Mumusok és miegymás - A vizsgaidőszak gyönyörei

Ha eddig nem Kakasi Gabriella tanárnő volt minden diák mumusa, most már bizonyosan ő az. A néni javára kell írni azért, hogy színes és meglehetősen emlékezetes, egyedi stílusa mellett az extravagáns mamuszokat is szereti, mint az kiderült nemrégiben a Fejetlenség folyosóján. A gördeszkákat sajnos már annál kevésbé, ugyanis kettőt is elkobzott egyetlen délután alatt. Hollósi Zalán és Jankovits Dorián estek áldozatul a razziának, bár minden portré állítja, hogy Hollósi csupán csak rosszkor volt rossz helyen, Jankovitsról ez már nem mondható el. Az odacsődülő diákseregletben a jóból Agárdi Kornéliának is egész látványosan kijutott, ugyanis szerencsétlenségére egy nyalóka landolt a hajában - reméljük, sikerült kiszedni és nem az ecetes olló maradt az egyetlen megoldás -, Athanaczkovics Kornél pedig csak kísérettel tudta elhagyni a helyszínt, lévén, hogy megint lesérült. A fiúk meg a tanév végéig gyalogolhatnak, illetve a bagolyházat takaríthatják egy ideig, nehogy unatkozzanak.

Nem csak Kakasi tanárnővel nem érdemes ujjat húzni, de Linzenbold Inezzel sem, mert bár aranyos kis ötödikesnek tűnhet, már megtanulhattuk, hogy a medvéhez hasonlóan a rellonos sem játék. Inez különösképpen nem, a Linzenbold csokigyár egyik termékének csomagolásáról bizonyára sokak számára ismert kislány ugyanis éppen bravúrosan nyerte meg az ifi varázspárbaj-világbajnokságot, maga mögé utasítva ezzel számos további tehetséges párbajozót szerte a világ mágusiskolából. Ugyan majdnem a végkimerülésig hajszolta magát a célvonal előtt, és tanulmányi eredményei sem a legfényesebbek, mivel minden erejét és idejét a gyakorlásra fordította, most mégis méltán lehet bárki mumusa, aki vele próbál kötekedni.

Az ember sok furcsasággal találkozik élete során. Legalábbis, ha nem unalmas maga az ember is. Vagyis mi…? Nem ide. A lényeg, hogy Winkler Ábel Julián a már említett Fejetlenség folyosóján történő eseményeken is inkább Kakasi tanárnőt támogatta, mintsem diáktársait - áruló -, ami igencsak talpnyalásra enged következtetni. És ha mindettől el is vonatkoztatunk, attól nem tudunk, hogy több szemtanú szerint a kviddicspálya lelátóján tartott valami borzasztóan különös szeánszot. Azt nem tudjuk, hogy fekete mágiához van-e köze, esetleg démont idézett a maga elé mormogással, de az biztos, hogy füst szállt fel, majd megjelent tőle nem messze Simonka Asztrea Zóra. Az legalább biztos, hogy valamit idézett a fiú, és ahhoz képest, hogy navinés… Igen erőteljes ízlése van nők terén, lássuk be. De hát a kor csak egy szám, és ha már itt tartunk…

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Lafayette David Saint-Venant a kékek táborát erősíti és nem a zöldekét. Sokszor beszéltünk már erről, de hát el kell fogadni, még ha elhinni nem is akarjuk. A kékek Saint-Venant öröksége, valószínűleg kitartásának köszönhetően, nyerte el Layla Robillard szívét, aki bőven idősebb nála. Szögezzük le azért, hogy mindenki tudta, mi lesz ennek a vége, csak ők nem. Kis mommy issuest valaki? Nem baj, elfogadjuk ezt is. Azonban elért hozzánk a hír, hogy bizony a Saint-Venant család annyira nem örül ennek a szerelemnek, figyelemmel arra, hogy a Robillardok nem élnek olyan nagy lábon, mint tehetnék. Mégis milyen fényt vet ez rájuk? Hogy merészelik? Árnyékba taszítják Lafayette-et, ami elfogadhatatlan! Ráadásként jutott a fülünkbe, hogy mindkét szereplőnk rendelkezik francia felmenőkkel, így mi van, ha… érted. Vajon ez kevésbé zavarja az aranyvérű Saint-Venantokat?

 

Ha mindenbe keversz egy kis kéket...

Káosz a káoszon 
Valahogy soha nem fogyunk ki a történésekből ezen kastély falain belül. Kicsit úgy érzem, hogy direkt adtok alapanyagot: élvezitek, ha mindig történik valami, legyen az pozitív vagy negatív. Csúnya dolog terjeszteni a pletykákat, de remek érzés olvasni őket. Élvezzük hát együtt!

Elterjedt a kastély lakói között, hogy a friss ötödik évfolyamosok közül vannak, akik méltán viselik a “csicska trió” megnevezést. Agárdi Kornélia Auróra, Hollósi Zalán és Athanaczkovics Kornél mindig ott vannak, ahol éppen baj történik. Mindegyiknek megvan a maga baja, amivel állandóan szembesülniük kell, de összetartanak, így valóban trióban nyomják. Mindenki tartozni akar valahova ugyebár. Ezt Fekete Nonó úgy oldotta meg, hogy megbukott a VAV-on, az ő példáját követte Theodore B. Marchetti, bár tőle nem is vártunk mást, hiszen soha nem volt erőssége a tanulás. A már amúgy is hírhedt évfolyamba vajon mennyire kell még plusz két diák, akik közül az egyik eléggé… eridonos? Mindenki döntse el maga, melyikükre gondoltunk, de azért azt hozzátennénk, hogy lehet, szerelem van a dologban. Ki lenne képes direkt elbukni egy fontos vizsgát, ha nem a szerelem miatt? Jaj, Kori, kösd fel a gatyád, ha az olaszok megtalálnak!

Jelenleg a Levita büszkélkedhet a legtöbb olyan személlyel, akik körül történik valami furcsaság. Van a csicska trió, valóban, de ne feledkezzünk meg a nemrég iskolába került Lee Kyungtae-ről sem. A mugliként nevelkedett srác hyromágiája miatt került közénk és a kékek már azt is tudják, hogy nekik ez - bármennyire is szeretik őt - nem feltétlen jó. Történt ugyanis, hogy egy éjszaka, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, vízágyon ébredtek. Gondolnád, mennyire jó dolog ez már! Hadd törjük le a szarvad: a legtöbb diák úszott a klubhelyiségben, szó szerint, mások a csillárt próbálták elérni a vízből, míg a következő csapat vízilabdázni kezdett, mindeközben Kyungtae barátunk minden erejét bevetve próbálta megakadályozni az ennél nagyobb galibát. Nos, nem sok sikerrel. Főleg, mert rá pár napra, a navinés szépfiút, Han Csongor Do-yeon-t vágta pofon - ismét szó szerint - vízzel. Gyerekek, be kell látnunk, egy Kyungtae-vel az oldalunkon az élet csodálatos. Receptre írnám fel a srácot mindenkinek.

A Navine házról sem feledkeztünk meg, vannak ugyanis olyanok, akik nem csak pofont kapnak vízzel. Vattai Júlia nevét mindenki ismeri, vagy jó kontextusban vagy nem jóban, de ez most mindegy. A lány, oldalán Hollósi Zalánnal, pizsamában hagyta el a kastélyt egyik nap, és órák múltán jöttek csak vissza. Meg kell mondanunk, köztudott, hogy Júlia azért annyira nem válogat, ha partnerről van szó, de az nekünk is meglepetést okozott, hogy a hős szerelmes Hollósi ivadékot sikerült behálóznia. Lehet, ennek az az oka, hogy Zalán és Autumn Rue Danvers között végleg megszakadt a kapcsolat-nem-kapcsolat? Mert bizony láttuk, ahogy könnyes búcsút vettek egymástól. Zalán most a két lábon járó, összetört szívű romhalmaz, akit felkarolt Júlia, hogy összeszedje magát, míg Rue már ifj. Holló Albert karjaiba omlik? Nem volt ez igaz szerelem, ha ilyen könnyen túllép rajta egyik-másik. Ejnye… Az ember már a szerelemben sem bízhat!

