2018. május 15., kedd

Kedves Olvasóink!

Az iskolaújság e havi számában:

Varázsvilág hírei - Új lehetőségek, ébredő tudatosság és tragédia!
A nyolcaddöntő pillanatképekben I. - Beszámoló a kviddics világbajnokságról
A nyolcaddöntő pillanatképekben II. - A beszámoló folytatódik
Májusi diákbörze - Interjú Gergely-Fábián Annabellával
A legdögösebb szerelmi szabadcsókosok - Pletykáltak a festmények
Az elme útvesztői - Mágikus könyvajánló
Szurkolj és szeress! - Dr. Who segít
Amit ebben a hónapban meg kell tenned! - A csillagok megmondják
Tanári talány - Teszteld a tanoda tudásod!

Varázsvilág hírei

Új lehetőségek, ébredő tudatosság és tragédia! 


A múlt hét péntekén, bogolyfalvi idő szerint hajnali két óra harminc perckor Kína Oroszlánvárosában megnyitott az első víz alatti iskola. Hogy mi teszi ezt az oktatási intézményt ennyire sokkolóvá? A szerencsés és tehetős mágusok és boszorkányok részt vehetnek egy intenzív, ám fél éven át tartó mermisztika kurzuson, ahol megismerkedhetek a nyelvvel, a kultúrával, az úszástechnikákkal. A kiváló eredménnyel végzők  a vizsga után egy napos betekintést kaphatnak a sellők életébe, azok élőhelyét is megtekinthetve. A helyet bűbáj itatja át, mely lehetővé teszi a víz alatti légzést és beszédet, ám varangydudva fogyasztása vagy buborékfej-bűbáj használata ajánlott az odaútra. A jelentkezés Pan Zheng, híres mermisztika szakértő asszonynál, a projekt vezetőjénél történik a fényképes önéletrajz, bizonyítványok és motivációs levél csatolásával.


Tovább gyűrűzik a botrány az Ausztrál Sárkányfesztivál körül! A februárban tartott télűző sárkánytűz fesztivál keretein belül több mágus is harmadfokú égési sérüléseket szerzett, mikor egy Svéd Sróforrú lángja megperzselte őket a szállítási folyamat közben. Ezután az állatot órákon belül visszatranszportálták az eredeti lakhelyére. Azonban lelkes állatvédők egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett ezen nemes állatok szórakoztatási céllal való hasznosítása ellen. A múlt hónapban elérték a megfelelő számú támogatót és a minisztérium elé terjesztették az ügyet. Elsejével pedig hatályba is lépett az új sárkányvédelmi törvény. Vajon más haladó szellemű országok is követik majd a példát?


Szomorú hír következik a problémás bőrrel rendelkező tinédzserek számára! A következő hónapokban csaknem kétszeresére drágulhat a Shelymesh-féle Tíz másodperces Pattanástalanító főzet ára! Ez nem kacsa, ismétlem, nem kacsa! Egy beszállítójuk véglegesen szerződést bontott velük, így a gyártási költségek az egekbe szöktek, pótlást sem találtak. Így jelenleg a piacot  a már meglévő készlet alapján kell ellátni és kérdéses, mikor indulhat be újra a gyártás. Urak, szülők, most nyúljanak mélyen a zsebbe és ruházzanak ajándékba!

A nyolcaddöntő pillanatképekben I.

Olaszország - Oroszország
(április 14. - mérkőzés időtartama: 10 óra 42 perc)
250 - 350 - a cikesz az olaszok csapatáé
Mire számíthatott, aki április 14-én kiment Rosarába a kviddics világbajnokság első mérkőzésére? Izgatott morajra, ételek keveredő illatára, amit a stadion előtti kis bódék lelkes árusai generáltak, valamint hosszú, tömött sorokban való órás várakozásokra, amíg mindenkit ellenőriztek, hogy nem próbál-e meg bármi szabálysértőt a meccsre becsempészni. Ezen kívül sor került még heves esőzésre is, gyakorlatilag már a sorban állás alatt - amit a VIP passomnak hála, nem kellett végigvárnom -, aminek köszönhetően az emberek legalább hetven százaléka bőrig ázott, amin csak a nézőtér kapujára kiállított szárító-bűbáj segített. 
Azt hiszem, szerencsém van, amiért a szövetség szerzett nekem jegyeket. Az egyszerű, lenti jegyek fogytak el leghamarabb, hiszen csupán 15 galleon volt darabja. Cserébe még ott is esik, távcsővel érdemes nézni a mérkőzést, és a hangszigetelő bűbáj is olyan esetlen, hogy ordibálva kell beszélgetni.
Mivel a kabalák felügyelése, és - bizonyos esetekben -, kordában tartása túl sok energiát emésztene fel, ezért ők ebben az évben csak az elődöntőktől léphetnek majd a pályára. Addig is, a szóban forgó mérkőzésen Olaszország azúrkék felszerelésben játszott, Oroszország pedig bordóban. A csapatkapitányok kezet fogtak egymással, majd nem sokkal ez után a levegőbe emelkedtek a csapatok. Elhangzott a meccs kezdetét jelző síp.  
Az első pár perc nem telt esemény nélkül, az oroszok már most brutális, erőszakos módszerek alkalmazásával szereztek labdákat. A bordóban játszó hajtók már a tizedik percben három gólt dobtak, s hiába is remekelt Acetta a kékek karikái előtt, a fölény szemmel látható volt. A terelők fáradhatatlanul űzték a vasat és bár az olaszoknak sikerült a kilencvenedik perc környékén egymás után négyet  is bedobniuk, az oroszok ekkor már legalább hatvan ponttal előttük jártak
A második és hetedik óra között akadtak, akik még a lelátókon is elaludtak, mert unni kezdték az oroszok által nyomatékosított, testi fölénnyel történő támadásokat - amelyeket ugyan egy időre a védekező pozícióba beállt Romano és Russo sikerrel feltartottak, azonban az öt órás küzdelem során a terelők szinte végkimerülésig kifáradtak, így nem sokkal később a megfáradt Carina cserét intett. A nőt Marcelli váltotta, s új energialöketet adott a csapatnak. A fogóknak a hatodik órától a kilencedikig nem lehetett színét se látni, elhagyták a stadiont, miután a cikesz kirepült Rosara irányába. A luxus lelátón követni lehetett az útját, ám egy erdőben cikázott sokáig, így a fogóknak szinte esélye sem volt elkapni. Aztán visszatértek, Pavel többször is megpróbálta Volpit a gurkó útjába csalni, így többször is külön utat jártak. A tizedik óra elteltével Amadio és Lucchesi vért izzadva imádkozott össze még kilenc rádobást, melyből hat be is ment, így az állás ekkor 280-100 volt az oroszok javára. A V szektor fölött végül Volpi megpillantotta a kis szárnyast, és előredőlve gyorsított rá. Bulgakov, mint utólag nyilatkozta, ismét trükknek vélte Volpi gyorsulását, és figyelmen kívül hagyta azt, így átengedte a dicsőséget az olasz fogónak. Ez azonban már nem volt elég a győzelmükhöz, az oroszok a mérkőzést 350-250-re megnyerték. Az orosz fogó a földet érése után dühében kettétörte метеор-ját, amely miatt most a szponzor fontolgatja a támogatása felfüggesztését.

Japán - Nigéria
(április 18. - mérkőzés időtartama: 4 óra 10 perc)
200 - 40
A mai nap már jóval napsütésesebben alakult, a pályára lépve a játékosokat nem tépte a szél sem. Aki nem érdekelt a kviddicsben, most egész biztosan a strandok partjain múlatta az időt, ellentétben a Japánból és Nigériából érkezett csapatok tagjaival.  Előbbiek fehér, vörös szegélyes talárban léptek pályára, míg utóbbiak zöldben, amelyen átlósan fehér csíkok húzódnak
A játék kezdetét jelző sípra hatalmas csatakiáltás hagyta el a nigér csapat száját, és próbáltak minél trükkösebben előrenyomulva a japánok karikáiig jutni, ám az agilis Yamaguchin és Wakahisán átjutni nem egyszerű! Vermeulen el is ejtette a labdát, miután Yamaguchi többször is bevágott elé, az alattuk átszáguldó Kurosawa pedig felkanalazta a gazdátlanná vált kvaffot, és ellentámadásba lendült. Ebből is szerezte meg első tízesét a japán válogatott, hiszen Wakahisa a labdát átvéve egy gyönyörű rádobásban fejezte be a támadást. Ugyan Marais ujjbegyei még érintették a kvaffot, de az megállíthatatlanul szaladt át a bal szélső karikán. A tömeg fele elégedett morajlást hallatott, míg a másik bosszúságának adott hangot, míg jómagam inkább csendesen hallgatva vártam a fejleményeket. Egyelőre egyik csapat sem mutatott sok hajlandóságot a gólerős mérkőzés kialakítására, a japánok taktikája például elsősorban a fogó védelmezésére és Equiano akadályozására épült. Mindeközben a lelátón a japánok teázásba kezdtek, míg a nigériai oldalon arról kötöttek fogadásokat, kinek hány foga repül ma ki a pályán. 
Az első órát átlépve Todoroki öt perc szünetet kért, hiszen seprűje heves csapkodásba és füsteregetésbe kezdett, miközben ő a karikái körül nyolcasozott volna. Ezalatt a technikai szünet alatt a nigér játékosok akrobatikus mutatványt mutattak be, ahol a két hajtó összefogódzkodott, majd a harmadik, Opperman, felállt az "emelvényre". Az aréna tapsviharban tört ki. Ezt követően egy órán keresztül láthattunk brilliáns megoldásokat a labdaszerzésre, a terelők pedig jóformán egy wimbledoni mérkőzést próbáltak szimulálni. Aztán két és fél óra után a Shingo által hegyes szögben megcsapott vasgolyó Pistorius felé száguldott, akinek bal sípcsontja szilánkosra tört az ütközés következtében, aki így nem tudta folytatni a mérkőzést. Az emberhátrányban játszó válogatott azonban még így is képes volt négy találatot bevinni a japánoknak, akik ezen felbuzdulva kénytelenek voltak egyenlíteni, s még meg is toldották eggyel. Négy óránál az erőviszonyok rendeződni látszottak, mikor Todoroki seprűje végleg felmondta a szolgálatot és kettéesett az őrző alatt, majd cirokját elengedve kezdett zuhanórepülésbe - ám a játékvezető még időben eszmélt, hogy lassítsa, majd megállítsa a zuhanásban. Szinte rögtön ezután a két perces szünet után Noriko Sato ragadta el a cikeszt a nigériai fogó bal válla fölül. A Yajirushi II teljes válogatott szériája kivizsgálás alatt áll, ám gazdáik így is 200-40 arányban győzelmet arattak. 

