Szia Kedves Olvasó! 

E havi számunkban:

• Hírmorzsák januárra - Mérlegen a békesség és szilajság az ünnepek forgatagában!
• Azok a fránya, újévi fogadalmak - avagy tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
• Földanya helyett Földapa - ha a természet maga az ember
• Sosem vagy egyedül -  És láttalak a karácsonyi bálon is
• Egy figyelmeztetés itt, egy ajándék ott - Nyughatatlan ismét a kastélyunk
• Felnőni nem is olyan könnyű - Hát még ha lencsevégre kapják! 
• Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - X. rész
• Könyvajánló -  Christelle Dabos: A Tükörjáró
• Kik lehetnek ők? - Könnyen kitalálod?

&

Hírmorzsák januárra - Mérlegen a békesség és szilajság az ünnepek forgatagában!

Lefogadom, hogy háromból ketten elpillantottak a szóról, vagy teljesen ignorálták az ünnepek után a címben megbújt mérleg kifejezést, mint olyat. A különleges, hagyományos ételekből a sok soha nem elég, aztán megnyugtatjuk magunkat, hogy "újévtől majd diétázom". Nos, aggodalomra semmi ok, senki alatt nem szakad majd be a jégkorcsolyapálya, a cikk pedig megkerüli a súlyok kérdését. Helyette elkalauzol minket Bogolyfalva legfrissebb, legropogósabb híreihez.

Mikulás és krampuszok a januári számban? Miért? Történt ugyanis, hogy bizonyos titokzatos Bagolyköves diákok elindítottak egy hullámot. Karöltve vették be december 6-án az első osztályos kisdiákok óráit, szaloncukrot osztogatva, zenével és viccekkel dobták fel a tanulás perceit. Két krampusz kísérte a mikulást, az ötlet pedig annyira jól sikerült, hogy karácsony előtt, még több társukkal együtt az előkészítőbe járó csemetéket is meglátogatták. A szülői közösség állítása szerint több gyermek is pályázott a mikulást segítő krampuszok pozíciójára.

Ezek után következett a hullám taraja: azt rebesgetik, rajzpályázatot írnak ki az előkészítősök számára "Elképzelt ösvényem - mi leszek, ha nagy leszek!" címmel. A döntés még nem biztos, de az igen, hogy az elkészült munkák felettébb motiválhatják a hamarosan végző diákokat a vizsgára való tanulásra. Mi drukkolunk mindenkinek!

Legutóbbi számunk óta a Boglyas tér szinte nem aludt. Napközben az emberek dobozokkal, táskákkal,
zacskókkal zsongtak, akár a szorgos hangyák, akik a közösségért valami jót szeretnének tenni. Aki olvasta Nemes Balázs atyával készült interjúnkat, már tudja, mi fog következni: az adományozás. Balázs atya és városunk polgármesterének felesége, Daróczy Elizabet egészen elsöprő, ugyanakkor megható eseménysorozatot tudhat a háta mögött. Az adományozáson meleg étel és a forralt bor illata kompenzált a hideg és csípős levegővel, miközben a felajánlások gyarapodtak. Idén az utóbbi évek összesítését túlszárnyalva rekordot állítottak fel. Ruházatból és tartós élelmiszerből gyűlt össze a legtöbb, amelynek nagy része az idősek otthonába került. A hivatalos átadás előtt Daróczy asszony beszéde, és a Balázs atya által vezetett templomi kórus melengette meg a szíveket. Később dalaiktól csengett a művelődési ház, majd a szünet előtti napokon a belváros is. Állítom, Daróczy Elizabet és Nemes Balázs megannyi lélek számára hozta el az igazi karácsonyi csodát. 

Két ünnep után köszöntsük az Újévet! Ahogy az adományozás és a templomi kórus több fellépésén, úgy a Leprikón aranyában is megjelentem kíváncsi és kritikus tekintettel, hogy első kézből írhassam meg az Oisin koncertjének sikerét - vagy éppen bukását. A szemfülesek korábbi számunkban már találkozhattak az induló banda legelső koncertjének hírével. Az intenzív felütést követően nehéz percek következtek, apró hibákkal, mégis a koncert sikere ott volt a levegőben, egy csapat tehetséges zenész pedig a színpadon.

"A dob soha nem szólt még így", nyilatkozta Lukács Gabriella, 'Ella', a hangszert bűvölő levitás diáklány. "Elsőnek elment. Ezek után indul be igazán minden. Mondom ezt Zsombi, Dom és Winter nevében is", tette hozzá. Ismertebb dalok mellett néhány saját dal is porondra került az Oisin előadásában. Jól állt nekik az élet, legalább annyira, mint a hangszerek, ám nem ez a siker kulcsa. Mindig van hova fejlődni.

A végére még egy negyedik ünnep is befészkelte magát: ez lenne a Valentin nap. Messze van, de mondhatnánk ezt a VAV-ra is, mégis páni félelmet kelt az is. Ki ezt, ki amazt nem kívánja a háta
közepére, de egy biztos: a Valentinok szervezkednek és Cupido korán felébredt. Az a hír járja, hogy a városban a szerencselé utáni áhítozás mellett más iránt is felmerült az igény: bon-bonba rejtett szerelmi bájitalokkal seftelnek a vegyeskereskedés mögötti kis utcában. Érdemes lesz jól megnézni, hogy kitől és legfőképpen mit kapunk ajándékba a következő hónapban.

Azok a fránya, újévi fogadalmak - avagy tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld

Mit fogadsz meg (vagy épp nem) az új évben? - tettük fel a kérdést a kastély és Bogolyfalva lakóinak. Felelek is elsőként: úgy emlékszem, mostanában mindig ugyanazt fogadom meg, minden év elején. Felkutatom az igazságot, harcolok érte, és védelmezem azokat, akik számomra fontosak. Kerüljön bármibe.

