Hibák és félrelépések - Titeket kérdezünk!

 Mi a legemlékezetesebb nyári baklövésed története?

Mind jártunk már pórul akár saját, akár más, akár a sors tréfájának köszönhetően. E havi cikkünkben bátor máguspalánták még bátrabb vallomásait olvashatod, ahogy önként és dalolva vállalják fel az iskola színe-java előtt bakijaikat. Mindig is érdekelt, hogy hol lehet igazán meglepni még a mindig felkészült Volkov professzort is? Kíváncsi vagy, ki borult a bokrok közé, vagy éppen ki reptette magát a lombkoronába? Jó helyen jársz, olvass, és olyan kérdésekre is választ kaphatsz, amiket magadtól sosem tettél volna fel!

Agárdi Kornélia Auróra
Még elsősök voltunk, amikor a Hollósi-fészekbe kaptunk meghívást, Zalán papájához repkedni. Láttatok már kerge varjút? Nem? Akkor csak nézzetek rám. Alig emelkedtem meg seprűvel a hátsóm alatt, amikor sikerült szinte azonnal berepülnöm az erdőbe és az egyik fának ütközve fennakadtam a taláromnál fogva. A seprű természetesen lepottyant, ahogyan a pálcám is. Azt szerintem nem kell részleteznem, hogy Aladár majd megpukkadt a nevetésben, ráadásul a KKZ-ból a KZ duónak legalább húsz percébe telt, mire megtaláltak és lecsiribáztak onnét.
Azóta Kamikaze Kori vagyok.

Andrés S. Moreno de Aranda
Szerintem nekem csak az van, mármint általában elég sok baklövést követek el, amiket nem úgy tervezek, csak megtörténik. Elmesélem neked a legfrissebbet, mert már a büntetésemet is ledolgoztam, így nem titok, hogy én voltam. A bátyám százszor megkért, hogy ha vásárolni megyek, akkor ne gördeszkán menjek, ha nem akarok gyalogolni, akkor van a szomszédunkban bicikli is, nyugodtan kérjem kölcsön, meg van beszélve. Nyilván félúton voltam már, amikor eszembe jutott, hogy azt ígértem, biciklivel megyek, de nem gond, gondoltam, úgysem lesz baj. Minden simán ment, egészen a visszaút közepéig, amikor túl nagy lendületet vettem, és későn láttam meg, hogy Erzsike néni és Vali néni az úton vannak, így gyorsan leguggoltam, abban reménykedve, hogy el tudok menni közöttük. Ami csodával határos módon sikerült is, és azt hittem, hogy senki sem sérült, csakhogy Erzsike néni banyatankjának kitámasztója valahogy beleakadt a deszkámba, és elkezdtem magam után húzni. Ők kiabáltak, én érzékeltem, hogy mi történt, és ahelyett, hogy lefékeztem volna, úgy megijedtem, hogy gyorsítani kezdtem és meg sem álltam hazáig. Nincs annál égőbb, amikor egy ilyen eszközzel és a némán melletted sétáló bátyáddal mész végig Bogolyfalván, hogy visszaadd. Erzsike néni nagyon kedves volt, Carlos pedig nagyon csendes, és azt hiszem, az egészben ez a csendesség ijesztett meg a legjobban. Mi spanyolok vagyunk, eddig észre se vettem, hogy a bátyám ilyen hosszan csendben tud maradni. Nézd, még most is kiráz a hideg az emléktől, pedig már majdnem egy hónapja volt.

