Zenél a Bagolykő

Egyik kedves olvasónk kérésére nekiveselkedtünk, hogy összegyűjtsük és felkeressük azokat a tanodabelieket, akik zenével foglalkoznak. Megkérdeztük tőlük, hogy mióta muzsikálnak, miért kezdték el, milyen hangszeren játszanak, milyen műfajok állnak közel hozzájuk és mit is jelent számukra tulajdonképpen a zenélés.

Artemisia Rubya professzor - hegedű

Kilenc éves korom óta hegedülök hobbi szinten. Szívesen játszom modern vagy búskomor darabokat, de Vivaldit is. Azért szeretek játszani, mert megnyugtat a zene és a tudat, hogy általam hangzik fel.

Katona Gréta - gitár

11 voltam, amikor elkezdtem gitározni, szóval 4 éve tart ez a szerelem. Apának köszönhetem, ugyanis kiskorom óta imádom a rockot, amivel ő ismertetett meg. Nagyon lekötöttek a gitárszólók és úgy gondoltam, milyen klassz lenne már, ha én is el tudnám játszani a kedvenc zenéimet. Jórészt Guns N' Roses és AC/DC számokat tanulok, de van a listán pár Tankcsapda és Rolling Stones dal is. Mugli származású vagyok, sajnos még nem volt alkalmam megismerkedni a mágusvilág együtteseivel, de igyekszem bepótolni a kimaradást. A zenélés számomra hobbi: lefoglal, fejleszt és még élvezem is. 

Vitéz Rebeka - gitár

Lassan öt éve gitározom. Azért kezdtem el, mert a bátyám volt a példaképem és mindent úgy csináltam, ahogy ő. Mostanra elég sokat fejlődtem, és egészen profin megy a zenélés. Igazából csak egy jó hobbi és komolyabb terveim sincsenek vele.

William Eric Payne - gitár és dob

Nagyon kicsi korom óta nem tudok mit kezdeni azzal, hogy hirtelen dühbe gurulok. Olyankor valamit szét kell vernem, emiatt gyerekként elég sok játékot zúztam be. Nincs konkrét indok, hogy mi váltja ezt ki belőlem, mármint ilyen témák, amikre begurulok, hanem csak úgy megesik. Mostanában már valamennyire tudom kezelni, de hét éves voltam, amikor egy pszichológus javasolta, hogy kezdjek el hangszeren játszani. Olyanon, amiért nem kár. Így jött a dob. Aztán később a gitár, az olyan tizenkettő körül. Nem hivatás, és nem kedvtelés, inkább terápia, ahogy a zenére tekintek. Elhagyni lehet el tudnám, de nem akarom, mert szeretem, amit csinálok. Nagyon szeretem a zúzósabb számokat, de jó vagyok abban is, ha nyugisabbhoz van kedvem.

Végül -de nem utolsó sorban- pedig következzen egy iskolai banda, a Sweet Nightmare együttes, melynek tagjai Tüszőfűi Lilith, Hayley L. Martinez, Rachel Octavia Amber és Isaac Matthew Philips.

Tüszőfűi Lilith - gitár és ének

Számomra a gitár, a zene jelképezi a szabadságot. Nincs olyan, amit ne lehetne elgitározni, eljátszani. A szüleim figyelme miatt, majd az ő bosszantásukra kezdtem el gitározni kb. hat-hét éves koromban. Közép és profi szint között játszok. Terveim nincsenek annyira, de lehet, hogy rendes hivatás lesz ez. Végül is nem egy profi gitárossal találkoztam. Talán a legjobb a suliban az az, hogy többször is gitározhatok, meg zenélhetek másokkal. Pl. bandában, vagy csak rögtönzésként. A gitár, a zene egy olyan dolog, amit sokan ismernek. Sokkal könnyebb azzal barátkozni, mint anélkül.

Hayley L. Martinez - ének, gitár és dob

Hát, a kis világomban történt valami szomorú, amit most -ha nem haragszol meg- nem mondok el, mert végül is nem ez az interjú célirányzata, vagy mije. Na szóval azóta fókuszálok jobban a művészetekre, így a zenében is benne vagyok. Leginkább énekelni tudok, de zongorázgatni, meg dobolgatni is tanulgatok. Lehet, hogy nem látszik, de a rockos kis csajszi még mindig él és virul bennem. De bármire nyitott vagyok.

