Amikor egy ajtó bezárul - Ötödéveseket faggattunk

Minden tanuló életében eljön az a pillanat, amikor alapképzése végén válaszúthoz érkezik. Sokaknak ez egy új élet reményét, másoknak a megszokott dolgok lezárását jelenti, hiszen tudják, semmi sem lesz ugyanaz a vizsgák után. Ez a komoly döntések ideje. Maradni vagy menni? Ha az utóbbi, akkor hova tovább? Ahány diák, annyi válasz és választás, mely érdekes és tanulságos lehet a többiek számára is. Ezért kérdeztük tehát őket, az ötödéveseket, s kértük, feleljenek. Mutassanak irányt mindenkinek, akikre hamarosan ugyanezek a kérdések várnak.

Milyen érzés utolsó évedet tölteni a tanoda falai közt és a házadban?

Andrássy Borbála: Egy kicsit ijesztő, azt hiszem. Az első éveimben magántanuló voltam, otthon taníttattak, majd egy ma már szerencsés esetnek köszönhetően úgy alakult, hogy bentlakó, majd bejárós diák lettem. Ez egy éles váltás volt az életemben, időre kellett mennem, fel kellett kelnem, voltak szobatársaim, szocializálódnom kellett. De azt hiszem, azt, hogy középtávon érkeztem, hamar leküzdöttem, hiszen az első időkben a kviddiccsel, majd ezt követően az Edictummal ismertségre tettem szert.

A Rellon berkein belül ez könnyebben ment, hiszen elég gyorsan elterjedt, hogy a házvezetők, Damy és Nora a keresztszüleim, de mivel nagyon jó véleménnyel vannak róluk, így én sem kaptam emiatt negatív jelzőket.

Mégis, azt mondanám, hogy összességében ijesztő, hiszen véget fog érni egy olyan állandóság az életemben, amit nagyon szerettem, és ami nagyon fontos volt nekem. Szeretem a biztosat, és mindig aggódom kicsit a bizonytalan miatt.

Bossányi Karola: Igazán még fel sem tűnt az, hogy utolsó éves lennék, mert minden ugyanúgy zajlik, ahogy eddig is, leszámítva azt, hogy most sokkal jobban kell koncentrálnom a tanulásra, és több időt kell szentelni a korábbi anyagok ismétlésére. Szerintem ezt majd akkor fogom érezni igazán, ha véget érnek a vizsgák, és kilépek az iskola kapuján.

Süveges Lili: Öhm, nem is tudom. Furi, mert így, az utolsó évemre másik házban kötöttem ki, és amiatt is fura, mert szinte most kezdtem még csak az elsőt, és erre itt vagyok! Mintha kétszer gyorsabban pörögne az idő, hát nem hihetetlen?

Bácskai Lénárt: Másodszor vagyok utolsó éves. Stresszes, és várom, hogy lejárjon az egész. Hosszú volt ez a hat év.


Mik a további terveid a jövődre nézve?

A.B.: Mindenképpen tanulni szeretnék még, a szüleim is ezt a döntést támogatják leginkább. Csak június végén töltöm be a tizennyolcadik életévemet, ami nem jelenti azt, hogy ne mehetnék férjhez, vagy babázhatnék, mármint ebben a sorrendben, de még én sem érzem késznek magam rá, és úgy vélem, hogy ezekre a szerepekre készülni kell. Idővel minden meglesz, de csak szépen, a megfelelő időben és érettséggel.

B.K.: Rengeteg tervem van, mindenképp szeretnék továbbtanulni, emellett Danával már évek óta tervezgetjük, hogy egy napon butikot nyitunk Bogolyalván, remélem, ez összejön majd.

S.L.: Szeretnék végre találkozni egy unikornissal! Ja, meg jó lenne a VAV-ot letenni. Meg el akarom ráncigálni Bencét hozzánk, meg pancsolni. A jövőben lesz majd még jó idő, nem igaz? Mármint meleg. Valakinek ez a jó idő.

B.L.: Miért akarja mindenki ezt tudni? És ha valakinek nincsenek tervei? Vagy vannak, de nem tudja, hogy fogjon hozzá?
Csak át akarok menni a vizsgákon. Meg kell egy jó hely a faluban, ahol lakhatnék. Valami, aminek van teteje meg ajtaja. Ablaka is, de az nem olyan fontos.
Meló az már van, a szemeteseknek segítek be, meg pizzát hordok ki. Aztán… Aztán még lesz valahogy.