Bencsik Bonnie
Egyszer részt vettem egy fagylaltevő versenyen Bogolyfalván. Imádom a fagyit, szóval biztos voltam benne, hogy ez az én versenyem, de nem olvastam el a részleteket, így a szokásos vanília, csoki, puncs fagyik helyett tökleves, sárkányvéres, pattanástalanító főzetes és ilyen borzalmasan rossz ízű fagyik voltak. De élt bennem a versenyszellem, így nem szálltam ki. A végére szó szerint agyfagyásom lett, és harmadik lettem a versenyben, így nyertem egy kupont attól a fagyistól, akinek a fagyizója hozta ezeket a fagyikat, száz galleon értékben. A tevékenységemet nem csak a gyomrom, de a terromágiám sem értékelte, és ahogy próbáltam hazajutni, mindenen, amihez hozzáértem, borostyán nőtt, ami kúszni kezdett utánam, és mindegyik el is jött a Tündérmanó utcáig, behálózva ezzel a tér és az utca közötti szakaszt. Azt hiszem, egy kicsit mérgesek voltak rám emiatt, én pedig azóta nem kockáztattam fagyival.

Dobroviczky Damira
Annyira belelovaltam magam, hogy dühös vagyok, hogy az asztalomon lévő tál cseresznyét véletlenül szétrobbantottam. Mindegyik szemet. Élmény volt takarítani.

Gergelyfi László
Hát a tesóm tudod, mit csinált? Azt állította, hogy én törtem be az ablakot a gyakorlógurkóval. Ezért én lábbal hátsó fertályon masszíroztam. Sajnos ezt látták apámék is, és megbüntettek. A törött ablakért szintén, kár, hogy kiderült.

Karamakov Léna
Jajj, rengeteg van! Egyszer betörtem a fejem, amikor azt hittem, tudok repülni. Volt olyan is, hogy meg akartam hosszabbítani a nyári szünetet, így lefizettem egy barátomat, hogy varázsolja el a naptárat, de persze lebuktam és Mamuska fejmosást tartott. Aztán tavaly, amikor kamaszodni kezdtem, próbálkozott nálam egy fiú, de én limonádét ittam és benyeltem vele valami bogarat és leprüszköltem. Nem randiztunk. De ő legalább nem nézett fiúnak, mint az az auror, akiért annyira rajongtam, hogy egyszer a karomra írtam a nevét és úgy barnultam le.
Tedd fel jövőre is ezt a kérdést légyszi, hogy Andrissal überelni tudjunk mindenkit!

Kárási-Tóth Zsanna
Hűha... Mondjuk ez inkább ciki, de... Tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy szervezek egy hatalmas medencés partit a barátaimmal. Minden tökéletesen indult. Tök jól érezték magukat, nevettek meg minden, én pedig nagyzolni akartam az ugróképességemmel. Naiv módon úgy gondoltam, hogy egy látványos ugrással majd belevetem magam a medencébe, és mindenki tapsolni fog. Nos, amikor eljött az ugrás pillanata, nekem sikerült olyan lendületet vennem, hogy az ugrás helyett kicsúszott a lábam, és egyszerűen belezuhantam a medence melletti bokrok közé! Először mindenki csak meglepetten nézett rám, majd hatalmas nevetésben törtek ki. Szerencsére nagy bajom nem lett, de videó is készült róla, és bár hasított a neten, nem a legjobb pillanataim egyike.

Kis Laura Grace
A legemlékezetesebb nyári baklövésem nem is baklövés, legalábbis nekem nem, de miután kiderült, nagyon sokan mondták, hogy baklövést követtem el, ugyanis egy nyári estén történt, hogy Miksával többé már nem csak barátok voltunk. Eltelt több mint két év, szerintem egészen jó kis lövés volt az, és bármikor újra megismételném.
Ezen kívül a nyaraim olyanok, mint az összes többi évszak, millió apró sebet szerzek azzal, hogy létezem, így a legkiemelkedőbb mindenképpen ez az eset, ami számomra nem volt baklövés, de sokan így tartják számon. Mindenkinek kívánok ilyen kis őrültségeket az életébe.

Kőszegi Róza Amélia
Egyszer egy nyári napon, egy országban ahol a naptej a legjobb barátod, és a fagylalt a mentőöv, én úgy döntöttem, hogy megmutatom görkorcsolya tudásomat a helyi parkban. Éppen csak az volt a baj, hogy a koordinációm is vakációzni ment, így egy sor nem tervezett akrobatikát kanyarintottam a szórakozott nézőknek. Ahogy kecsesen összeütköztem egy asztallal, ugye a fagylalttal a kezemben, már én sem tudtam megállni és együtt nevettem a bámészkodókkal. De a kínos pillanatkor is sütött a nap, szóval, hogy valami bölcsességet is itt hagyjak: az élet apró baklövései teszik a legjobb történeteket.