Ágoston Simon

Azt, hogy sokkal többet mozdulok ki, és többet foglalkozom a társasági élettel. Rá kellene szoknom a rendszeres étkezésre is, ami a tanítás és a folyamatos edzés mellett nehéz dolog. Mégsem rágcsálhatok kekszet az óráimon, nem? Illetve egy kicsit szigorúbbnak kellene lennem a diákokkal szemben, de mit tegyek? Nem tudok nemet mondani, én is voltam egyszer diák, tudom milyen óráról-órára készülni, amiből szerencsére nincs is hiány a tárgyamnál. BÚÉK kedves Elektra! Majd találkozunk, azaz jövőre! *Kacarászik.*

Andrássy Borbála

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert én nem szeretek ígéreteket nem megtartani, de a fogadalmakkal mindig rosszul állok. Talán azt fogadnám meg, hogy rugalmasabb és nyitottabb leszek a váratlan lehetőségekre. Aztán meglátjuk, hogy valóban sikerül-e.

Bossányi Karola

Nehéz kérdés, nem is mindig könnyű betartani az újévi fogadalmakat, de levonva a tanulságot az idei évből, megpróbálok tanulni a hibáimból, és átgondoltabban cselekedni, hogy ne követhessek el végzetes hibákat.

Dana Straw Berry

Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, nem hiszek benne.

Daróczy Elizabet

Nem szoktam fogadalmat tenni Szilveszterkor, mert egész évben arra törekszem, hogy az elveim szerint éljek, és igazából, ha vannak nagy elhatározásaim, azokat az év bármely napján megteszem, nem kötöm őket nagyobb eseményekhez.

Erdődy Hella

Természetesen mindig teszünk fogadalmat. Mégpedig, hogy az elkövetkezendő évben is arra törekszünk, hogy hűek és méltók legyünk őseinkhez és a nemes Erdődy házhoz.

Helvey Belián Balázs

Igen, fogadok. Hogy mit, azt talán még ki sem tudom mondani. Annyi biztos: megígértem magamnak, hogy minden jobb lesz és mindent meg fogok tenni érte.

Hollósi Zalán

Idáig sem igazán csináltam ilyesmit, és azt hiszem, ez idén sem lesz másképp. Nincs értelme az új év reményeihez kötni a céljainkat. A halogatós emberek szokása, akik azt hiszik, hogy valami újévi varázslat segít majd nekik abban, amit önerőből képtelenek véghez vinni... Ez kicsit gorombán hangzott így kimondva, sajnálom.

Homokföldi Réka

Hűha! Ez nehéz kérdés! *Vigyorog.* Idén szerintem azt fogadom meg, hogy sokkal keményebben tanulok majd, hogy bekerülhessek a Sárkányölőre.

Machay Adél

Nem fogadalom, hanem már konkrét terv, hogy pazar esküvőt szervezek magunknak Willel, ha már házasságra adtuk a fejünket. Nincs kétségem afelől, hogy sokáig fogják még emlegetni az eseményt.

Marina Darik

Hmm... Lássuk csak. Megfogadom, hogy jobban odafigyelek az étkezésemre, ahogy a doki javasolta, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondok az édességekről. Arról képtelen lennék. Megfogadom, hogy komolyan veszem az okklumenciát, mert nagyon-nagyon szeretnék jó lenni benne. És azt is megfogadom, hogy Kendének és Lokinak is megpróbálok segíteni a saját képességeikkel. A tanároknak pedig üzenem, hogy megfogadom, hogy ugyanolyan szétszórt bajkeverő maradok, mint eddig. *Kacsint.*

Nemes Balázs

Megfogadom, hogy többet fogok sportolni és egészségesebben étkezem.

Oláh Adrián

Hát... Nem nagyon. Egy az, hogy elfelejtem, és akkor minek. Kettő, hogy megszegem. Csinálom azt, amit eddig és akkor semmi nem vész kárba. Jó, idén is ígérek magamnak egy szép menyecskét és világhírnevet. Valamelyik csak bejön, nem?

Reiner Kende

Bakker, el is felejtettem, hogy van ilyesmi. *Elmosolyodik.* Mivel idén decemberben tizennyolc lettem, kikerültem az ifiből. Azt fogadnám meg, hogy a következő nyárra úszó VB dobogós leszek.

Winter Cone Danvers

Nem fogadok meg semmit.

Zayday Hudson

Nem fogadok meg semmit, mert tudom, hogy úgysem tudom majd betartani a fogadalmamat. Badarságnak tartom ezt az egészet, mert mindenki úgy jó, ahogy van, és ha most megbocsátasz. *Egy üres pezsgős pohár társaságában elsétál.*

Földanya helyett Földapa - ha a természet maga az ember

A természet szerves részét képezi mindenki életének. Vannak, akik a természetben találják meg önmagukat, ott lelik meg a békéjüket egy húzósabb nap után, és vannak azok, akikben magukban benne él a természet. Kis túlzással, már-már részük a föld, az abból kinövő növényzet, azok érzései, egészsége és miegymás. Vagy ők részük a földnek magának. Nézőpont kérdése, de az biztosan elmondható, hogy az egyik mindenképpen függ a másiktól: ezért bátorkodtam elkapni - szó szerint - Zámbori Ezra Valdemár bácsit, aki a kastély új elemi mágia tanárerejeként bukkant fel.

