágagyöngyök peregtek a szeméből, azután nevetni kezdett, s szebbnél szebb rózsák hullottak a szájából, aztán lehúzta a két cipőjét, s elkezdett sétálni, s perdült, karikázott, csengett-bongott a sok arany a lába nyomán. S a tenger sok drágagyöngyöt s a tenger sok aranyat mind a kertésznek ajándékozta, amiért el nem hagyta szomorú sorsában. Aztán elbúcsúzott a kertésztől, a feleségétől, s bement a királyfi városába, fölment a palotába, ottan beszegődött a királynéhoz szobalánynak. No, éppen jókor jött, mert akkor kergetett el egy szobalányt a gonosz királyné.
Hát felfogadta mindjárt a királyné a rózsát nevető királykisasszonyt szobalánynak. Aztán telt-múlt az idő, s egyszer, mikor éppen bálra szépen fölkészítette a királynét, lejön a királyfi, s mi történik, mi nem, nem egyéb egy nagy semminél, a királyné megfordul, a nyakát megszúrja egy gombostű, s mérgében úgy pofon üti a szobalányt, hogy az szegény sírva fakadt. De, uramistenem, szeme-szája tátva maradt a királyfinak, mert könny helyett csupa drágagyöngy pergett a leány szeméből. Nagyot kiált a királyfi örömében:
- Te leány, talán bizony te vagy a gyöngyöt síró s rózsát nevető királykisasszony?!
A leány nem szólt semmit, csak elkezdett nevetni, s hát csak hullott a szájából fehér rózsa, piros rózsa, égővörös, egyik szebb a másiknál. Akkor aztán lehúzta a cipellőjét, s elkezdett sétálni föl s alá a szobában, s perdült, karikázott lába nyomán a sok arany.
Hiszen a királyfinak sem kellett egyéb. Kiseprűztette udvarából a boszorkányt s a leányát, aztán mindjárt papot hívatott, s megesküdött a rózsát nevető királykisasszonnyal.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.


Kék színű falevelek 
(Oszejeva nyomán)


Katinak két zöld ceruzája volt. Rózsának egy sem.
- Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat!- fordult Rózsa Katihoz.
- Majd este megkérdezem Édesanyámtól, megengedi-e - válaszolta Kati.
Másnap Rózsa megkérdezte:
- Megengedte Anyukád?
Kati sóhajtott, és így szólt:
- Anyukám megengedte, de nem kértem a bátyámtól engedélyt.
- Persze, persze...kérj hát engedélyt a bátyádtól is!
Másnap ismét megkérdezte Rózsa:
- Nos, megengedte a bátyád?
- Megengedte, de attól félek, hogy kitöröd a ceruza hegyét!
- Nagyon vigyázok majd rá!
- Vigyázz is kérlek! Ki ne hegyezd! Ne nyomd erősen! A szádba se vedd! És ne rajzolj vele sokat!
- Csak éppen a zöld füvet és a kis falevélkéket kell kiszíneznem.
- Ó, az sok lesz!
Rózsa Katira nézett és félrehúzódott.
Nem nyúlt a ceruza után.
- Na, mi a bajod? Ott a ceruza - szólt Kati.
- Köszönöm, nem kell.
A rajzórán aztán megkérdezte a tanító néni:
- Rózsácska, a te fáidon miért kékek a falevelek?
- Nincs zöld ceruzám.
- Hát miért nem kérted kölcsön a barátnődtől a zöld ceruzát? - Rózsa nem felelt, Kati vörös lett.
- Oda akartam adni, de Rózsa nem fogadta el- mondta Kati.
A tanító néni először az egyik kislányra nézett, aztán a másikra, majd így szólt:
- Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák!



Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember s annak egy fia. Mikor a fiú fölnevelkedett, az apja elküldte szolgálni. Elindult a fiú, hogy helyet keressen magának. Egyszer aztán ráakadt egy emberre, akinek juhai voltak, de juhásza nem.
- Fölfogadlak – mondta az ember -, de csak ha előbb próbát teszel.
Másnap a gazda egy furulyát meg egy botot adott a kezébe, s mondta, hogy hajtsa ki a juhokat. A fiú buzgón pásztorkodott, le sem heveredett egész álló nap. Terelgette a juhokat, s furulyázott nekik.
Volt a nyájban egy aranyszőrű bárányka. Ez a bárányka olyan kedvesen táncolt a furulyaszóra, hogy a fiú megszerette. Föl is tette magában, hogy ezt a bárányt kéri a gazdától bér fejében.
Este a gazda már várta a kapuban. Megnézte a nyájat, s mikor látta, hogy minden birka megvan, s mindegyik jóllakott, biztatta a fiút, hogy szegődjék el hozzá.
- Szívesen – válaszolt az -, de csak akkor, ha bérül az aranyszőrű báránykát kapom.
A gazda is szerette az aranyszőrű báránykát. Nehezére esett volna megválnia tőle. De azt is tudta, hogy ilyen derék juhászt nem egykönnyen találhat. Odaígérte hát a bárányt.
így lett a fiúból juhász. Megérdemelte a juhászi rangot, mert jelesen
buzgólkodott. Mikor az esztendő eltelt, búcsút vett a gazdától, s elindult hazafelé az aranyszőrű báránykával.
Egy faluban ráesteledett. Egy gazdánál szállott meg. Erinek a gazdának volt egy lánya, aki nagyon megszerette az aranyszőrű báránykát. Föltette magában, hogy a bárányt ellopja.
Éjféltájban odasettenkedett a báránykához, de mikor megfogta, a két keze hozzáragadt a gyapjához.
Reggel fölkelt a legény, hát látja, hogy a lány odaragadt a báranyká-hoz. Próbálta lefejteni róla, de hiába. A bárányt nem akarta otthagyni, nem tehetett mást, elhajtotta a bárányt, amaz meg vitte a gyapján a lányt.
Alig ért a harmadik szomszédig, a juhász furulyázni kezdett. A furulyaszóra a bárány táncnak eredt. Táncolt a bárány, bárány gyapján táncolt a lány.
Meglátta ezt egy asszony, aki éppen kenyeret vetett a kemencébe. Fogta a sütőlapátot, hogy megriassza a lányt:
- Ne idétlenkedj, te, hallod-e, inkább menj haza!
De a lány csak táncolt. Erre hozzáütött a lapáttal. Mindjárt megbánta a cselekedetét. Mert a lapát a lány derekára ragadt, ő maga meg a lapát végére.
így mentek a templomig. Ott a legény megint furulyázni kezdett. Táncolt a bárány, bárány gyapján a leány, a leány derekén a lapát, a lapát végén a sütőasszony.
Meglátta őket a pap:
- Ne űzzétek az eszeteket! – kiáltott rájuk. – Menjetek dolgotokra!
A szó nem használt, megmérgesedett a pap, s botjával odasózott a sütőasszony dereka végire. Aztán úgy elcsodálkozott, leesett az álla. Mert hát a bot nyomban odaragadt a sütőasszonyhoz, ő maga meg a bothoz.
Mentek, ahányan voltak, a bárány, a lapát, a sütőasszony, a bot meg a pap, míg be nem értek a királyi városba. A város végén a juhász betért egy öregasszonyhoz, hogy megszálljon. Attól aztán megtudta, hogy beteg a király leánya, s nem segít rajta semminő orvosság. A doktorok azt beszélik, hogy egy jóízű kacagás mindjárt meggyógyítaná. De még eddig senki sem bírta megnevettetni.
Ahogy beszélgettek, megszólalt a dob az utcán. Hát a király üzente a népének, hogy aki megkacagtatja a lányát, annak feleségül adja, s még a királyságát is megosztja vele.
Elhatározta a juhász, hogy szerencsét próbál. Elment a királyhoz s bejelentette, hogy ő megkacagtatja a búbánatos királykisasszonyt. A király jónéven vette a szándékát, s mindjárt leültette a lányát maga mellé a tornácra.
A juhász vette a furulyáját s megfuvintotta. Hát abban a szempillantásban táncolni kezdett a bárány, bárány gyapján a lány, a lány derekán a lapát, a lapát végén a sütőasszony, a sütőasszony derekán a bot, a bot végén a pap. Táncoltak, táncoltak, a királylány pedig akkora kacagásra fakadt, majd lefordult a tornácról.
Ennek a kacagásnak úgy megörült az aranyszőrű bárányka, hogy lerázott magáról mindent, s magában folytatta a táncot. Táncolt a leány is, a sütőasszony is, a pap is, külön-külön. De lapát meg a bot sem állotta meg tánc nélkül.
Mikor jól kitáncolták magukat, a király összeeskette a lányát a juhásszal, s neki adta fele királyságát. így lett a juhászból király. A papot felfogadták udvari papnak, a sütőasszonyt udvari sütőasszonynak, a leányt komornának a királylány mellé. Az aranyszőrű báránykát pedig megtették udvari báránynak. Tán még ma is bárány, ha azóta birka nem lett belőle.

