Szia Kedves Olvasó! 

E havi számunkban:

• Egy hatalmas érzelmi hullám közepén - Mi minden történik épp? 
• Reményekkel telve a levegővel - Interjú Reményi Emmával
• Csokit vagy csókot! - Titeket kérdeztünk
• Amikor egy ajtó bezárul - Ötödéveseket faggattunk
• Nézd meg jól, fogd meg, ne ereszd! Kivéve, ha... - Pletykák! 
• VAVarazzi - Végzőseink bevetésen
• Ugyan mi rossz történhet? Semmi-semmi - Mesepercek
• Memória betöltve - avagy a muglik elméjét érintő varázslatok valóban károsak 1. rész
• Szétszórt szívek - Megtalálod az összes különbséget? 

&

Egy hatalmas érzelmi hullám közepén

Februárban a Mágustanoda és környéke változatos érzelmi hullámok hátán lovagol, ám minden évben vannak pillanatok, melyek egészen biztos, hogy überelik a korábbit. Hogy mi minden történt idén? Lapzárta után, de megjelenés előtt még épp idejében összeszedtük a legfontosabb eseményeket és tudnivalókat.

Elkésett a szerelemgyártó!

Hihetetlen, de mégis minden jel arra utal, hogy igaz. Visszatért Cupido! A kis szárnyas hosszú évekkel ezelőtt ismeretlen helyre távozott, sokan úgy vélték, hogy az akkori iskolavezetés elzárta, és csak most, Várffy-Zoller Róbert helyettesi pozícióból való távozását követően szabadult fel. Éjfél után nem sokkal bukkant fel, és szabályosan sokkolta a tény, hogy már nem tizennegyedike, hanem tizenötödike van. Éppen ezért kijelentette, hogy a dupla Valentinon - mely egyes feltételezések szerint február 28-a - bizony súlyos árat fog fizetni mindenki azért, mert lekéste a szerelmesek ünnepét. Hogy hol van, senki sem tudja, valószínűleg az őt bezárók elől bujkál, nehogy ismét visszavigyék a helyre, amiről nem szeretne beszélni. Távozás előtt úgy hírlik, nyilait kipróbálta, és egyet Ágoston Simon tanár úrba lőtt, míg a másik találatot Erdődy Hella professzor asszonynak vitte be. Vajon egy helyen és egy időben? A két tanerővel azóta még nem találkoztunk, ami talán nem is véletlen. 

A szerelemmester(ek)

Nem ismeretlen a tény, hogy bájitaltanon, az év végi vizsga előtt mindig van egy próbavizsga, ahol a diákoknak önállóan kell elkészíteni egy, a tanév során megtanult bájitalt. Ezt mindig az évfolyam kiválósága húzhatja ki, és az egész évfolyamnak ugyanazt a főzetet kell elkészíteni. Idén a szerencsés húzó a negyedéves Podlovics Natasa volt, aki bizony az amortenciát húzta, így a vizsga végére rengeteg szerelmi bájital készült. Az itt elkészített bájitalok egy részét, már amelyik része nem veszélyes, a diákok megkapják, azonban az amortencia nem veszélytelen, vagyis hivatalosan nem hozhattak el belőle egy cseppet sem. Hivatalosan. Nem hivatalosan ugyanis az a pletyka járja, hogy mielőtt még Farkasházy professzor begyűjthette volna a bájitalokat, minden hallgató egy-egy fiolával eltett, és azok a tegnap esti vacsoránál felhasználásra is kerültek. Hogy vajon emiatt-e vagy az amúgy is tomboló hormonok okán, nem tudni, de egy biztos: a tegnap esti vacsorát követően számos szakítás és új szerelem született, melyek lehet, hogy mára már egészen kihűltek.

Feltámadt főnixapó!

Petrovics Karsa igen hosszan volt jelen az Eridon ház életében, és mint szakember próbált segíteni a diákoknak feldolgozni szeretett házvezető-helyettesük halálát. Munkája végeztével azonban nem kívánt maradni, hiszen köztudottan elvonultan szeret élni, és csak néhány évente vágyik emberek közé. Elindult hát a találgatás, hogy ki lesz az új házvezető-helyettes, aki az új tanévvel debütál, azonban arra a válaszra senki se számított, hogy Hegedüsh Marcell. Nem csalás és nem ámítás, a holtnak hitt férfi visszatért az élők közé, és bár nem tudjuk, hogy hol volt, mi történt vele, miért nem volt itt és erre állítólag sosem derül majd fény, mégis megnyugtató a tudat, hogy egy igen drámai időszakot követően minden a helyére állhat a pirosak háza táján, és újra két apával működhet tovább a főnixfészek. Valóban nagyon sok, talán a legtöbb kérdőjel ebben az esetben van a Mágustanoda történelmét végignézve, mégis nekünk, a szerkesztőségnek az az érzésünk, hogy ez éppen így van rendjén, és jobb, ha csak a boldogság marad, és nem kérdezősködünk, hiszen mindennek megvan a maga oka. Merlin áldja, Hegedüsh professzor! 

Randiestek pizzafalatok mellett

Egyre több pletyka szól arról, hogy a pizzériában komoly szinglimentesítő estek vannak készülőben. Az biztos, hogy Valentin-napon nem történt semmi említésre méltó, aminek az az egyszerű oka, hogy aki szingli, nem úgy ünnepli a szerelmesek napját. Lássuk be, ez egy megdönthetetlen érv. Ám úgy hírlik, hogy hamarosan két eseményről is hallhatunk majd, az egyike egy rapid randi, ahol a jelenlévők az asztalok között haladva ugyanannyi percet tölthetnek el mindenkivel, és ha mind a két fél igennel jelez a másik felé, összehozzák egy külön találkára is őket. A második a kulcsok és zárak, mely egy régebbi eseményen már jelen volt. Itt a hölgyek egy lakatot, míg az urak kulcsot kapnak, és meg kell találniuk az összetartozókat. Az biztos, hogy minden lakatnak van kulcsa, ám kérdéses, hogy a nagy keresgélésben minden páros összetalálkozik-e. Az eseményekről megkeresésünkre a szervezők elmondták, hogy a részletek kidolgozása zajlik már, és amint lehetséges, további részletek közlésére is sor kerül majd. Mi nagyon várjuk, hogy a magányos szívek párra leljenek!

Kezdődik!

A hajnali első vonattal megérkezett Holló Albert vizsgabiztos, hogy idén is levezényelje a Varázslástani Alapismeretek Vizsgát. Mivel első útja régi, kedves barátjához, Andrássy Gyulához vezetett, így néhány kérdés erejéig volt kedves nekem is válaszolni a vizsgákkal kapcsolatban. Elmondta, hogy nincs ok az aggodalomra, a vizsga véleménye szerint nem lesz se könnyebb, se nehezebb, mint az elmúlt években, így ha valaki átfogó ismeretekkel rendelkezik, könnyűszerrel zárhatja alapképzéses tanulmányait. A felsőbb évesek szerint a vizsga ugyan nem egyszerű, de megéri várni az eredményt, hiszen Holló úr mindig különös körültekintéssel viseltetik minden tanuló eredménye és jövője iránt. A férfi továbbá elmondta, hogy itt-tartózkodása alatt szívesen fogad bárkit az átmenetileg az ő részére kialakított irodájában, szívesen válaszol kérdésekre és ígéri, hogy a március elsején esedékes vizsgát a legnagyobb körültekintéssel vezényli le. Részt kíván venni az étkezéseken, iskolai eseményeken, és nem zavarja az sem, ha esti sétája alkalmával keresik meg, hogy beszélgessenek. Szívesen találkozik a fiatalabb és idősebb évfolyamokkal is, és mindenkinek nagyon sikeres vizsgaidőszakot kíván.

Interjú: Reményekkel telve a levegővel - nélküled nincs élet

Górcső alá vettük nemrég egy ember kapcsolatát a földdel, így itt az ideje, hogy egy másik elemmel is megismerkedjünk. Körülötted van, minden sarkot kitölt, az élet elengedhetetlen része - nélküle nem lennél se te, se én, se a csajod, se a pasid, se a crushod. Bizony. A levegő. A levegő mindenki körül ott van, de egyesek vannak olyan szerencsések, hogy egyenesen bennük van a levegő. Uralják, közös erőfeszítések árán mindenre képesek lehetnek: Reményi Emma tanárnő nemrég kezdte erősíteni a tanári kart, mint Pszichológiai alapismeretek tanerő, és elmondhatja magáról, hogy aeromágus is. Micsoda halmaz!

*Széles vigyorral helyezkedik a széken, dioptria nélküli szemüvege az orrán pihen megint. Elengedhetetlen része a szerelésnek, kivéve, mikor előrehajolásnál hangosan koppan a földön. Kapkodva veszi fel, ráfúj kettőt és húzza vissza immár pennával a kezében*

Csókolom a kezit, Emma néni! Köszönöm, hogy vállalta az interjút. Milyen érzés a porondon lenni? *Emelgeti meg szemöldökét kérdőn szemüvege mögött* Csipesz a sztárvendégünk maga mellett… *Nyomja vissza a hörcsögöt zsebébe* De ne hagyja, hogy ellopja a rivaldafényt. Kezdjük is: milyen tapasztalatokkal gyarapodott, mióta a kastélyban tanít? Vannak pozitív és negatív élményei?