*Nagyon professzionálisan pörgeti pennáját ujjai között, ami elrepül, és hangosan koppanva ér földet valahol. Vállat vonva húzza el a száját, kikutat egy másikat, majd jobb lábát veti át a balon, hogy térdére tegye a jegyzettömböt és dioptria nélküli szemüvegét igazítsa meg orrán, miközben előrébb hajol. Pro-fiz-mus.*

Csókoltatom Ezra bácsi, és köszcsike, hogy bevállalta az interjút. Tiszta izgalmas, mert soha nem csináltam ilyet, de azt mondják az okosok, hogy mindent el kell kezdeni valahol, ugye? *Bólogat erőteljesen.* Ja, de ez sajnos nem rólam szól, tehát kezdjük is az elején. Ha jól informáltak, akkor maga igazából visszatért a kastély falai közé, hiszen itt volt alapképzésen. Vannak kedvenc emlékei az itt tartózkodásáról, mint diák? Hogy írná le akkori önmagát?

*Türelmesen ül az asztal túloldalán, lazán zsebre tett kezekkel, amíg mosolygós tekintete végigkíséri a gyerek felkészülését. Halkan sóhajt a bácsizásra.*

Szia Móric. *Biccent, végül szélesen elmosolyodik.* Rengeteg jó emlékem fűződik a kastélyhoz, és az itt eltöltött évekhez, ami egyrészt Ambrózynak… Ambrózy Henriknek köszönhető. Ő akkoriban két évvel felettem járt és mivel a szó elszáll, de az írás megmarad, egyezzünk meg abban: sok mindenbe belerángattuk a másikat. *Nosztalgikusan nevet.* Különben egy flanelinges, eridonos srác voltam, aki jobb szeretett beleolvadni a környezetébe.

Ritkán buliztam, inkább a baráti társaságommal ütöttem el az időt, tanultam, sportoltam és nem hanyagoltam el a családomat. Ha a terromágiám nem lenne, átlagosnak mondanám a kamaszkoromat. De van. Szóval egy alkalommal, gyakorlaton az egész termet ellepték a húsevő növények. Egyszerre volt kellemetlen és vicces, ahogy mindenki a plafonra tapadva várta, hogy eltűnjenek. Persze az oktató hamar megoldotta.

Ezra bácsi milyen hunci… *Mutatóujjával visszanyomja Csipesz fejét, és utána dug egy brokkolidarabot.* Nehéz elhinnem, hogy terromágusként nem tűnt ki a tömegből akarata ellenére. Akkor még nem volt ilyen bicós? *Mutat végig rajta tollának végével.* De ha már elemi mágia: nem élt átlagos életet a földdel. Mesélne az életútjáról, mit csinált, mielőtt visszakerült a Bagolykő falai közé?

*Somolyog a kölyökre és a… hörcsögre(?) a zsebében. Jól sejtette. Móric hasonlóan flúgos, mint ő volt annak idején.* Persze. A bicepszemre edzettem. *Fejcsóválva nevet félszegen.* Ahogy a legtöbb elemistának, úgy nekem is izgalmas kapcsolatom volt és van a képességemmel. A Bagolykő után Ukrajnába költöztem. Abban az időszakban elaludt a terromágiám, aminek visszaszerzéséhez a keleti országokba utaztam a meditáció és egyéb módszerek miatt. Indiában kezdtem el a kutatásaimmal foglalkozni, ami segített újra visszatalálni önmagamhoz és a rendszerben való gondolkodáshoz. A mesterképzést már a Durmstrangban fejeztem be, ott lettem bejegyzett elemista, majd dolgoztam a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetben, a Pilismogyorói Kentaur Rezervátumban, a Kisispotálytölgyes melletti erdőkben, külföldi, lengyel és német üvegházakban. Legutóbb Dániába rendeltek ki, onnan érkeztem a kastélyba. Öhm… erre voltál kíváncsi?

*Visszafogja az OMGDEMENŐNEKTETSZIKLENNI érzést, szóval halkan váózva hallgatja a férfit.* Maga nagyon király, Ezra bácsi. Aham, erre. Szanaszét adom, hogy ennyi helyen járt, tiszta világlátott, meg minden. Hogyhogy visszatért az iskola falai közé tanítani? Miért pont Magyarországra esett a választás ismét? *Visszatolja orrán a szemüveget.*

*Hosszasan bólint, arcán visszafogott mosollyal.* A Kentaur Rezervátumban ismertem meg Bogdán Olivért. Ő már akkor is külsősként hydromágiát oktatott a Bagolykőben és tőle kaptam egy baglyot az üresedésről. Ez indította el az egész folyamatot. Más helyről is kaptam ajánlatot, de a mágusképző fontos helyet tölt be az életemben, így ezt nem utasíthattam vissza. Emlékszem még, milyen volt elemista tanoncnak lenni, és szeretnék a tapasztalataimmal a fiatalabbak segítésére lenni. És a családom is itt él, azért az is sokat hozzátett. Kicsit hátradőlni, és velük is időt tölteni. Bár be kell valljam, a bácsizásra nem voltam felkészülve, kölyök.

Nem hívhatom másképpen. *Vállat von.* A csili-csali fontos. *Bólint.* Majdnem annyira,
minthogy bicóra is edz. Fontos az egészség is. Kér brokkolit? *Nyújtja felé a zacskót.* Tehát Ambrózy professzorral sok emlékük van, ha jól értettem. Esetleg arra volt lehetőségük, hogy valamilyen közös munkán együtt dolgozzanak?