Rachel Octavia Amber - zongora

Négy éve zongorázom. Azért választottam ezt a hangszert, mert mindig is tetszett a dallama. A szüleim felfogadtak egy magántanárt, aki nagyszerűen tudott zongorázni és lelkesen oktatott, így gyerekjáték volt megtanulnom megszólaltatni ezt a hangszert. Szerencsére már az elejétől fogva egészen jól ment a zongorázás, úgyhogy néhány hangversenyen is felléptem. Kedvtelésből csinálom, beléptem nemrég a Sweet Nightmare nevű csapatba is, hogy időnként játszhassak ezen a gyönyörű hangszeren és szórakoztassam a nagyérdeműt. A zenélés számomra kikapcsolódást jelent, nincs komolyabb tervem a zongorázással kapcsolatban a jövőben, számomra ez mindig hobbi marad, mert az igazi szenvedélyem a fotográfia.

Isaac Matthew Philips - gitár

A zene számomra egy örömforrás, elmenekülés a való világ elől. Ez már nagyon régóta így van, mióta az eszemet tudom. Talán két éve kezdtem gitározni, azóta pedig az egyik kedvenc elfoglaltságom. Az álmom, hogy egyszer majd, ha megnövök, ezzel foglalkozzak. Leginkább rock és country műfajban mozgok, de mindent eljátszok, ami megtetszik. Lassan már dalszövegeket is írok. De csak lassan. :D

Ha esetleg téged kihagytunk a Bagolykő Zenésztárából, vagy tudsz még iskolabeli muzsikusokról a felsoroltakon felül, írj baglyot Adam Kensingtonnak!

Beszéljenek a felvételek

Figyelem, figyelem!

Olyan felvételek látnak napvilágot, amelyek mindenki érdeklődését felkeltik, azt garantálom. Tudtátok, hogy jó néhány dalos pacsirtánk vagy éppenséggel előadóművészünk van az iskola falai között? Nem? Akkor most nézzük meg együtt ezeket a felvételeket, és rájöttök ti is...

Nevicky Eszter, a rellonos, aranyvérűségéről és nőegyletéről híres hölgy néha leveti a formalitásokat, kibújik az iskolai egyenruhából és pomponruhára cseréli azt. Ki mondta, hogy ilyen formában nem lehet kampányolni a bíróságon?

Havasi Bence Milán hangját nem halljuk ezen a felvételen, de jobb lesz, ha előkészítetek néhány csomag papírzsebkendőt. Garantáltan sírni fogtok a nevetéstől, hisz a fiút jogosan illeti meg egy arany kupa a legjobb paródia címért.

Tudjátok, hogy ki az, akinek nagy sikere lenne az énekesi pályán? Hát Vadász Csenger Richárd! A senki nem tudja, honnan érkezett fiú olyan tehetséges a gitárral és a hangszálaival, hogy simán megállná a helyét a világ bármely pontján, mint a lányok új bálványa.

Legvadabb, legújabb, legbevállalósabb és leg...legebb szívtiprónk nem más, mint Rémi J. Saint-Venant. Az SV kölyök bevállalta, hogy szíve hölgyét a kviddicspályán hódítja meg, méghozzá kihangosítva, dalt előadva. Nem mondhatjuk, hogy rosszul sikerült, de kíváncsiak vagyunk, vajon mi lett a végeredmény. A mi szívünket biztos elnyerte.

Az újabban világot járó Rentai Bálint úgy látszik, nem csak gyógyítónak, de táncosnak is bevált. Legalábbis ezt mutatja az a színpadi előadás, melyet Európán kívülről küldtek el nekünk. Vajon a párja mit szól hozzá, hogy ilyen közelségbe került a táncoslányokkal?

Kviddics nagyjai 2. rész

Földesy Kristóf Dominik

Világszerte példaképek; boszorkányok és varázslók ezrei izgulnak és rajongnak értük. Nap, mint nap mérettetnek meg a legkeményebb csapatokkal szemben különböző bajnokságokon, autogramokat osztanak és sportfanatikusok faláról integetnek vissza ránk a róluk készült plakátokról – és nem utolsó sorban iskolánk büszkeségei. 

Korábbi számunkban olvashatták az igencsak komoly kviddicses babérokra törő volt diákjainkról szóló rovatunk kezdő interjúját és ez alkalommal is engem ért a megtiszteltetés, hogy kikérdezhettem a pár éve még Navinés színekben játszó, ma már a smaragdzöld taláros ír csapat, a Kenmare Kestrels fogóját. Remélhetőleg a legtöbben máris tudják, hogy kiről van szó: második riportalanyom nem más, mint Földesy Kristóf Dominik. 