Mostanában a levitások mellett zajlik csak az élet igazán. Ez vagy szerencsének mondható, vagy balszerencsének - ki honnan nézi, ugye -, de valami biztosan történik. Példának okáért, hogy Szikszay Izidóra a levitások hidegvérűségét és logikus gondolkodását megcáfolva, minden értelmességet mellőzve Létai Rolandhoz fut, ha éppen bizonyos igényeket kielégíteni kíván. Alapvetően ezzel semmi probléma nem lenne, nemde? Éljük az életünket, színesítsük a hétköznapokat - csak ne akkor, ha van szobatársunk, és éppen odarendeltük az előételt, a főételt és a desszertet is. Márpedig ez történt. Kőszegi Róza Amélia gyanútlanul lépett be a szobájába, hogy összeszedjen pár holmit, de legnagyobb megdöbbenésére Létai csupasz hátsójával találta szemben magát. Forrásaink szerint a lányok nem is egy szobában vannak, úgyhogy vagy Amélia tévedt el, vagy Izidóra nézte el a szobát, de bárhogy is... Azért óvatosan, mert az a bot sok fát látott már, Izi. Védekezzetek, gyerekek!

Karácsonyi ajándékcsomagok

Szeretet ünnepe ide vagy oda, az élet nem áll meg a kastélyban, bármennyire szeretné mindenki hinni, hogy lesz egy kis nyugalma. Nincs. Nem lesz. Nádá nyugalom. Nincs az opciók között, rendben? Nem mi akarjuk ezt, ti teszitek magatokkal, mi csak megragadjuk a lehetőséget, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba mindenkinek. Vagy legalábbis nagyjából tisztát, azért ne igyatok belőle, a tífusz nem vicces dolog.

Létai Roland majdnem mindenki kedvenc rellonosa. Inkább hírhedt, mintsem híres, hiszen köztudottan hatalmas nőcsábászról van szó, aki attól sem retten meg, ha kapcsolatokat kell tönkretenni. Jelenleg a hálójába Szikszay Izidóra, egy levitás szőkeség akadt, akiről nem is gondolnánk semmi rosszat első ránézésre, ugye? Sok emberrel vagyunk így, nem kell aggódni, de nézzük a tényeket: szemfüles segítőink állítása szerint Roland segítő kezet nyújt Izidórának, hogy a lánykának könnyebben menjen a nonverbális mágia használat. Nos, ez remek fedősztori egyébként, nem tagadjuk, de mindenki tisztában van azzal, remélem, hogy más is történik a zárt ajtók mögött.

Nem szeretnék beleszólni, de meg fogom tenni: ha titokban szeretnétek tartani valamit, ne nyilvánosan beszéljétek meg, majd csináljátok. Ebbe a hibába esett ugyanis navinés cukrosbödönünk, Jacob Lehman és a rellonos hiper-aranyvérűnk, Linzenbold Inez. A kandalló mellett remek helyszín majdnem mindenre, de amire a két delikvens használta, csak még inkább. Ilyen hidegben jól esik összebújni a tűz mellett, majd egymás karjaiban elaludni, elhisszük. Azonban az már teljesen más, mikor megbeszélés tárgya lesz, hogy csókolózzanak. Jacob, meg kell mondanom, remek taktika felvállalni, hogy te még nem csináltad, de szeretnél gyakorolni, így cserkészed be Inezt, segítséget kérve tőle. Egy férfi softspot a lányoknál is gyenge pont lesz mindörökre. Csak annyit szeretnék mondani, hogy gratulálok! A szerelem gyönyörű dolog, csak ne bukjon meg, mint a navinés tette. Ez túl durva volt?

Molnár-Vars Tímea Magdáról, ha máshogy nem is, de úgy biztosan hallott mindenki, hogy kiáll a gyengébbekért. Többször lehettünk fül- és szemtanúi, ahogy megvédi Szentesi Kevin valagát, hogy csak egy példát említsünk, de hát ezt teszik a barátok, nemde? És akkor van Kobán Emma, aki szintén igen jó kapcsolatot ápol a levitás Kevinnel, aki állítólag egy sokkal bonyolultabb kapcsolatba került a két lány között, mint azt valaha gondolta volna. Timi és Emma találkoztak már nem egyszer, de mindegyik találkozásuk katasztrófa volt - bocsánatot kért egyik, majd másik valamiért, végül mindkettő futott Kevinhez, hogy átbeszéljék azt, amit csak ők nem tudnak. De mit nem tudnak? Senki nem fogja kimondani konkrétan, de a két lány nem véletlen ekkora szerencsétlen egymás közelében, ha érted, mire gondolok.

Sigrid Agnes Sjölander neve azért lehet ismerős, mert ő maga egy örökség a rellonos berkeken belül. Édesapja, Axel Sebastian Sjölander kiemelkedő volt már annak idején is, most pedig végképp, mint aranyvérű, igen neves auror. Vannak olyanok azonban, akiket nem hátráltat meg egy nemesi név, hogy kifejtsék véleményüket, fittyet hányva a következményekre. Ebbe a hibába esett Draskovich Kristóf is, mikor együtt járőrözött a lánnyal. Egy nézeteltérésből vita alakult ki, ami veszekedéssé nőtte ki magát, így a végére Sigrid dühös könnyeket ejtve küldte el Kristófot melegebb éghajlatra. A fiúval külön lett közölve, hogy soha többet ne menjen a közelébe, amit megnehezít, hogy egy házat erősítenek - de ez nem tántorította el a lányt semmitől. Sok szemtanú adta le a drótot, hogy látták az idősebbik - és szőrösebb - Sjölandert besétálni Volkov irodájába, hogy pontot tegyen az ügy végére. A folytatásról nincsenek információnk, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennek itt nincs vége. Ráadásul a vita tárgyát még nem is tudjuk!

Festa Della Felicitá - a Boldogság fesztivál

Helyzetjelentés - most - Róma mellől

 

 

Idén - végre először, hát alig vártam! - 2022.06.14-től 2022.06.17-ig megszervezésre kerül a Festa Della Felicitá (Boldogság fesztivál - a szerk.) a Rómától 28 km-re található Tivoliban, a Villa d’Este kertben. A fesztivált eredetileg 2 évvel ez előttre tervezték, azonban a belső viszályok megnehezítették a gördülékeny előrehaladást a szervezésben, így inkább most mutatják meg a nyilvánosságnak miféleképpen bulizik egy vérbeli olasz. És a legjobb, hogy én nem maradok le róla, te igen, ha béna vagy. Az eseményt az olasz mágiaügyi miniszter nyitja meg 2022.06.14. napján, 11:00-kor.


Egyebekben reggel 10-től van lehetősége mindenkinek belépni a fesztivál területére, ahol azonnal megcsap minket a töménytelen mennyiségű virágillattal - tiszta romi - keveredő ínycsiklandó, fűszeres ételek illata, a harsány és mindig vidám olasz nyelvvel egyetemben (mint: bondzsornó, mákáróni, spágetti, pizza! - a szerk.). Aki igazán ki szeretné élvezni a fesztivál hangulatát, annak követnie kell a nyilakkal jelzett útvonalat, és biztosan sikeresen eljut mindenhova. Ez azért fontos, mert egy bamba sem téved el a hatalmas, tértágított területen. Az ételstandok bal oldalon helyezkednek el, ahol a leveseken át a pesztós-paradicsomos kenyérig mindent megtalálhatunk, és az ízek kavalkádja magával ragadó.


A jobb oldalon találhatjuk meg az italstandokat, amik egyben a napi nassolnivalót is szolgáltatják az odalátogatóknak. Különlegesség itt, hogyha az arra kijelölt helyekről letépünk egy-egy virágot, akkor abból készítenek nekünk italt. Ihatunk virágos gintonikot vagy akár dinnyés-málnás sangriát, de érdemes megkóstolni a tipikus olasz gyümölcsökből (füge, sárkánygyümölcs, szamóca - a szerk.) készült, teljesen bio smoothie-kat is, esetleg gyümölcssalátát, vagy akár a különleges macaronokat. Ha én csinálom az italodat, akkor hatalmas köszivel jössz, mert garantáltan király lesz.


És ha sikerült végigjárni mindent, nem vagyunk bánatok és maradunk még, mert érezzük a levegőben a feszkót, akkor: egyetlen csapásra varázsol 2022.06.15-én 21:00-kor a mugli Måneskin mágus megfelelője, a Chiaro di Luna a virágfesztiválból fényfesztivált. A fesztivál hivatalos megnyitója ez, úgyhogy szedjétek össze magatokat és gyertek. Talán még egy pizzát is sütök, mert brutálisan jó fej vagyok.