Egy kicsit izgulok, ami érdekes, tekintve, hogy itt csak ketten vagyunk, míg az óráimon van, hogy harminc-negyven fő is jelen van, és vicces is, mert, ha valami nem voltam soha, akkor izgulós. Maga a helyzet is érdekes, biztos voltam benne, hogy a családunkból a férjem lesz előbb az újságban, mint én, ő harsány és impulzív, én inkább a csendes támogató vagyok, egy igazi béketeremtő. Számomra a tanítás egyelőre tele van tapasztalatgyűjtéssel, mert korábban még nem csináltam.

A terápiák, tanácsadások, vagy éppen a könyvírás sokkal privátabbak ennél, de hálás vagyok annak, hogy az édesanyám anno nem engedte, hogy ne szerepeljek, mert ez sokat hozzátett az előadókészségemhez. Az élményeim többsége szerencsére pozitív, a negatív szót nem szeretem, inkább ellentétes tapasztalásnak hívom. Az emberek az ilyen töltetű szavakkal nagyon könnyen le tudják húzni magukat, így tudatosan kerülöm az ilyen kifejezéseket, és működik. *Mosolyodik el, tekintetét a fiún tartva, és annak szemüvegén; kíváncsi, meddig marad a fején.* Ha gondolja, szívesen játszom Csipesszel, hogy mind a ketten rivaldafényben lehessünk.

Szóval maga nagyon pozitív látású embernek vallja magát. Ez ám a beszéd! *Lesz totál izgatott.* Tessen tegezni, nem vagyok olyan öreg, és ha már így felajánlotta. *Kiveszi a ruhába öltöztetett hörcsögöt és nyomja a tanerő kezébe.* Köszcsi szépen. No, lássuk tovább. Ha az informátoraim nem kamukáztak, akkor maga részt vesz az elemi mágusok oktatásában, mint aeromágus. Gondolom, csak velük foglalkozik. *Néz rá kérdőn.* Hogy éli meg, hogy specifikusan foglalkozhat aeromágus tanoncokkal?

Igen, valóban az vagyok. *Nevetve veszi át a hörcsögöt, mindenféle emberekre jellemző aggodalom nélkül.* Tényleg nem… Hogy is mondtad? Kamukáztak, igen, szóval nem, nem kamukáztak, tényleg részt veszek benne. Elsősorban az aeromágus tanoncokkal, de ha bármely más elem birtokosa keres meg, vele is szívesen gyakorolok. Jó érzés az aeromágusokkal lenni, a levegő, véleményem szerint, az egyik legtisztább elem, így sok aero jelenléte egy helyen nagyon kellemes. A hydro-k ilyenek még talán, a csörgedezők, szeretem az ő kisugárzásukat is. Jó érzés átadni a tudást, a tapasztalatokat, látni a fejlődést, amihez hozzájárultam. Ez a lehetőség szinte új világot nyitott meg a saját elememmel kapcsolatban is, érdekes, amikor a hétköznapinak gondolt cselekedeteidet el kell magyaráznod valakinek, aki olyan, mint te.

*Hatalmasakat bólint a tanárnő szavaira, lejjebb is csúszik a szemüveg, amit gyorsan tol vissza orrnyergére.* Maga tiszta édi, hogy így gondolkodik a tanoncokról, meg átfogóan az eleméről, ami mondjuk érhető, hiszen a része. Ha szabad így fogalmaznom. Ha nem, akkor már mindegy. *Bólint megint egyet nem zavartatva magát.* Mi a helyzet a nem hétköznapi cselekedetekkel? Voltak az életében neccesebb helyzetek a levegővel?

Teljes mértékben szabad, ugyan ezt még nem használták rám, de mindent el kell egyszer kezdeni, így én is lehetek édi. Mindazonáltal a kérdésre, azt hiszem, a válaszom nem. Senkit se fojtogattam, vagy éppen kapcsoltam ki az agyát, csak mert éppen rossz napom volt. Mivel pozitív kitöréssel jött elő az elemem, valahogy mindig is nagyon pozitív vagy semleges cselekedetekre használtam. Fázó embereket melengettem meg, madarak hangját utánoztam, és… Oh, de, volt olyan, hogy rosszalkodtam, most, hogy így szóba került, eszembe jutott. Néha meg szoktam rázni a férjemet, ha túl szemtelen. Nem vészesen, csak úgy, mint amikor mondjuk a ruhánk anyagától lesz egy kis elektromosságunk, és akaratlanul megrázunk valakit. Csak én tudatosan teszem, de csak vele. Minden más ilyen cselekedetem a véletlen műve. Meg, amit nagyon szeretek, az a lebegés. Tudok lebegni, és egyszer azzal sokkoltam a néniket a faluban, hogy a Boglyas téri szökőkút vizén sétáltam. Képzelheted, összecsődítettek mindenkit, és hatalmas botrány lett belőle. Szerintem azóta se bocsátották meg nekem azt az esetet.

*Pf hanggal röhög fel a sztorin.* Azért megnéztem volna az öreglányok arcát. *Mereng el kicsit.* Vagy a férjéét. Csipesz, viselkedj! *Nyúl oda és veszi le a tanárnő válláról, hogy a kezébe tegye.* Akkor elmondhatjuk, hogy minden lehetőséget megragad, hogy használja az elemét. Volt olyan helyzet, mióta bejegyzett lett, ahol komolyabban kellett együttműködnie vele? Igazából itt bármilyen szituációra gondolok, hiszen egy elemi mágus élete aligha mondható átlagosnak.

Volt egy nyár, jó pár évvel ezelőtt, ami melegebb volt az átlagosnál is, nagyon sokan kerültek ispotályba, sokan meg is haltak miatta. Az első két hétben minden intézkedés sikertelen volt. Akkor fordultak az elemi mágusokhoz, szerte a világban. Mindenkinek megvolt a maga feladata, noha a természet nem igazán olyan, amibe mi beleszólhatnánk, mégis megtettük, annak érdekében, hogy életben maradjunk. Volt pár kisebb alkalom, amikor az ispotályban segítettem vele. 

Sajnos volt egy bájitalmérgezésem, aminek komoly következményei lettek, akkor elhatároztam, hogy ha túlélem, visszamegyek az egyetemre, és Gyógyítástudományi karon elvégzem a Varázsjárványok szakot, ami meg is történt. A gyakorlati idő alatt több alkalommal is tudtam segíteni, de igazán nagy az a korábban említett eset volt.

*Elnyílt ajkakkal hallgatja a történetet, majd aprót bólint.* Igazán bátornak tetszik lenni. *Bólint egy nagyot is.* Akkor a tanítás mellett esetleg gyógyítóként is helytáll valamelyik ispotályban? Igazán érdekes párosítás lenne, ha engem kérdez, de… Én kérdezem Önt. *Vigyorodik el szemtelenül.*

Nem, ez csak kellett a lelkemnek, megakartam érteni a miérteket, nem szeretek tudatlan maradni és le kellett foglalnom magam, hogy ne menjek a környezetem idegeire. Persze ez nem jelenti azt, hogy a családtagjaimat ne kezelném, és aki ismeri a halálos férfináthát vagy az iskolitisz undoritiszt, az pontosan tudja, hogy a házi gyógyítói létnek bizony fontos szerepe van a családon belül. Az emberi lélek az én területem, ott érzem magam otthon, és ez éppen elég is számomra.

Totál egyetértek, én is szenvedek az IU-ban. Borzalmas dolog, rendesen, úgyhogy jól jön a háznál egy gyógyító. *Hihizik fel.* Mehetek majd a tanárnőhöz igazolásért, ha halaszthatatlan dolgom akadt, és ellógtam? *Emelkedik meg kérdőn a szemöldöke.* Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. *Pillant le a papírjára.* Megpróbálná leírni nekem a kapcsolatát a levegővel?

Sajnálom, tudom, hogy ezzel rontom az esélyeimet az év tanára cím elnyeréséért, de nem adhatok igazolást, mivel nem vagyok az iskola hivatalos gyógyítója, és nem, sem gyógyító főzeteket, sem más pirulákat nem írhatok fel, csak a csodás személyiségemmel “hódíthatok”. *Az utolsó szónál macskakörmözik a levegőben, miközben halkan kuncog.* Huh, leírni nehéz, és tudom, hogy sokan, akik nem élnek együtt egyetlen elemmel sem, szeretnék érteni, hogy milyen is a kapcsolatunk vele. A levegő nekem tényleg az életem része, jó és rossz dolgok is jöttek vele, de nem tudnám elhagyni. Ha nem lenne velem, olyan lenne, mintha fuldokolnék és meghalnék, mintha az egész lényem, aki én vagyok, eltűnne. Egy társ, aki szerves részem, egy aprócska, megbocsátható szerelem, mely a házasság előtt jelen volt, és amely az utolsó pillanatban is jelen lesz. Sokat beszélgettünk erről régebben másokkal, hogy milyen az, amikor az ember megtudja, hogy elemi mágus, és mindenki kivétel nélkül azt mondta, hogy abban a pillanatban vált teljessé, találta meg azt, amit keresett. Egész addig, míg az elem fel nem szabadul bennünk, van egy nyugtalanító érzés, amit nem tudunk megmagyarázni, de leginkább talán a vihar előtti csendhez tudnám hasonlítani egy forró nyári napon. Amikor érzed, hogy valami készül, de nem tudod, hogy mi, és majdnem megőrülsz már, amikor végre eljön, és amikor ott van, minden megnyugszik, minden a helyére kerül.