Anglia - Németország
(április 22. - mérkőzés időtartama: 5 óra 37 perc)
50 - 410 ~ Daisy Blue Berry közvetítésében 
Túlvoltunk április 22-re már két mérkőzésen, és összességében addig voltak nagy meglepetések és kevésbé nagyok is. Időben nem mondhatjuk, hogy ez a mérkőzés lett volna a leghosszabb, hiszen a maga kicsit több, mint öt és fél órájával eléggé alulmúlta a nyitómeccset, ám mégsem unatkozott senki. Bár el kell ismerni, az angoloktól jóval nagyobb gólzáport vártak, mint kerekedett. A meccs első húsz percében hat emberre fogyatkoztak a britek, miután egy szándékos seprűfogással és jobb horoggal próbálta az egyik hajtójuk megszerezni a kvaffot. Büntetőt ítéltek a németeknek, amit Hubert értékesített is. A mérkőzés hamar 100 - 10 arányra emelkedett a vendégek javára, és már mindenki temette is a pirosban játszó csapatot, ám ekkor Lloyd, aki fiatalként most először kapta meg nagy világversenyen a lehetőséget, elkezdte beváltani a hozzá fűzött reményeket. Egy csapatkapitányi rövid időkérés után három gólt is szerzett, és két gólt segített kivédeni, ezzel pályán tartva csaptát. A mérkőzés nem telt el kellemetlen percek nélkül, ugyanis a németek első számú terelőjét, Armert, egy mentőakciója közepén bordán és hason - vagy valahol a kettő között, mindenesetre még a nézőtérről is rettenetesen csúnya volt - találta a gurkó, és másfél órára elvesztette őt csapata. Ennek ellenére megint építgetni kezdték az előnyüket, és egy órán és negyvenöt percen át képtelenek voltak a britek gólt szerezni, ám idővel elfogyott volna a németek szerencséje is.
A fordulatot a németek fogójának merészsége hozta meg, aki öt és negyed órával a kezdést követően a játékosok alá süllyedt. és a kezdő kör vonalán repült körbe-körbe. Teljesen eszementnek nézték, főleg, mikor akrobatikusan fél térddel a seprűnyélre emelkedett, és megtapsoltatta magát. A németek szeretik a showt, de ez most kapóra is jött - Eastwood is viccnek vette, és a mezőnyben maradt, amit bánhatott, hiszen a cikeszt észrevéve át kellett verekedje magát az embereken - Sieger és Weber azonban résen volt, és egy apró, ám még pont beleférő szendvicsszorítással lassították. Ezzel Müllert előnybe juttatták, és lehetővé tették a német fogónak, hogy bizony a végén ő emelje magasba a cikeszt, így tehát Németország jutott a negyeddöntőbe. Anglia - Németország 50 - 410.

Kanada - Lengyelország
(április 26. - mérkőzés időtartama: 9 óra 45 perc)
150 - 400 ~ Daisy Blue Berry közvetítésében 
A várakozásokhoz mérten nagy meccs kerekedett április 26-án Kanada és Lengyelország összecsapásából. A statisztikák lengyel fölényt vártak, azonban a két válogatott utolsó hat meccsét tekintve nem lehetett előre megmondani, ki is a találkozó igazi esélyese. Már a kapitányi kézfogáskor lélegzetvisszafojtva várta a közönség, mi is fog történni. A meccs majdnem tíz órán át tartott, ám negyed órával korábban egy rettenetes csattanó kíséretében a cikesz egy zsebből került elő, ahova a nagy rohamban kanalazták bele. De kezdjük is az elején. 
Két fiatalos és nívós kezdővel felálló válogatott emelkedett a magasba. A kanadaiak hamar megszerezték a kvaffot és a vezetést, kihasználva hajtó kapitányuk kis testével járó könnyedségét. Nem hagyták azonban alább a lengyelek sem, akik ugyanhárom gólnyi előnyt beengedtek, viszont annál lendületesebben játszottak később: Bojarski és Jaworski mindketten 10-10 gólt szereztek a meccs végéig, Pawłowski pedig a maradék 5 gólt vállalta magára. A kanadaiak 50-50 után képtelenek voltak többször a fordításra, ami abból is eredhet, hogy a negyedik órában az egyik hajtójuk hátába gurkót vezettek a lengyel terelők, ezzel jelentős kárt okozva a kanadai csapat felépítésében. Egy gurkó még eltalálta a lengyel őrző bal bokáját is, de ő könnyebben megúszta, ellenben Wilsonnal. A közönség több szépen kivitelezett és különleges akciót láthatott mindkét oldalról, a meccs mégis az utolsó perceiről maradhat igen emlékezetes. A kanadaiak első számú terelője, Boswell felbőszült egy feltételezett beszóláson, majd nekirontott Woźniaknak. Ezt éppen a cikesz útjának kereszteződésében tette, aminek köszönhetően mindkettejük kikerülhetetlen lett a két száguldó fogó számára. A közönség java része már csak a végeredményt, az összeakadt seprűk és talárok zuhanó halmazát láthatta. A szerencsétlen esetek okán reménykedtek a csapatok a cikeszben, ami végül Wolfke megviselt, és mint később kiderült, eltört baljában emelkedett ki oldalra. Lengyelország 400 ponttal nyert a 150 pontot szerző Kanada válogatottjával szemben, ezzel továbbjutottak a negyeddöntőbe.
A meccs végén még dúltak az indulatok, amit Bojarski, mint kapitány is közelebbről kívánt megnézni, ám azt pletykálják, hogy ebben egy vacsorameghívás gátolta meg a kanadaiak második számú terelőjétől. Érdekes fejlemény; sokan azt mondták, hogy nem látták még ilyen döbbentnek a sasok kapitányát, aki a kesztyűjét lerángatva villogtatta jegygyűrűjét az öltözőbe menet.

A nyolcaddöntő pillanatképekben II.

Norvégia - Peru
(április 30. - mérkőzés időtartama: 7 óra 24 perc)
370 - 70
Kis csúszásokkal és fennakadásokkal kezdődött el a mérkőzés, ugyanis a perui válogatott elhagyta a hotelben az alpakkáját, és elutasították a megjelenést, ameddig a négylábú nem kerül elő. Mivel ezt időben jelezték, nem jutottak a spanyol válogatott sorsára, csupán a lelkes közönségnek kellett plusz három és fél órát (!) várnia... A bizottság ugyan hajlandó volt eltekinteni a válogatott diszkvalifikálásától, ám a késésük ugyanúgy beszámított a játékidőbe, és a norvég válogatottnak is a pályán kellett tartózkodnia. Mivel szabályt szegve a földre szállt két óra és negyvenöt perc után Sigurd Bjerke lila talárjától megszabadulva, a játékvezető büntetőt ítélt meg Perunak, s tíz percnyi időt hagyott az elvégzésére. Mivel az Alistair névre hallgató alpakka még csak ekkor került elő a lobbiból, ahol egy fikuszt rágott, a pont sajnos nem akart jönni. Sigrid Kristoffensen továbbra is felbőszülve üldözte egymagában a cikeszt; ellenfele leginkább csak az idő volt, illetve a süvítő szél. A közönség a nap tizenhetedik, teljes stadionra kiterjedő mexikói hullámával próbálta magát ébren tartani, míg mások - többek közt én is - egy nagy vödör jeges italért mentek ki a tikkasztó hőség miatt. Annyi az eltérés, hogy én inkább visszavonulót fújtam félúton, mikor a kanadaiak túlzottan is közvetlen terelője lelkes integetésbe kezdett az egyik sor elejéről, hogy menjek oda. 
Amint a peruiak - 3 óra és 42 perc után -  a levegőbe emelkedtek, a norvégok már támadásba is lendültek, így harminc pontot szedtek össze azelőtt, hogy az őrző egyáltalán befejezte volna a bemelegítést és a helyére repült. A Llacer-Berrocal-Sáez hármas azonban nagyon is hősiesen vette az akadályokat, és kontrába kezdve szereztek rövidesen két gólt is. Időközben Bjerke is méltóztatott visszamászni repülőalkalmatosságára, és könnyed, légies manőverrel szerezte vissza a kvaffot csapatának.  A perui terelők azonban jól végezték a dolgukat: előbb a norvég fogót sikerült kiejteniük kétszer tíz perc seprűjavításra, majd Skagestadot is a hajtósorból. Ezt a rést kihasználva szerezte meg a hatodik órán túllépve Peru háromtól ötödik gólját, az állást ezzel 160-50-re módosítva.  A perui fogó továbbra is a föld közelében maradt, és tanácsokat próbált kérni Alistairtől, aki erre egy hatalmas böfögéssel, és még lassabb rágással válaszolt. Valamennyit ebből is érthetett Morterero, ugyanis már csak egy vörös villanás látszott a fogóból, ahogy kilőtt a pályán. Azonban keresése céltalannak tűnt, meg sem próbált az ellenfél fogójához felzárkózni. A norvégok eközben még inkább elhúztak, s az állás 220-60-ra módosult.  A hetedik,  Berrocal által szerzett gól után húsz perccel indult meg a norvég hajtó teljes sebességgel a lelátó felé, nyomában a cikk-cakk alakban haladó Montereroval, aki így valamivel lassabban haladt. A cikesz így végül Sigrid talárujjában kötött ki, s vetett véget a mérkőzésnek. Norvégia-Peru 370-70. Mikor az interjúban megkérdezték a peruiakat, miért volt olyan fontos az alpakka, César Vizcarra sietősen és zavartan távozott, míg Campos kifejtette, hogy elméletük szerint az előző edzőjük lelke költözött Alistairbe, és hogy nem mennek nélküle egy mérkőzésre sem. 