*A szókezdeményeket ízlelgetve érti meg, hogy mit takar a csili-csali. Kezével nemet legyez a brokkolira, amíg mélyen nevetve előre támaszkodik az asztalra és kapja el a gyerek tekintetét.* Tehát Ambrózy professzor, engem bezzeg bácsizol. Na, szépen vagyunk, mondhatom. *Elgondolkodva dörzsöl állán.* Henrikkel évekig segítettük egymás projektjeit, az utazásaim során mindig továbbítottam, ha valami olyat találtam, aminek köze lehet az okkultizmushoz, én is kaptam tőle baglyokat, azonban nem volt közös munkánk. Eddig. De mindenki megnyugodhat, mert magunkat ismerve bármikor megtörténhet, csak meg kell fogalmazódnia valamelyikünkben egy gondolatnak. Az biztos, hogy nem lenne hétköznapi anyag, amit kiadnánk a kezeink közül. Nem is feltétlen a tudás miatt, hanem mert hajlamosak vagyunk átmenni tizennégy évesbe egymás mellett. *Nosztalgikusan pillog.*

*Vállat vonva pakolja el a brokkolit.* Ambrózy tanár urat akarata ellenére megkeringőztettem egy halloweeni eseményen, szóval tartok tőle, hogyha bácsiznám, ő táncoltatná ki a valagam óráról. Bezony. *Bólogat serényen, miközben mindent lejegyzetel, majd emelkedik meg szemöldöke.* Szóval maguk mindketten huncik. *Képzeli maga elé a két férfit.* Érthető. Ha jól tudom, az életmágiának nevezett mutáció a terromágiához köthető a leginkább. Mi a véleménye róla?

Ha elolvassa, hogy lehunciztad, várlak majd a folyosón, miután “kitáncoltatja a valagadat”. *Szusszan, féloldalas mosollyal, lassan emeli hátrébb a fejét.* Jól tudod, Móric, az életmágia a terromágiának egy elfajzott, avagy felemás formája. Már találkoztam életmágussal, mégis itt foglalkozom először veleszületett diákkal. Úgy gondolom, hogy a jelenleg működő rendszert szigorítani kell számukra, ezen fogok dolgozni a közeljövőben. Ehhez egyelőre jobban bele kell látnom a kereteibe. Még idegen számomra, de nyitott vagyok rá.

Az nagyon jó lesz, már tudom is, mit csinálunk! *Vigyorodik el szélesen, majd komolyodik el.* Mindent értek. Reméljük, egyszerű lesz a közös munka. Az utolsó kérdéshez érkeztünk, gondolom nagyon bánja. *Pillant rá szemüvege fölül, mint egy tanárnő.* Mindenkinek megkönnyítem a kastélyban: szinglinek tetszik lenni?

*Bal mellkasára simul tenyere, ahogy felnevet.* Merlinre… Igen. *Megköszörüli a torkát.* Facér vagyok. Mindenki nyugodtan fog aludni, hogy megszerezted nekik ezt az információt.

Pff, remélem is. Eléggé megizzasztott előtte. Bár lehet, nem sokáig lesz az. Szóval… Köszönöm, hogy időt szánt rám. *Dob be mindent a táskájába.* Talázunk órán, Ezra bácsi. Ééééés… *Szed ki a zsebéből annyi szaloncukrot, ami ujjai közé kerül.* Zselés. Megérdemli. *Bólint, majd távozik.* Csóóóóóóókolom!

Sosem vagy egyedül - És láttalak a karácsonyi bálon is

A diákönkormányzat leleményes megoldásainak hála merészebbnél merészebb, szemöldökfelvonósnál szemöldökfelvonósabb ruhakölteményekben mulatott a kastély népe, szürcsölgette ártalmatlan, ámde minden szempontból megtévesztő italát, fogyasztotta hasonlóan kétes őszinteségű ételét. De hát kit is érdekelnek ezek, nem igaz? A lényeg mindig úgyis a bálozókon van.

Veszekedés? Polgárpukkasztó visszaszólást követő döbbent pislogás? Keresetlen őszinteség? Bizony, aki figyelmesen szemügyre vette a népséget, valószínűleg nem maradt le a fentiekről. Most büszkén ránthatom le a leplet előttetek arról, mi is történt pontosan: minden résztvevő egy okos kis bűbájt kapott a nyakába, amint a helyszínre megérkezett. Véletlenszerűen dőlt el, ki-ki igazat mondani tud csupán, netán hazudni, és bár a kis kényszer változó erősséggel hatott a diákseregre, engedve, hogy itt-ott kicsusszanjanak az eredeti gondolatok, teljességgel menekülni nem lehetett előle. Így mindjárt minden más értelmet nyer, nem? Gondolj csak bele így utólag: vajon akivel összeszólalkoztál, az igazat vagy a tévest állította - nézz magadba, hiszen lehet, hogy csupán tükröt tartottak az orrod elé.

Udvarlási szokásaink

A bal sarokban Agárdi Kornélia, a jobb sarokban Theodore Marchetti, kérjük tegyék meg tétjeiket, gyorsan, gyorsan! A csínytevésektől vissza soha nem riadó páros a bálra is szinte kéz a kézben érkezett, de a bűbáj bizony őket sem kímélte. Hangzottak fel szitokszavak, néztek felháborodottan egymásra, még az italok alatt roskadozó asztalt is majdnem feldöntötték a nagy szóváltásban, aminek úgy hírlik, a fiú balszerencséje volt az oka. Bókolni akart talán, ám szájából nem egészen dicsérő szavak buktak elő, olyanokat mondott, amiktől minden érzékeny lány azonnal fejbe dobná egy mérleggel és ráküldene néhány vérmes hangulatú mérőszalagot, azt kiabálva, repedne szét a karácsonyi asztalra szánt bejglid te... faragatlan... fajankó. Hölgyeim, részvétnyilvánítás az Eridon toronyban; Theo, neked innen is üzenjük, hogy a hajhuzigálás az óvoda után nagyon hamar kimegy az udvarlási divatból.