*Gyorsan és aprókat bólogat, ahogy lefirkantja az utolsó szavakat is.* Köszönöm a válaszokat. Előre mondom, Emma néni, lehetnek változtatások a lehozott cikkben és a maga által adott válaszokban. Csó- oh! *Túr zsebébe, majd szedi ki az apró zacskó gumicukrot.* Egészségére. *Közben lopja vissza a hörcsögét.* Csókolom! *Ugrál ki.*

Csokit vagy csókot! - Titeket kérdeztünk

Voltál már valaha olyan helyzetben, amikor hirtelen nem tudtad, mit is kellene reagálnod? Leptek már meg? E havi cikkünkben arra kértük a diákságot, hogy engedjék szabadjára fantáziájukat, vagy épp ellenkezőleg, osszák meg történeteiket arról, szerintük hányféleképpen jöhet ki váratlanul, viccesen egy Valentin-napi ajándékozás. Nos, a kérdés kétségkívül... változatos reakciókat csalt elő mindenkiből. Van, aki ölre menne már csak a kérdéstől is, van, aki annyira bezsongott, hogy csoki helyett egyenesen csókra értelmezte át a témát... De nem baj, álljon itt most mindenki véleménye, vágya, csodája.

Szerinted mi a legváratlanabb és/vagy legviccesebb reakció, amit valaki egy Valentin-napi csokiért "cserébe" adhat?

Agárdi Kornélia Auróra

Húúúúú, szerintem izgatottság miatt lehányni valakit. Tudod, vannak olyan emberek, akik nagyon rá tudnak parázni dolgokra, aztán behánynak. Tegyük fel, én is ilyen szerencsecsomag vagyok és valamelyik nemnormális ad nekem egy csokit. Erre én elkezdek örülni, és igazából még egy "köszi" sem szalad ki a számon, csak az aznapi főzelék maradványai. Wolf Kati pedig felcsendül a háttérben: "Fürge róka lábak, surranó kis árnyak. Hipp-hopp, jön Vuk!"

Andrássy Borbála

Ugyan még nem csináltam ilyet, de nagyon vicces reakciónak tartom, amikor valaki megcsókol egy másik embert, és látja, hogy ez nem éppen jól sült el, szóval lazára veszi a figurát, kacsint egyet és azt mondja: nagyon szívesen. Egyszerűen szerintem ez egy annyira spontán, de vicces reakció, hogy nem is marad utána az a kínos érzet. Váratlannak meg ennek a fordítottját gondolom, amikor valakit megcsókolnak, és ő megköszöni, de az cikibb is, mintha te vagy a nagydumás, laza fél.

Athanaczkovics Kornél

Óóó, hát én... *pillant el zavartan* Szóval én még nem adtam senkinek csokit, így nem tudok a gondolattal sem eljátszani, de biztosan mindenki örül annak, ha kap, nem? Úgy értem, hogy csoki, a legtöbben szeretik, én biztosan örülnék, ha kapnék. Ha mondjuk nem ehetsz, akkor az szülhet kellemetlen helyzeteket, de nem hiszem, hogy hozzám vágnák, nem? *mosolyodik el* Ugye nem...?

Autumn Rue Danvers

Szerintem a Valentin-nap már magában egy, a fogyasztói társadalom által kitalált hülyeség. Ha szerelmes párocskák ünnepelni akarják a szerelmet, azt bármikor megtehetik, ott vannak rá az évfordulók, a születésnapok, a mindennapok, kvázi bármelyik nap, amelyiket kiválasztják maguknak. Nem kéne erre egy egész rózsaszín szívecskéktől tobzódó marhaságot építeni, és a szinglik orra elé dugni, mintha nem lenne teljesen rendben az, ha az ember nem él párkapcsolatban. Így tehát nem értek egyet az alaptézissel, hogy valaki Valentin-nap alkalmából csokit adjon. Azzal meg pláne nem, hogy ezért a másik fél köteles adni valamit. Az ajándékokat nem azért adjuk, hogy cserébe kapjunk valamit, hanem mert jólesik, és szeretnénk meglepni a másikat.

Bácskai Lénárt

Egyszer kaptam Valentin-napra csokit, de gyanús volt a dolog, meg egyébként is, húsvéti nyuszi formája volt. Kicsomagolás után megszagoltam, megnyaltam és inkább visszaadtam. Nem tűnt ehetőnek. Valamiért azóta se állt szóba velem az illető.

Bossányi Karola

Mondjuk egy szív alakú lufit, ami azon nyomban szétpukkad, ahogy hozzáérsz, és apró kis szívecske alakú, csillogó papírdarabok hullanak rád belőle. Ez kicsit vicces is, váratlan is.

Draskovich Kristóf

Fogalmam sincs... Ez valamiféle cserekereskedelem lehet? Talán egy másik csokit?

Fekete Nonó

Megkapja, és azonnal elkezdi enni anélkül, hogy megköszönné, vagy éppen megkapja és megöleli a másikat. Vagy megkapja, megöleli a másikat, aztán kettőbe töri és odaadja egy részét az ajándékozónak (ez a legjobb). Vagy: megkapja és megöleli a másikat, és elkezd röhögni, mert vicces a csoki papírja.

Fellner Ádám

Hú, jó kérdés, teljes őszinteséggel mondom, hogy fogalmam sincs. Mondjuk meglepődik, hogy jé, csokit kaptam?

Homokföldi Réka

Egy jó kis kupán csapást! Meg plusz két kört a futópályán. *vigyorog joker mosollyal*

Hollósi Zalán

Vicces történetekből nekem nincs túl sok, pedig minden évben el vagyok halmozva csokival. Tudod, aznap van a szülinapom. Húgom szokott minden évben kisebb hisztirohamot lenyomni emiatt. Nem tartja fairnek. Nem mintha az ő szülinapját nem szoktuk volna megünnepelni, vagy ne osztanám meg vele, amit én kapok. A legdurvább reakciója azt hiszem, az volt, amikor beleharapott a karomba egy doboz likőrös bonbon miatt, amiből ő még nem is ehetne, mert alig múlt öt éves...

Ivanich R. Benett

Hát természetesen valami olyan, ami nem biztos, hogy az iskolaújság rovatába tartozik. De az alsóévesek kedvéért egy klasszikus hálaszerenádot említenék, számomra mindez pusztán egy csokiért annyira kínos és abszurd tudna lenni, hogy az már egyenesen vicces is.

Juhász Laura

Legviccesebb? *Zavarodottan pislog.* Oké, ilyet nem tudok. Mi lehet vicces abban, ha csokit kapsz valakitől, akárkitől Valentin-napra? *Vállat von, majd egy apró fejrázás után a másik opción gondolkodik.* Váratlan. Hm. Hát az eléggé váratlan, ha mondjuk nem szereti az illető a csokit. Vagy még rosszabb, ha allergiás valamelyik összetevőre. Az nem annyira jó, de hát ugye a gesztus a fontos! *Mosolyodik el, aztán kikerekedik a szeme.* De jó, hogy mondod, Valentin-nap lesz. Bocsi, de most rohanok, meg kell terveznem az egészet! *És már rohan is el.*

Kis Laura Grace

Hűűű, én nem adnám oda a csokimat senkinek, de megpróbálom elképzelni, hogy mit. Ha én adom, nyilván szeretnék puszit érte, szóval, ha mondjuk a számra kapom, az nagyon meglepő. Vagy ami még nagyon az, ha mondjuk adok csokit, és másnapra az egész iskola azt beszéli, hogy járok azzal, akinek a csokit adtam, pedig lehet, hogy azért volt, mert nem is szeretem azt a fajtát, vagy azért, mert láttam, hogy nem kapott, és csak rendes szerettem volna lenni vele. Szóval ha adnék, és abból ilyen nagyon nagy következtetéseket vonnának le, akkor nagyon meglepődnék. És aggódnék. Szerinted se kéne adnom, ugye?

Kőszegi Róza Amélia

Még sosem kaptam csokoládét Valentin-napra. De talán, hogy ne hagyjalak válasz nélkül, azt mondanám, hogyha a másik fél saját készítésű Kedvenc szelettel rukkol elő. A mágikus édesség hírhedt róla, hogy nehezen vagy szinte lehetetlen reprodukálni otthon a konyhában. Kellemetlen vége lehet, ha azt ajándékba szánjuk. Esetleg okos kis bűbájok vagy trükkök még segíthetnek javítani a helyzeten.

Lafayette David Saint-Venant

*Kínosan elmosolyodik.* Engem ezért, meg az egyből kibukott szerelmi vallomásomért kárpótlás-randira vitt egy anyuka. Ja, megfogtam vele Merlin lábát, igen. Nina végtelenül rendes volt, nem számítottam rá, hogy ennyire jófej lesz! Fiatal voltam és botor, ne is beszéljünk róla inkább... *Fejcsóválva elsétál.*

Létai Roland

Szex... Habár az annyira nem váratlan egy párkapcsolatban, a szerelmesek napján, nem igaz? Akkor mondjuk az, hogy azt mondja: Menj a picsába, te barom, mogyoróallergiám van, százszor mondtam már! Lehet, hogy nem is mondta neki... Ilyenek a nők!

Lóránt Bence

Hát mondjuk, ha azt mondja: Bemutatom az új pasimat és kösz a csokit!

Marina Darik

*Nagy szemekkel Kendére néz, aztán fel a plafonra.* Ööööhmm... Ha túl izgatott leszek, akkor azt valószínűleg a zsebemben lévő szalamandra is megérezné. Elég furcsa reakció, hogy a zsebem kigyullad. *Vállat von.*

Mórocz A. Móric

Ha oda sem adom neki, mert megeszem én. *Vállat von.* Rndsn. Mindig ez van. Persze véletlenül.

Perényi Eszter

Egy plüsselefánt.