2013. szeptember 15., vasárnap

Vizsgaidőszaki sokk

Végre vége. Van, aki még az utolsó napon is gőzerővel tanult, hogy az utolsó időpontokra besétálva próbáljon sikeres vizsgát tenni, és van, aki az első időpontokkal letudta, hogy az esetleges elhasalásokkal legyen ideje számolni. Már csak a pótvizsgák vannak vissza annak, akinek nem sikerült elsőre venni a nem épp könnyű akadályokat. A vizsgák végeztével elérkezett az ősz is a maga hűvös, komor valójában, de reméljük hogy az Edictum mostani száma egy kis vidámságot juttat a komor hétköznapokba. Aki szerez egy példányt, ne habozzon, hiszen a szerkesztőségben rengeteg féle forrócsoki közül választhat magának.
Aki elkészíti a rejtvényt, mindenképpen küldje el a választ az edictumbk@gmail.com e-mail címre, hiszen év végén a legtöbb helyes választ beküldőt pont jutalmakban részesítjük!
Ezen kívül pályázatot is hirdetünk, mely az edictum logójára és fejlécére vonatkozik. Minden pályázót automatikusan 10 ponttal jutalmazunk, ezen felül pedig az első három helyezett is pontokat kap (30,25,20), valamint a nyertes logót és fejlécet használni is fogjuk, a készítő nevét pedig az oldalmenüben feltüntetjük. A pályázatokat szintén az edictumbk@gmail.com e-mail címre várjuk október 14-ig.

Pihenésre és vidámságra fel!

Mágikus dallamok napja – Október 4 – 6.

A mágikus dallamok napja hivatalosan október 1-jén van, ám a rendezvényt magát mindig október első hétvégéjén rendezik. Ez idén október 4-6. között zajlik majd. A vándorló rendezvénynek idén Magyarország ad otthont, egész pontosan a Balaton parti Szalamanton, mely az itt nagy számban megtalálható szalamandráról kapra a nevét, mely egybeolvadt a Balatonnal. Állítólag a rendezők nagy hangsúlyt fektetnek majd ezekre a lényekre is, és számos program részeként meg lehet majd ismerkedni velük. A program idén is főként a sátorozásról szól majd, de a rendezvénytől alig ötszáz méterre faházas, ezer méterre pedig kőházas szállást is biztosítanak, természetesen felárasan. A programok mellett búcsú is lesz, ahol számos kirakodó, cirkuszos várja az érdeklődőket, emellett lesz lehetőség hippogriff és thesztrál lovaglásra, unikornis simogatásra.