A kellemetlen próbálkozások Autumn Danvers-t sem kerülték el. Szerkesztőségünk egy fiatal tagja szemtanúja lehetett annak, ahogy egy nem éppen illedelmes próbálkozást hárított magáról az eridonos. A lánynak felmentőseregre azonban nem volt szüksége, a tőle megszokott határozottsággal vette kezébe az irányítást és töltötte idejét kevésbé kétes alakok társaságában - káprázzék a szemed: Augustine Meurice tudhatta magáénak a lány megtisztelő idejét és figyelmét, egy szám erejéig legalábbis bizonyosan.

Tilalommámor

A végzősök táncának kétségkívül egyik csillagaként tündökölt a Radetzky család kis hercegnője, Médi. Persze ahol ilyen a szépség, nagy az irigység: többen is panaszkodva sutyorogtak arról, hogy a lány, illetve partnere, Damien Felagund kezében állítólag láttak feltűnni kívülről behozott kis palackot, benne kétségkívül valamilyen alkoholos itallal. Nem is az volt hát a sopánkodók legnagyobb baja, hogy másnál akadt ilyesmi, mint inkább az, hogy ők maguk nem kaptak belőle. De természetesen ez mind csak egy pletyka, nem igaz? A szerkesztőség reméli, hogy a Perényi Eszter keze ügyében eltörött pohár sem holmi ügyetlen öntögetés következménye, ahogy bálról kitiltott italt próbálna mégiscsak becsempészni. Apropó, Eszter, tudtad, hogy a véletlen tört pohár hosszú, boldog házasságot jelez előre? Nos, azt a babona már nem mondja meg, hogy kivel, de a látottak alapján Oláh Adrián mintha nem is tűnne számodra olyan rossz választásnak!

Táncbaki

Valószínűleg mindannyian féltük már azt, hogy ha valami nagyon-nagyon-nagyon fontos, akkor úgyis rosszul sül el. A végzősök heteket gyakoroltak táncukra, hogy a lépéseiket (többé-kevésbé) tökéletesen fűzhessék egymás után, amire azonban nem számíthattak, az az őket kizökkentő, zabolátlanul megrakoncátlanodó süteményes tálca. Általános derültségre adott okot, ahogy a kis ovális formájával küszködve átgördicsézett a táncoló párok között, de a legnagyobb fennakadást mégis Létai Roland, Vattai Júlia, Marina Darik és Mórocz Móric (az egyik) tapasztalhatta, akiknek útjában neki-nekiütközött. Csupán egy hajszálon múlott, hogy Zayday Hudson ne bukjon fel benne, de hála Merlinnek, Reiner Kende még időben kapcsolt a párváltásnál, és megragadta karját, ezzel akadályozva meg az esést. A tálca ezután űzött vadként menekült Egervári Léda mögé, akitől a DÖK-tagoknak hosszas ügyeskedésébe tellett elimádkozni a remegő fémlapot. A kis közjáték így leírva súlyosabbnak hangzik, mint ahogy valójában lezajlott, a pár másodperces baki után, ha kicsit zavartan is, de szerencsére mindenki visszatalált a koreográfiába.

Egy figyelmeztetés itt, egy ajándék ott

Ha könnyen indulna egy év, az maga lenne a meglepetés. Számos dolog történt a kastélyban és környékén, amiről érdemes tudomást szerezni, és amit érdemes figyelembe venni, ha az ember elhagyja a biztonságosnak gondolt körletet. Lássuk is, hogy mik ezek!

Hagyd magadon a sálat!

A páncéllovagok folyosóján, eddig tisztázatlan körülmények között betört egy ablak az ünnepi időszakban. A javítás még aznap, bűbáj által megtörtént, ám éppen csak újra teljes volt az üveg, ismét megpattant, majd alig egy perccel később hangos csörömpöléssel aláhullott. A műveletet tanáraink többször elvégezték, sőt egyes portrék szerint kifejezetten versennyé fajult az üveg helyreállítása, ám nem jártak sikerrel. Állítólag a legtovább akkor maradt a helyén, amikor Brightmore professzor úr helyezte vissza a szilánkokat. Végül az üveget teljesen kicserélték, muglimód, de ismét csak a földön kötött ki az üvegtábla. Ezt követően a kerettel is kísérleteztek, sőt rontásokat és ártó mágiát is kerestek rajta, mindhiába. A vezetés kéri, hogy a betegségek elkerülése érdekében, ezen a szakaszon melegebb öltözetet viseljünk. Mi sem bizonyítja jobban, hogy valóban hűvös van, mint az, hogy a páncélok is összebújtak, hogy megmelengessék egymást.

Csókra csaló csöppnyi fagyöngyök

A karácsonyi díszítés ugyan eltűnt már, ám a fagyöngyök makacsul ragaszkodtak helyükhöz, mi több, mágiájuk is megerősödött, így alattuk az ember egyszerűen azt érzi, hogy muszáj csókolóznia. A legveszélyesebb helyek az északi szárnyban található bájital-labor és a csillagvizsgáló, a keleti szárnyban Várffy-Zoller Róbert tanár úr szobájának ajtaja, a déli szárnyban a tanári szoba és az erkély, míg a nyugati szárnyban a könyvtár és az édességkuckó bejáratai. Természetesen bárhol máshol is óvakodjunk a fagyöngytől, ám ezek kifejezetten olyanok, mintha vélamágiát hordoznának magukban, vagyis képtelenek vagyunk ellenállni a késztetésnek. Fiúk, lányok, ha van kiszemeltetek, akinek féltetek elmondani eddig, hogy mit éreztek, itt a tökéletes lehetőség, úgyis közeledik a szerelmesek ünnepe.

Lezárták az erdő egy részét!