Szia, Kristóf! Ahogy említettem, a kviddicsről kérdezgetnélek, essünk is neki! A repülés az iskolával járó újdonság volt, vagy már korábban is volt lehetőséged megismerkedni a játék alapjaival?

Szia! Nos, örülnék, ha korábban megismerkedhettem volna vele, de mugli családból származom, szóval ez is közte volt annak a rengeteg új dolognak, amire rácsodálkoztam, mikor ide kerültem. Persze, előtte is imádtam focizni, meg ilyesmi, de az, hogy összesen négy labdával, seprűnyélen… nem, ez teljesen új volt. Alapból az is, ahogyan megismerkedtem a kviddiccsel… hát, elég véletlenszerű. *nevet*

Véletlenszerű? Érdekes sztorit sejtek emögött, kifejtenéd kicsit? Már amennyiben nem indiszkrét a kérés. 

Persze. Úgy történt a dolog, hogy egy jó ideig nézegettem a kviddicsmeccseket a lelátóról, aztán megláttam egy kiírást a faliújságon, hogy lehet jelentkezni a Navine kviddicscsapatába. Jelentkeztem, mert gondoltam az elején majd csere leszek, beleszokok egy kicsit, talán az első idényben még nem is fogok játszani, mert eléggé kezdő vagyok... Azt hiszed, hogy így lett? Rögtön bedobtak a mély vízbe, mert szinte az első edzésen csapatkapitánynak választottak. Érted, akkor még egy meccsen se játszottam. *nevet* Hát, abban az idényben nem értünk el fényes helyezést.

Nem semmi! *vele nevet* Mikor is csatlakoztál a bajnoksághoz tehát? Kizárólag a Navine csapatában játszottál, vagy a vegyes felállást is volt lehetőséged kipróbálni? Milyen posztokon játszottál?

Az iskolai bajnoksághoz, háát… olyan negyedik körül lehettem? Sajnos ennél pontosabbat nem tudok mondani, az emlékezőképességem sosem volt a legjobb. Szóval igen, játszottam több csapatban, persze legfőképp a Navinések színeiben, de volt egy rövidke időszak, mikor a Sárkánylovasokkal léptem pályára, talán… talán egy tanév. *megvakarja a fejét* De azért mindig is visszahúztam a sárgák felé, még akkor is, ha így Dave Bennett gurkói ellen kellett mennem. Azóta is mindenem fáj, ha eszembe jut. Na, szóval, a posztok… gyakorlatilag csak fogó voltam, kivéve egyetlen meccset, amikor a Rellon ellen játszottunk…

Akkor mindenki posztot cserélt, hogy egy kicsit összezavarjuk őket, rám pedig a terelő jutott. De ezen az egy alkalmon kívül mindig fogóként léptem a pályára.

Aha, emlékszem is arra a meccsre. Az első volt, kezdéskor vittem a kvaffot, cserébe rögtön kaptam is két gurkót – az egyiket általad. *elmosolyodik* Ez sem most volt már. Mindegy is. Hogy tetszett a terelés összességében? Szerettél volna kipróbálni más posztot is, ha lett volna lehetőség rá? 

Heh, hát… hát igen, rémlik, hogy nem volt túl jó kedvem azon a meccsen. *zavartan pislog* De vigasztaljon, hogy azért csináltuk, mert elég erős volt a Rellon hajtósora. A zöldeknél az újoncokra is eléggé figyelni kellett… A terelés igazság szerint nem az én műfajom, valahogy túlságosan… hát, inkább azt mondanám, hogy egy másfajta koncentráció kell hozzá. Hol vannak a gurkók, kit kellene kiütni, kit kell védeni, hol a másik terelő, hol vannak az ellenfél terelői... A fogónak valamivel kevesebb dologra kell figyelni, de arra maximálisan. Más a figyelem “elosztása”, érted. De ha kipróbálhattam volna másik posztot, szerintem az őrző lett volna, mert ott is valahogy hasonló a dolog, mint a fogónál, de mondjuk hajtó sosem lennék. Nem szeretem a tömegverekedést.

Ízlések és pofonok. *felnevet a hasonlaton* Mesélnél a legjobb, esetleg kirívóan rossz élményeidről, emlékekről az itt eltöltött idő alatt?