Nézzük a lényeget, mert tudom, hogy néhányan bánatoskodnak. A fesztiválra minden boszorkány és varázsló - mert muglimentes övezet ez - 2 galleonért léphet be, ami korlátlan étel- és italfogyasztást biztosít mindkét rendezvényen. Ez a díj csak 24 órára érvényes, a megbűvölt karszalag ellenőrzésével szűrik ki a csalni vágyókat. Mint a haverjaim. Megszívták. Há' igen.

Az olaszok királyak. Tény. Tehát gyertek! Béke veletek!

(U.i.: Komolyan gyertek, mert néha unatkozom, és a nénik állandóan beszólnak, hogy híznom kéne. - a szerk.)

Interjú: Reményekkel telve a levegővel - nélküled nincs élet

Górcső alá vettük nemrég egy ember kapcsolatát a földdel, így itt az ideje, hogy egy másik elemmel is megismerkedjünk. Körülötted van, minden sarkot kitölt, az élet elengedhetetlen része - nélküle nem lennél se te, se én, se a csajod, se a pasid, se a crushod. Bizony. A levegő. A levegő mindenki körül ott van, de egyesek vannak olyan szerencsések, hogy egyenesen bennük van a levegő. Uralják, közös erőfeszítések árán mindenre képesek lehetnek: Reményi Emma tanárnő nemrég kezdte erősíteni a tanári kart, mint Pszichológiai alapismeretek tanerő, és elmondhatja magáról, hogy aeromágus is. Micsoda halmaz!

*Széles vigyorral helyezkedik a széken, dioptria nélküli szemüvege az orrán pihen megint. Elengedhetetlen része a szerelésnek, kivéve, mikor előrehajolásnál hangosan koppan a földön. Kapkodva veszi fel, ráfúj kettőt és húzza vissza immár pennával a kezében*

Csókolom a kezit, Emma néni! Köszönöm, hogy vállalta az interjút. Milyen érzés a porondon lenni? *Emelgeti meg szemöldökét kérdőn szemüvege mögött* Csipesz a sztárvendégünk maga mellett… *Nyomja vissza a hörcsögöt zsebébe* De ne hagyja, hogy ellopja a rivaldafényt. Kezdjük is: milyen tapasztalatokkal gyarapodott, mióta a kastélyban tanít? Vannak pozitív és negatív élményei?

Egy kicsit izgulok, ami érdekes, tekintve, hogy itt csak ketten vagyunk, míg az óráimon van, hogy harminc-negyven fő is jelen van, és vicces is, mert, ha valami nem voltam soha, akkor izgulós. Maga a helyzet is érdekes, biztos voltam benne, hogy a családunkból a férjem lesz előbb az újságban, mint én, ő harsány és impulzív, én inkább a csendes támogató vagyok, egy igazi béketeremtő. Számomra a tanítás egyelőre tele van tapasztalatgyűjtéssel, mert korábban még nem csináltam.

A terápiák, tanácsadások, vagy éppen a könyvírás sokkal privátabbak ennél, de hálás vagyok annak, hogy az édesanyám anno nem engedte, hogy ne szerepeljek, mert ez sokat hozzátett az előadókészségemhez. Az élményeim többsége szerencsére pozitív, a negatív szót nem szeretem, inkább ellentétes tapasztalásnak hívom. Az emberek az ilyen töltetű szavakkal nagyon könnyen le tudják húzni magukat, így tudatosan kerülöm az ilyen kifejezéseket, és működik. *Mosolyodik el, tekintetét a fiún tartva, és annak szemüvegén; kíváncsi, meddig marad a fején.* Ha gondolja, szívesen játszom Csipesszel, hogy mind a ketten rivaldafényben lehessünk.

Szóval maga nagyon pozitív látású embernek vallja magát. Ez ám a beszéd! *Lesz totál izgatott.* Tessen tegezni, nem vagyok olyan öreg, és ha már így felajánlotta. *Kiveszi a ruhába öltöztetett hörcsögöt és nyomja a tanerő kezébe.* Köszcsi szépen. No, lássuk tovább. Ha az informátoraim nem kamukáztak, akkor maga részt vesz az elemi mágusok oktatásában, mint aeromágus. Gondolom, csak velük foglalkozik. *Néz rá kérdőn.* Hogy éli meg, hogy specifikusan foglalkozhat aeromágus tanoncokkal?

Igen, valóban az vagyok. *Nevetve veszi át a hörcsögöt, mindenféle emberekre jellemző aggodalom nélkül.* Tényleg nem… Hogy is mondtad? Kamukáztak, igen, szóval nem, nem kamukáztak, tényleg részt veszek benne. Elsősorban az aeromágus tanoncokkal, de ha bármely más elem birtokosa keres meg, vele is szívesen gyakorolok. Jó érzés az aeromágusokkal lenni, a levegő, véleményem szerint, az egyik legtisztább elem, így sok aero jelenléte egy helyen nagyon kellemes. A hydro-k ilyenek még talán, a csörgedezők, szeretem az ő kisugárzásukat is. Jó érzés átadni a tudást, a tapasztalatokat, látni a fejlődést, amihez hozzájárultam. Ez a lehetőség szinte új világot nyitott meg a saját elememmel kapcsolatban is, érdekes, amikor a hétköznapinak gondolt cselekedeteidet el kell magyaráznod valakinek, aki olyan, mint te.

*Hatalmasakat bólint a tanárnő szavaira, lejjebb is csúszik a szemüveg, amit gyorsan tol vissza orrnyergére.* Maga tiszta édi, hogy így gondolkodik a tanoncokról, meg átfogóan az eleméről, ami mondjuk érhető, hiszen a része. Ha szabad így fogalmaznom. Ha nem, akkor már mindegy. *Bólint megint egyet nem zavartatva magát.* Mi a helyzet a nem hétköznapi cselekedetekkel? Voltak az életében neccesebb helyzetek a levegővel?

Teljes mértékben szabad, ugyan ezt még nem használták rám, de mindent el kell egyszer kezdeni, így én is lehetek édi. Mindazonáltal a kérdésre, azt hiszem, a válaszom nem. Senkit se fojtogattam, vagy éppen kapcsoltam ki az agyát, csak mert éppen rossz napom volt. Mivel pozitív kitöréssel jött elő az elemem, valahogy mindig is nagyon pozitív vagy semleges cselekedetekre használtam. Fázó embereket melengettem meg, madarak hangját utánoztam, és… Oh, de, volt olyan, hogy rosszalkodtam, most, hogy így szóba került, eszembe jutott. Néha meg szoktam rázni a férjemet, ha túl szemtelen. Nem vészesen, csak úgy, mint amikor mondjuk a ruhánk anyagától lesz egy kis elektromosságunk, és akaratlanul megrázunk valakit. Csak én tudatosan teszem, de csak vele. Minden más ilyen cselekedetem a véletlen műve. Meg, amit nagyon szeretek, az a lebegés. Tudok lebegni, és egyszer azzal sokkoltam a néniket a faluban, hogy a Boglyas téri szökőkút vizén sétáltam. Képzelheted, összecsődítettek mindenkit, és hatalmas botrány lett belőle. Szerintem azóta se bocsátották meg nekem azt az esetet.

*Pf hanggal röhög fel a sztorin.* Azért megnéztem volna az öreglányok arcát. *Mereng el kicsit.* Vagy a férjéét. Csipesz, viselkedj! *Nyúl oda és veszi le a tanárnő válláról, hogy a kezébe tegye.* Akkor elmondhatjuk, hogy minden lehetőséget megragad, hogy használja az elemét. Volt olyan helyzet, mióta bejegyzett lett, ahol komolyabban kellett együttműködnie vele? Igazából itt bármilyen szituációra gondolok, hiszen egy elemi mágus élete aligha mondható átlagosnak.

Volt egy nyár, jó pár évvel ezelőtt, ami melegebb volt az átlagosnál is, nagyon sokan kerültek ispotályba, sokan meg is haltak miatta. Az első két hétben minden intézkedés sikertelen volt. Akkor fordultak az elemi mágusokhoz, szerte a világban. Mindenkinek megvolt a maga feladata, noha a természet nem igazán olyan, amibe mi beleszólhatnánk, mégis megtettük, annak érdekében, hogy életben maradjunk. Volt pár kisebb alkalom, amikor az ispotályban segítettem vele. 

Sajnos volt egy bájitalmérgezésem, aminek komoly következményei lettek, akkor elhatároztam, hogy ha túlélem, visszamegyek az egyetemre, és Gyógyítástudományi karon elvégzem a Varázsjárványok szakot, ami meg is történt. A gyakorlati idő alatt több alkalommal is tudtam segíteni, de igazán nagy az a korábban említett eset volt.