Október 4. Péntek

10:00: Kapunyitás, sátorhely foglalás, sátorbérlés, ismerkedés a környezettel

12:00: Ünnepi köszöntő beszédét mondja el a falu polgármestere: Kiss-Komáromi Kata Karolina

12.30 Közös ebéd

14:00 Silver magic zenekar

16:00 Hermina Hermentina és a Hermelinek

21:00 Valpurgies lányai gigakoncert (kb 0:30-ig)


18:00-20:00 között a Szombati boszorkány keresi a legszebb fiúkat, lányokat, párokat, akiknek különböző feladatokat kell teljesíteniük. Jelentkezni kapunyitástól.


Október 5. szombat

10:00 Mágikus dallamok rádió élő adása, dalkéréssel, nyereményjátékkal

12:30 Közös ebéd

14:00 Kenitói boszorkánykórus előadása

16:00 Zuzmarás Zúzók koncert

19:00 Karaoke est minden idők legmágikusabb dallamaiból

21:30 Táncest – Bemutatkoznak az ország mágikus táncegyesületei


Október 6. vasárnap

10:00 Mágikus dallamok rádió élő adása, dalkéréssel, nyereményjátékkal

12:30 Közös ebéd

14:00 Szalamandra Szofia feltörekvő tehetség első koncertje

16:00 Sátorbontás, csoportos távozás

18:00 Kapuzárás

Nem régen költözött a faluba Merkovszky Ádám, akiről szinte rögtön kiderült, hogy profi kviddicsjátékos. Nem kellett sok idő, hogy napvilágot lásson az az információ, mi szerint Katie Runa Blackwood, és most már Merkovszky Nikoletta is a rokona.

Szóval a hónapban Ádámmal beszélgettem el, aki, mint eddig nagyjából mindenki, a pillangóvarázst választotta helyszínül. Amikor megérkeztem, nem kellett sokat várnom, és megérkezett ő is, aztán picit társalogtunk, hogy feloldódjon mindkettőnk, aztán nem kíméltem. Az első kérdésem egy teljesen szokásos kérdés volt, ami mindenkit érint.

- Hogy kerültél Bogolyfalvára?
- Az egy érdekes történet. Vigyázni akartam az unokahúgomra, Katie Runa Blackwoodra, akinek az édesanyja nekem féltestvérem. Úgy gondoltam, hogy felajánlom neki, hogy a szünetekben hozzám költözhet, de szinte ezzel egy időben azt is megtudtam, hogy van egy lányom. Niki – akkor még Hegyi Nikoletta – megismerése, és az, hogy Runa mellett lehetek, ez volt a két legfontosabb oka annak, hogy ideköltöztem. De persze a kviddicsben is kellett egy kis szünet, kezdtem belefásulni, ez pedig sosem jó jel.

- Hogy érted azt, hogy kellett egy kis szünet? Mármint a kviddicsben?
- Úgy éreztem, hogy már nem szórakoztat, hogy ez már csak kötelesség, egyszerű munka, amit muszáj megcsinálnom. Mióta eljöttem a Roxfortból, egyfolytában kviddicseztem, körülbelül 16 éven keresztül. Lassan már a nyerés sem töltött el igazi örömmel, így értettem azt, hogy belefásultam. Vagy talán jobb szó, hogy untam. Az pedig egyáltalán nem a jó kviddicsező ismérve, hogy unatkozva nézi végig a meccseket. Megnyertem azok közül is a legtöbbet, de ha már nincs meg a lelkesedés, akkor nem érdemes tovább csinálni. Nem akartam megutálni a játékot, ezért az ideiglenes visszavonulás mellett döntöttem. Ennek ellenére később majd még szeretnék visszatérni, ezért folyamatosan edzek is, hogy ne essek ki a formámból.

- Látom, a kviddicsért még mindig rajongsz, így valahogy kénytelen vagyok megkérdezni, mert a belsőm fúrja. * Ekkor enyhén szólva boci szemeket meresztek rá, olyan szép nagyokat, mint amiket a macskák szoktak, ha kell nekik valami.* – Nem gondolkodtál rajta, hogy edző légy a suliban? Vagy valami szakkörszerűt tarts? Szerintem biztos, hogy nem utasítanának vissza.
- Nem, az ilyesmi nem igazán érdekel, bár ha valaki személyesen felkeres, akkor tudok neki jutatni pár dolgot, akár tanácsot is adok, vagy ajánlást valamelyik régi klubomhoz, de a tanítás másra marad. Szerintem Markovits Tanár Úr tökéletesen elég a poszt betöltésére, bár azt én sem gondolom, hogy elzavarnának.