Új-Zéland - Írország
(május 4. - mérkőzés időtartama: 17 óra 20 perc)
100 - 270 ~ Daisy Blue Berry közvetítésében 
Az a bizonyos hatodik mérkőzés izgalmasnak ígérkezett, hiszen a fogók cikeszfogási átlaga igen alacsony volt, ha nem csak a selejtezőket nézzük. McShane és Ponika régi jó ismerősök, számtalanszor futottak már össze, hullottak együtt a mélybe, és egyszer még olyan is történt, hogy egyszerre érintették a cikeszt. Az végül tényleg hajszálon múlott... Remek képességek csatájának indult tehát a mérkőzés, és egyik menedzser sem bízta a véletlenre. A felkészült legjobbak szálltak a magasba, és izzadtak vért, a szó szoros értelmében. A negyeddöntőért ez volt a leghosszabb csata - a szünetet nem számolva, amit 12 óra után megkaptak a csapatok -, majdnem 17 és fél órán át hajszolták a győzelmet.
Sokak szerint ennek egyik oka az volt, hogy a meccsen éppen rádobni készülőket megzavarta a kint egyre nagyobb mértéket öltő tündérmanótüntetés. Állításuk szerint a nemzetük nem képviseli őket megfelelően, ezért e napra tüntetést szerveztek, melynél a céljuk nem volt kisebb, mint minimum olyan megbecsült tagokká válni, mint a kviddicsesek; vagy elérni, hogy ne egyedül legyenek kirekesztettek...ez képlékeny. Továbbá tudomásunkra jutott Új-Zéland egyik panasza, melyben kifejtik, hogy öltözőjükből nyomtalanul eltűntek zoknik és kesztyűk, és ezért az íreket és az "idegesítő, idióta, zsugori" manóikat hibáztatták. A tengerkékben játszó új-zélandiak megnyilvánulását  "rasszistának" nyilvánította a megfelelő szerv, így komoly pénzbírságot kaptak.
A mérkőzés nem csak a gólokról és a cikeszről szólt, jóval több volt ez, hiszen azon két csapatról beszélünk, akiknek közös a seprűszponzora - így hozta az élet, de ezen a Firebolt Supreme gyártói kellően nagyot kaszáltak. Remekül bírták a terhelést, olyannyira, hogy a mérkőzést követően Whitehouse megpróbálta széttörni a seprűt a korláton, mire a biztonsági kordon behorpadt, őt meg állon vágta járműve. Kellemetlen..
Taktikus, lehengerlő, kimerítő és látványos csata volt a fogók között az utolsó óráig, amikor a feszültség a tetőfokára hágott, és túl sokszor keringtek a közönséghez képest túl közel - egy kislány egyszer még kacsintást is kapott az ír fogótól, állítólag azóta sem tért magához. Talán ez a sárm bódította el az aranyszárnyas labdát is, mert megkörnyékezte a férfit, aki fülön is csípte éppen a szférájába repülő Ponika előtt. A hajtójáték sokkal gyengébb volt, mint a többi mérkőzésen, így az a 10 gól egyik oldalról és 12 a másikról sokaknak csalódást okozott, ám az írek így is boldogan mennek a negyeddöntőbe.

Bulgária - Malajzia
(május 8. - mérkőzés időtartama: 3 óra 12 perc)
300 - 30
Az idő mesés volt, és a bolgár szurkolók vörös mezei és talárjai már a hajnali órákban elöntötték a stadiont és környékét, hogy minél előbb bent tudhassák magukat a nagy eseményen. Az egyik hátsó folyosón még Krummal is volt esélyem pár szót váltani, aki arról mesélt, mennyivel kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, mióta visszavonult a közszerepléstől és családi körben állhatott neki könyve írásának. Még egy dedikált sálat is sikerült tőle szerezni, amit a legsikeresebb reptant tanuló diák esetleg megkaphat év végén. Talán. 
Közben a bolgárok pályára léptek, szinte másodpercre pontosan egyszerre a malajziaiakkal. Bulgária fehér mezben, vörös és zöld halszálka mintával, míg Malajzia kékben, amelyet csillagok díszítenek. 
Ugyan az első percek nyugodtabban teltek: a két terelő szorosan közrefogta a kvaffot szállító Katijaht; ám a biztonságot nem sokáig élvezhette, mert a bolgár terelők szemből letámadták, s ő ijedtében eldobta a vörös bőrt. Fél óra elteltével Vulchanov és Draganov valószínűleg előre megbeszélt taktika alapján egyszerre küldte a gurkókat bin Khaalidára, akinek hajszálrepedések keletkeztek a jobb karjában, ám hősiesen a pályán maradt. Így a malajziai terelők magukra hagyták hajtóikat, Vassileva pedig aktívan harcba lendült. Innentől a kék mezeseknek vajmi kevés lehetősége volt egyáltalán megszerezni a labdát a rutinos címvédőktől, a támadások 77.2 százaléka már a saját térfelükön meg lett állítva. Levski a második óra letelte előtt negyven pontot tudhatott a magáénak, míg Vassileva hetvenet, a csereként szánt Karavelov pedig csupán tízet. Utóbbi játékidejét a mai meccsen senki nem merte volna biztosra fogadni, mivel a selejtezők alatt is összesen kétszer szerepelhetett, fáradtságra hivatkozva. Aztán Suib és Izzati, kihasználva a bolgárok lankadó éberségét, gyors cikázással és passzokkal haladva jutottak el a karikákig, ahol Kartika rá is dobott, mindenki megdöbbenésére pedig tíz pontot szerzett. A stadion hangosító bűbájának köszönhetően kivehető volt a táncszerű mozdulatait kísérő 'Viva Espana' kiáltás, amit a stadion nagy része felállva tapsolt meg. Még a bolgárok is elismerő bólintással adóztak a válogatott szerénységének, mielőtt ismét belevágtak volna. A mérkőzés utolsó harminc percében a malajziaiak még kétszer betaláltak, egyszer seprűjüket ünnepelve látványosan, másodszor pedig csoportosan éltették ismét a spanyolokat. Bulgária ezek után összesen harminc pontot dobott össze; újoncuk kétszer is betalált. Draganov közben hárombordás repedést okozott a rosszul emelt terelőütővel Zdravkonak, miközben védeni próbálta őt a kitartóan rohamozó Asmaatól és Azizitől. Így szinte mindenki a bolgárok heves vitáját és elcsattanó pofonját nézte, ahelyett, hogy azt figyelték volna, ahogyan Zaikov keselyű módjára lecsapott a cikeszre - úgyis 300-30 Bulgáriának, kit érdekel?! 
Az interjúban a malajziai válogatott mégis csodásan ragyogó mosollyal és pataknyi pezsgővel ünnepelte apró világbajnoksági szereplését és többször is megköszönték a 'páratlan seprűket' szponzoruknak, illetve a lehetőséget a spanyol válogatottnak. Nagy respect nektek innen, skacok, kevés hálásabb csapattal találkoztam eddig! 

Brazília - USA
(május 12. - mérkőzés időtartama: 11 óra 47 perc)
340 - 270 - a cikesz az amerikaiak csapatáé ~ Daisy Blue Berry közvetítésében 
Még egy csodás nap köszöntött be azzal a bizonyos május 12-vel, amin bárki történelmet írhatott, és tulajdonképpen ez meg is történt. A meccs a nyolcaddöntők utolsó mérkőzése volt, eldőlhetett, ki is lesz az utolsó csapat, aki tovább küzdhet a dicsőségért. Két nagyon hasonló gólerővel bíró csapat szállt szembe egymással, és bár a válogatottak történelmük során furcsa, de összesen háromszor mérkőztek meg egymással, Paulo Jerera és John B. Chun nagyon jól ismerik már egymást. Mindketten játékosi pályafutásuk alatt megfordultak a brit-ír ligában, még egyszer majdnem azonos csapatban is; ám egy komoly fejsérülés miatt a brazilok menedzsere meghátrálni kényszerült, és hazájában zárta le karrierjét, majd lépett szintet, immáron három éve irányítva a déli gárdát. Chun viszonylag friss a terepen, de elhivatott, és a mérkőzések előtti egyik legjobb nyilatkozat az övé a nyolcaddöntőket nézve. Humorosan kihasználva a sztereotípiákat, meghívta annyi fánkra a brazilok minden játékosát, ahány gólt sikerül lőniük nekik. Hát...
A pályára a brazilok citromsárga talárban léptek, zöld szegéllyel, és a szívük fölött virított címerük, míg az amerikaiak fehér-kék és csillagos viselete igen egyedien sikerült és sok díjat bezsebelt már. A kezdő sípszó előtt, a kis technikai szünetben a latinos vérű csapat szurkolóhölgyei rögtönzött karneváli hangulatot teremtettek a páholyban és buzdító tánccal éltették legjobbjaikat, pláne, hogy meglepetésre két eredetileg cserejátékos is a kezdőben kapott helyet. Clodoaldo helyett Rafinho, Almeida helyett pedig Fernandez - utóbbiak esetén feltételezték, hogy sérülés áll a háttérben, de ez nem derült ki. Az amerikaiak a legjobb hetüket indították harcba, melynek meg is lett az eredménye - zsinórban 12 gólt szereztek úgy, hogy egyet se kaptak, ezzel új rekordot állítottak be a VB-k történetében. Azzal is, hogy innentől kezdve 8 órán át gólképtelenek voltak... Emellett, és hogy Smackhammer a legjobbját nyújtva majdnem 12 óra kínlódás után elkapta a cikeszt, csúnyán leszerepeltek, és a brazilok cikesz nélkül lőtték magukat a negyeddöntőbe, hatalmas gólfölényükkel. Az egyik gólba egy cirokpasszal a terelőjük, aki eredetileg csak csere lett volna, Rafinho is beletette a magáét. Hatalmas ünneplés követte a mérkőzést, ami állítólag még a 14-én tartott negyeddöntős sorsoláson is javában zajlott.