*Elnyílt ajkakkal hallgatja a történetet, majd aprót bólint.* Igazán bátornak tetszik lenni. *Bólint egy nagyot is.* Akkor a tanítás mellett esetleg gyógyítóként is helytáll valamelyik ispotályban? Igazán érdekes párosítás lenne, ha engem kérdez, de… Én kérdezem Önt. *Vigyorodik el szemtelenül.*

Nem, ez csak kellett a lelkemnek, megakartam érteni a miérteket, nem szeretek tudatlan maradni és le kellett foglalnom magam, hogy ne menjek a környezetem idegeire. Persze ez nem jelenti azt, hogy a családtagjaimat ne kezelném, és aki ismeri a halálos férfináthát vagy az iskolitisz undoritiszt, az pontosan tudja, hogy a házi gyógyítói létnek bizony fontos szerepe van a családon belül. Az emberi lélek az én területem, ott érzem magam otthon, és ez éppen elég is számomra.

Totál egyetértek, én is szenvedek az IU-ban. Borzalmas dolog, rendesen, úgyhogy jól jön a háznál egy gyógyító. *Hihizik fel.* Mehetek majd a tanárnőhöz igazolásért, ha halaszthatatlan dolgom akadt, és ellógtam? *Emelkedik meg kérdőn a szemöldöke.* Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. *Pillant le a papírjára.* Megpróbálná leírni nekem a kapcsolatát a levegővel?

Sajnálom, tudom, hogy ezzel rontom az esélyeimet az év tanára cím elnyeréséért, de nem adhatok igazolást, mivel nem vagyok az iskola hivatalos gyógyítója, és nem, sem gyógyító főzeteket, sem más pirulákat nem írhatok fel, csak a csodás személyiségemmel “hódíthatok”. *Az utolsó szónál macskakörmözik a levegőben, miközben halkan kuncog.* Huh, leírni nehéz, és tudom, hogy sokan, akik nem élnek együtt egyetlen elemmel sem, szeretnék érteni, hogy milyen is a kapcsolatunk vele. A levegő nekem tényleg az életem része, jó és rossz dolgok is jöttek vele, de nem tudnám elhagyni. Ha nem lenne velem, olyan lenne, mintha fuldokolnék és meghalnék, mintha az egész lényem, aki én vagyok, eltűnne. Egy társ, aki szerves részem, egy aprócska, megbocsátható szerelem, mely a házasság előtt jelen volt, és amely az utolsó pillanatban is jelen lesz. Sokat beszélgettünk erről régebben másokkal, hogy milyen az, amikor az ember megtudja, hogy elemi mágus, és mindenki kivétel nélkül azt mondta, hogy abban a pillanatban vált teljessé, találta meg azt, amit keresett. Egész addig, míg az elem fel nem szabadul bennünk, van egy nyugtalanító érzés, amit nem tudunk megmagyarázni, de leginkább talán a vihar előtti csendhez tudnám hasonlítani egy forró nyári napon. Amikor érzed, hogy valami készül, de nem tudod, hogy mi, és majdnem megőrülsz már, amikor végre eljön, és amikor ott van, minden megnyugszik, minden a helyére kerül.

*Gyorsan és aprókat bólogat, ahogy lefirkantja az utolsó szavakat is.* Köszönöm a válaszokat. Előre mondom, Emma néni, lehetnek változtatások a lehozott cikkben és a maga által adott válaszokban. Csó- oh! *Túr zsebébe, majd szedi ki az apró zacskó gumicukrot.* Egészségére. *Közben lopja vissza a hörcsögét.* Csókolom! *Ugrál ki.*

Földanya helyett Földapa - ha a természet maga az ember

A természet szerves részét képezi mindenki életének. Vannak, akik a természetben találják meg önmagukat, ott lelik meg a békéjüket egy húzósabb nap után, és vannak azok, akikben magukban benne él a természet. Kis túlzással, már-már részük a föld, az abból kinövő növényzet, azok érzései, egészsége és miegymás. Vagy ők részük a földnek magának. Nézőpont kérdése, de az biztosan elmondható, hogy az egyik mindenképpen függ a másiktól: ezért bátorkodtam elkapni - szó szerint - Zámbori Ezra Valdemár bácsit, aki a kastély új elemi mágia tanárerejeként bukkant fel.

*Nagyon professzionálisan pörgeti pennáját ujjai között, ami elrepül, és hangosan koppanva ér földet valahol. Vállat vonva húzza el a száját, kikutat egy másikat, majd jobb lábát veti át a balon, hogy térdére tegye a jegyzettömböt és dioptria nélküli szemüvegét igazítsa meg orrán, miközben előrébb hajol. Pro-fiz-mus.*

Csókoltatom Ezra bácsi, és köszcsike, hogy bevállalta az interjút. Tiszta izgalmas, mert soha nem csináltam ilyet, de azt mondják az okosok, hogy mindent el kell kezdeni valahol, ugye? *Bólogat erőteljesen.* Ja, de ez sajnos nem rólam szól, tehát kezdjük is az elején. Ha jól informáltak, akkor maga igazából visszatért a kastély falai közé, hiszen itt volt alapképzésen. Vannak kedvenc emlékei az itt tartózkodásáról, mint diák? Hogy írná le akkori önmagát?

*Türelmesen ül az asztal túloldalán, lazán zsebre tett kezekkel, amíg mosolygós tekintete végigkíséri a gyerek felkészülését. Halkan sóhajt a bácsizásra.*

Szia Móric. *Biccent, végül szélesen elmosolyodik.* Rengeteg jó emlékem fűződik a kastélyhoz, és az itt eltöltött évekhez, ami egyrészt Ambrózynak… Ambrózy Henriknek köszönhető. Ő akkoriban két évvel felettem járt és mivel a szó elszáll, de az írás megmarad, egyezzünk meg abban: sok mindenbe belerángattuk a másikat. *Nosztalgikusan nevet.* Különben egy flanelinges, eridonos srác voltam, aki jobb szeretett beleolvadni a környezetébe.

Ritkán buliztam, inkább a baráti társaságommal ütöttem el az időt, tanultam, sportoltam és nem hanyagoltam el a családomat. Ha a terromágiám nem lenne, átlagosnak mondanám a kamaszkoromat. De van. Szóval egy alkalommal, gyakorlaton az egész termet ellepték a húsevő növények. Egyszerre volt kellemetlen és vicces, ahogy mindenki a plafonra tapadva várta, hogy eltűnjenek. Persze az oktató hamar megoldotta.

Ezra bácsi milyen hunci… *Mutatóujjával visszanyomja Csipesz fejét, és utána dug egy brokkolidarabot.* Nehéz elhinnem, hogy terromágusként nem tűnt ki a tömegből akarata ellenére. Akkor még nem volt ilyen bicós? *Mutat végig rajta tollának végével.* De ha már elemi mágia: nem élt átlagos életet a földdel. Mesélne az életútjáról, mit csinált, mielőtt visszakerült a Bagolykő falai közé?

*Somolyog a kölyökre és a… hörcsögre(?) a zsebében. Jól sejtette. Móric hasonlóan flúgos, mint ő volt annak idején.* Persze. A bicepszemre edzettem. *Fejcsóválva nevet félszegen.* Ahogy a legtöbb elemistának, úgy nekem is izgalmas kapcsolatom volt és van a képességemmel. A Bagolykő után Ukrajnába költöztem. Abban az időszakban elaludt a terromágiám, aminek visszaszerzéséhez a keleti országokba utaztam a meditáció és egyéb módszerek miatt. Indiában kezdtem el a kutatásaimmal foglalkozni, ami segített újra visszatalálni önmagamhoz és a rendszerben való gondolkodáshoz. A mesterképzést már a Durmstrangban fejeztem be, ott lettem bejegyzett elemista, majd dolgoztam a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetben, a Pilismogyorói Kentaur Rezervátumban, a Kisispotálytölgyes melletti erdőkben, külföldi, lengyel és német üvegházakban. Legutóbb Dániába rendeltek ki, onnan érkeztem a kastélyba. Öhm… erre voltál kíváncsi?