A változékony időjárás következtében az erdőben több fa is kidőlt, illetve több bizonytalan állapotban van. Az erdő azon szakaszát, ahol a kis tisztás található, vagyis a Bogolyfalvára vezető kijelölt útvonaltól délre eső területet határozatlan időre lezárták. A vadőrök folyamatosan dolgoznak azon, hogy a területet minél előbb megtisztítsák. Ahhoz, hogy a művelet biztonsággal elvégezhető legyen, nyomatékosan kérik a kastély lakóit és a kastélyba bejáró külsősöket, hogy kerüljék ezt a szakaszt, és lehetőleg a közlekedést is a kapun át bonyolítsák le. A munkálatok várhatóan február első hetéig tartanak majd.

Restaurálják a madame szobrot

A madame szobra ikonikus hely azoknak, akik a sikeres vizsgaeredményért a tanuláson túl imába is bocsátkoztak már, ugyanis a suttogók arról számoltak be, hogy aki a madame ujjait megsimítja, annak a titokzatos nő vezeti majd kezét a dolgozata írása során, így biztos sikerrel veszi majd az akadályt. Eddig csak a csodatételekről hallhattunk, így elég nagy törést jelenthet számos diák életében, hogy éppen a tanév vége előtt nem sokkal vitték el a hölgyet megszokott helyéről. Utolsó hajráinkban így már csak tudásunkra hagyatkozhatunk. Arról, hogy a szobor visszakerül-e a kastélyba a vizsgák előtt, nem kaptunk érdemi választ, ami aggasztóbbá tette a helyzetet. Tankönyvekre fel! Eljött a magolás ideje!

Bővült a vadállomány

Vadőreinktől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a következő tanévre jelentősen bővül majd a Bagolykő vadállománya, vagyis a gyakorlati órák során még több lényt ismerhetünk meg testközelből. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy innentől kezdve sárkányok kergetnek majd minket, ugyanis maximum XXX besorolású lények tarthatók oktatási intézményben. Így sem lehet okunk panaszra, ugyanis többek között bólintérek, cincogárok, furkászok, holdborjúk, nosztallangok és zanzárdok is láthatóak lesznek az órákon. A telepítés a vizsgaidőszak után lesz esedékes, hogy az állomány nyugodt körülmények között szokhassa meg új életterét.

Felnőni nem is olyan könnyű

Ugyan még messze van a vizsgaidőszak, de úgy tűnik, hogy már vannak lelkes gyakorlók, akik az órák nélküli időszakban történő lustálkodást kívánják elsajátítani, és már most az órák alatt gyakorolnak rá. A Hogyan aludjunk szakszerűen kurzusok egyik legnagyobb mestere a képen látható Péntek Boldizsár.

Esetében nem csak a pihentető percekről van szó, fontos, hogy haja mindig tökéletesen álljon, és kamaszkori hirtelen növései következtében se legyen kényelmetlen egyetlen általa kedvelt pozitúra sem. A gyakorlati tesztelés is megtörtént, célszerű negyediktől hátrébb eső sorokra törekedni kivitelezéskor, illetve nem javallott bájitaltanon a művelet, ugyanis úgy hírlik, szegény fiú egyenesen a debodoráló főzetbe lógott bele így, amitől az egész haja csodás hullámokba rendeződött.

Társai elmondása szerint Boldizsár teljesítménye irigylésre méltó, ami bizonyított, hiszen ha tanárait kérdezzük viselt dolgairól, Boldizsárt szorgalmas, példás magaviseletű gyerekként írják le, aki mindig figyel. Látszik, hogy mennyire. 

Bátor ember az, aki egy nő és az édessége közé mer állni. A kép készültekor ugyanis egy határozottan hímnemű fiatalember jelezte Reményi Boglárka irányába, hogy ha nem változtat étkezési szokásain, akkor a következő tanévre akkora lesz a feneke, hogy idézem: az már nem fog beférni a tölgyfaajtón.

A lány arckifejezése magáért beszél, és az is, hogy a fiú azóta ritkán látható közösségben. Állítólag Boglárka olyan hangosan és hisztérikusan nevetett, hogy ezt követően a fiút napokig a gyengélkedőn kezelték, hallása romlott, és enyhe üldözési mániát állapítottak meg nála.

Amikor házvezetője a lányt, és barátait az esetről kérdezte, R. Boglárka csak szemöldökét felhúzva karba fonta kezeit, és hátradőlt, mozdulatában pedig meglibbent az őt körülvevő cukorkafelhő. Ne feledd, egy nő és az édesség kapcsolata szent.

Agárdi Kornélia szerelmes. Méghozzá nem kisebb személyiségbe, mint Zámbori Ezrába, akiről egész tanév alatt azt feltételezte, hogy mestertanonc. Aztán kiderült, hogy tanár. Ez volt az első sokk szegény lány életében, de nem az utolsó. Barátait ugyanis alapos kémkedésre vette rá a szívét rabul ejtő férfival kapcsolatban, és minden, amit megtudott, fokozatosan sokkolta.

A kép készültekor éppen megtudta, hogy Zámbori tanár úr nem csak tanár, de életének harmincharmadik évében jár, hogy korábban vadőrként és fegyőrként is dolgozott, és bár nagyon kedves, mégis konzervatív, ami annyit tesz, hogy kevés esélye van nála egy ifjú kisasszonynak.

Talán már éppen le is tett volna arról, hogy megpróbálkozzon a lehetetlennel, ám ekkor kiderült, hogy egy különleges motor is a férfi birtokában van, innen pedig nem volt visszaút, úgy hírlik, a kisasszony kíván lenni a következő Zippzhar Mária. Minden elismerésünk az elszántságához! 