A sorsolás
14-én bizony a sorsolásra is 'sor került', a stadion melletti múzeum dísztermében, melyről élő közvetítés zajlott a parkban a nagyérdemű számára, ingyenes belépéssel. Az eredményként pedig a következő párharcok fognak lezajlani a negyeddöntőben:

- Németország - Bulgária, május 21.
- Lengyelország - Brazília, május 25. 
- Írország - Japán, május 28.
- Oroszország - Norvégia, június 1.

Ezzel búcsúzik mára Daisy és Lewy, további kellemes tanévet, és jó izgulást. A következő számban ismét jelentkezünk! Addig is: Bojarski, out.

Májusi diákbörze

Koboldlány a nagyvilágban
- Interjú Gergely-Fábián Annabellával -


Először is, szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a meghívásomat, hogy ezúton egy kicsit jobban megismerhessenek a diáktársaid. 
*széles, vidám mosolyt villant Marcira*
Én köszönöm, nagyon megtisztelő dolog, sosem készítettek velem még interjút!

Kezdjük rögtön az elején. Koboldnemzetség leszármazottja vagy. Mennyire fogadták jól a hírt, hogy egy összetartó közösséget hátrahagyva eljössz a Bagolykőbe?
Mindenki nagyon örült neki. Hozzá kell tennem, hogy én csak félig vagyok kobold, és bár koboldközösségben nőttem fel, mindig is fontosak voltak számomra az emberi gyökereim is. Édesanyám kiskorom óta arra készített, hogy egy napon majd a Bagolykőbe fogok járni, ez igazából sosem volt kérdés. Igaz, apukám néha kicsit morog amiért itt egyre több "emberes" szokás ragad rám, de a közösségünkben alig akad valaki, akinek van lehetősége pálcamágiát tanulni, így nagyon örülnek a lehetőségeimnek. Persze hiányzunk egymásnak, de gyakran járok ám haza!

Félvérként könnyebb vagy nehezebb volt beilleszkedned az iskolába?
Itt mindenki nagyon nyitott és kedves, bár a Rellonosokról nem tudok nyilatkozni, mert egy tanév alatt szinte nem is beszéltem még egyikükkel sem. Inkább csak az szokott nehézséget okozni, hogy az alacsony termetem miatt mindig sokkal fiatalabbnak néznek, azt hiszik az előkészítőből tévedt be valaki.  *felnevet* De nem, soha nem bántott a származásom miatt itt senki. Van néhány szokás, ami nekem itt furcsa, és nekem is van pár olyan szokásom, ami az embereknek különös, de ezen általában nevetni szoktunk.

A magasságod és a vonásaid árulkodóak a származásodat illetően. Van más is, amire  azt lehet mondani, hogy tipikus kobold tett? 
Néhány varázslatot végre tudok hajtani pálca nélkül, talán ez a legszembetűnőbb. Kicsit más a bemutatkozásom, mert a koboldok mindig használják az apai és az anyai családnevet is bemutatkozáskor és ami még fura szokott lenni másoknak, hogy minden varázstárgyon és pénzérmén meg szoktam nézni a készítőt (mert általában megjelölik az ilyesmit). Talán ezek a legjelentősebbek, amit tényleg mindenki észrevesz.

Mi az, amit a legjobban szeretsz az iskolában és a házadban?
Az iskolában azt, hogy gyönyörű és hatalmas. Itt tényleg bármit lehet csinálni, sosem kell unatkozni, ezt nagyon szeretem! A házamban a háztársaimat szeretem a legjobban, akikkel nagyon jól kijövök, és mindig kaphatóak a kalandokra! Az Eridonosok rémesen viccesek, nem lehet közöttük rosszul érezni magadat!

Kedvenc tantárgy? Miért éppen ez? 
A bűbájtan a kedvencem, mert nagyon hasznos varázsigéket tanulunk, és általában jól szokott menni. Szeretem, ha egy tantárgynak látom a kézzelfogható hasznát.

Ha egy napra bárki lehetnél, ki lennél, és mit tennél? 
Az igazgató úr lennék, és csokiszökőkutat telepítenék a kastélyban minden emeletre!

Én nagyon támogatom ezt a tervet... Ha már szóba kerültek a tervek: tudod már például, hogy mi szeretnél lenni, ha elvégzed az iskolát?  
Még nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de mindenképpen valami izgalmasat szeretnék majd csinálni! Egyelőre csak szeretnék jó jegyeket és jó barátokat, a többi majd még kiderül.

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál nekem!

A legdögösebb szerelmi szabadcsókosok


A legdögösebbek rangsora 
Az új tanév első néhány hete lezajlott, így mi sem természetesebb, hogy ismét útjára indult a legdögösebbek szavazása. A cetlik évről évre változó helyeken bukkannak fel, és miután valaki szavaz, a szavazatát elnyeli a pergamen. Kétszer szavazni lehetetlen, mert ha mégis megpróbálkozik valaki, az másnap ragyákkal az arcán ébred, így egy ideje már mindenki betartja a játékszabályokat. Hogy ki és hogyan összesíti az adatokat, még mindig rejtély, de a hagyományt elnézve időről időre kinevelődik az utód. Az idei lista megérkezett a szerkesztőségbe, és az alábbi eredményt hozta: A legdögösebb eridonosok: Wittner Stella és Kováts Marcell, a legdögösebb kékek: Weisz Pálma és Köröndi Árpád, a legdögösebb sárgák: Dobai Léda és Révész Kornél, valamint a legdögösebb zöldek: Corina Nazaru és North West. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy idén a legnagyobb menőség az ő csajuknak/pasijuknak lenni. 


A szerelmi méregkeverés 
Úgy hírlik idén a legjobb befektetés a szerelmi bájitalokban van, legalábbis ez a feltevés érkezett az alagsori medence felől, ahol a minap mártózott meg Gergely-Fábián Bella és Révay Lili. A két lány eléggé hasonlóan gondolkozik, így abban is mélyen egyetértenek, hogy a fiúknak kell egy kis löket, amitől felbátorodnak, és ha már egyszer bevallották egy lánynak az érzéseiket, az a későbbiekben - bájitalmentesen - is kitart majd. Nem is számolnak olyan lehetőséggel, hogy esetleg az áldozatul esett férfi nem azért nem lép, mert fél, hanem mert nem a kiszemelt lányt szereti. Mivel még a bájital tudományuk nem tart itt, ezért a két kisasszony először saját kiszemeltjeiken szeretné tesztelni a képességeiket, és ha működik az áru, elindítják a kastélyon belüli, majd az év végén a kastélyon kívüli árusítást is. Azt hiszem drága férfitársaim, itt az ideje, hogy elkezdjünk sűrűn imádkozni, hogy ne mi legyünk azok a bizonyos kiszemeltek. A két kollégának, akik pedig mégiscsak azok, őszinte részvétem.


Szabad a csók!
Indítványt nyújtottak be az igazgatóhoz a Csücsörik. A magát anonimitásban tartó csoportnak több felszólalását is meghiúsította a tanári kar egy-két tagja az elmúlt tanévben, idén azonban végre célba ért egy üzenetük. Úgy tűnik eddig nem volt könnyű dolguk Oravecz kisasszony kijátszásával, hiszen az igazgatóhoz nem jutott el a nevük, most azonban azt suttogják a festmények, hogy tanóra alatt csempészték az indítványt az igazgatói asztalra. A szövegben, mint ahogy arra a címben is utaltam, arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen egészséges a csókolózás és hogy éppen ezért lenne szükséges a szabad szerdai smaci szabályt bevezetni. A smacitörvények értelmében szerdánként bárki bárkivel csókolózhat függetlenül a családi állapotától, és az ezeken a napokon történő, kifejezetten csók tevékenységet nem lehetne megcsalásnak tekinteni. A csoport vezetőjének anonimitása azonban mostanában megingani látszik, ugyanis egyes hírforrások szerint átlagos külseje már nem is annyira átlagos, hiszen szőkés tincseibe kék szín vegyül. Éppen, mint Maróti Fanninak... érdekes, roppant mód érdekes!

Az elme útvesztői

Milyen érzés lehet arra ébredni, hogy egy éjszaka alatt ötven év telt el? Milyen lehet felébredni egy olyan Csipkerózsika-álomból, amikor te nem változtál, de minden más körülötted igen?
Az újonnan megjelent Elmepalota című regény főszereplője ugyanis ötven évnyi fogság után tér vissza a társadalomba, hogy rátaláljon rég elveszett életére.

A ponyvaregények királya mindenki legnagyobb meglepetésére egy olyan könyvvel állt a nagyközönség elé, mely távol áll az eddig megszokott stílusától, és kissé elrugaszkodva  a valóságtól, elgondolkodtató, és mély érzelemvilágú történetet dolgozott fel. Eddig megszokhattuk, hogy a Keresztúti blues, A Sátán macskája és az Éjféli látogató inkább detektívregények egy rövidebb útra vagy egy esti tea mellé, és nem kifejezetten azok a sokáig fennmaradó alkotások. Az Ardai Lukács-könyvek a varázslótársadalom Lőrincz L. László-regényei voltak - most azonban a szerző éles váltással szabadult meg eddigi kiadójától, és saját költségén indult el egy olyan úton, melyet a legbátrabbak is ritkán lépnek meg. És milyen jól tette, hogy meglépte!
A történet egy kitalált világban játszódik, ahol a főszereplőt, Valuska Pétert az épen regnáló rendszer elleni felszólalása miatt börtönbe zárják. A védővarázslatoknak köszönhetően a rabokat egy időtlen térbe helyezik, ahol nem halad az idő  így míg ő az egynapos büntetését töltötte, a világban eltelt évek alatt megváltozott a rendszer, a társadalom, és minden amit korábban ismert.
A történet másik két főszereplője egy testvérpár, akik egy véletlen folytán megtalálják az addigra elhagyatottan álló börtönben rostokoló rabot. Segítenek neki hidat építeni a múlt és a jelen társadalma között, miközben megpróbálják felkutatni a régen elfelejtett ember még élő családtagjait.
A könyv megrendítő finomsággal írja le Valuska érzelmi világát, valamint azt a különleges helyzetet, hogy bár ő még a múltban él, lépést kell tartania a jelen világával. Az író szépen, fokozatosan körvonalazza azt az érzelmi állapotot, ahogyan a sok újdonságok ellenére Valuska egyre inkább az emlékei és a régmúlt felé fordul. A fel-felbukkanó családtagok idegenként kezelik, míg ő képtelen feldolgozni a világ új rendjét.
A nem megszokott hangvétel és őszinteség, ami a könyv minden egyes lapjáról süt, teljesen magával ragadott. Aki talán kételkedne Ardai Lukács stílusában előző élményei alapján, felejtse el az eddigi ponyvaregényeit, ugyanis a könyv egy teljesen új élményt ad az olvasónak. Csak remélni tudom, hogy ezzel az őszinteségével megnyeri magának a közönségét, és ezen az úton folytatja majd munkásságát.