Reiner Kende

Valentin-nap? Hinnye neki... *Szemöldöközik, majd vigyorogva oldalra fordul.* Mae? *Lóbálja a lábait az ablakpárkányról.*

Thomas Middleton

Esetleg szó szerint elalél. De persze a Valentinja elkapja, mielőtt még szegény földet érne. Vagy pont egy hatalmas, puha, szív alakú párnán landol. Vaaagy felsikít mondjuk! Mert esetleg csokibékát kap, ami egyből ráugrik. Jó, ez két elég eltérő reakció, de hát Valentin-napon bármi megeshet ugye...

Winter Cone Danvers

*Tovább sétál, aztán pofátlan vigyorral oldalasan visszafordul.* Csak a szádban olvad, nem a kezedben.

Név nélkül érkeztek

A dobozos bonbon ajándékozásakor az, aki a csokit kapja, felcsapja a skatulya tetejét és ott helyben végignyal minden.egyes.szem.bonbont. Tudod, hogy nehogy bárki mással meg kelljen osztania...

Egyszer egy lány a nyakamba ugrott és suttogva közölte: a fiunknak nagyon cuki, göndör, szőke fürtjei lesznek majd. Azóta is kiráz a hideg, ha visszagondolok azokra az elsuttogott szavakra.

... Megtörtént eset alapján? "Bocs, szerintem az ikertestvéremet keresed!" KÉTSZER IS ELJÁTSZOTTÁK VELEM. Úgy értem... Mindketten. Egymás után, pár perc különbséggel. Nem fáj.

Amikor egy ajtó bezárul - Ötödéveseket faggattunk

Minden tanuló életében eljön az a pillanat, amikor alapképzése végén válaszúthoz érkezik. Sokaknak ez egy új élet reményét, másoknak a megszokott dolgok lezárását jelenti, hiszen tudják, semmi sem lesz ugyanaz a vizsgák után. Ez a komoly döntések ideje. Maradni vagy menni? Ha az utóbbi, akkor hova tovább? Ahány diák, annyi válasz és választás, mely érdekes és tanulságos lehet a többiek számára is. Ezért kérdeztük tehát őket, az ötödéveseket, s kértük, feleljenek. Mutassanak irányt mindenkinek, akikre hamarosan ugyanezek a kérdések várnak.

Milyen érzés utolsó évedet tölteni a tanoda falai közt és a házadban?

Andrássy Borbála: Egy kicsit ijesztő, azt hiszem. Az első éveimben magántanuló voltam, otthon taníttattak, majd egy ma már szerencsés esetnek köszönhetően úgy alakult, hogy bentlakó, majd bejárós diák lettem. Ez egy éles váltás volt az életemben, időre kellett mennem, fel kellett kelnem, voltak szobatársaim, szocializálódnom kellett. De azt hiszem, azt, hogy középtávon érkeztem, hamar leküzdöttem, hiszen az első időkben a kviddiccsel, majd ezt követően az Edictummal ismertségre tettem szert.

A Rellon berkein belül ez könnyebben ment, hiszen elég gyorsan elterjedt, hogy a házvezetők, Damy és Nora a keresztszüleim, de mivel nagyon jó véleménnyel vannak róluk, így én sem kaptam emiatt negatív jelzőket.

Mégis, azt mondanám, hogy összességében ijesztő, hiszen véget fog érni egy olyan állandóság az életemben, amit nagyon szerettem, és ami nagyon fontos volt nekem. Szeretem a biztosat, és mindig aggódom kicsit a bizonytalan miatt.

Bossányi Karola: Igazán még fel sem tűnt az, hogy utolsó éves lennék, mert minden ugyanúgy zajlik, ahogy eddig is, leszámítva azt, hogy most sokkal jobban kell koncentrálnom a tanulásra, és több időt kell szentelni a korábbi anyagok ismétlésére. Szerintem ezt majd akkor fogom érezni igazán, ha véget érnek a vizsgák, és kilépek az iskola kapuján.

Süveges Lili: Öhm, nem is tudom. Furi, mert így, az utolsó évemre másik házban kötöttem ki, és amiatt is fura, mert szinte most kezdtem még csak az elsőt, és erre itt vagyok! Mintha kétszer gyorsabban pörögne az idő, hát nem hihetetlen?

Bácskai Lénárt: Másodszor vagyok utolsó éves. Stresszes, és várom, hogy lejárjon az egész. Hosszú volt ez a hat év.


Mik a további terveid a jövődre nézve?

A.B.: Mindenképpen tanulni szeretnék még, a szüleim is ezt a döntést támogatják leginkább. Csak június végén töltöm be a tizennyolcadik életévemet, ami nem jelenti azt, hogy ne mehetnék férjhez, vagy babázhatnék, mármint ebben a sorrendben, de még én sem érzem késznek magam rá, és úgy vélem, hogy ezekre a szerepekre készülni kell. Idővel minden meglesz, de csak szépen, a megfelelő időben és érettséggel.

B.K.: Rengeteg tervem van, mindenképp szeretnék továbbtanulni, emellett Danával már évek óta tervezgetjük, hogy egy napon butikot nyitunk Bogolyalván, remélem, ez összejön majd.

S.L.: Szeretnék végre találkozni egy unikornissal! Ja, meg jó lenne a VAV-ot letenni. Meg el akarom ráncigálni Bencét hozzánk, meg pancsolni. A jövőben lesz majd még jó idő, nem igaz? Mármint meleg. Valakinek ez a jó idő.

B.L.: Miért akarja mindenki ezt tudni? És ha valakinek nincsenek tervei? Vagy vannak, de nem tudja, hogy fogjon hozzá?
Csak át akarok menni a vizsgákon. Meg kell egy jó hely a faluban, ahol lakhatnék. Valami, aminek van teteje meg ajtaja. Ablaka is, de az nem olyan fontos.
Meló az már van, a szemeteseknek segítek be, meg pizzát hordok ki. Aztán… Aztán még lesz valahogy.

Amennyiben maradsz, úgy melyik mesterszakot választod majd és miért, ha pedig távozol, hová fogsz járni?

A.B.: Még nem döntöttem el teljesen, hogy mit szeretnék, de az irány fix, gyógyítani szeretnék. Ha itt maradok, akkor a mineropathológusi szak érdekelne a legjobban, ha elmennék az egyetemre, ott szintén, de mellette az általános gyógyítás is. Elképzelhető, hogy elvégzem még itt a három évet, amit beszámítanak az egyetemi kurzusaimba, de az sem kizárt, hogy nem teszek kitérőt, és egyenesen az egyetemet választom. Ez egy nagy beszélgetés a számomra fontos emberekkel, ami még várat magára, de ki tudja, talán mire megjelenik ez a szám, már túl is vagyok rajta, ha nem, akkor ezek után a szüleim és a párom valószínűleg le fognak ülni velem, hogy megbeszéljük, mit is szeretnék. A testvéreim pedig kiakadnak, hogy őket nem soroltam fel, mint fontos emberek, szóval természetesen Korival és Andrissal is megbeszélném.

B.K.: Merlinre, ez a kérdés nagyon jól jött volna hónapokkal ezelőtt, mert most rám jött a frász. Fogalmam sincs, sok minden érdekel, és egyelőre nem tudom, hogy maradjak-e, vagy inkább máshová jelentkezzek. Ezután az interjú után azt hiszem, az első utam a tanácsadóhoz vezet majd.

S.L.: Magizoológus leszek, van rá itt szuper képzés, majd szoríts, hogy sikerüljön! Mert úgy tutira találkoznék mindenféle mágikus állattal, és egyszarvúval is.

B.L.: Ez a két opció van? Mesterszak vagy továbbképzés máshol? Mondjuk nem lehetne egyiket sem? Dolgozok és élek? Ja, azt választom.

Visszatekintve milyen tapasztalatokkal, érzésekkel indulsz neki az előtted álló éveknek?

A.B.: Abban biztos vagyok, hogy már nem fogok akkora sokkot kapni, mint amikor leszálltam itt a vonatról, és vártam, hogy Nora értem jöjjön. Tudom, hogy vannak, akik mellettem állnak, segítenek jó döntést hozni, és a választásomban támogatnak, szóval ilyen alapon nincsenek kétségeim.

Az biztos, hogy nekem a Bagolykő nagyon sokat adott. Megtanultam önálló lenni, kiállni magamért, vezetni egy csapat elszánt embert, amihez természetesen Raven is kellett. Tanultam a jó időbeosztásról, felfedeztem számos rejtett képességemet, amikkel sosem foglalkoztam előtte. Megtanultam kapcsolatokat építeni, és előnnyé kovácsolni, hogy kissé stréber vagyok. Biztos, hogy voltak negatív élményeim, de már a legtöbbet nagyon pozitívnak élem meg, amikor újra eszembe jut, és másoknak is azt tudom javasolni, hogy élményekkel gazdagodjanak, amíg itt vannak.

B.K.: Kettős érzésekkel, bármilyen döntést is hozok, az elmúlt években értek nagyon jó, és szörnyen rossz pillanatok is. Jelenleg nem érzem magam túl jól az iskolában, talán jót tenne a környezetváltozás, és egy másik iskola, de bárhogy is nézem, sok remek dolgot tanultam itt és sajátíthattam el a professzoroktól, így merem állítani, hogy megfelelő tudással indulhatok tovább, bármilyen területet is válasszak majd.

S.L.: *fejet vakar * Öö... Többet kéne tanulnom, és kevesebbet züllenem, vagy ilyesmit kéne, ugye? Azért váltottak velem házat, hogy jobban az iskolára figyeljek, és ne... Másra. Fura kicsit mondjuk, mert a Levita elvileg az okos ház, de nem értek én logikául. Mindenesetre bizakodó vagyok meg pozitív, mint mindig!