*Visszafogja az OMGDEMENŐNEKTETSZIKLENNI érzést, szóval halkan váózva hallgatja a férfit.* Maga nagyon király, Ezra bácsi. Aham, erre. Szanaszét adom, hogy ennyi helyen járt, tiszta világlátott, meg minden. Hogyhogy visszatért az iskola falai közé tanítani? Miért pont Magyarországra esett a választás ismét? *Visszatolja orrán a szemüveget.*

*Hosszasan bólint, arcán visszafogott mosollyal.* A Kentaur Rezervátumban ismertem meg Bogdán Olivért. Ő már akkor is külsősként hydromágiát oktatott a Bagolykőben és tőle kaptam egy baglyot az üresedésről. Ez indította el az egész folyamatot. Más helyről is kaptam ajánlatot, de a mágusképző fontos helyet tölt be az életemben, így ezt nem utasíthattam vissza. Emlékszem még, milyen volt elemista tanoncnak lenni, és szeretnék a tapasztalataimmal a fiatalabbak segítésére lenni. És a családom is itt él, azért az is sokat hozzátett. Kicsit hátradőlni, és velük is időt tölteni. Bár be kell valljam, a bácsizásra nem voltam felkészülve, kölyök.

Nem hívhatom másképpen. *Vállat von.* A csili-csali fontos. *Bólint.* Majdnem annyira,
minthogy bicóra is edz. Fontos az egészség is. Kér brokkolit? *Nyújtja felé a zacskót.* Tehát Ambrózy professzorral sok emlékük van, ha jól értettem. Esetleg arra volt lehetőségük, hogy valamilyen közös munkán együtt dolgozzanak?

*A szókezdeményeket ízlelgetve érti meg, hogy mit takar a csili-csali. Kezével nemet legyez a brokkolira, amíg mélyen nevetve előre támaszkodik az asztalra és kapja el a gyerek tekintetét.* Tehát Ambrózy professzor, engem bezzeg bácsizol. Na, szépen vagyunk, mondhatom. *Elgondolkodva dörzsöl állán.* Henrikkel évekig segítettük egymás projektjeit, az utazásaim során mindig továbbítottam, ha valami olyat találtam, aminek köze lehet az okkultizmushoz, én is kaptam tőle baglyokat, azonban nem volt közös munkánk. Eddig. De mindenki megnyugodhat, mert magunkat ismerve bármikor megtörténhet, csak meg kell fogalmazódnia valamelyikünkben egy gondolatnak. Az biztos, hogy nem lenne hétköznapi anyag, amit kiadnánk a kezeink közül. Nem is feltétlen a tudás miatt, hanem mert hajlamosak vagyunk átmenni tizennégy évesbe egymás mellett. *Nosztalgikusan pillog.*

*Vállat vonva pakolja el a brokkolit.* Ambrózy tanár urat akarata ellenére megkeringőztettem egy halloweeni eseményen, szóval tartok tőle, hogyha bácsiznám, ő táncoltatná ki a valagam óráról. Bezony. *Bólogat serényen, miközben mindent lejegyzetel, majd emelkedik meg szemöldöke.* Szóval maguk mindketten huncik. *Képzeli maga elé a két férfit.* Érthető. Ha jól tudom, az életmágiának nevezett mutáció a terromágiához köthető a leginkább. Mi a véleménye róla?

Ha elolvassa, hogy lehunciztad, várlak majd a folyosón, miután “kitáncoltatja a valagadat”. *Szusszan, féloldalas mosollyal, lassan emeli hátrébb a fejét.* Jól tudod, Móric, az életmágia a terromágiának egy elfajzott, avagy felemás formája. Már találkoztam életmágussal, mégis itt foglalkozom először veleszületett diákkal. Úgy gondolom, hogy a jelenleg működő rendszert szigorítani kell számukra, ezen fogok dolgozni a közeljövőben. Ehhez egyelőre jobban bele kell látnom a kereteibe. Még idegen számomra, de nyitott vagyok rá.

Az nagyon jó lesz, már tudom is, mit csinálunk! *Vigyorodik el szélesen, majd komolyodik el.* Mindent értek. Reméljük, egyszerű lesz a közös munka. Az utolsó kérdéshez érkeztünk, gondolom nagyon bánja. *Pillant rá szemüvege fölül, mint egy tanárnő.* Mindenkinek megkönnyítem a kastélyban: szinglinek tetszik lenni?

*Bal mellkasára simul tenyere, ahogy felnevet.* Merlinre… Igen. *Megköszörüli a torkát.* Facér vagyok. Mindenki nyugodtan fog aludni, hogy megszerezted nekik ezt az információt.

Pff, remélem is. Eléggé megizzasztott előtte. Bár lehet, nem sokáig lesz az. Szóval… Köszönöm, hogy időt szánt rám. *Dob be mindent a táskájába.* Talázunk órán, Ezra bácsi. Ééééés… *Szed ki a zsebéből annyi szaloncukrot, ami ujjai közé kerül.* Zselés. Megérdemli. *Bólint, majd távozik.* Csóóóóóóókolom!

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - X. rész

Claude Oscar Monet - Merlinre, végre egy rövid és kimondható nevű művész - 1840. november hó 14-én született, Párizsban. Nagyon menő a csávó, mi? Édesapja szerette volna, ha a családi élelmiszerboltban dolgozik, azonban a fia akaratával ez nem volt összeegyeztethető. Monet már gyerekként tudta, hogy a festészet lesz az ő pályája, és adom a pasit, amiért kitartott emellett. 1851-ben kezdte meg tanulmányait egy művészeti iskolában Le Havre-ban, ahol szénrajzai sikert arattak, és amiket előszeretettel adott is el. Eugéne Boudin volt első mentora, aki az olajfesték használatára tanította és bevezette az ifjút a plein air technika csodáiba. Ez mindössze annyit jelent, hogy a művész a szabad ég alatt festi meg művét, természetes, szórt fényt használva. Tudod ki ácsorogna kint -20 fokban télen…

Ja, hát igen. Monet megtette -
viszonylag -, nem is csoda, hogy rengeteg olyan képe van, ami a természetet és annak szépségét ábrázolja. Azért azt megjegyezném, hogy a legtöbb ilyen kép meleg időben készült. Micsoda meglepi.

1866-ig kellett várnia, míg megkapta azt a figyelmet, amit érdemelt. Camille, vagy nálunk ismertebb nevén A zöldruhás nő című festménye hozta ezt el neki. Modellje későbbi felesége, Camille Doncieux volt, akivel 1868-ban megszületett Jean nevű fiuk. Ugyanebben az évben kísérelt meg öngyilkosságot anyagi nehézségei miatt, de kimentették, szóval nem jött össze. Maradjunk annyiban, hogy nem volt boldog apa, és még csak nem is a Camille című, a sikert meghozó művéről fogunk beszélni. Szomorú. Pedig tiszta édes nagypapa feje volt, ugye?

1870-ben kitört a porosz-francia háború, így Monet Londonba menekült. Mindenki tisztában van azzal, hogy itt található az Abszol út, ahol mindenféle varázsló, boszorkány és lény megfordul. Monet valószínűleg itt találkozott azzal a nővel, akit a Nő a kertben című művén örökített meg. Naplóbejegyzései szerint a nőnek feledhetetlen kisugárzása volt, egyetlen mosolya képes volt a férfiakat és nőket egyaránt a legjobban áhított boldogságból a fájdalom mélységeibe taszítani. És ehhez még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Gyönyörűsége minden addig látottal vetekedett, személyisége mégis rothadó volt.

A naplóban leírtak alapján Monet már nem szerelmet érzett a nő iránt, hanem valami megmagyarázhatatlan függőség kerítette hatalmába. Oldalakon keresztül magasztalja a nőt, akivel minden második nap találkozott, de beszélgetésen kívül nem történt köztük semmi. Monet bizony vélamágia áldozata lett. Bizonyított, hogy mindenkire máshogy hat ez: valakikre erősebben, valakikre gyengébben, Monet pedig az előbbiek körébe tartozott. Függője lett a nőnek, akitől nem kapott semmit, mégis mindent adott neki. Az igaz szerelem is valami hasonló érzés lehet, de erről szó sincs, mert a véla egyik pillanatról a másikra szívódott fel Monet életéből, hatalmas űrt hagyva maga után. Bejegyzései arra engednek következtetni, hogy ezután mély depresszióba esett. Nos… tanulság? Az az, hogy ne fess a szabadban -20-ban, mert megfázol.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - IX. rész

Erre a különleges nőre igencsak rájárt a rúd élete során, ám talán éppen ennek köszönhetően ismerhetjük ma a nevét. Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón alias Frida Kahlo 1907. július hó 6. napján örvendeztette meg szüleit először jelenlétével, Mexikóváros Coyoacán kerületében. A XX. század egyik legemblematikusabb alakja ő, szóval, ha nem ismered a nevét, akkor tartunk egy gyorstalpalót. Művelődj, ha mondom!