Ádám egy kis vigyorgást is megereszt, és a nevetésének hangja is hallatszik pár másodpercre. Viszont én még korán sem végeztem, szóval kegyetlenül nyomulok előre.

- Most, hogy már nem vagy kviddicses, mármint hivatalosan, mit tervezel csinálni itt, Bogolyfalván? Úgy értem, a kviddicses múlt szép és jó, de ha egyszer sport, akkor gondolom,van olyan, amit szívesen csinálnál, mint munka.
- Az az igazság, hogy nem szorulok rá arra, hogy dolgozzak, így jelenleg semmittevéssel, edzéssel, és merengéssel töltöm a napjaim. Elméletileg önéletrajzot is írok, de ezzel a gyakorlatban nem nagyon haladok, talán még tényleg túl korai nekem ezen gondolkodni. Ha valaha újra dolgozni szeretnék, akkor visszatérnék a kviddicshez. Nem hiszem, hogy bármi mást akarnék csinálni, bár alkalmas lennék egyéb munkára is.

Ádám láthatólag könnyen, és szívesen beszél volt munkájáról, és hobbijáról, amit a mai napig nem ad fel. De nem is baj ez, hiszen ahogy mondani szokták, a sport hivatás, és hobbi is lehet.
Viszont nekem van egy olyan kérdésem, ami már a beszélgetés elejétől csigáz, de nem akartam nagyon ide- oda ugrálni a témák közt. Az viszont, hogy kihagyjam, elképzelhetetlen. Nem én lennék, ha feladtam volna, szóval még mindig nem szabadul szegény Merkovszky barátunk.

- És mit szóltál hozzá, hogy megtaláltad a lányod?
- Először nagyon ijesztő érzés volt, hiszen hirtelen megtudtam, hogy már lassan 18 éve felelős vagyok valakiért, akiről még csak nem is sejtettem, hogy létezik. Persze találkozni akartam vele, meg akartam ismerni, és akartam adni ennek az egész dolognak – amit mások talán családnak neveznek – egy esélyt. Örülök, hogy ezt megtettem, és megismerhettem Nikit. Ő egy nagyon fontos személy a számomra, és eléggé hasonlít is rám. Gyakran meggondolatlan, de azért helyén van a szíve. Sok dologban jobb ember is nálam.

- És mit szóltál arra, hogy elmegy? Mármint szerinted van rá esély, hogy visszajön? Sokunknak hiányzik, és talán te vagy az összekötő kapocs vele.
- A döntéseibe nem szólhatok bele, ő így látta jónak, és nem nagyon hiszem, hogy mostanában visszajön, de azért remélem, hogy tévedek. Tőlem elbúcsúzott, és ha csak rajtam múlna, akkor visszacsábítanám ide, de ha ő így érezte, hogy egy másik iskolában jobban tudja kamatoztatni a tehetségét, akkor én nem hiszem, hogy egyedül elég vonzó tényező lennék ahhoz, hogy visszajöjjön. Én szeretném, és reménykedek benne, hogy hamarosan meggondolja magát, de ez az egész most egyedül rajta áll. Meg persze azt is szeretném, ha megkapna mindent, amire szükség van, és ha ő úgy ítélte meg, hogy ott kapja meg azt a tudást, amire vágyik, akkor én csak helyeselhetem a döntését. Amúgy meg gyakran meglátogatom majd, hátha így enyhül, bár most még eléggé fájó hiánya.