Szurkolj és szeress!

Kedves Doctor Who!
Nagyon jól összebarátkoztam az egyik háztársammal az elmúlt időben, azonban egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy ő Bulgáriának szurkol a kviddics világkupán, én viszont ír drukker vagyok. Fogalmam sincs, el merjem-e ezt mondani. Félek tőle, hogy vita lesz köztünk. Bár az a helyzet, mióta megtudtam, hogy Bulgáriával van, elkezdem máshogy nézni rá. Mit lehet ezzel kezdeni?
Cikesz

Kedves Cikesz! 

A barátaink éppen azért a barátaink, mert különböznek tőlünk. Amiért elkezdjük egy emberrel szorosabbra fűzni a szálakat, az éppen az, mert van benne belőlünk egy darab, ami akár nyílt, akár rejtett is lehet. Viszont amikor már megvan a kapocs, egyre több ellentét is kiderül. Mégis, szerintem csak mert más szögből néz valamit, nem kell vele szemben neked is más szemszöget felvenni. Ő attól még ugyanaz az ember marad, akit megszerettél. Szerintem ha nyitottan állsz az ő nézetei felé, akkor ezt fordítva is megkapod, és bár különböző állásponton vagytok, másnak szurkoltok, egyvalami attól még összetart titeket: a barátság. 

A sportot szeresd és az embereket! 


Kedves Doktor úr!
Levitás vagyok és nagyon félek az új házvezető-helyettesünktől, Várffy-Zoller proftól. Olyanokat hallani, hogy csak azért vállalta el a posztot, mert belülről akar szétzülleszteni minket, meg hogy így még több pontot vonhat le tőlünk, hiszen úgy tűnhet, csak valamilyen atyai szigort alkalmaz ezzel és az milyen jó. Vagy nem tudom. A lényeg, hogy nagyon tartok tőle. Meg szerintem mások is a házból. Te hallottál valamit róla? Szerinted igaz, amiket mesélnek?
Egy aggódó kék

Kedves aggódó kék! 

Igen, ismerem a nevét, olvastam a Bagolykő pár évvel korábbi emlékkönyveiben. Tudom, hogy rellonos volt, ám azt hiszem a legjobb példa arra, hogy már nem odahúz a szíve, a legutolsó kviddicsmeccsen mutatkozott meg. Akkor a volt háza diákjainak útjába állt és pálcát szegezett a feltételezett rendbontókra. Úgy vélem, egy házhű ember sosem tenne ilyet. Nem hallottam róla, hogy végül hogyan lett ő a házvezető-helyettes, de szerintem nincs okotok félni, hiszem még ha az elején máshová is húzott, mostanra már hozzátok tartozik, a ti "atyátok". Hidd el, ha most még nem is tűnik úgy, titeket védelmez. 

Fel a fejjel! Előre a házkupa felé!

Amit ebben a hónapban meg kell tenned!



Őstulok/Réem (01.27.-02.23.)
Ebben a hónapban egy olyan szokásodtól kell megszabadulnod, ami téged is zavar. Azonnal beugrott egy, ugye? Igen, pontosan erről kellene lemondanod, mert nem csak saját magadat, de a környezetedet is hergeled vele. Tudom, hogy nem könnyű, de ha sikerül, képes leszel szinte teljesen új emberként tekinteni magadra, és annál nincs is jobb, nem igaz?




Tebó/Tebo (02.24.-03.14.)
Édesség és rágcsa... itt az ideje, hogy egy kis időre elköszönj tőlük. Jön a jó idő, és ahhoz az is hozzá tartozik, hogy sok folyadék kerüljön a szervezetedbe. Ha valamit nassolnál, az inkább legyen egy kis gyümölcs. A sok cukortól, amit jelenleg a szervezetedbe viszel, teljesen eltunyulsz, és akkor oda minden terved a melegebb hónapokra.




Sellő/Mermaid (03.15.-04.11.)
Ebben a hónapban egy olyan új ismeretet kell elsajátítanod, melyre már nagyon régóta vágysz. Többször álmodoztál róla, hogy megtedd, de sosem tudod, hogyan kezdj bele? Jut-e rá elég időd? Megsúgom: MOST! Itt a tökéletes alkalom, az univerzum csak úgy pulzál, jelezve, hogy az idő ennél tökéletesebb már nem is lehetne. Tedd meg most, mert ha nem, nagyon sokáig fogod bánni, hogy nem éltél a lehetőséggel.




Golymók/Puffskein (04.12.-05.09.)
Tisztázz egy olyan félreértést, mely még ha régi is, mérgezi egy kapcsolatodat. Tudom, hogy nem mindig szerencsés a régi sebeket feltépni, de ha valami bánt, ha igazán zavar, mégsem beszéltek róla, az akár láthatatlanul is képes felemészteni, és ha így tesz, akkor egy idő után képtelen leszel őszintén tekinteni a másikra, és viszont.




Kentaur/Centaur (05.10.-06.09.) 
Itt az ideje, hogy véget vess annak a hozzáállásnak, hogy mindenki, aki szembejön veled, valami hátsó szándékkal érkezett meg az életedbe. A paranoiás viselkedésed és az összeesküvés-elméletek fogják elriasztani a barátaidat, ez pedig ahhoz fog vezetni, hogy egész évben egyedül leszel és még furcsának is fognak nézni. Jobb lenne, ha hinnél abban, hogy az emberek azért közelednek feléd, mert szeretnének megismerni. Látni akarják az embert, aki valójában vagy.






Augurán/Augurey (06.10.-07.08.)
Le a gyászos színekkel! Itt az ideje, hogy kicseréld a ruhatárad. Merj vidám és intenzív színeket hordani, mert jól állnak. Nem azért, mert a barátaid azt mondják, hanem mert tényleg így van. Hidd el, megfiatalítanak és sokkal barátságosabbá, közvetlenebbé tehetnek. Egy-két új darabbal pedig új barátságok is érkeznek majd, hiszen észrevehetővé és megközelíthetővé válsz majd. Ha pedig nem bízol magadban, kérd ki a legjobb lány barátod véleményét és adj neki szabad kezet. Ő lesz az, aki csodákat művel majd veled.




Goromka/Jarwey (07.09.-08.05.)
Rendezd át a környezeted. Tudom, hogy még csak most vagyunk túl a tanév első pár hetén, azonban fontos, hogy a környezeteddel folyamatosan magadat fejezed ki, és ahogy napról napra alakul a jellemed, úgy kell, hogy a környezeted is fejlődjön. A szinkronban történő változás nagyon sok új részt enged majd egyaránt felfedezni és megmutatni magadból. Ha pedig jól érzed magad a környezetedben, könnyebben megy a koncentráció is. 



Krup/Crup (08.06.-09.02.)
Békejobbot kell nyújtanod egy haragosodnak. Nem biztos, hogy elfogadja vagy hogy érdekli majd a dolog, ám a benned lévő méregbuborék, ami időnként felszínre tör benned, megsemmisül és nem úgy, hogy kipukkad, ezzel elárasztva az egész tested. Egy komolyabb önmarcangoló problémától szabadulsz meg ezáltal. Te megtetted a lépést, ha ő nem él vele, onnantól már nem a te gondod. Felszabadító tud lenni, amikor elengedhetsz egy ilyen horderejű nyomást.



Hurú/Fwooper (09.03.-10.03.)
Szervezz közös pikniket a barátaiddal! Amióta visszatértetek, csak a tanulás és a munka van. A szakkörök, a diákmeló, a korrepetálások, és sosincs időtök rendesen beszélgetni. Az ebédek és vacsorák alkalmával váltott beszélgetés nem tud olyan őszinte lenni úgy, hogy rengetegen ülnek körülöttetek, de például kint a vízesésnél vagy az erdő szélén igazán kellemes lehet végre nyugodtan átrágni magatokat a tanév eddigi történésein. A kockás pléd kötelező!





Kákalag/Grindylow (10.04.-11.02.) 
Vess véget a punnyadásnak! Ideje, hogy egy kicsit jobban odafigyelj a testedre, a rendszeres mozgásra, mert elég komoly problémáid lehetnek a henyélésből. Elhiszem, hogy az ember agyát leszívja az egész napos koncentráció, de hidd el, a tested ilyenkor még igényli a törődést és azt, hogy az egész napos elgémberedést valahogy levezesse. Keress egy olyan hobbit, amiben van annyi mozgás, amennyit a tested megkövetel, és látványosan jobb lesz a közérzeted is. 




Zanzárd/Moke (11.03.-11.29.)
Itt az ideje, hogy újra átadd magad az olvasás élményének. Ne csak a tananyagot bújd egész nap, hanem keress könnyedebb olvasmányt is, ami kicsit kikapcsolja és pihenteti az elmédet. Hidd el, néha a legegyszerűbb történet a legjobb gyógyír a fáradt agynak. Sokkal kipihentebbnek érzed majd magad, mintha csak a tankönyveket és tananyagokat forgatnád. Először kezd kicsiben, és ha már találtál elég időt rá, akkor elkezdhetsz sorozatokra is fókuszálni.