Tehát a négy testvér közül Frida volt a harmadik. Szegényes körülmények között nevelkedtek, ennek okán a gyermekeknek már fiatal korukban el kellett kezdeniük dolgozni. Frida eredetileg orvosnak készült, azonban mindent kettészakított egy közlekedési baleset: villamosba ütközött a busz, amin ő is utazott. Maradandó sérüléseket szenvedett, leginkább gerince sínylette meg a történteket, így fűzőbe zárták hónapokra - és itt kezdődött minden, ami a művészetét érinti. 1925-ben, amikor a művésznő mindössze 18 éves volt.

Nagyjából két év kellett ahhoz, hogy ismét viszonylag normális életet tudjon élni. 1928-ban ismerkedett meg jövendőbeli férjével, Diego Riverával - aki szintén neves festő volt -, 1929-ben pedig már meg is esküdtek. Férje hatására Frida véglegesen a festészet mellett döntött. Önarcképei okán lett híres, de rokonairól és barátairól is festett portrékat, amíg a balesete miatti bezártságot és unalmat próbálta kompenzálni. Elérkeztünk a várva várt pillanathoz, úgyhogy jön a plot twist. Ja, igen, az eddig elhangzott információk egy része egyébként tök irreleváns volt a cikk csavarát tekintve, de a célom az volt, hogy művelődj. Szívesen. Plusz, ha már eddig elolvastad, legyen benned annyi, hogy tovább is megteszed.

Visszamegyünk az időben - nem időnyerővel, moderáld magad -, egészen pontosan 1913-ba. Ebben az
évben kapott el Frida egy vírus által okozott komoly betegséget. Mondták a muglik. Járványos gyermekbénulás néven fut náluk a dolog, szerintük emiatt deformálódott el Frida jobb lába, azonban ez varázslószemmel nézve kicsit komplexebb. Tudtad, hogy férjével sosem lett közös gyermekük, mert a nőnek - és a magzatnak is - a gyermek kihordása súlyos veszélyekkel járt volna? Többször vállalta a terhesség megszakítást, egyszer elvetélt, csak nem akart sikerülni. Össze fognak érni a szálak, nem kell aggódni, csak nézőkézz erőteljesebben. Legalább a fókuszt is gyakoroljuk kicsit a mostani cikkben.

Azonban! Figyuzz: az, amit járványos gyermekbénulásnak tituláltak, valójában egy bájital baleset volt. Nem a betegség miatt deformálódott el a nő lába, hanem mert egy félresikerült bájital borult rá, ami maradandó károsodást okozott a szövetekben. Menjünk tovább: férjével nem a baleset miatt nem lehetett gyermekük, hanem, mert Frida bájitallal tett a terhessége ellen. A bizonyítékok bár kicsit kétesek, de sokan hisznek nekik. Halála után egy üstben fekete gólyahír főzet maradványokat találtak. Vagyis… mondjuk, hogy azt. Az alap valóban az volt, mégis voltak benne plusz hozzávalók.

A nőt egyesek védik, egyesek önzőnek tartják, amiért nem adott gyermeket Riverának, akivel köztudottan nyílt házasságban éltek. Nem tudom, hogy ez szerelmi történet-e a másikba fektetett bizalomról, vagy Frida határozott kiállása a feminizmus mellett, de bármelyik is: tudott a nő. Minden téren.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VIII. rész

Mindenki meg fog döbbenni, de Munkácsy Mihály Munkácson született 1844. február hó 20-án. Romantikus és realista festő volt, mindemellett megtisztelt minket szociográfus tehetségével is. Volt ideje a csávónak. A szociográfus (mint epikai műfaj) azt jelenti, hogy valaki egy-egy csoport, tájegység mindennapjait, életmódját mutatja be. Tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezekhez idő kell, ami nagyon úgy tűnik, hogy Munkácsy-nak megadatott. Egy időben. Szülei halálát követően Reök István ügyvédhez, nagybátyjához került, ahonnan az életében bekövetkezett bonyodalmak kezdődtek. Nagybátyja tudta, hogy Munkácsy a gyengébb tanulók közé tartozik, felajánlotta hát neki, hogy valamilyen mesterséget tanuljon ki. Így került Lang György, békéscsabai asztalos mellé, mint inas - nagybátyja szerződésben rögzítette azokat a feltételeket, amikkel a fiú alkalmazható. Lang azonban ezeknek a feltételeknek egyáltalán nem tett eleget, Munkácsy 10-12 órákat dolgozott, ellátása borzasztó volt.

Inasévei leteltével Aradra ment, ahol egy műhelyben vállalt állást, szintén elviselhetetlen körülmények között. Jegyzetei szerint fél évig nem evett/kapott meleg ételt, ami odáig vezetett, hogy súlyosan megbetegedett. Mindezek után költözött vissza immár Gyulán lakó nagybátyjához. Ezek után sok neves festővel találkozott, és az ok-okozati összefüggések végül odáig vitték, hogy felkerült Pestre. Az ifjú festőt elismerték, támogatták, tanácsokat kapott, így igen gyorsan fejlődött. És nem csak a festészetben...

Vahahaha, megvan mindenkinek, hogy felkerült Pestre az öregfiú, ugye? 1863-ban jött el ennek az ideje, ha nagyon, de nagyon pontosak szeretnénk lenni. És nektek az szeretnék lenni, kis kultúra is érjen titeket. Tehát megtörtént a dolog, ahol fejlődött, embereket ismert meg, a legizgalmasabb dolog mégis az, hogy - pálcakészítő volt. Ja, igen, bocsánat: ez volt a plot twist. Szívesen.

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Az, hogy mégis hogyan került a mágusvilág közelébe a pasi, totálisan nem tisztázott, igazából senki nem tudja, de jegyzetei között halála után (Endenich, 1900. május hó 1.) tökéletes, gyönyörű és kivitelezhető pálcák terveit találták. Elkészítésük módjának a különlegessége, hogy inkább mugli eszközöket és technikákat emlegetett a leírásokban. Nem is annyira meglepő egy olyantól, aki 3 évet töltött egy asztalosműhelyben inasként. Plusz elismerést igényel, mert hiába voltak tervei mugliszemlélet központúak, mágusokként is sikerült kivitelezni pár pálcakészítőnek őket, azonban használatra - a mágikus mag ellenére - nem volt alkalmas egyik sem. Nem tisztázott, hogy miért nem, de a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak, így fel is adták évek után. Mondtam én, hogy rengeteg ideje volt a csávónak...

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VII. rész

1912. január hónap 28. napján, Cody-ban (Wyoming) született a világra Jackson Pollock, amerikai festőművész. A tasizmuson túl kiemelkedő alakja volt az absztrakt expresszionizmusnak, ami lényegében
az 1950-es években az ő kezdeményezésére jött létre. Stílusát “action painting”-nek nevezzük, magyarra lefordítva gesztusfestészetnek. Ez annyit jelent, hogy a festő fogta a festéket, ráfröcskölte, rácsorgatta a vászonra és: kész a festmény. Különlegessége volt ezen felül még, hogy valamikor például homokot szórt a festékbe, ami még inkább kivételessé tette műveit. Első szignifikáns művei mitologikusak, szürrealisztikusak és szexuális töltetűek voltak, amik minket most egyáltalán nem mozgatnak meg.

Őszintén szólva, engem nagyon is megmozgat Pollock munkássága, mert valami brutálisan király volt a pasi, de ez a cikk kicsit máshogy lesz mérvadó a többihez képest. Nem fogjuk a festőművész egyetlen kiemelt művét megmagyarázni, ami igencsak furcsa, hiszen a tematika eddig ez volt. Kicsit eltérünk tőle, nehogy véletlen meg legyünk vádolva monotonitással. Azt nem élném túl. (Ne aggódj, dehogynem.)

Pollock remek alkotásokat hagyott maga mögött, és emellett még az élete sem volt kutya. 1925-től képzőművészetet tanult Los Angelesben, ahonnan kicsapták, mert túlságosan megosztónak találták, de ez sem tántorította el. New Yorkba költözött, ott folytatta tanulmányait, majd 1944-ben megnősült. Boldogság volt boldogság hátán, míg nem 1956-ban, 44 évesen életét vesztette egy autóbalesetben. A mugliknál gyakran történik így elhalálozás, köszönhető ez leginkább figyelmetlenségüknek. Nem is lenne ez különös, azonban a szemtanúk előadása igenis meglepővé teszi a helyzetet.