B.L.: Rettegéssel. De komolyan. Kevés hasznos dolgot tanultam. Miért nem tanítottak meg például adóbevallást csinálni? Számlát fizetni? Főzni, hogy ne dögölj éhen, ha nincs pénzed vendéglőzni és a manók már nem főznek neked? És ha nincs anyád, aki mindent megcsinál helyetted?

Köszönöm az interjúalanyok közreműködését, valamint ezúton kívánok a szerkesztőség nevében is sikerekben gazdag vizsgaidőszakot és sok szerencsét az ötödéveseknek a VAV-hoz, illetve terveik megvalósításához!

Nézd meg jól, fogd meg, ne ereszd! Kivéve, ha...

Kiss-Herczeg Domonkos nem éppen a bájával nyeri el a lányok szívét. Félreértés ne essék, ez most nem egy szemrehányás, hiszen a misztikusság sokkal jobban áll neki, és nagyon úgy tűnik, hogy be is válik. Egervári Léda kíséretében jelent meg a végzős bálon, ahol úgy tűnt, mindketten éppen eléggé zavarban vannak a másiktól, ám Domonkos nem aprózta el a továbbiakban sem, ugyanis! OMG, kapaszkodjatok meg! Kőszegi Améliát hívta el magával szilveszterezni, és kellett egy kis idő, hogy megérlelődhessen mindenkiben az információ, de el kell hinnünk: Amélia igent mondott, elmentek együtt, majd éjfélkor elcsattant az a bizonyos csók! Mennyire romantikus, Merlinre! Így kell elkezdeni egy kapcsolatot, fiúk-lányok. Sok boldogságot kívánunk nektek, de… Esetleg kép nem készült? Szelfi vagy valami?

A Somogyi testvérek beleékelődtek az iskola falaiba. Bármerre fordulsz, bármerre lépsz, biztosan belefutsz egybe. Az a nem mindegy, melyikbe. Ez hosszú lesz, figyuka: Somogyi Viktor Domonkos Darya Mikhaila Kazanovával van boldog kapcsolatban (állítólag Darya terhes, szóval nem csoda, hogy nagy az öröm - innen is gratulálunk!), Somogyi Agáta Dominika Mihail Vladiszlav Sztravinszkij ex-rellonos sugar daddy létét élvezheti titokban (amik előttünk nincsenek), Somogyi Ervin Dominik Havas-Mezei Margarétával van párkapcsolatban, vagy nem abban, de valami bizonyosan van köztük, és végül, de utoljára is, Somogyi Zente Domokosról derült ki, miért nem olyan nagyravágyó, mint a testvérei... Mert meleg! Csak így. Sajnálom lányok, le kell mondani arról, hogy Somogyinék legyetek, ha fájt volna a fogatok a családnévre. Vagy Zente édes, göndör fürtjeire. Kellemetlen.

Marina Darik nevét mindenki ismeri, ahogy az is köztudott már, hogy Fellner Ádám az új nagy szerelem a sorban, miután olyan sok baklövése lehetett a lánynak. Az információ kicsit elakadt, hiszen nem merték mondani, de immár megerősített forrásból tudhatjuk az igazságot. Marina és Ádám összevesztek a végzősök bálján, többen is fül- és szemtanúi voltak ennek, de a lényeg, hogy kiderült, mi volt az oka a veszekedésnek. Hát… Sajnálom, Ádám. Őszintén. A nemi betegségeket nem szabad félvállról venni, remélem, minél előbb kilábalsz belőle, és lehetőleg Marinát sem fertőzted meg. Azért, mint sokat látott cikkírók, azt javasoljuk, mindketten jelenjetek meg egy gyógyítónál. Tuti, ami biztos alapon.

Layla Robillard nem búsult sokat, miután tragikus hirtelenséggel elhalálozott szakítottak Nathaniel Wrighttal. Pedig olyan édik voltak, és megmondom az őszintét, az egyik kedvenc párosom volt. Amíg tartott. Na igen. Haladnunk kell a korral nekünk is, ahogyan Layla is tette: összeszedte magának a Levita újabb üdvöskéjét, Lafayette David Saint-Venant-t. Nem számít a kor! Lafayette, mint harmadikos diák, Layla, mint másodikos mestertanonc van jelen az iskolában, de nagyon jól látható, hogy a korkülönbség ellenére is mennyire ácsingózó tekintettel néznek a másikra. Szerintem megvan az új kedvenc párosom. Haláli cukik, érted?

VAVarazzi

Mindannyian ismerjük az utat, ami a kincsestérképen a halogatáshoz vezet. Amikor a Tételek-hegyről elindulunk a hirtelen útba eső Éhség völgybe, onnan leevezünk a Kifogások folyóján, el a Kávészünet-tó mellett, egészen a Pihenek Kicsit földig. Az Ásítások öbölből tökéletesen rálátunk az Álmodozás partszakaszra, ahonnan csak egy köpés a Bukottak-szigete és az Ismeretlen Dolgok tengere.

A dolog határozottan aktuális, így ezúttal időszerű rovatunkban a vizsgaidőszak kapta a főszerepet, végzőseinkkel a porondon. Micsoda szerencse, hogy szerkesztőségünkben még aranyat érő fotókra is ráleltem. Az utóbbi néhány évből mazsoláztam... És az eredmény?

Sikerekben gazdag időszakot kívánok minden vizsgázó diáknak!

Ugyan mi rossz történhet? Semmi-semmi

A nagy nap már eleve érdekesen kezdődött - ez akár figyelmeztető jel is lehetett volna Blanka számára. Az álmára tisztán emlékszik, amikor szemhéja megrándul a drasztikus módon tehénbömbölést imitáló ébresztőbűbájra, és pár percig még fekve is kell maradnia, hogy helyre tudja tenni a dolgokat. Hálótársai motyogva, dünnyögve készülődnek a dupla bájitaltanra, de a lány még mindig nem mozdul, újra és újra az eseményeket pörgeti le magában. Álmában olyan diákokkal tanult együtt, akikkel a valóságban sosem találkozott, olyan lányokkal sutyorogta végig az éjszakát, akiknek az arca kicsit sem volt ismerős (ellenben a szarvak miatt kissé démoni), és egy olyan fiúhoz szökött ki a körletből takarodó után, aki nos... Mit szépítsünk, félig szurikátának vallotta magát. Embernek tűnt! Ember is volt! Csak közben ők ketten tudták, hogy kicsit szurikáta is. Ezek olyan álom dolgok, tudjátok. És azok a nevek! Ki gondolta volna, hogy Blanka mellé csapódva egy Marie Antoinette, Halász Judit és Tejszínhab, az indiánlány alkotja majd a legpletykásabb társaságot? Hát nem sokan. Na, ember legyen a talpán, aki ezt az álmot kibogozza, vonja le az egyszerre ajakbiggyesztően észszerű és racionálisan szemöldökfelhúzós következtetést, és végre ő is felkel, nem várva meg, hogy társai hátrahagyják. Tekintete az éjjeliszekrényre vándorol... A rajta gúnyosan pihenő kis dobozkára, amely mintha azt suttogná "pathetic", britesen megnyomott th-val... Ó, nem nem nem nem, ez nem történhet meg, szent Merlin a szivárvány elől bujdokoló esőfelhőkben, gyere le! Nem lehet pont... PONT ma tizennegyedike. Még nem áll készen rá. Lehet, soha nem is fog, de pont egy ilyen álom után? Nimród körbe fogja röhögni. Az egész osztály körbe fogja röhögni. Beteget jelent, és átalussza a napot, kész. Majd ha valóban belép az életébe az az álombeli srác, Vilhelm, Vonka, Vlagyimér, vagy hogy is hívták, aki félig szurikáta, de mellette teljesen ember, és romantikus sétát tesznek a holdfényben, parfümmel lefújt rózsaszín leveleket írnak egymásnak, és nem teszik le a telefont, csak hajtogatják, hogy nem, te tedd le, nem, te tedd le, nem te te- Merlin, ez egy tortúra.

Keze meglendül.

Ujjai rátalálnak a dobozra. A szoba már kiürült, mindenki lesietett reggelizni az óra előtt.

Mint akibe rugót feszítettek felül, kapkodó mozdulatokkal szétbontja a csomagolást, felnyitja a fedelet, kiveszi a felső szemet, bekapja, rág, rág, rág, oké, élvezkedik, mert elég jól sikerült, rág, rág, rág, nyel. Lehet, hogy a diétájának nem tesz különösebben jót, de mennyivel jobbat tesz, mintha odaadná Nimródnak, majd gyomorfekélyt kapna a szégyentől, amikor visszautasítja? Pataki Blanka... Annyira jól csen- NEM. NEM SZABAD.

A reggelit teljességgel lekési, a hajgumival is csupán futtában tudja átölelni tincseit, utolsóként esik be a terembe, és persze pont ilyenkor kell az első padig sunnyognia. Nem néz senkire, mozdulatai hirtelenek, leül, bámulja maga előtt a falapot, kész. Persze egy valakit nyilván kiszúrt. Nem akarta! De tudja, hogy itt van. Persze, hogy tudja, mindig tudja, a szíve nem bírja ki, hogy ne kezdjen el őrülten pogózni a mellkasában, hiába próbálta már párszor megértetni vele a lány, hogy ez roppantul illetlen, és nem mellesleg kellemetlen szokás tőle.

Nem fog fel semmit a tananyagból. Valószínűleg Rudi bá is tudja ezt, sőt, valószínűleg mindenkiben érzi ezt a dekoncentráltságot, így előbb véget is ér az óra (csak egy üstnek van ideje felrobbanni). Autopilóta üzemmódban pakol, lép kifelé, lép a folyosón, húzódik be a húzásra a folyosón, lép a másik folyo- he? Húzódik be a húzásra a folyosón?