A felnőtté válás sosem egyszerű, hát még akkor, amikor az ember lánya olyan családba születik, ahol bizony nagyok az elvárások, és egy-egy elrendezett házasság is becsúszik. Ilyen család a Radetzky família is, ahol a legnagyobb kisunoka, Médi elérte azt a későkamasz kort, ahol már inkább fiatal felnőttnek lehet nevezni.

Ebben az életszakaszban az embereket egyszerre minden is és semmi sem érdekli, Médi pedig, ahogy a kép is mutatja, a nőiessége látványos hangsúlyozásán túl a roxforti alapítók, egész pontosan Hollóháti Hedvig iránti elkötelezett rajongását is meg kívánja osztani a nagyérdeművel. Kérdéses, hogy vajon az előbbi engedi-e utóbbi érvényesülését.

Mindezen túl azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a kisasszony jegyben jár, jegyese Damian Felagund, aki nem biztos, hogy annyira rajong azért, hogy a lány, aki egy nap a nevét viseli majd, ilyen szettekben jár tanóráról tanórára.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - X. rész

Claude Oscar Monet - Merlinre, végre egy rövid és kimondható nevű művész - 1840. november hó 14-én született, Párizsban. Nagyon menő a csávó, mi? Édesapja szerette volna, ha a családi élelmiszerboltban dolgozik, azonban a fia akaratával ez nem volt összeegyeztethető. Monet már gyerekként tudta, hogy a festészet lesz az ő pályája, és adom a pasit, amiért kitartott emellett. 1851-ben kezdte meg tanulmányait egy művészeti iskolában Le Havre-ban, ahol szénrajzai sikert arattak, és amiket előszeretettel adott is el. Eugéne Boudin volt első mentora, aki az olajfesték használatára tanította és bevezette az ifjút a plein air technika csodáiba. Ez mindössze annyit jelent, hogy a művész a szabad ég alatt festi meg művét, természetes, szórt fényt használva. Tudod ki ácsorogna kint -20 fokban télen…

Ja, hát igen. Monet megtette -
viszonylag -, nem is csoda, hogy rengeteg olyan képe van, ami a természetet és annak szépségét ábrázolja. Azért azt megjegyezném, hogy a legtöbb ilyen kép meleg időben készült. Micsoda meglepi.

1866-ig kellett várnia, míg megkapta azt a figyelmet, amit érdemelt. Camille, vagy nálunk ismertebb nevén A zöldruhás nő című festménye hozta ezt el neki. Modellje későbbi felesége, Camille Doncieux volt, akivel 1868-ban megszületett Jean nevű fiuk. Ugyanebben az évben kísérelt meg öngyilkosságot anyagi nehézségei miatt, de kimentették, szóval nem jött össze. Maradjunk annyiban, hogy nem volt boldog apa, és még csak nem is a Camille című, a sikert meghozó művéről fogunk beszélni. Szomorú. Pedig tiszta édes nagypapa feje volt, ugye?

1870-ben kitört a porosz-francia háború, így Monet Londonba menekült. Mindenki tisztában van azzal, hogy itt található az Abszol út, ahol mindenféle varázsló, boszorkány és lény megfordul. Monet valószínűleg itt találkozott azzal a nővel, akit a Nő a kertben című művén örökített meg. Naplóbejegyzései szerint a nőnek feledhetetlen kisugárzása volt, egyetlen mosolya képes volt a férfiakat és nőket egyaránt a legjobban áhított boldogságból a fájdalom mélységeibe taszítani. És ehhez még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Gyönyörűsége minden addig látottal vetekedett, személyisége mégis rothadó volt.

A naplóban leírtak alapján Monet már nem szerelmet érzett a nő iránt, hanem valami megmagyarázhatatlan függőség kerítette hatalmába. Oldalakon keresztül magasztalja a nőt, akivel minden második nap találkozott, de beszélgetésen kívül nem történt köztük semmi. Monet bizony vélamágia áldozata lett. Bizonyított, hogy mindenkire máshogy hat ez: valakikre erősebben, valakikre gyengébben, Monet pedig az előbbiek körébe tartozott. Függője lett a nőnek, akitől nem kapott semmit, mégis mindent adott neki. Az igaz szerelem is valami hasonló érzés lehet, de erről szó sincs, mert a véla egyik pillanatról a másikra szívódott fel Monet életéből, hatalmas űrt hagyva maga után. Bejegyzései arra engednek következtetni, hogy ezután mély depresszióba esett. Nos… tanulság? Az az, hogy ne fess a szabadban -20-ban, mert megfázol.

Könyvajánló - Christelle Dabos: A Tükörjáró

Te miről szeretsz olvasni? A romantika ragaszt első pillanatban is a mondatok elé? Netán az akció, a vérpezsdítő, adrenalinhajhászós jelenetek, a nyomozás az, amit keresel? E havi ajánló rovatunk egy olyan regényt mutat be, ami első hallásra végzős bálunk hangulatát idézheti szemünk elé: A Tükörjáró-sorozatot. Kétszer is nézd meg, biztos pontosan olvastad-e el a sorokat, jó alaposan kutass az elrejtett jelek után a mondatok között, mert itt bizony semmi sem az, mint aminek első ránézésre tűnik... Vagy másodikra.