Tündérmanó/Pixi (11.30.-12.28.)
Itt az idő, hogy rendbe tedd a dolgaidat. Válogasd át a felhalmozott papírhalmazt, a fontosabb és még aktuális feljegyzéseket vidd át egyetlen lapra, és mikor végeztél velük, dobd ki a lapot. Nincs szükséged már egy elsőben többször elfelejtett hozzávaló latin nevére, hiszen már tudod, vagy hogy kik azok a házimanók, akik a házadban takarítanak. Dobd ki végre a táskát, aminek elszakadt az alja, vagy a pólót, ami már teljesen kifakult. A tisztább környezet és a sok új hely új lehetőségek kapuját nyitja meg.




Vízimanó/Kappa (12.29.-01.26.) 
Itt az idő őszintén beszélni az érzelmeidről. Jelenleg sok sérelmet és elfojtott véleményt hordozol magadban, jó lenne, ha ezeket kiadnád végre. Nem úgy persze, hogy rákiabálsz a másikra, hanem leülve és szépen átrágva magatokat a dolgokon. Nem kizárt, hogy ezek közül a negatív érzések közül sokat csak félreértés miatt hordozol magadban. Sokkal jobb lenne, ha képes lennél megszabadulni tőlük.



Tanári talány

Szeretnénk próbára tenni a tudásodat a tanári kar összetételét, tárgyait, feladatköreit illetően. A meghatározások alapján találd ki a feladványokat, majd olvasd össze kezdőbetűiket, hogy megkapd a tanodával kapcsolatos, 11 betűből álló megfejtést!

1. Grace Erin Green professzor tantárgya 
2. Mugli-és mágusismeret tanár 
3. A Számmisztika prof utóneve 
4. Pálcamágiát okít 
5. A Levita házvezető-helyettese 
6. Szakács Ágota-Beáta professzor tanítja 
7. Életvitel tanár 
8. Selwyn prof másik tárgya a Bűbájtanon kívül 
9. Az Ereklyekutatás tanár nevének közepén áll 
10. A Mágiatörténet oktatója 
11. A Repüléstan prof keresztnevének utolsó betűje

Minden helyes megfejtőnek 5 pont jár!
Megoldásaitokat Adam Kensington várja bagolyposta útján.

2018. április 15., vasárnap

Kedves Olvasóink!

Az iskolaújság e havi számában:

Új év, új remények! - Beszámoló az évnyitó ünnepélyről
Tavaszi híráradat - Napéjegyenlőség, húsvét és egyebek
Amikor a páholyé a főszerep - Egy érdekes kviddicsmeccs krónikája
Ismét bővült a tanári kar - Kik az új professzorok?
Amikor április elseje legyőzi a húsvétot - Lánnyá tett lovagok
A világkupa margójára - Kviddicses körkép egy olvasónk tollából
Mágikus mugli olvasmányok - Könyvajánló
Ébredő tavaszi aggályok - Dr. Who segít
Mérhetetlenül szókimondó csillagjósda - Az égitestek beszólnak
Szirmokon szétszórt szó - Tavaszi talány

Új év, új remények!

Az elmúlt évekhez képest idén kiemelkedően nagy figyelmet kapott már a vonatúton az évnyitó és az új tanév, és nem csak azért, mert állítólag egy csapat diák tiltakozott a báránysültért - mert az már majdnem unikornis -, hanem mert úgy hírlett, Mikola Keve tanárrá avanzsált, és ezentúl már nemcsak a folyosón lehet álmodozni, amikor elhalad az ember lánya mellett, hanem a tanórákon is. A hír igaz! Számos esemény pedig még csak most következik...

Ahogy az lenni szokott, a diákok most is a késő délutáni órákban érkeztek vissza a szállásra, többségük a tanév eleji extra iskolajárattal, mások seprűn, hoppanálási pontra érkezve, vagy éppen a faluból felsétálva. Érdekesség, hogy a falu elkezdett elöregedő, majd alvó faluból fiatalodó faluvá válni, ami örömhír, azt hiszem mindenkinek. 
A diákság bő 90%-a öt óra tájban elfoglalta már lakrészét, a maradék tíz százalék is megérkezett a hét órai kezdés előtt legalább negyven perccel, így a beköltözés hivatalosan is eredményesnek volt mondható. A kezdés előtt az idősebb diákok elfoglalhatták helyeiket az asztaloknál, míg az elsőévesek a nagyterem melletti kisebb helyiségben sorakoztak fel a beosztásukra várva. Addig azonban, míg kiderül, hogy hány fővel gazdagodtak az egyes házak, úgy néz ki, hogy számos új szerelmi kapcsolatról és elválásról is hírt kaphattunk, maguktól a jelenlévőktől. 
Az első érdekes pont, Béres Bárcián, az iskola gazdasági vezetője és Oravecz Tatiana az igazgató úr titkárnője közötti intim köszöntés. A nő megérkeztekor a férfi ujjai közé fonta a sajátját, és bár csak egy pillanat volt, mégis a férfi arca felderült. Úgy tűnik a káposzta mégiscsak jó felmelegítve, hiszen ők ketten a bagolyköves éveik alatt egy párt alkottak. Ezt alátámasztandó az igazgató úr megérkezésekor örömmel konstatálta a kettős vidám hangulatát, feltételezem, hogy kerítőként játszott szerepet. Úgy néz ki, nagyon jó munkát végzett. A tekintetem egészen addig időzött vidám kettősükön, míg fel nem tűnik egy új arc. Vörös ruha, sötét, hosszú haj, határozott léptek. Célirányosan a tanári kar asztala felé halad, és amikor meglátja az Eridon házvezetőt, gondolkodás nélkül foglal mellette helyet. Úgy tűnik, a férfi ismeri a nőt és fordítva. Látványos és megragadó, megvallom, eléggé kétségbeestem ettől a közelségtől, féltem, hogy a tekintélyes férfiember házassága esetleg veszélybe került, ám mikor Mikola Keve Áron feltűnt, majd látványos csókkal köszöntötte az ismeretlen hölgy, megnyugodtam. Velem ellentétben az iskolatársaim fele felhördült, egyrészt a Keve iránti szerelem, másrészről az új nő iránt fellobbanó vonzalom miatt. Szomorú, mikor még csak éppen elkezdődik valami, és egyből összetörik az álmaidat. Úgy tűnik, idén a tanári kar vizslatása sem lesz unalmas. 
A diákság körében történt változások is érdekesek, azt hiszem végre biztosan új vagy talán hivatalosnak mondott párrá avanzsált a Farkas-Apáthy kettős, akiknek öt éven át drukkoltak iskolatársai, majd az elmúlt tanévet végigtippelték, és most úgy néz ki, végre ténnyé vált. Persze nem szeretnénk elkiabálni, de szép munka volt fiatalok. 
A kviddics szerelmesei azonban búslakodhatnak, hiszen amennyire lendületesen és látványosan indult Emily Fisher és Kai Hampton kapcsolata, úgy tűnik a szünet túl hirtelen érkezett a bontakozó románcba, hiszen amikor visszatértek, nem is köszöntötték egymást, sőt, ami azt illeti Hampton túl sok időt szentelt Eszterházy Diának, aki úgy látszik, stílusával újra és újra lenyűgözi a fiút. A Fisher lány azonban nem szomorkodik, a jelek szerint Adrian Black gondoskodik a vigasztalásáról és valószínűleg igazán tehetséges. Vajon most, hogy Cole nincs itt, hogy figyelje a húgait, a Fisher lányok szerelemre lelnek? 
A tényleges kezdés előtt bő negyedórával a házvezetőket kivezették a teremből, vagyis megkezdődött a beosztási ceremónia. Nem telt bele tíz perc, és az új elsősök házvezetőink vezetésével már a házhoz illeszkedő egyenruhájukban és talárhímzésben vonultak végig pásztázó szemeink kereszttüzében, hogy elfoglalják helyüket az asztaloknál. Összesen 18 eridonos, 13 levitás, 14 navinés és 16 rellonos elsőssel gazdagodtunk. 
Idén egész jól sikerült a tanárcsere akció, egy fő Olive Thalia Belmonte, aki nem sokkal később Révay Valentin feleségévé vált, távozott a posztjáról - elképzelhető, hogy a kviddicses ügy miatt - érkezett azonban négy friss, vagy majdnem friss arc. A visszatérő pofik között köszönthetjük Grace Erin Green kisasszonyt, aki a mestertanoncoknak oktat majd Pálcakészítést, és aki néhány éve még a kék házat gazdagította, Mikola Keve Áron korábbi navinés diákot, aki a Legendás Lények Gondozását viszi a tanévtől, valamint Aaron E. Blake-et, aki szintén egykor a Navine házat gazdagította, ma pedig Az ereklyekutatás elméletét és gyakorlatát kezdi meg tanodánkban. Új arcként érkezett Dustin Alex Westwood, aki az Elemi Mágia gondozását, valamint a Művészeteket vette át elődeitől. 
A házvezetők terén idén nagyon kicsi a változás, a Sárközi-Kedves, Liebhart-Bojarski és Magnus-Warren duók maradtak, míg a Levita élére Erdős-Prinz Vivien és Várffy-Zoller Róbert álltak. Reméljük a két vezetéknévvel megáldott csapat végre szilárd alap lesz a ház életében éveken át, és ki tudja, talán a sok együtt töltött idővel a szerelem is bekopogtat hozzájuk. #Vivert! 
Idén is szavazhattunk tanárainkra, és azt hiszem, ez az év nem csak a pontverseny tekintetében volt a Navine éve. Az Év tanára és az Év házvezető - helyettese Lewy Bojarski lett, míg az Év házvezetője címet Rea Liebhart kapta. Az Év prefektusa szintén a sárga ház egyik kiválósága, Széplaki Alíz lett. Ha már legek, fontos megemlítenünk a házukat legjobban képviselő diákokat. A Navine házánál maradva ezt a címet idén Leon Tim Wolf kapta, akinél nem is tudom, hogy lehetne-e jobbat találni, de ez azt hiszem a többi házra is igaz. Az eridonos Kasza Fanni Stefánia bohókás és hangos önmaga, a rellonos Jeffrey Kai Hampton jellegzetes és elmébe vésődő fellépései, vagy Kékessy Arabella páratlan tudása mind-mind azt mutatják, hogy a legjobb helyre kerültek ezek a címek. 
Az idei Év diákja címért négy versenyző küzdött elszántan, közülük egy hajszállal lemaradva a dobogóról, összesen 733 pontot gyűjtve a negyedik lett Leon Tim Wolf, két pont plusszal, összesen 735 ponttal a harmadik Zelei Viktória, 940 ponttal második Széplaki Alíz, és hihetetlenül magas számmal, összesen 1435 összegyűjtött ponttal első Daisy Blue Berry. Csodálatos munkájukkal együtt összesen 3843 pontot gyűjtöttek, vagyis 476 pont híján a házversenyben elért 4319 pontot ők gyűjtötték össze. Ezzel a kiemelkedően magas számmal a házkupa a Navine ház birtokában landolt. 987 ponttal második a Levita, 910 ponttal harmadik az Eridon, míg 720 ponttal negyedik a Rellon ház lett.
A vizsgákon szintén navinés diákokat emeltek ki a leginkább, azonban az iskolaelső mégis más házból való. Az első évfolyamon Dobai Léda, a második évfolyamon Révay Lili Athalie és Vörös Laura, akik mellékesen a legjobb barátok is, a harmadik évfolyamon Reissner Eliza, a negyediken Zelei Viktória, míg az ötödik évfolyamon Széplaki Alíz érte el az évfolyam legjobbja címet. Mesterképzésben részt vevő tanulóink közül az első évfolyamon Daisy Blue Berry, a másodikon Saigo Hanatsuki, míg a harmadikon Kálnoki Norina és Ombozi Noel teljesítettek a legjobban. Az Iskolaelső címet Reissner Eliza, a Rellon ház harmadévese kapja, aki összesen kilenc kiváló vizsgát tudhat maga mögött. Ilyen az, amikor valaki határozottan rácáfol a nevére! 
Kviddics terén az utolsó pillanatig nagy volt az izgalom, még akkor is, ha az első helyen álló színtiszta zöld csapatot lehetetlenség volt behozni. Végül a harmadik helyen végzett két vesztéssel és 140 ponttal a Navine ház, egy győzelemmel és egy elvesztett mérkőzéssel, összesen 260 ponttal második lett az Eridon ház, míg kereken 600 ponttal első helyezett lett a Rellon ház. Csodálatos, összesen 12 sikeres találattal a tanév mesterlövésze Farkas Kamilla lett, aki az új tanévtől a Rellon ház kviddics csapatának vezetőjévé is vált. Munkájához és legyőzéséhez mind a két oldalnak sok sikert kívánunk! 