Ujjaira ujjak fonódnak, enged finom noszogatásuknak. A fülében síri csend kong, ahogy az ismerős pár cipőről hirtelen az ismerős szempárra tekint, és oh, Merlin, csípjen meg a tűzföldi kakadu, tényleg Ő áll vele szemben. És egy kis doboz csokit nyújt felé. - Te edd meg! - tolja vissza azonnal, miközben szemei kistányér méretűvé tágulnak, és nem tudja elhinni magáról, hogy komolyan ez volt az első reakciója. Nos, a pogózásban megfáradt, most éppen verni képtelen szíve sem érti mi van, és valami hasonló tanácstalanság tükröződik a fiú arcán is. - Mármint én már megettem a tiédet, úgyhogy - próbálja magyarázni, de amikor rájön, hogy amit mondott, az csak tovább bonyolítja a dolgokat, mert hát most vallotta be, hogy ő is készült csokival, de közben meg lehet, ez Nimródnak mégsem esett le. Az arcáról hirtelen nem tud leolvasni semmit, csak pislog, most akkor leesett, vagy kombinál, vagy nem kombinál, nem tudja, miért mondott ilyet, miért mondtam ilyet - kisjézuska, gyere le - csapja magát homlokon. Csend. Csend, csend, csend, irtózatos, mély, kínos csend, az arca a fülétől a nyakáig, a bokájáig, a haja tövéig vörös, vörös és egyre vörösebb. Óvatosan les fel ujjai között és látja meg a somolygó mosolyt a száj szegletében, a szórakozott csillogást a szemzugban. Felnyög és ismét homlokon csapja magát, de ezúttal egyszerre nevetnek fel mindketten.

Az édességnek pedig... hamar lába kél.

Memória betöltve - avagy a muglik elméjét érintő varázslatok valóban károsak 1. rész

Emlékezet. Az emberiség egészének s az állatvilág többségének megadatott, hogy az idő múlását érzékelve, annak tényét felfogva képessé váljon elméjében eltárolni élete fontos és kevésbé fontos pillanatainak lenyomatát. Ezeket felidézve pedig lassítani magát a folyamatot, mely létezésük végéhez vezet. Mindenkinek joga van az emlékeihez, lett légyen az nagy hatalmú mágus, vagy épp egyszerű mugli. Azonban ezt a legtöbb varázsló elfelejti, s olykor indokolatlanul manipulálják a varázstalanok elméjét. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Egyre több kutatást folytatnak ebben a sokak által vitatott tárgykörben, azonban még mindig tabutémának számít, mert amennyiben korlátoznák a tudatmódosítást, esetleg kiderülne az igazság és visszavonhatatlanul lelepleződne a varázsvilág. Valóban megér ekkora áldozatot, hogy titokban tartsuk társadalmunk létét? Erre a kérdésre a választ talán megkaphatjuk a tavalyi év végén quadrológiává bővült celluloid remekből, melynek címe: Mátrix 

Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!

A történet szerint... Ilyenkor következne az összefoglaló, de ennél a műnél talán kezdjük inkább egy kis filozófiai gyorstalpalóval a dualizmusról. Tézise röviden összefoglalva az, hogy két egymással ellentétes princípium (vezető eszme) létezik a világegyetemben, s ez a két szemben álló erő irányítja a létezés minden szintjét. Úgy a materiálist, mint a spirituálist, melyek egymással szoros összefüggésben állnak, de egymástól elválasztva is értelmezhetők. Ennél természetesen sokkal széleskörűbb ez a téma, melyről talán a mágiatörténet órán többet is megtudhatunk. Fogalmazzunk most úgy, hogy pont olyan mély, mint a nyúl ürege. Itt pedig el is érkeztünk az első film (Mátrix; 1999) és így a négy részen át zajló történet kiindulópontjához. Főhősünk ugyanis fejjel előre zuhan bele ennek a bizonyos bolyhos kis állatnak az odújába, mint Alice az Alice Csodaországban című, muglik által kedvelt mese kulcsfigurája. Tehát a nappal programozóként dolgozó Thomas A. Anderson éjjel Neo néven hackerkedik, keresve a szellemet a gépben. Mert nem érzi helyén magát saját életében. Furcsa érzések gyötrik, amiktől nem tud szabadulni. Ez, és a bináris kódok közt terjedő pletykák indítják arra, hogy a maga módján nyomozni kezdjen az úgynevezett Mátrix után. Így kerül kapcsolatba Trinity-vel, azzal a hacker nővel, akibe mondhatni azonnal beleszeret, s aki elvezeti őt egy férfihoz. A magát Morpheusnak nevező, tulajdonképpeni próféta azt állítja, tudja mi a Mátrix, azonban ennek az információnak nagy ára van. Neo hezitál, majd visszakozik. Emiatt másnap ziláltan ébred, úgy érezve, csak álmodta azt, amire emlékszik. Természetesen időben rájön, hogy valójában ki a barát és ki az ellenség, s ennek a tudásnak a birtokában tér vissza Morpheushoz. Komoly döntés előtt állva végül az igazságot választja, mely megdöbbentő és ijesztő is egyben. A világ, melyben élünk, csupán egy mesterséges intelligencia által szimulált valóság - érezhetően párhuzam vonható itt a muglik memóriájába belepiszkáló mágusokkal -, amelyhez kibernetikus csatlakozókkal kapcsolják agyunkat és tudatunkat. Az embereket, mint energiaforrásokat használják, saját "fajuk" fenntartására. Úgy termesztik, majd szüretelik le őket, ahogyan a borászok a szőlőt. Kipréselik belőlük az életesszenciát, majd a már haszontalan egyedek a többieket tápláló anyag részeként végzik. Mindezt úgy, hogy ebből az emberek semmit sem érzékelnek, hiszen tudatuk a Mátrix világának foglya. "Milliók élik le az életüket öntudatlanul..."

Elgondolkodtató, nem igaz? Minden, amit valóságnak érzékelünk, az nem is létezik. Emlékeink is csupán szintetizált létünk lenyomatai. Díszek egy sűrűre szőtt függönyön, mely mögé a rettenetes igazságot rejtették azok a gépek, melyekbe egykor mi magunk leheltünk életet. Ebből a "kómából" fájdalmas az ébredés. Leválni a közös tudatról és megérteni, hogy semmi sem az, aminek egész idő alatt hittük, sokak lelkét meggyötri, gondolkodását károsan befolyásolhatja. Ennek tükrében az aurorok által előszeretettel használt memóriatörlés és új emlékek beültetése a muglikba valóban veszélyesnek tekinthető. Homonyi-Kertész Lázár, a híres magyar felejtésátok-kutató szerint az elmét befolyásoló mindennemű varázslat beláthatatlan következményeket eredményezhet. Ispotályi kísérleteket végzett a témában és megállapította, hogy az esetek több mint hetven százalékában nagyfokú személyiségtorzulást okoz, ha az alany emlékeit művi úton távolítják el, majd helyükre újakat telepítenek. Valamint az is, ha csak bizonyos részeket törölnek emlékezetéből, de az így keletkezett memóriahiányokat nem pótolják. "Az Exmemoriam varázslattal igézett személy agyának elektrofiziológiája teljes mértékben megváltozik." Ezt már a neves mugli születésű svéd tudós, Annabelle Engström állítja, aki mágikus és varázslatmentes módszereket kombinálva kutatja az elmét befolyásoló igézetek, főzetek hatásait. Értve ezalatt többek közt az emléktörlő-beültető, szerencsehozó, tudatkontrolláló, szerelmi bűbájokat és bájitalokat egyaránt. Így Valentin-nap után talán még épp aktuális ezt megemlíteni. Egyetlen szerelem sem bír ki egy tudathasadást. Vagy mégis?

Folytatása következik az áprilisi számban.

Szétszórt szívek

Csodaszép Bálint-napi dekorációval örvendeztette meg tegnap a kastély népét az egyik házimanó. Szívét-lelkét beleadta, hogy a nagytermi asztalok tökéletesen mutassanak. Miután elkészült, újra és újra visszatért a művéhez, hogy ellenőrizze, minden úgy várja-e a diákokat és tanárokat, ahogyan ő megálmodta. Egyik alkalommal arra tért vissza, hogy valaki variált a díszítésen. Lehet, egy laikusnak nem tűnne fel, ő azonban pontosan tudta, milyen szívecskét hova hintett, hova milyen bonbon került és mennyi szál rózsát helyezett el szépen, annak rendje és módja szerint. Na, most viszont már egyáltalán nem úgy állt semmi, mint ő hagyta. Miféle csíny áldozatául eshetett? Ez még nyomozásra vár. Addig is, segíts a manónak visszaállítani az eredeti rendet!

Találd meg az öt különbséget a Valentin-napi asztal két képe között!

Minden helyes megfejtőnek 10 pont jár!
A megoldásokat Thomas Middleton várja bagolyposta útján.

 

Szia Kedves Olvasó! 

E havi számunkban:

• Hírmorzsák januárra - Mérlegen a békesség és szilajság az ünnepek forgatagában!
• Azok a fránya, újévi fogadalmak - avagy tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
• Földanya helyett Földapa - ha a természet maga az ember
• Sosem vagy egyedül -  És láttalak a karácsonyi bálon is
• Egy figyelmeztetés itt, egy ajándék ott - Nyughatatlan ismét a kastélyunk
• Felnőni nem is olyan könnyű - Hát még ha lencsevégre kapják! 
• Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - X. rész
• Könyvajánló -  Christelle Dabos: A Tükörjáró
• Kik lehetnek ők? - Könnyen kitalálod?