- És meddig tervezed, hogy itt maradsz? Akár Nikivel, és/vagy Runával, akár nélküle, vagy nélkülük?
- Ennyire nem szoktam előre gondolkodni, eléggé meggondolatlan ember hírében állok, akinek a hirtelen döntéseitől a szűkebb és tágabb környezete is falra mászik. Ma még itt vagyok, holnap meg ki tudja? Persze azért Runát nem hagynám csak úgy itt, de sosem szerettem korlátozva érezni magam. Szóval én nem tervezek, csak úgy simán – minden bonyolultság nélkül – élek.

- Ha már így megemlíted, és elhúzod a szemem előtt a mézesmadzagot. Mi volt életed legmeggondolatlanabb pillanata, legyen az jó, avagy rossz döntés?
- Húúú, ez igencsak váratlan kérdés.

Hozzáteszem, látszik is rajta, mert elég zavartan felnevet, összeborzolja a haját, de végülis belekezd.

- A rossz talán az volt, amikor a Roxfortban a barátaimmal két hétre beköltöztünk a Tiltott Rengetegbe. Vittünk magunkkal sátrakat, meg ételt, és egész jól szórakoztunk, csak aztán mikor visszajöttünk, szembesülnünk kellett azzal, hogy mennyi gondot okoztunk ezzel másoknak. A szüleink eléggé ki voltak akadva, hogy eltűntünk. Az én nevelőanyám pedig még kórházba is került, amikor az aurorok azzal a hírrel álltak elé, hogy valószínűleg már nem is élünk. Akkoriban szökött meg két bűnöző a tárgyalás elől, és azt rebesgették, hogy valahol Roxmorts környékén rejtőznek. Nem jó időpontot választottunk a kiránduláshoz, legalábbis most már így hiszem. Egy ideig arról is volt szó, hogy mindannyiunkat eltanácsolnak, de végül minden rendeződött. De azóta nem szokásom lelépni egy szó nélkül, sehonnan. Mondhatjuk, hogy legalább tanultam az esetből. A jó pedig amikor ideköltöztem, legalábbis egyelőre még nm bántam meg a dolgot. Ez pedig a többi meggondolatlan döntésemre nem feltétlenül igaz.

- Akkor ezek szerint inkább rosszabb meggondolatlanságaid vannak? Hogy viszonyultak ehhez a lányok?
- Igen. Általában a meggondolatlan döntéseim önmagukban nem tűnnek rossznak, de a következményeik többségében súlyosak, vagy legalábbis kellemetlenek. Az viszont, hogy a lányok hogy viszonyulnak. Mármint mihez? A meggondolatlanságomhoz, vagy hogy idejöttem? Gondolom utóbbi. Szerintem örültek neki. Niki elég közel került hozzám, Runa pedig remélem, hogy hamarosan jobban megnyílik. Szeretek velük lenni, és úgy vettem észre, hogy ők sem utálnak. És ahogy a mosolyomból látod, tényleg így gondolom. Viszont más a válaszom arra, hogy a meggondolatlanságaimhoz hogy viszonyulnak. Szerintem sehogy. Ők még nem tapasztalták meg igazán, hogy mit is jelent ez a tulajdonságom.

- És tartasz tőle, hogy ez valamikor még nagy gondokat fog okozni? Mármint Ru, meg te, illetve Niki, és te közted, ha még visszajön.
- Nem tartok ettől, legalábbis még nem gondolkodtam ezen. Végülis a családom is hozzászokott már a hirtelen ötleteimhez, így talán velük sem lenne gond. Bár, lehet, hogy az első néhány ilyen alkalommal még igencsak idegesen reagálnának. Viszont azt tudom, hogy nem akarok nekik problémát okozni, ezért vissza is fogom magam, amennyire ezt az igencsak kellemetlen jellemvonásomat illeti.

Ádám kérdezésének véget vetek, mert lassan a nap is lemegy, pedig még délelőtt jöttünk. Nagyon jól elbeszélgettünk, ahogy olvashatjátok, és vannak olyan dolgok is, amiket nem feltétlenül tárna világ elé, ezt természetesen tiszteletben tartom.