Tavaszi híráradat

Napéjegyenlőség, húsvét és egyebek


Hatalmas ünnepséggel fogadták a Mahoutokoro Bűbájakadémia tanárai és diákjai testvériskolájuk, a Beaxbatons Mágustanoda képviselőit. A kapcsolat még egészen friss, a japán oktatási intézmény ugyanis nem igazán volt nyitott eddig ilyen jellegű barátságokra, területére pedig még kevesebb külsősnek sikerült bejutni. A francia mágusképző már évekkel ezelőtt felvette a kapcsolatot a bűbájakadémia vezetőségével, azonban az eredményt a nemrégiben lezajlott vezetőségváltásnak is éppen annyira lehet köszönni, mint a francia oktatók kitartó próbálkozásának. Hana Myamoto, az iskola igazgatóhelyettese és kardmágia oktatója azt nyilatkozta, hogy szerinte nagyszerű lehetőségek rejlenek a külvilág felé történő nyitásban, és más iskolákkal is tervezik felvenni a kapcsolatot. Remek jelnek tekinti továbbá, hogy a cseresznyefák éppen virágot bontottak, amikor a francia iskola képviselői megérkeztek, és a kis csapat abban a megtiszteltetésben részesül, hogy majd magukkal vihetnek néhány cseresznyefa csemetét is.


Olyan mértékben fajult el idén az április elseji tréfálkozás a tiroli Hexenwald településen, hogy végül auroroknak kellett közbelépni. A balul elsült eseménysorozat egészen ártatlan tréfákkal kezdődött, a lakók azonban egyre jobban beleélték magukat a dologba, és néhány pórul járt egyén egyre merészebb cselekedetekre fanyalodott, hogy megmutassa azoknak, akik kinevették. Reggel még csak egymás alól rántottak ki széket a lakók és trolltakony konfettivel vagy éppen viszketőporral örvendeztették meg egymást, délutánra viszont már gondolkodás nélkül szórtak egymásra csúnya varázslatokat, változtatták át egymást állatokká vagy tárgyakká. A helyszínre kirendelt aurorok néhány elkövetőt felelősségre is vontak a varázshasználat eme meg nem engedett formája miatt, rendet rakni a településen pedig még két napi együttes munkájába került a hatóságoknak és a lakóknak.


Ostarát és a tavasz beköszöntét ünnepelték meg több helyen is a tavaszi napéjegyenlőség alkalmából. A legjelentősebb ünnepélyt Stonehenge-ben rendezték, ahová varázslók százai érkeztek ez alkalomból, hogy lássák, hogyan elevenítik fel a régi szokásokat napjaink druidái. Természetesen nem csak a régi szokások és hagyományok kaptak helyet a hatalmas építmény közelében, hanem a modern piac is betört; hatalmas vásár kapott ugyanis helyet a közelben, ahol a közismert mondás szerint "rozsdás szegtől ördögfiókáig" mindent lehetett kapni. A druidák nem különösebben értékelték ezt a fajta ünneplést, azonban a vendégek szerint érdemes lesz ide jövőre is ellátogatni.

Amikor a páholyé a főszerep

A szurkolói páholyok mindig arról híresek, hogy az ott összegyűlő diákok egymást hergelve éltetik egyre inkább a csapatot, melynek szurkolnak, ezzel is segítve a meccsen harcot vívók lelkesedését. Mi történik azonban akkor, ha a meccs egyik fontos kelléke, esetünkben egy terelőütő kidobódik az ellenfél páholyába? Talán semmi, talán felhördülés, ám a Rellon megindult. 
A történet szerint, Kai Hampton és Farkas Kamilla, a Rellon csapat két ismert és elismert játékosa az utolsó meccsen sárgát öltött, segítve ezzel a Navine házat, hogy teljes létszámmal jelen legyenek. Történelmi meccsről beszélhetünk, hiszen a Sárgászöld csapat ellenfele a kékespiros volt, így tehát mind a négy ház egyszerre képviseltette magát a pályán, leküzdve a házak közötti természetes feszültséget, melyet a pontverseny és a személyiségjegyek különbözőségei adnak. A meccs elején a kakaskodás egyből kibontakozott, hiszen Kai Hampton és Serfőző Kelemen szinte vérre menő istenítő-lejárató kampányt mutattak be a lelkes közönségnek. A rellonos szurkolótábor persze mint mindig, most is a leghangosabban követte a rögtönzött vezér utasításait és izgulta végig a párharcot, melyet a három szereplő vívott. Végül a jól indult taktikából egy remekül elkapott pillanatban úgy tűnt, Kelemen kerül ki győztesen, amikor is Kai ütőjét megszerezve, társai testi épségét nem figyelve, bedobta azt a saját szurkolói páholyába. 
A zöld nép, akikben addigra már kellően magasra hágott az adrenalin - főleg Colton Fisherben, akinek lelki békéjén nem segített sem az, hogy a számára talán legkedvesebb húga egy pályán tartózkodik egy olyan agresszív szereplővel, mint Kai, sem az, hogy láthatóan a kisasszony igencsak élénk érdeklődést mutatott a zöld "herceg" iránt - egy tömegként állt fel és indult az ütő megmentésére. A meccs többi szereplője és gólja olyan szinten háttérbe szorult, hogy az úgy vélem példátlan a meccsek történetében, pedig volt már itt Hippogriff átvonulás is. 
Lényeg a lényeg, hogy a felháborodott nép megindult, és alighogy a páholy lejárójához értek, akadályba ütköztek, méghozzá Markovits István személyében. (A kisebbeknek segítség: volt repüléstan tanár és rellon házvezető - a szerk.) A férfi tiltó táblaként igyekezett megfékezni egykori gyermekeit, Gandalftól kölcsönzött mondattal és mozdulattal. Ha éppen nem lett volna a túlfűtött tettvágy, nyilván sok szemöldök emelkedett volna a magasba a tettre, leginkább azért, mert a férfi éppen azt a házat vezette, melyet jelenleg hátráltat. A színes hajú Eszterházy lányt ellensúlyozandó szólalt fel Adrian Black eridonos prefektus, akinek valóban jogában állt a saját szurkolói térfelére átmenni. Ehhez jöttek a csapat érvei, melyek süket fülekre, később pedig jeges vízsugárra leltek, amit egy elsuhanó árny - az "ajándékból" sejthetően a tanári pályájáról hirtelen távozó Olive Belmonte kisasszony - adott nekik. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek, ám idejük se volt felfogni, mi történt, hiszen ekkor lépett a színre a mindig tökéletes fellépéssel rendelkező Alastair Magnus, aki egyből védelmébe vette a fiókáit. Íme a jó házvezető legfontosabb ismérve. A diákokra pálcát fogó Markovits István végül beleveszik a tömegbe, míg a diákok végre tovább indulhatnak a sárga hajú Eszterházy Diána vezetésével a másik páholy felé, ahol már az Eridon házvezetője várta a csapatot. 
A férfi, aki hosszában és széltében is hatalmas, a fejek között ülve is kitűnik, nemhogy állva, végül könnyedén a vállára csapva az ütőt, maga mögött húzva egy levitás áldozati bárányt tanulót, sétált oda olyan természetességgel a csapat elé, mintha éppen piknikezni indulnának, és közben nem elvesztegetett gurkócsapkodási percek telnének el, és megállva előttük alkudozásba kezdett. Vagyis az ütődobás által comblilulást szenvedett Baranyi Sára részére a meccs után az ütőt vissza kell szolgáltatni, miután a rellon csapat minden tagja a nevével fémjelezte azt. Ez egyébként meg is történt, maga Colton Fisher egyik utolsó jó cselekedeteként az iskola falai között. Így tehát Kai visszakapta az ütőjét, de már ez sem menthette meg a meccset a sárgászöldek javára. Győzött a Levidon


