Öt év, öt kérdés újra - Végzőseinket kérdeztük

 Ahogy az előző számban is írtam a bevezetőben, öt év nagyon hosszúnak tűnik, pedig aztán, ahogy az első év eltelik, elég csak kettőt pislogni, és máris ott találjuk magunkat a végzős évünkben. Egy kicsit megkésve bár, de sikerült még egy végzőst elkapnom egy gyors interjúra, és hogy ne árválkodjon ott egyedül, magamnak is feltettem a kérdéseket, így a búcsúzás kapujában:

Jankovits Dorián

Mi volt számodra a leg-meghatározóbb pillanat az alapképzés alatt?
Nem tudom, hogy tudnék-e csak egyet mondani, de ha már csak egyet lehet, akkor talán az, amikor a sámánbot az Eridonba osztott. Nem tudom, hogy hányan tudják, de a családom annyira Eridonos, hogy a szüleim is az Eridon klubhelyiségében ismerkedtek meg, sőt a nagyszüleim is a vörös-arany házat erősítették. Aztán meg a húgom is oda került, szóval mi igazán teljesen ilyen eridonos család vagyunk. Amúgy meg imádtam ezzel az évfolyammal járni az iskolába, egy élmény volt, sok-sok szórakoztató eseménnyel. Hajrá nekünk! Az életet élvezni tudni kell ám.


Melyik tantárgy és tanár voltak a kedvenceid?
Őszintén? Most már határozottan Kakasi néni, a vén keselyű. Felejthetetlen. Innen is csókolom a nénit. Azt hiszem, már megtaláltuk a hullámhosszunkat, megyek is bagolyházat takarítani még utoljára.

Milyen irányba indulsz el?
Ahogy azt Petőfi is megmondta, előre.

Mi az, ami a legjobban fog hiányozni?
Hogy bármikor találkozhattam az én tüncibogár csajommal. Mivel az egyetemen tervezek továbbtanulni, ha sikerül a VAV, ezt már kicsit jobban meg kell szervezni majd, de megoldjuk, Bella, mindent is megoldunk!

Mit üzennél a következő végzős évfolyamnak?
Hogy Kakasinak hátul is szeme van, nem érdemes vele packázni.

Kis Laura Grace

Mi volt számodra a legmeghatározóbb pillanat az alapképzés alatt?
Egy nagyon egyszerű helyzetet tudnék kiemelni erre a kérdésre. Tavaly, év vége felé csak ültünk kint az étkezőteraszon, összetoltunk több asztal, ettünk, beszélgettünk. Nem csak eridonosok voltunk, becsatlakoztak navinések, rellonosok és levitások is. Olyan sokat nevettem azon az estén, hogy két napig zsibbadt a szám utána. Volt egy pont akkor, amikor végignéztem a társaságon. Ott voltak a számomra legkedvesebb emberek is, akikre már nem is barátként, hanem családként tekintettem, és akkor tudtam, hogy nagyon jó helyen vagyok, és nagyon szerencsés vagyok, hogy velük lehetek.

Melyik tantárgy és tanár voltak a kedvenceid?
Leginkább az önismeret vol az, amit szerettem, de minden tárgyat nagyon érdekesnek találtam, mindent szerettem volna jól elsajátítani. Az önismeret mellett pedig a gyógyítással kapcsolatos tárgyakat szerettem még, vagy azokat az órákat, ahol megjelent a gyógyítás. Kedvenc tanárom egyértelműen Várffy-Zoller Róbert, és nagyon büszke vagyok rá, hogy háromszor is elnyertem a vándordíjat, majd pedig a tanársegéde lehettem.

Milyen irányba indulsz el?
Egyetemista leszek és gyógyítást fogok tanulni, ebben most már csak egy elrontott VAV akadályozhat meg.

 

Mi az, ami a legjobban fog hiányozni?

Az Eridon légköre, az a barátságos, hangos közeg, ami mindig körülvett. Egy kicsit ez most olyan lesz, mint amikor valaki kiköltözik a szülői házból, egy teljesen új fejezet, tele izgalommal és honvággyal.

Mit üzennél a következő végzős évfolyamnak?
Ragadjanak meg minden pillanatot, töltsenek együtt minél több időt, nevessenek, gyűjtsenek emlékeket, és sose felejtsék el ezt a helyet, hiszen itt nőttek fel.