Mielőtt elindulnék, felvilágosítom, hogy ebben a számban olvashat majd utána a dolgoknak, és megígértem azt is, hogy nem írom át azt, amit mondott. Elvégre nem vagyok Rita Vitrol, vagy mi…

Még a sütijét is kifizetem, vagyis fizetném, amikor csak nézni tudok. Azt mondta, hogyha előbb szólok, akkor ő süti meg nekem. Óóó, ezt most vegyem felkérésnek, kedves Ádám?

Egy biztos, a következő cikkek egyikében Ádámról, mint főcukrászról lesz szó…

Mit tudunk a terrortámadásokról? – Tények és találgatások

Talán a címből nem mindenki jön rá elsőre, miről is szólhat ez a cikk. Akinek mégis volt mersze megtippelni, valószínűleg el is találta: mi másról írhatnék a szeptember közepi számban, mint a 2001. szeptember 11-én történt egyesült államokbeli tragédiáról?

A hírek szerint azon a napon az al-Káida arab terrorszervezet négy utasszállító repülőgépet térített el öngyilkos merénylők segítségével. Ezek közül kettő a New York-i Manhattanben található World Trade Center 110 emeletes ikertornyait döntötte romba. (A World Trade Center, más néven Világkereskedelmi Központ a benne irodákat bérlő sok különféle kereskedelmi, jogi pénzügyi és tőzsdei vállalattal összesen mintegy ötvenezer embert foglalkoztatott, és 1993-ban már átesett egy terrortámadáson.) Egy gép a virginiai Arlington megyében található Pentagon épületébe csapódott. (Ez az Amerikai Védelmi Minisztérium hatalmas, ötszögletű székhelye.) A negyedik utasszállító nem érte el eredeti célját, helyette nyílt terepen, Pennslyvania államban zuhant le.


A merényletben résztvevő 19 terroristán kívül 2976 áldozata volt a támadásoknak.
Az al-Káida terrorszervezet egyik alapítója, Oszáma bin Láden vállalta a felelősséget a terrorakcióért. Amerika al-Káida elleni harcában végül két éve, tűzharcban sikerült megölni őt.

További, részletesebb információkat a Navine faliújságjáról szerezhettek. Aki nem tudja a klubhelyiségük jelszavát, kérje meg egy navinés haverját, szedje le neki a cikket egy kis időre a tábláról. Akinek nincs navinés haverja, sürgősen szerezzen be egyet.

A muglik és a varázslók többsége tehát évente 9/11 alkalmával a mugli terrortámadásról emlékezik meg. De hallottatok-e már arról az elméletről, amit a varázslók egy maroknyi, de annál vehemensebb csoportja vall?
Szerintük semmi köze az al-Káidának az ügyhöz, sőt, a muglik egyáltalán nem is játszanak szerepet a dologban. Az ő nézetük szerint Steven Green, elemi mágus és ex-auror áll a dolog mögött. A Lord Voldemort mintájára magát Revenge Sent-nek nevező férfi nem egyszer oltott már ki varázstalan és máguséleteket. Ő a felelős az 1998-ban “elsütött” fagyasztóbűbájért, ami a las vegasi Excalibur casino alatt működő varázslóbank majd minden dolgozójának halálát okozta, s minek után a bankban elhelyezett értékek jelentős részének lába kelt. Green az okozója a 2011-es virginiai földrengésnek is, amely a North Anna atomerőmű megsemmisítésére tett kísérlete volt. Szerencsére ekkor a helyi aurorok (Green korábbi munkatársai!) meg tudták akadályozni, hogy nagyobb kár essen az erőműben.