&

Hírmorzsák januárra - Mérlegen a békesség és szilajság az ünnepek forgatagában!

Lefogadom, hogy háromból ketten elpillantottak a szóról, vagy teljesen ignorálták az ünnepek után a címben megbújt mérleg kifejezést, mint olyat. A különleges, hagyományos ételekből a sok soha nem elég, aztán megnyugtatjuk magunkat, hogy "újévtől majd diétázom". Nos, aggodalomra semmi ok, senki alatt nem szakad majd be a jégkorcsolyapálya, a cikk pedig megkerüli a súlyok kérdését. Helyette elkalauzol minket Bogolyfalva legfrissebb, legropogósabb híreihez.

Mikulás és krampuszok a januári számban? Miért? Történt ugyanis, hogy bizonyos titokzatos Bagolyköves diákok elindítottak egy hullámot. Karöltve vették be december 6-án az első osztályos kisdiákok óráit, szaloncukrot osztogatva, zenével és viccekkel dobták fel a tanulás perceit. Két krampusz kísérte a mikulást, az ötlet pedig annyira jól sikerült, hogy karácsony előtt, még több társukkal együtt az előkészítőbe járó csemetéket is meglátogatták. A szülői közösség állítása szerint több gyermek is pályázott a mikulást segítő krampuszok pozíciójára.

Ezek után következett a hullám taraja: azt rebesgetik, rajzpályázatot írnak ki az előkészítősök számára "Elképzelt ösvényem - mi leszek, ha nagy leszek!" címmel. A döntés még nem biztos, de az igen, hogy az elkészült munkák felettébb motiválhatják a hamarosan végző diákokat a vizsgára való tanulásra. Mi drukkolunk mindenkinek!

Legutóbbi számunk óta a Boglyas tér szinte nem aludt. Napközben az emberek dobozokkal, táskákkal,
zacskókkal zsongtak, akár a szorgos hangyák, akik a közösségért valami jót szeretnének tenni. Aki olvasta Nemes Balázs atyával készült interjúnkat, már tudja, mi fog következni: az adományozás. Balázs atya és városunk polgármesterének felesége, Daróczy Elizabet egészen elsöprő, ugyanakkor megható eseménysorozatot tudhat a háta mögött. Az adományozáson meleg étel és a forralt bor illata kompenzált a hideg és csípős levegővel, miközben a felajánlások gyarapodtak. Idén az utóbbi évek összesítését túlszárnyalva rekordot állítottak fel. Ruházatból és tartós élelmiszerből gyűlt össze a legtöbb, amelynek nagy része az idősek otthonába került. A hivatalos átadás előtt Daróczy asszony beszéde, és a Balázs atya által vezetett templomi kórus melengette meg a szíveket. Később dalaiktól csengett a művelődési ház, majd a szünet előtti napokon a belváros is. Állítom, Daróczy Elizabet és Nemes Balázs megannyi lélek számára hozta el az igazi karácsonyi csodát. 

Két ünnep után köszöntsük az Újévet! Ahogy az adományozás és a templomi kórus több fellépésén, úgy a Leprikón aranyában is megjelentem kíváncsi és kritikus tekintettel, hogy első kézből írhassam meg az Oisin koncertjének sikerét - vagy éppen bukását. A szemfülesek korábbi számunkban már találkozhattak az induló banda legelső koncertjének hírével. Az intenzív felütést követően nehéz percek következtek, apró hibákkal, mégis a koncert sikere ott volt a levegőben, egy csapat tehetséges zenész pedig a színpadon.

"A dob soha nem szólt még így", nyilatkozta Lukács Gabriella, 'Ella', a hangszert bűvölő levitás diáklány. "Elsőnek elment. Ezek után indul be igazán minden. Mondom ezt Zsombi, Dom és Winter nevében is", tette hozzá. Ismertebb dalok mellett néhány saját dal is porondra került az Oisin előadásában. Jól állt nekik az élet, legalább annyira, mint a hangszerek, ám nem ez a siker kulcsa. Mindig van hova fejlődni.

A végére még egy negyedik ünnep is befészkelte magát: ez lenne a Valentin nap. Messze van, de mondhatnánk ezt a VAV-ra is, mégis páni félelmet kelt az is. Ki ezt, ki amazt nem kívánja a háta
közepére, de egy biztos: a Valentinok szervezkednek és Cupido korán felébredt. Az a hír járja, hogy a városban a szerencselé utáni áhítozás mellett más iránt is felmerült az igény: bon-bonba rejtett szerelmi bájitalokkal seftelnek a vegyeskereskedés mögötti kis utcában. Érdemes lesz jól megnézni, hogy kitől és legfőképpen mit kapunk ajándékba a következő hónapban.

Azok a fránya, újévi fogadalmak - avagy tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld

Mit fogadsz meg (vagy épp nem) az új évben? - tettük fel a kérdést a kastély és Bogolyfalva lakóinak. Felelek is elsőként: úgy emlékszem, mostanában mindig ugyanazt fogadom meg, minden év elején. Felkutatom az igazságot, harcolok érte, és védelmezem azokat, akik számomra fontosak. Kerüljön bármibe.

Ágoston Simon

Azt, hogy sokkal többet mozdulok ki, és többet foglalkozom a társasági élettel. Rá kellene szoknom a rendszeres étkezésre is, ami a tanítás és a folyamatos edzés mellett nehéz dolog. Mégsem rágcsálhatok kekszet az óráimon, nem? Illetve egy kicsit szigorúbbnak kellene lennem a diákokkal szemben, de mit tegyek? Nem tudok nemet mondani, én is voltam egyszer diák, tudom milyen óráról-órára készülni, amiből szerencsére nincs is hiány a tárgyamnál. BÚÉK kedves Elektra! Majd találkozunk, azaz jövőre! *Kacarászik.*

Andrássy Borbála

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert én nem szeretek ígéreteket nem megtartani, de a fogadalmakkal mindig rosszul állok. Talán azt fogadnám meg, hogy rugalmasabb és nyitottabb leszek a váratlan lehetőségekre. Aztán meglátjuk, hogy valóban sikerül-e.

Bossányi Karola

Nehéz kérdés, nem is mindig könnyű betartani az újévi fogadalmakat, de levonva a tanulságot az idei évből, megpróbálok tanulni a hibáimból, és átgondoltabban cselekedni, hogy ne követhessek el végzetes hibákat.

Dana Straw Berry

Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, nem hiszek benne.

Daróczy Elizabet

Nem szoktam fogadalmat tenni Szilveszterkor, mert egész évben arra törekszem, hogy az elveim szerint éljek, és igazából, ha vannak nagy elhatározásaim, azokat az év bármely napján megteszem, nem kötöm őket nagyobb eseményekhez.

Erdődy Hella

Természetesen mindig teszünk fogadalmat. Mégpedig, hogy az elkövetkezendő évben is arra törekszünk, hogy hűek és méltók legyünk őseinkhez és a nemes Erdődy házhoz.

Helvey Belián Balázs

Igen, fogadok. Hogy mit, azt talán még ki sem tudom mondani. Annyi biztos: megígértem magamnak, hogy minden jobb lesz és mindent meg fogok tenni érte.

Hollósi Zalán

Idáig sem igazán csináltam ilyesmit, és azt hiszem, ez idén sem lesz másképp. Nincs értelme az új év reményeihez kötni a céljainkat. A halogatós emberek szokása, akik azt hiszik, hogy valami újévi varázslat segít majd nekik abban, amit önerőből képtelenek véghez vinni... Ez kicsit gorombán hangzott így kimondva, sajnálom.

Homokföldi Réka

Hűha! Ez nehéz kérdés! *Vigyorog.* Idén szerintem azt fogadom meg, hogy sokkal keményebben tanulok majd, hogy bekerülhessek a Sárkányölőre.

Machay Adél

Nem fogadalom, hanem már konkrét terv, hogy pazar esküvőt szervezek magunknak Willel, ha már házasságra adtuk a fejünket. Nincs kétségem afelől, hogy sokáig fogják még emlegetni az eseményt.

Marina Darik

Hmm... Lássuk csak. Megfogadom, hogy jobban odafigyelek az étkezésemre, ahogy a doki javasolta, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondok az édességekről. Arról képtelen lennék. Megfogadom, hogy komolyan veszem az okklumenciát, mert nagyon-nagyon szeretnék jó lenni benne. És azt is megfogadom, hogy Kendének és Lokinak is megpróbálok segíteni a saját képességeikkel. A tanároknak pedig üzenem, hogy megfogadom, hogy ugyanolyan szétszórt bajkeverő maradok, mint eddig. *Kacsint.*

Nemes Balázs

Megfogadom, hogy többet fogok sportolni és egészségesebben étkezem.

Oláh Adrián

Hát... Nem nagyon. Egy az, hogy elfelejtem, és akkor minek. Kettő, hogy megszegem. Csinálom azt, amit eddig és akkor semmi nem vész kárba. Jó, idén is ígérek magamnak egy szép menyecskét és világhírnevet. Valamelyik csak bejön, nem?

Reiner Kende

Bakker, el is felejtettem, hogy van ilyesmi. *Elmosolyodik.* Mivel idén decemberben tizennyolc lettem, kikerültem az ifiből. Azt fogadnám meg, hogy a következő nyárra úszó VB dobogós leszek.

Winter Cone Danvers

Nem fogadok meg semmit.