Létai Roland
Nyáron elvittem Izzyt az erdőbe, hogy megmutassam neki, nem csak a falakon belül lehet létezni. Képzeljétek, ezt nem mindig tudja, hála az aranyvérű neveltetésének. Egyszer gondoltam már rá, hogy lecsapolom a vérét és egy jó nagy fuxot csináltatok belőle. Na, de térjünk vissza a törénetre. Mondtam neki, hogy állatok is lakják az erdőt, ne lepődjön meg, és tök jó felmászni egy mugli magaslesre és onnan figyelni ezeket. Fel is mentünk, és vártunk. Hogy mivel töltöttük el az időt, amíg nem jöttek az állatok, azt nem ecsetelem. Rohadtul unatkoztunk és hisztiztünk, hogy miért nem jönnek már. De egyszer csak megjelent egy őzcsalád. Apa, anya, meg két kölyök. Előrántottam a pálcámat és Stuporral lelőttem a bakot! Hát ez volt a legnagyobb baklövésem ever!

Simon Gellért
Még Talároson laktam, amikor az egyik haveromék magukkal hívtak strandolni. Egyedül én voltam elég magas a társaságból, hogy bevállaljam a vörös extra csúszdát, aminek az aljára szétszakadt fürdőgatyával érkeztem. Ilyesmire gondoltál?

Stephen Zimmermann
A hátamra ragasztották celluxszal, hogy "Mama pici fia", és nem értettem, hogy miért röhögnek ki engem még a tanárok is. Már végigmentem a fél sulin, mire leesett, és annyira felhúztam magam, hogy végül már azt se néztem, hová megyek, csak ki akartam adni valamin a dühömet. Berúgtam a hozzám legközelebbi ajtót olyan erővel, hogy az kiszakadt, és ott állt Damyan Volkov professzor hulla mereven, letolt gatyával. Nem akarom megtudni mit csinált. Mindenesetre sikerülhetett a saját mosdójába berontanom. Megpróbáltam visszarakni az ajtót, de nem sikerült, ezért zavaromban elköszöntem és elsprinteltem a bűntett helyszínéről.

Wesselényi Arabella Valéria
Körülbelül két éve randira hívott egy nagyon helyes, elit srác. Étterembe mentünk és nagyon gáláns volt: levette a kabimaaat, kihúzta a székemeeet, beszélgetett veleeem és fizetett iiis! Hát mondtam is magamban, vele megfogtam Merlin lábát, erre jött a feketeleves.
Rendelt meglepetésből két adag kézműves gyümilevet leöblíteni a kajszit. Ezt követően fizettünk, megittuk - borzalmas volt -, majd hazavitt. Otthon a kapuhoz kísért, amikor már éreztem, hogy a gyomrom nem barizott meg a gyümilével. Sejtettem, hogy ebből színes ásítás lesz, ha nem zárom le hamar. De ez az istenbarma beszélgetni akart még, míg nekem a szemeim fennakadtak a rosszulléttől és hányingertől. Már zöldültem is! Erre bevetette magát, és szájával az enyémhez közelített. Talán mondanom sem kell, de ez volt az a pillanat, amikor megadtam magam és sugárban telibe hánytam azt a nyomorultat. Arcát és az öltönyét is egyaránt beterítette a gyümölcsleves-mittudoménmilyenes gyomortartalmam. Legközelebb már csak akkor keresett, hogy a tisztítás számláját egyenlítsem ki.

A cikk alanyai mind saját akaratukból nyilatkoztak, a válaszadás teljességgel önkéntes alapon történt. A készítőknek magán-, illetve anyagi jellegű érdekeltsége nem fűződik a történetek napvilágra hozatalához; a készítés során egy élőlény sem sérült meg.