Sokak szerint zöld színű fény villant, mielőtt az autó felborult és az út melletti árokban kötött ki, felcsavarodva egy fára. A Pollock mögött haladó autó sofőrje elmondta, hogy semmi nem volt gyanús egészen addig, amikor is “egyszer csak fekete foltok tűntek fel az erdőből, majd zöld fény villant, és az autó fölött elvesztette az irányítást az előttem haladó.” Nagyon sok mindenre enged ez következtetni, és mivel a zöld fény túlságosan is gyanús, aurorok bevonására is szükség volt az eljárás során. Kiderült, hogy Pollock felesége boszorkány volt, aki igen jó kapcsolatot ápolt a Sötét Nagyúr követőivel, azonban egy idő után elhagyta őket, mondván: normális életet szeretne. Így került Pollock mellé, azonban a követők nem nézték jó szemmel, hogy a boszorkány simán ott hagyta őket - megbosszulták. Azon, akit a legjobban szeretett.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VI. rész

Az alábbi cikkben olyan leírás található, melyet 16 éven aluliak számára nem ajánlunk! 

Muszáj vagyok fiatalabb képet berakni az öregről, mert idősebb korában eszméletlen ijesztő volt. Úgy állt a bajsza, mintha éppen felelne Brightmore-nál, szóval: Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech Figueresben nézőkézett először körbe 1904. május 11. napján. Bár a mi drága emberünk megismerkedett az impresszionizmussal még gyerekként, ő mégis úgy döntött, hogy akkor neki senki ne mondja meg hányas a kabát: szürreális képeket festett legfőképpen. Megnyitotta ezt a lehetőséget rengeteg festő és szobrász előtt, azonban ő is tetőzte be az egész műfajt magát. A mai napig vannak olyan művészek, akik szeretnék elérni azt a szintet, hogy Dalíval egy lapon legyenek említve, ám az eddigi összes próbálkozás kudarcba fulladt. Nem véletlenül. Biztos vagyok abban, hogy minimum egy művéről már mindenki hallott, szóval kapjátok össze magatokat, mert Dalí zseni volt és zseni is lesz, amíg művészet létezik.

Rendben, mondok példát, nehogy kulturálatlanok maradjatok. Az emlékezet állandósága megvan? Biztos vagyok abban, hogy igen, csak kicsit gondolkodnod kellene: az a kép, amelyiken több óra is lefolyik valahonnan. Az érdekessége a képnek egyébként, hogy Dalí soha nem használt tudatmódosító szereket, ami igencsak megkérdőjelezhető. Elég ránéznünk a képre, de elárulta, hogy a különleges elmeállapotot hosszú percekig tartó fejenállással érte el. Maradjunk annyiban, hogyha szürrealista módon szeretnél tevékenykedni, akkor követheted a példáját, csak inkább ne. Művészeti gyorstalpalónk itt ér véget, térjünk a lényegre. A mostani cikk kicsit megbotránkoztatóbb lesz, mint az eddigiek... Felkészültél? Akkor nyomassuk! 

A jobb oldalon látható festmény majdnem mindenkit megbotránkoztatott 1949-ben. A Leda Atomica központjában egyesek szerint Leda (Léda) áll, egy spártai mitologikus királynő egy hattyúval, ami mondjuk nem is áll messze a valóságtól. Fontos megemlítenünk ismét, hogy Dalí bármennyire elvetemült volt, akkoriban igenis fess fiatalembernek számított, amit a nők nagyon is észrevettek. Több szeretőt is tartott maga mellett, minden országban és városban ahol megfordult, vagy ahol huzamosabb időt töltött, volt egy nő, aki mindig epekedve várt rá. Nem mondom, egész pöpi élete lehetett a pasinak. Merlinre, mit egész? Király élete volt, mert nem elég, hogy munkásságát elismerték világszerte, de még a nőknél is volt mit a tejbe aprítania, amit igenis kihasznált. Azonban minden művész életében van egy nő, aki több lesz egy nőnél.

Ez a nő Dalínál - igen megbízható forrásokból idézve - Wilhelmina Tuft volt. Nem hibáztatok senkit azért - most kivételesen -, mert nem ismerős a neve. Tuft 1948-tól 1959-ig volt mágiaügyi miniszter, valószínűleg egy igen nagy eseményen volt szerencséjük találkozni, ahol azonnal kirobbant a szikra, és mindketten ki is használták azt. Eleinte kapcsolatuk titokban volt tartva, nem véletlenül: Tuft nem engedhette meg magának, hogy mint miniszternek, kitudódjon a viszonya a közismert művésszel. Dalí éppen ezért festette meg mitologikus vonatkozásokkal a képet, azonban egyértelműen Tuftot ábrázolja a festmény - szerelme zálogaként készítette. 1959-ben derült fény a viszonyra, egy óvatlan pillanatukban buktak le, így Tuftot azonnal le is váltották, azonban nem bánta, hiszen végre szerelmével lehetett. Volna. Mert Dalí a művészetet választotta a nő helyett. Őszintén szólva meg tudom érteni, és amúgy is azt mondják: ha egy művész beléd szeret, sosem halsz meg igazán.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - V. rész

1899. szeptember hó 21. napja váratlan fordulatokat vett Jászberényben. Mármint a családnak, nem nekünk, ugyanis megszületett Bertalan Albert. A bal oldalon látható a férfiember, aki úgy néz ki, mint ma egy jobb kondiban lévő hipszter, de ez ne tántorítson el attól, hogy megnézőkézd pár művét. Személy szerint nem szeretem a csávót, de azt be kell látni, hogy a haja ott van a szeren. Festőként - és restaurátorként - van számontartva, vegyes stílusban dolgozott, ami annyit jelent, hogy: soha nem volt egyetlen egy irányzat, aminek életét szentelte volna. Tanult, képezte magát, hogy Párizsban találja meg a boldogságot. Tiszta romi! Lenne. Első házassága kudarcba fulladt, de másodszorra megnyerte a főnyereményt. Komolyan. Inkább nézzük tovább, hogy értelme is legyen. Párizsba 1929-ben költözött végleg, előtte azonban Magyarországon tevékenykedett, és nekünk ez a lényeg, mert *dobpergés* bizony! Jön a plot twist! Mindjárt.

Jól ment Párizsban a szekér az öregnek egyébként. Családja eltartása miatt kellett restaurátori munkákat végeznie, és olyan sok megrendelése volt, hogy saját művészetét háttérbe szorította. Egy időben. De előtte és utána alkotott, mintha muszáj lett volna neki, nézzünk meg néhányat, hogy az alapműveltségetek normalizálódjon: a Táj, a Kikötő és A festő című művei, melyeket 1947-ben ki is állítottak. Házi feladat megnézni őket! Meglepi, de minket nem ezek érdekelnek.

Évszámot nem tudunk kötni hozzá, sem azt, hogy hol készült, mégis létezik, így beszélnünk kell róla. Ha csak a felemelően fantasztikus teóriát nézzük. Márpedig azt nézzük, úgyhogy nyomassuk, mert nem fogok elkészülni a leadási határidőre. Egyértelműen egy városképet látsz, a festmény neve is ez: Városkép. Ujjaim zsibognak bele, ahogy leírom, de ezt a képét még én is szeretem. A színek egyvelege, a kompozíció, a tematika maga. Lássuk be, elég jól néz ki.

Gondolom már mindenki tűkön ülve várja a végkimenetelt, úgyhogy nem is húzom tovább. Mindösszesen két feljegyzés van arról, hogy a festő Budanekeresd egy szegletét örökítette meg. Az egyik szerint Bertalan Albert huzamosabb ideig is élt itt, mint kvibli, de mivel nem találta a helyét, elment Párizsba szerencsét próbálni a muglik közé. Hogy ezért miért kellett elmenni odáig, remek kérdés. A másik szerint véletlenek folytonos sorozatának köszönhetően került a mágusvilág egyik magyarországi városába, annak ellenére, hogy semmilyen mágus vonatkozása nincs a pasinak. Itt jön el az ideje, hogy mindenki eldöntse maga, melyik a valószínűbb, de ha engem kérdeztek - nem is tettétek, de azért én elmondom -, az első mindent visz. Ugye? Ezek állandóan jöttek mentek.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - IV. rész

Vincent Willem van Gogh kerül terítékre ebben a számban, mert így döntöttem, és senki nem szólt, hogy nem tehetem meg. Hollandiában, 1853. március hó 30. napján látta meg a napvilágot ez az igen szőrös úriember, aki ráadásul még Mickey egeresen is kopaszodott. Ugye? Kész vagyok ettől, de azért a munkásságát szanaszét adom. Sokan ismerik önarcképeit, hogy a Csillagos éj című festményéről ne is ejtsünk szót, mert biztos vagyok abban, hogy a legtöbben csak azt vágjátok. Azért nem mondom, hogy szégyelljétek el magatokat, de szégyelljétek el magatokat.