A levegőt könnyedén uraló sötét varázsló 2001. szeptember 11-én ismeretlen okokból négy repülőgépet térített el, és ezeket általa kijelölt területeken hagyta becsapódni. Célja egyesek szerint megfélemlítés volt. Ők úgy gondolják, csak ujjgyakorlatot jelentett a férfinek a művelet, és önmaga szórakoztatására, különösebb tervezés nélkül késztette lezuhanásra a vasmadarakat.
A legtöbben mégis azt vallják, olyan emberek büntetése volt a cél, akiktől Green korábban sérelmet szenvedett el. Utóbbit támaszthatja alá a tény, hogy a 2995 áldozat közül (mely 2421 muglit és 574 varázslót jelent) nyolc Green korábbi kollégája volt, ezek közül egy különleges megbízatással az utolsó repülőgépen tartózkodott az ominózus napon.
Revenge Sent azóta sem került kézre, pedig fejére vérdíjat tűztek, és az amerikai Mágiaügyi Minisztérium sosem hagyott fel keresésével. A 2001-es eset után 2011-ig semmilyen gaztett nem volt a nevéhez köthető (legalábbis bizonyítékot nem találtak erre), és egyelőre azóta sem hallottunk felőle.

Ami bizonyos: mágusok és varázstalanok, rendőrök, tűzoltók százai segítettek az emberek menekítésében és a helyreállításban. A Pentagont egy éven belül kijavították, és emlékművet is állítottak a tragédia tiszteletére. Napjainkra a World Trade Center maradék öt épületét lebontották, a helyükre parkokat állítanak. A tornyok helyére újat emelnek, amelynek Freedom Tower (azaz Szabadság torony) lesz a neve; idén, 2013-ban tervezik az átadását.

Akár elhisszük a varázslók elméletét Revenge Sentről és az ő bosszújáról, akár az arab terrorszervezetet okoljuk a történtekért, az bizonyos, hogy rengeteg ártatlan vesztette életét azon a szeptember 11-ei napon. S nem csak akkor, de jelenleg is majdnem 50 háború, felkelés, fegyveres konfliktus zajlik szerte a világban, ahol emberek halnak meg a szabadságért, szent meggyőződésükért, pénzért, hatalomért, vagy csak mert rosszkor voltak rossz helyen.

A kviddicsnek befellegzett?


Már évekkel ezelőtt változások álltak be a Bagolykő háza táján a kviddics terén. Megszűnt a házak közti kviddicsbajnokság, mivel nem minden ház tudott elég játékost kiállítani a pályára, ráadásul a diákoknak sem sikerült mindig megőriznie a hidegvérét.
Egy alapos vizsgálat és újratervezés után két éve összeállt négy csapat Arany Főnixek, Heves Hurrikánok, Golyóálló Griffek és Sárkánylovasok néven, és az első évben Markovits István repüléstan professzor, majd az ex-levitás Damjanovits Ármin felügyelete alatt izgalmas meccseket is játszottak a kupáért folyó küzdelemben.

A fiatal Ármint ugyan a játékosok örömmel fogadták, a második, idei évre azonban úgy tűnik, elfogyott a a bagolykövesek szuflája. A Heves Hurrikánok nem is indult a kupáért, de a maradék három csapat tagjainak nagy része is úgy tűnik, elvesztette lelkesedését. A mérkőzéseken már csak egy maréknyi diák játszott odaadóan, így a kedveszegett játékosok láttán Ármin gyűlést indítványozott a csapattagok körében.
Jelenleg folyik a tanácskozás, mi legyen a továbbiakban a kviddiccsel. Szüneteltessék-e a kupát, míg a Bagolykő diákállománya ismét feltöltődik tehetséges és egyben kviddics iránt érdeklődő diákokkal, vagy erőltessenek-e még egy idényt, és esetleg némi változtatással jövőre is folytatódjon-e a kviddics.

Ha játékos vagy, és nem szeretnéd abbahagyni a kviddicset, mindenképpen jelezd a megfelelő fórumon a gyűlés tagjainak!
Ha még nem vagy tagja egy csapatnak sem, de érzed magadban a kellő ügyességet és kedvet, jelentkezz Damjanovits Árminnál, ő továbbít téged egy csapatkapitányhoz.

Most minden a diákokon múlik! Az évzárón még meghallgathatjuk, mely csapat nyerte idén a versenyt, és aztán kiderül, a szekrény mélyére süllyesztik-e a kviddicskupát.