A szívemnek legkedvesebb "szereplő" maga a világ. Különleges, bizonyos elemeiben meghökkentő és megválaszolatlan, mégis jól felépített, figyelemfelkeltő. Az általunk ismert Földnek nyoma sincs, helyette a kérdőjeles természetű központ körül földrészek, vagy a könyv nyelvén nevezve: szilánkok lebegnek. Elrendezése azonnal érthető és világos, mégis a cselekmények során annyi mindennel gazdagodik, hogy nem tud unalmassá válni. A levegőben lebegő szigetek közül többet is láthatunk, és bizony mindegyiknek megvan a maga különlegessége, bája, amiért szeretni lehet. De a dolgok misztikuma nem csak ennyiből áll, ugyanis ezeken a szilánkokon eltérő népek élnek, eltérő képességekkel. Bizony, náluk is létezik valami olyasmi, amit mi mágiának hívunk, ám ott egészen különleges módon szövi át az életüket.

Történetünk Animán veszi kezdetét, egy bájos és néhol kissé mulatságos szilánkon, ahol a tárgyakkal szoros szimbiózisban élnek az emberek. Lábadra húzza magát a kedvenc csizmád, reggel bökdösve ébreszt a párnahuzatod, méltatlankodva dohognak a falak, ha firkálsz rájuk... Ez itt mind teljesen normális. Néhányan, mint történetünk főszereplője, Ophélie is, képesek környezetükből olvasni, azaz felületüket megérintve átélni azokat az emlékeket, amik az adott tárgyakhoz kapcsolódnak. Azért kétszer is átgondolnád, mielőtt kölcsönadod a tollad jegyzetelni egy sajátjáról megfeledkezett olvasónak, nem? Van szilánkja az elmejátékoknak, az anyagformálásnak, a növényeknek, az érzéseknek, a jóslásnak... Mind csak arra vár, hogy érdeklődve leülj eléjük kibogozni az őket összefonó csavaros történetet.

Adott tehát egy gazdag világ, ehhez jön egy átlagosnak tűnő, kissé visszahúzódó, de sok tekintetben racionálisan (végre valaki!) gondolkodó hősnő. Mi itt a galiba, miért kezdődik el egyáltalán a mese? Ja, hogy Ophélie jövője kissé bizonytalanná válik, mert a szokásokkal ellentétben nem ment még férjhez? Ja, hogy nincs gond, akkor férjhez adják? Ja, hogy egy másik szilánkon élő férfihoz? Ja, hát az már mindjárt más.

Talán nem lövök le nagy madarat az égből, ha elárulom: Ophélie utazásai nem alakulnak minden tekintetben úgy, ahogy azt előre várnád, és ha azt gondolod, hogy az egész sorozat csöpögni fog majd a rikító rózsaszín romantikától, bizony szintén tévedsz. Nem azt mondom, hogy nem lesz szó az emberi kapcsolatok alakulásáról, de a hangsúly teljesen más dolgokra került - és pontosan ettől üdítően változatos és izgalmas az egész. Előbb lesz hangsúly a társadalmi különbségeken, az erkölcsi kérdéseken, a kirekesztés, zaklatás létjogosultságán, mintsem a két főszereplő közt szövődő kapcsolaton, így ha eleged van már abból, hogy körülötted minden a szerelemről szól: tégy a Tükörjáróval egy próbát.

Ó, hogy miért ez a sorozat címe?

Nem említettem volna? Ophélie képes a tükrökön át közlekedni, amit csak igen kevesek mondhatnak el magukról. Nagybátyja szavaival élve: "Amikor az ember tárgyakat olvas, háttérbe szorítja önmagát, hogy teret engedjen valaki más történetének. Ahhoz viszont, hogy belépj egy tükörbe, önmagaddal kell szembenézned. Az bizony csak az igazi legény a gáton, aki egyenesen bele mer nézni a saját szemébe, képes olyannak látni magát, amilyen, képes elmerülni a saját tükörképében! Az olyanok, akik álarc mögé bújnak, becsapják és jobbnak hiszik magukat, mint amilyenek a valóságban, akárhogy próbálnák, soha nem tudnák megcsinálni."*

Az önismeret sosem becsülendő alá. Hogy érzed, tudna neked tanítani valamit ezen a téren Ophélie?

*Christelle Dabos: A tél jegyesei - 101. oldal

Kik lehetnek ők?

Futkoshat bár a hideg a hátadon tőlük, amikor elmész mellettük, ám kétségtelen, ha beütne a gond, a segítségedre sietnének. Sokakat a frász kerülgeti a közelükben, mások csodálják őket képletesen és szó szerint is. Még olyanok is akadnak, akik nem hisznek bennük. Legalábbis mindabban, ami tudvalevő róluk. Sejted, kikről beszélek? Adok még segítséget: találd ki a szavakat a megadott betűk és a meghatározásuk segítségével, majd olvasd össze a kezdőbetűiket!

1. _ I _ _

2. _ _ K _ _ O _ T

3. _ O _

4. _ _ _ _ O _ V _ _ Á _ _

5. _ R _ _ L _ _

6. _ E _ _ T _

7. _ _ H _ _ E _ _ _ N

8. _ _ T _ O _

9. _ _ R _ _ A _ _ _ U _

10. _ G _ _ L

11. _ I _ Á _ Z _

12. _ _ K _ _ T _ _ M _ S

13. _ U _ C _

1. Lehet almás, tökös, mindenféle fajta, mindenhogy finom.

2. Egy ilyen tárgyhoz, ereklyéhez nem ajánlatos nyúlkálni

3. Fénytelenséget okoz a fényhozó varázs után.

4. Bogolyfalva cukrászdája.

5. Értelem és ...

6. Szfinxek járnak oda.

7. Olyan nincs!

8. Mindenütt jó, de itt a legjobb.

9. Egy korty is kicsalja belőled az igazat.

10. Gondolkodik.

11. Irtó nagy.

12. Ha tanulod, Ambrózy prof okít rá.

13. Hiába van zárad, enélkül mit sem ér.

Minden helyes megfejtőnek 10 pont jár!
A megoldásokat Thomas Middleton várja bagolyposta útján.