Ismét bővült a tanári kar

Mint minden évben, most is számos változást tapasztalhattunk rögtön az év elején. Távozott a gyönyörű és csodálatos Olive Belmonte, akiről hallottuk, hogy immár a színházvilág ismert arcának, Révay Valentinnek lett a felesége. Ezúton is gratulálunk nekik. Azonban idén is új tanárok és új tantárgyak érkeztek a körünkbe, ismerkedjünk meg közülük hárommal:

Mi volt az a meghatározó pont az életében, amikor úgy döntött, hogy a tanári pályát választja? 
Ha az élet nem engedi az A tervet, akkor életbe lép a B. Nálam is ez történt, kijártam a kötelező iskolákat, majd szülői - inkább csak apám részéről - nyomás hatására egy alapozó képzés után felvételiztem az aurori akadémiára. Ami egyébként vicces, mert azt hiszem, feleannyira se vettem komolyan, mint az szükséges lett volna. Ilyen az élet. Az első félévben kicsaptak. Nem könyveltem el kudarcként. Sosem vágytam erre a szakmára, nem is érdekelt különösebben, az, hogy meghatott volna sem igaz. Apámnak akartam bizonyítani, mikor megtudta, hogy bekerültem, ő volt a világ legboldogabb embere.
Édesanyám megkönnyebbült, mikor közöltem, hogy a terveim egyébként sem húznának oda vissza. Ekkoriban már komolyabban foglalkoztam az elemi mágikus képességem festésben való fejlesztésével, nem is ment rosszul. Kicsit mindenbe belekóstoltam: zene, utcaművészetek, tetoválások. Elkezdtem fiatalabb srácokat korrepetálni, akik azt hitték, hogy sosem lesznek menők a köreikben, mert ez után érdeklődnek… fordult velük a világ később. Ekkor már tapostam a pedagógiai tanulmányaimat és úgy éreztem, jó úton vagyok.

Egy új környezetben egyszerre két tárgyat is vállalt, nem érzi erősnek ezt a kezdést? 
Nem *látványosan felnevet* kellett a levegőváltozás, akartam még Európát, szükségem volt valami újra. Jól érzem magam itt, az elmúlt hónapokban volt időm körülnézni is, azt hiszem maradnék. De nyilván a legfőbb indok, hogy valamiből meg kell élni, engem meg nem különösebben érdekelnek a pletykák az iskola híréről. Láttam már pont elég érdekes dolgot a karrierem során, a tárgyaim pedig együtt voltak eddig is az életem részei.

Csak a művészetek iránti szeretetből választotta ezt a tárgyat vagy űzi is valamely ágát? 
Ez egy életstílus inkább. A festészetbe és a zenébe is belekóstoltam már. A művészeteknek minden ága megköveteli külön is, de ha valaki polihisztor módon próbálgatja mindet, akaratlanul is tudja, hogy az 'A' művészet lesz előbb-utóbb. Nekem sokat adott és ad a mai napig, hobbi, időtöltés, munka. Helyzet és hely függő.

Mennyire fér össze az elemek és a művészetek oktatása? Vannak közös pontok? 
Rengeteg, én magam is az elemem használom alkotásra, de persze nem mindenben futnak össze. Jól megférnek együtt.

Ha jellemeznie kéne magát pár szóval, melyek lennének ezek?
Ez remek kérdés, talán az alkalmazkodó, változékony és szívós, de majd biztosan kitapasztalják ezt.


Mi volt az a meghatározó pont az életében, amikor úgy döntött, hogy a tanári pályát választja? 
A válasz talán egy kicsit kiábrándító lesz, de nem volt ilyen. Nem hiszem, hogy véglegesen a tanári pályán fogok mozogni, most mégis jó ötletnek tűnt a dolog. Mivel a tárgyam jószerével gyakorlati jellegű, nem is annyira maga a tanítás, mint inkább a tudás átadása a cél. Hiszen tanultam illemtant az iskola falai közt, mégsem mondják, hogy ragadt is rám valami.
Miért éppen a pálcák? 
Ez volt az eredeti életcélom, miután a Bagolykőbe iratkoztam. A kviddics csak afféle nem várt fordulatként jött közbe, amiatt és az akkori társaság miatt maradtam itt, ahelyett, hogy egyetemre mentem volna ebből a szakból. Valahogy elbűvölt, hogy a mindennapjaink egy ennyire kézenfekvő eszközével foglalkozzak, ami szinte magától értetődő, annak ellenére, mennyi munkát és időt igényel. 

A tanodába történő visszatérése tudatos volt, vagy csak éppen jött egy kínálkozó alkalom, és most itt beszélgethetünk? 
*Most először egy kicsit komolyabban is elgondolkozik, ajkát beharapva, tekintetét végighordozva a szoba mennyezetén, mielőtt válaszolna* Azt hiszem, hogy előbb vagy utóbb visszatértem volna ide, a kérdés, hogy mikor. Most kétségbeesetten szükségem volt egy fix pontra az életemben, az iskola pedig mindig biztosította ezt a számomra. Hát itt vagyok.

Mit remél ettől az évtől? Mennyire lesz ön szerint másabb a katedrán állni, mint azoknak a kollégáknak, akik nem a tanodában tanultak? 
Ettől az évtől? Leginkább azt, hogy ha nem is túl sokat, de egy-két ember figyelmét majd sikerül megragadnom. Szigorúan az óra és a tantárgy keretein belül, nem vadászom házinyúlra, mielőtt még bárki is félreértené. *Kezeit védekezőn felemeli, pontosan tudja, mennyire hajlamosak mögöttes tartalmat belelátni mindenbe* De lényegében csak szeretnék egy kicsit visszaadni az iskolának és Kylenak abból, amit nekem adtak. 
Azt hiszem, abból a szempontból egy kicsit másabb az én helyzetem, mint azoké, akik nem itt tanultak, hogy át tudom élni a helyzetüket. Mivel nem volt túl rég, talán jobban is, mint a tanárok nagy része. Illetve a tanulók balszerencséjére pontosan tudom, hogy hol és mikor érdemes a tilosban járókra várni, ha éppen elkap a "köcsög tanár szindróma". 

Ha jellemeznie kéne magát pár szóval, melyek lennének ezek? 
Hm. Talán a lojális, ami elsőre eszembe jutna. Esetlen. Makacs. Érzelmi csődtömeg. De cserébe legalább okos vagyok és türelmes. Az állóképességem sem rossz, talán így fair, nem? *pillant szórakozottan még a fiúra*


Mi volt az a meghatározó pont az életében, amikor úgy döntött, hogy a tanári pályát választja? 
Az első egyetemi évem, akkor dőlt el, hogy én ebben kipróbálnám magam. Sosem készültem erre, és nem is gondoltam volna, hogy itt kötök ki, aztán most... - tártam el a karjaim. - Ki fog derülni, mennyire volt jó döntés.

Miért éppen a lénytant választotta? 
Erre voltam a legfogékonyabb az évek alatt, kevés olyan lehetőség volt, amivel igazán tudtam azonosulni, aztán jött az animágia. Mikor annak az alapjai miatt elmélyedtem az állattanban és az anatómiában, jött a sugallat, hogy nekem ez kell. Felvettem pár tárgyat, majd elkezdtem az egyetemen a pedagógia szakot erre szakosodva.

A tanodában töltött évek sarkallták arra, hogy itt kezdje meg a karrierjét, vagy más okból döntött a maradás mellett? 
Az itteni éveim sok dologra emlékeztetnek, de nem hiszem, hogy az egy tanári állás lenne  *közölte széles vigyorral* A gyakorlat kötelező, mielőtt véglegesen megkapnám a papírom, így nyilvánvalóan igyekeztem közeli, de jó megoldást találni. Kézenfekvő volt a Bagolykő, ráadásul nem is volt ismeretlen a hely. Elég sokan járnak ide vissza, vannak szaktársaim is, akik szintén itt vannak, mint Bojarski. Az egyetlen ok, ha kell különösebb, talán az ismeretségi köröm.

Mit remél ettől az évtől? Mennyire lesz másabb a katedrán állni, mint az iskolapad kényelmét élvezni? Mennyire esélyes, hogy a diákok hallgatnak majd önre, hiszen a legtöbben ismerik a diákévekből?
Nem fűzök nagy reményeket senkihez és semmihez, voltam pár éve a helyükben, pontosan tudom mennyire értelmetlen elvárásokat tesznek, én meg ennek nem vagyok híve. Különben jelenleg is diák vagyok, csak az egyetemen, így nem teljesen válok meg attól a szerepkörtől sem. Ami pedig a fegyelmet és figyelmet illeti, a viselkedésük nagyban befolyásolhatja az érdemjegyeiket. Rajtuk múlik, ez mennyire érdekli őket. A teljesítményben hiszek, nem pedig a hozzáállásokban. Lehet trehány, ha egyébként jól teljesít, tőlem nagyszájú is, ha kompenzálja tudással.

Ha jellemeznie kéne magát pár szóval, melyek lennének ezek?
Gyakorlatias vagyok, határozott, vicces és még jóképű is. Kell ennél több?


Kérdéseinkkel megkerestük a negyedik új tanárt, az egykori navinés diákot, Aaron E. Blake-et is, aki a következő tanévtől az ereklyekutatás rejtelmeibe avatja be a mestertanoncokat, azonban válasz nem érkezett lapzártáig. Kérdeztük az igazgató urat is, aki megkeresésünkre elmondta, hogy Mr. Blake csak a tanév első hetei után érkezik meg iskolánkba, addig hivatalos engedéllyel marad távolt. A ködös megfogalmazás számos kérdést felvet. Lehet, hogy csak az igazgató úr szokás szerint messzemenőkig diplomatikus kívánt maradni, ám az is, hogy ez egy hatalmas titok első, apró megmutatkozása. Vajon merre jár a tanár úr és miért veszi ilyen könnyen az iskola első embere a távollétét? Reméljük, hogy a következő számunkból kiderül!