Zayday Hudson

Nem fogadok meg semmit, mert tudom, hogy úgysem tudom majd betartani a fogadalmamat. Badarságnak tartom ezt az egészet, mert mindenki úgy jó, ahogy van, és ha most megbocsátasz. *Egy üres pezsgős pohár társaságában elsétál.*

Földanya helyett Földapa - ha a természet maga az ember

A természet szerves részét képezi mindenki életének. Vannak, akik a természetben találják meg önmagukat, ott lelik meg a békéjüket egy húzósabb nap után, és vannak azok, akikben magukban benne él a természet. Kis túlzással, már-már részük a föld, az abból kinövő növényzet, azok érzései, egészsége és miegymás. Vagy ők részük a földnek magának. Nézőpont kérdése, de az biztosan elmondható, hogy az egyik mindenképpen függ a másiktól: ezért bátorkodtam elkapni - szó szerint - Zámbori Ezra Valdemár bácsit, aki a kastély új elemi mágia tanárerejeként bukkant fel.

*Nagyon professzionálisan pörgeti pennáját ujjai között, ami elrepül, és hangosan koppanva ér földet valahol. Vállat vonva húzza el a száját, kikutat egy másikat, majd jobb lábát veti át a balon, hogy térdére tegye a jegyzettömböt és dioptria nélküli szemüvegét igazítsa meg orrán, miközben előrébb hajol. Pro-fiz-mus.*

Csókoltatom Ezra bácsi, és köszcsike, hogy bevállalta az interjút. Tiszta izgalmas, mert soha nem csináltam ilyet, de azt mondják az okosok, hogy mindent el kell kezdeni valahol, ugye? *Bólogat erőteljesen.* Ja, de ez sajnos nem rólam szól, tehát kezdjük is az elején. Ha jól informáltak, akkor maga igazából visszatért a kastély falai közé, hiszen itt volt alapképzésen. Vannak kedvenc emlékei az itt tartózkodásáról, mint diák? Hogy írná le akkori önmagát?

*Türelmesen ül az asztal túloldalán, lazán zsebre tett kezekkel, amíg mosolygós tekintete végigkíséri a gyerek felkészülését. Halkan sóhajt a bácsizásra.*

Szia Móric. *Biccent, végül szélesen elmosolyodik.* Rengeteg jó emlékem fűződik a kastélyhoz, és az itt eltöltött évekhez, ami egyrészt Ambrózynak… Ambrózy Henriknek köszönhető. Ő akkoriban két évvel felettem járt és mivel a szó elszáll, de az írás megmarad, egyezzünk meg abban: sok mindenbe belerángattuk a másikat. *Nosztalgikusan nevet.* Különben egy flanelinges, eridonos srác voltam, aki jobb szeretett beleolvadni a környezetébe.

Ritkán buliztam, inkább a baráti társaságommal ütöttem el az időt, tanultam, sportoltam és nem hanyagoltam el a családomat. Ha a terromágiám nem lenne, átlagosnak mondanám a kamaszkoromat. De van. Szóval egy alkalommal, gyakorlaton az egész termet ellepték a húsevő növények. Egyszerre volt kellemetlen és vicces, ahogy mindenki a plafonra tapadva várta, hogy eltűnjenek. Persze az oktató hamar megoldotta.

Ezra bácsi milyen hunci… *Mutatóujjával visszanyomja Csipesz fejét, és utána dug egy brokkolidarabot.* Nehéz elhinnem, hogy terromágusként nem tűnt ki a tömegből akarata ellenére. Akkor még nem volt ilyen bicós? *Mutat végig rajta tollának végével.* De ha már elemi mágia: nem élt átlagos életet a földdel. Mesélne az életútjáról, mit csinált, mielőtt visszakerült a Bagolykő falai közé?

*Somolyog a kölyökre és a… hörcsögre(?) a zsebében. Jól sejtette. Móric hasonlóan flúgos, mint ő volt annak idején.* Persze. A bicepszemre edzettem. *Fejcsóválva nevet félszegen.* Ahogy a legtöbb elemistának, úgy nekem is izgalmas kapcsolatom volt és van a képességemmel. A Bagolykő után Ukrajnába költöztem. Abban az időszakban elaludt a terromágiám, aminek visszaszerzéséhez a keleti országokba utaztam a meditáció és egyéb módszerek miatt. Indiában kezdtem el a kutatásaimmal foglalkozni, ami segített újra visszatalálni önmagamhoz és a rendszerben való gondolkodáshoz. A mesterképzést már a Durmstrangban fejeztem be, ott lettem bejegyzett elemista, majd dolgoztam a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetben, a Pilismogyorói Kentaur Rezervátumban, a Kisispotálytölgyes melletti erdőkben, külföldi, lengyel és német üvegházakban. Legutóbb Dániába rendeltek ki, onnan érkeztem a kastélyba. Öhm… erre voltál kíváncsi?

*Visszafogja az OMGDEMENŐNEKTETSZIKLENNI érzést, szóval halkan váózva hallgatja a férfit.* Maga nagyon király, Ezra bácsi. Aham, erre. Szanaszét adom, hogy ennyi helyen járt, tiszta világlátott, meg minden. Hogyhogy visszatért az iskola falai közé tanítani? Miért pont Magyarországra esett a választás ismét? *Visszatolja orrán a szemüveget.*

*Hosszasan bólint, arcán visszafogott mosollyal.* A Kentaur Rezervátumban ismertem meg Bogdán Olivért. Ő már akkor is külsősként hydromágiát oktatott a Bagolykőben és tőle kaptam egy baglyot az üresedésről. Ez indította el az egész folyamatot. Más helyről is kaptam ajánlatot, de a mágusképző fontos helyet tölt be az életemben, így ezt nem utasíthattam vissza. Emlékszem még, milyen volt elemista tanoncnak lenni, és szeretnék a tapasztalataimmal a fiatalabbak segítésére lenni. És a családom is itt él, azért az is sokat hozzátett. Kicsit hátradőlni, és velük is időt tölteni. Bár be kell valljam, a bácsizásra nem voltam felkészülve, kölyök.

Nem hívhatom másképpen. *Vállat von.* A csili-csali fontos. *Bólint.* Majdnem annyira,
minthogy bicóra is edz. Fontos az egészség is. Kér brokkolit? *Nyújtja felé a zacskót.* Tehát Ambrózy professzorral sok emlékük van, ha jól értettem. Esetleg arra volt lehetőségük, hogy valamilyen közös munkán együtt dolgozzanak?

*A szókezdeményeket ízlelgetve érti meg, hogy mit takar a csili-csali. Kezével nemet legyez a brokkolira, amíg mélyen nevetve előre támaszkodik az asztalra és kapja el a gyerek tekintetét.* Tehát Ambrózy professzor, engem bezzeg bácsizol. Na, szépen vagyunk, mondhatom. *Elgondolkodva dörzsöl állán.* Henrikkel évekig segítettük egymás projektjeit, az utazásaim során mindig továbbítottam, ha valami olyat találtam, aminek köze lehet az okkultizmushoz, én is kaptam tőle baglyokat, azonban nem volt közös munkánk. Eddig. De mindenki megnyugodhat, mert magunkat ismerve bármikor megtörténhet, csak meg kell fogalmazódnia valamelyikünkben egy gondolatnak. Az biztos, hogy nem lenne hétköznapi anyag, amit kiadnánk a kezeink közül. Nem is feltétlen a tudás miatt, hanem mert hajlamosak vagyunk átmenni tizennégy évesbe egymás mellett. *Nosztalgikusan pillog.*

*Vállat vonva pakolja el a brokkolit.* Ambrózy tanár urat akarata ellenére megkeringőztettem egy halloweeni eseményen, szóval tartok tőle, hogyha bácsiznám, ő táncoltatná ki a valagam óráról. Bezony. *Bólogat serényen, miközben mindent lejegyzetel, majd emelkedik meg szemöldöke.* Szóval maguk mindketten huncik. *Képzeli maga elé a két férfit.* Érthető. Ha jól tudom, az életmágiának nevezett mutáció a terromágiához köthető a leginkább. Mi a véleménye róla?

Ha elolvassa, hogy lehunciztad, várlak majd a folyosón, miután “kitáncoltatja a valagadat”. *Szusszan, féloldalas mosollyal, lassan emeli hátrébb a fejét.* Jól tudod, Móric, az életmágia a terromágiának egy elfajzott, avagy felemás formája. Már találkoztam életmágussal, mégis itt foglalkozom először veleszületett diákkal. Úgy gondolom, hogy a jelenleg működő rendszert szigorítani kell számukra, ezen fogok dolgozni a közeljövőben. Ehhez egyelőre jobban bele kell látnom a kereteibe. Még idegen számomra, de nyitott vagyok rá.

Az nagyon jó lesz, már tudom is, mit csinálunk! *Vigyorodik el szélesen, majd komolyodik el.* Mindent értek. Reméljük, egyszerű lesz a közös munka. Az utolsó kérdéshez érkeztünk, gondolom nagyon bánja. *Pillant rá szemüvege fölül, mint egy tanárnő.* Mindenkinek megkönnyítem a kastélyban: szinglinek tetszik lenni?

*Bal mellkasára simul tenyere, ahogy felnevet.* Merlinre… Igen. *Megköszörüli a torkát.* Facér vagyok. Mindenki nyugodtan fog aludni, hogy megszerezted nekik ezt az információt.

Pff, remélem is. Eléggé megizzasztott előtte. Bár lehet, nem sokáig lesz az. Szóval… Köszönöm, hogy időt szánt rám. *Dob be mindent a táskájába.* Talázunk órán, Ezra bácsi. Ééééés… *Szed ki a zsebéből annyi szaloncukrot, ami ujjai közé kerül.* Zselés. Megérdemli. *Bólint, majd távozik.* Csóóóóóóókolom!