Ha valakinek nem lenne ismerős a képről vagy névről, ő az a posztimpresszionista festő, aki lenyisszantotta a saját fülét. Így már megvan? Gondoltam. Az e havi szám cikkében a plot twist az, hogy nem arról fogunk beszélni miért nyirbálta meg magát, pedig sokan hittétek ezt, mi? Na, látod, ez a jó csavar a történetben. Nem-nem. Terítékre kerül 1888-ban megfestett Kávézó terasza este névre keresztelt festménye, hogy eggyel többet is ismerjetek. Szívesen.

Gyönyörű festmény, nemde? A színek kompozíciója, az ecsetvonások. Tökéletesen tükrözi az egész kép a posztimpresszionizmust magát, ami igenis elvárható az egyik legnagyobb alakjától. Van Gogh 16 évesen fogta magát és a nagybátyja által a hágai Goupil & Cie Galériához állt. Mindezek után több helyen is megfordult, többek között Brüsszelben, Párizsban és - Merlinre, figyufigyufigyu - Londonban is. Ránk rúgja az ajtót a következtetés a képpel, nemde? Nem? Akkor elmagyarázom, hegyezd a füled - övön aluli poén, elnézést kérek, de attól még figyelj, mert lemaradsz.

Tudod mi van Londonban? Az Abszol út. Tudod mi van az Abszol úton? A Gringotts.

Sasszemed van, ha észrevetted a festmény bal szélén látható vasszínű kaput. Rengetegen állítják, hogy bizony az abban az időben a Gringotts bejáratát rejtette. A festmény utcája alapvetően is túl sok hasonlóságot hordoz magában az Abszol úttal, ez csak még inkább beteszi a kaput. Napvilágot látott pár teória erről, de bizonyítást egyik sem nyert a mai napig, azonban valakik vannak olyan kitartóak, hogy keresik az igazságot. Sokan álltak neki a kutatásnak annak idején, de mára már mindössze 15 ember maradt, akik kitartanak az elmélet mellett.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - III. rész

Önarckép

Kezdjük egy gyorstalpalóval, ahogy eddig mindig, nehogy a végén valami plot twist legyen a történetben. Legalábbis ne az elején. 1853. július hó 5. napján látta meg a napvilágot Kosztka Mihály Tivadar, vagy ahogy mindenki ismeri: Csontváry Kosztka Tivadar. Legalábbis én így ismerem, és ennyi már legyen elég. Eredeti végzettségét tekintve gyógyszerész volt, de jogot is hallgatott, mert vagy rengeteg ideje volt, vagy valami nem stimmelt a fejével. Ahogy sokak szerint egyébként, leginkább Magyarországon, figyelemmel arra, hogy más életet élt, mint kortársai, valamint - szerinte - látnoki képességekkel volt megáldva. A legtöbb művét éppen ezért pszichopatológiásnak (pszichiátria egy olyan bugyra, ami a kóros elme leírásával foglalkozik - a szerk.) titulálták.

Na, ja. Teljesen meg is állja a helyét a dolog egyébként. Bár nem mindenkinek köztudott, hogy mit művelt ez a drága férfiember a színfalak mögött, de legnagyobb szerencsénkre mindig vannak kivételek. Feljegyzéseket készített festményei elkészülési folyamatáról, ami annyira még nem is furcsa, hiszen példának okáért, nekem is fel kell írnom mindent, különben szanálja az agyam. A pikantériája ezeknek a feljegyzéseknek, hogy bűbáj-szerű szavak nyomaira bukkantak. Jöhet a plot twist? Mindegy mit mondasz, akkor is jön: egyértelműen megtalálták a festőművész halála után a Sóbálvány-átkot az egyik művéhez köthető papíron. Vessünk is rá egy pillantást.

Szakállas férfi című művét 1894-ben készítette. A kép egyértelmű: egy szakállas férfi a mű origójában,
akinek lapockái és bordái rendellenesen kitüremkednek. Ebből következik, hogy a férfi már-már kórosan sovány volt. A jegyzetek megtalálása után a hír futótűzként terjedt el, miszerint Csontváry előszeretettel alkalmazott modelljein Sóbálvány-átkot. Az oka ennek nagyon egyszerű, igazából magának szerette volna megkönnyíteni, hogy a modellek nyugton maradjanak. Igen, mindenki remekül következtet. A festmény egy férfit ábrázol szakállal, ahogy nemrég említettem is, azonban a Sóbálvány-átoknak köszönhetően lehet ennyire részletes a kép, hiszen az tartotta a modellt a helyén.

A technika hagy maga után kivetnivalót, főleg, hogy azt senki nem tudja, vajon a modell már eleve beteg volt, amikor a mű készült, avagy a folyamat közben lett kórosan sovány? Sokan hangoztatják, hogy a második opció a legkézenfekvőbb, hiszen, aki varázslatot képes használni a művei érdekében, attól ez is kitelik.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - II. rész

Figyeled a szemeddel a félrecsapott sapkás, kedves tekintetű bácsit a képen? Elég stiló, mi? Ha
megkérdezem kit ábrázol, tudni fogod? Gondoltam. Na figyuka, csapjunk a lecsóba: Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso. Ha ki tudod mondani egy levegővel Pablo Picasso teljes nevét, kapsz egy fej pat-patot.

A spanyol író, képzőművész, a párizsi iskola páratlan képviselője, a XX. századi avantgárd egyik legszámottevőbb festője Málagában, 1881. október hó 25. napján született.

Ne is menjünk tovább egyelőre, ugyanis az érdekesség már a művész születésénél megkezdődik. A mára legtöbbünk számára ismert festő légzés nélkül született, már-már holtnak kívánták nyilvánítani, amikor nagybátyja szivarfüstjére reagált az újszülött: életben volt. Igen hamar egyértelművé vált, hogy a születésekor keletkezett oxigénhiány miatt a bal agyféltekéje nem működik rendesen, míg a jobboldali, tehát a kreatív művészi nagyon is szuperál. A mai modern kori művészek legnagyobb örömére, hiszen mind mugli, mind mágus körökben igen ismert festőről van szó. Írni, olvasni és számolni 10 éves korára tanult meg vizuális módszerek segítségével, azonban élete végéig adódtak problémái ezen képességeinek hiányából fakadóan.

Picasso aláírása

A feljebb említett problémák viszonylagos megszüntetését magántanítójának köszönheti. A nő mindent megtett annak érdekében, hogy Picassonak véletlenül se származzék hátránya valamely hiányosságából adódóan. Picasso 1932-ben festette meg Nő könyvvel című festményét, amely - micsoda plot twist - egy nőt ábrázol könyvvel. A festő halálakor merült fel először - a látogató mágusokban - a teória, hogy az eredeti történettől eltérően, mely alapján a nő Picasso 17 éves szeretője, a festmény a magántanítót ábrázolja. Ennek több oka is van, vessünk számot néhányról: a mágusok előadásai alapján a festő egy szekrényében különböző bájital hozzávalókat találtak, amik a mugli szemeknek mindössze pár gyógynövénynek vagy különös szaru daraboknak voltak betudhatóak.

A muglik hamar túl is léptek a talált furcsaságokon, nem úgy, mint a mágusok. Válaszok után kutattak, és kutatnak is néhányan a mai napig, vannak, akik képtelenek feladni. A leghihetőbb sztori, amit komolyan majdnem mindenki képes elfogadni, hogy Pablo Picasso magántanítója boszorkány volt, aki bájitalok segítségével könnyítette meg a gyermeknek az alapvető készségeket elsajátítani, majd megtanította a gyermeket ezen bájitalok elkészítését a későbbiekre. Ezek alapján logikusnak tűnik, hogy a festmény a tanítót ábrázolja, akit emlékezetből vitt vászonra a festő, és aki a vásznon is Pablonak magyaráz el éppen valamit.

Felvetések vannak arról is - hogyne lennének? -, hogy Picasso mégis miért félmeztelenül, vagy legalábbis igen lenge öltözetben vitte vászonra a magántanítót. Egyesek szerint elfojtott szerelmét sugallja a nő iránt, ami lássuk be, nagyon romantikus lenne. Én egyébként erre teszem le a voksom, szóval több lehetőséget nem is írok, mert hamarosan véget ér a tavasz. Ne mondd, hogy nem érzed a romit a levegőben!