Amennyiben maradsz, úgy melyik mesterszakot választod majd és miért, ha pedig távozol, hová fogsz járni?

A.B.: Még nem döntöttem el teljesen, hogy mit szeretnék, de az irány fix, gyógyítani szeretnék. Ha itt maradok, akkor a mineropathológusi szak érdekelne a legjobban, ha elmennék az egyetemre, ott szintén, de mellette az általános gyógyítás is. Elképzelhető, hogy elvégzem még itt a három évet, amit beszámítanak az egyetemi kurzusaimba, de az sem kizárt, hogy nem teszek kitérőt, és egyenesen az egyetemet választom. Ez egy nagy beszélgetés a számomra fontos emberekkel, ami még várat magára, de ki tudja, talán mire megjelenik ez a szám, már túl is vagyok rajta, ha nem, akkor ezek után a szüleim és a párom valószínűleg le fognak ülni velem, hogy megbeszéljük, mit is szeretnék. A testvéreim pedig kiakadnak, hogy őket nem soroltam fel, mint fontos emberek, szóval természetesen Korival és Andrissal is megbeszélném.

B.K.: Merlinre, ez a kérdés nagyon jól jött volna hónapokkal ezelőtt, mert most rám jött a frász. Fogalmam sincs, sok minden érdekel, és egyelőre nem tudom, hogy maradjak-e, vagy inkább máshová jelentkezzek. Ezután az interjú után azt hiszem, az első utam a tanácsadóhoz vezet majd.

S.L.: Magizoológus leszek, van rá itt szuper képzés, majd szoríts, hogy sikerüljön! Mert úgy tutira találkoznék mindenféle mágikus állattal, és egyszarvúval is.

B.L.: Ez a két opció van? Mesterszak vagy továbbképzés máshol? Mondjuk nem lehetne egyiket sem? Dolgozok és élek? Ja, azt választom.

Visszatekintve milyen tapasztalatokkal, érzésekkel indulsz neki az előtted álló éveknek?

A.B.: Abban biztos vagyok, hogy már nem fogok akkora sokkot kapni, mint amikor leszálltam itt a vonatról, és vártam, hogy Nora értem jöjjön. Tudom, hogy vannak, akik mellettem állnak, segítenek jó döntést hozni, és a választásomban támogatnak, szóval ilyen alapon nincsenek kétségeim.

Az biztos, hogy nekem a Bagolykő nagyon sokat adott. Megtanultam önálló lenni, kiállni magamért, vezetni egy csapat elszánt embert, amihez természetesen Raven is kellett. Tanultam a jó időbeosztásról, felfedeztem számos rejtett képességemet, amikkel sosem foglalkoztam előtte. Megtanultam kapcsolatokat építeni, és előnnyé kovácsolni, hogy kissé stréber vagyok. Biztos, hogy voltak negatív élményeim, de már a legtöbbet nagyon pozitívnak élem meg, amikor újra eszembe jut, és másoknak is azt tudom javasolni, hogy élményekkel gazdagodjanak, amíg itt vannak.

B.K.: Kettős érzésekkel, bármilyen döntést is hozok, az elmúlt években értek nagyon jó, és szörnyen rossz pillanatok is. Jelenleg nem érzem magam túl jól az iskolában, talán jót tenne a környezetváltozás, és egy másik iskola, de bárhogy is nézem, sok remek dolgot tanultam itt és sajátíthattam el a professzoroktól, így merem állítani, hogy megfelelő tudással indulhatok tovább, bármilyen területet is válasszak majd.

S.L.: *fejet vakar * Öö... Többet kéne tanulnom, és kevesebbet züllenem, vagy ilyesmit kéne, ugye? Azért váltottak velem házat, hogy jobban az iskolára figyeljek, és ne... Másra. Fura kicsit mondjuk, mert a Levita elvileg az okos ház, de nem értek én logikául. Mindenesetre bizakodó vagyok meg pozitív, mint mindig!

B.L.: Rettegéssel. De komolyan. Kevés hasznos dolgot tanultam. Miért nem tanítottak meg például adóbevallást csinálni? Számlát fizetni? Főzni, hogy ne dögölj éhen, ha nincs pénzed vendéglőzni és a manók már nem főznek neked? És ha nincs anyád, aki mindent megcsinál helyetted?

Köszönöm az interjúalanyok közreműködését, valamint ezúton kívánok a szerkesztőség nevében is sikerekben gazdag vizsgaidőszakot és sok szerencsét az ötödéveseknek a VAV-hoz, illetve terveik megvalósításához!