Hát, azt hiszem sejtheted, hogy melyik élményem volt a legmeghatározóbb, mert úgy hallottam, még most is beszélnek róla. Igen, egyértelműen a tömegverekedésbe torkollott meccs. *egy pillanatra elgondolkodik, aztán elmosolyodik* Ha a kviddicsnél akarunk maradni, kirívó élmény volt Leonie Rohr gurkója is. Igen, megjegyeztem… sosem néztem volna ki belőle. De egyébként rengeteg szép élmény ért, amíg oda jártam, meg hát néhány definiálhatatlan is. Mint, mondjuk a beszélgetéseim Grósz Annával.

Mondtad, hogy csak az iskolában ismerkedtél meg a repülés mikéntjével. Mikor döntöttél úgy, hogy profi játékos szeretnél lenni, ha nagy leszel? Mi vezetett erre az elhatározásra?

Az a helyzet, hogy én sosem döntöttem úgy. Az egyik pillanatban még mestertanonc voltam, a másikban pedig Markovits tanár úrral játszottam egy csapatban. És... hát, kaptam egy felkérést... szóval, gyakorlatilag sodródtam az árral.

Jelenleg a Kenmare Kestrels csapatának fogója vagy. Mesélnél egy kicsit a csapatról, az edzésekről, a meccsekről? Előtte máshol is játszottál (ifiként pl.)?

Előtte a Bükki Bikáknál voltam ifi, majd válogatott játékos, aztán ifiként kerültem a Kenmarehoz. A csapat profi, úgy értem, teljesen le voltam döbbenve, mikor bementem az első edzésemre, hogy ide kerültem én. Az edzések, hát... az iskolai edzéseknél sokkal komolyabbak és nehezebbek, de ezt gondolom sejtetted. Rengeteg edző foglalkozik velünk, eleinte például nehéz volt ezt megszokni, már a Bikáknál is, de most már el sem tudnám képzelni máshogy... a meccsek... nos, teljesen mások, mint egy iskolai mérkőzés, már csak időtartamát tekintve is és a hangulat, meg a tét is... fokozottabb. De el sem tudod képzelni, mekkora összhang van sokszor köztünk. Néha még én sem hiszem el.

Nehéz bekerülni a Nagyok közé? Van esetleg valami javaslatod az iskolai kviddicsesek számára, akik szintén hasonló terveket szövögetnek? 

Rengeteg munka kell hozzá, ez a legfontosabb dolog. Ha valaki szeretne bekerülni egy profi csapatba, mindenképpen edzeniük kell, többet, mint amennyit várnak tőlük. Engem is egy iskolai meccsen láttak meg, szóval mindig igyekezni kell kihozni magadból a maximumot, mert sosem tudhatod, ki néz épp a lelátóról. És persze az elhivatottság is fontos.

És végül arra lennék még kíváncsi, hogy mennyire körülményes összeegyeztetni a magánélettel, a családdal?

Főleg az elején okozott nálunk nehézséget, de mára már egészen jól megy. A sok edzés, készülés, hogy néha otthon sem jár máson az agyam, mint a kviddicsen... nehéz volt hozzászokni ehhez mindannyiunknak, de mára már kezd stabilan beállni az egyensúly, de ha véletlenül felborulna, azt is meg kell beszélni. Az egész csak azon múlik, hogy nyíltak legyünk egymással a családon belül és le tudjunk ülni megbeszélni, ha valami baj van vagy, ha valami máshogy alakul. Azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Minden jót és legalább az eddigiekhez hasonló sikereket kívánok a továbbiakban! 

Rajtakaptuk!

Ellával valami különleges történhetett, ugyanis jobban hasonlít nagynénjére, mint eddig és nem csak a külsőségekre gondolok, hanem a korára is. Értesüléseim szerint, az egyik rellonos kívánta ezt a tündérektől, ugyanis a navinés tanuló feltöltött az internetre egy képet, amin egy káposztával pózol, mellé pedig azt a szöveget írta, hogy "Közös fotó egy rellonos zöldséggel". Valamelyik zöld diák találhatta ezt túl provokálónak, és gondolta megleckézteti a lányt. Nem tudom mennyire hihetek a képnek, amit az egyik könyvemben találtam, viszont mostanában nem láttam a vörös hajzuhatagot.

Mióta Szira eltűnt az iskola falai közül, nem hallottunk a kisasszonyról. Nemrég azonban a faluban sétálgatott, méghozzá olyan ruhában, mint amilyet az irodai alkalmazottak hordanak. Talán felhagyott a bulizós életvitellel és egy ilyen unalmas munka után nézett? Emellett még barátja is van, akivel tökéletesebb nem is lehetne a kapcsolata, amiről a következő kép is árulkodik.

Bálinttal tett sétájukon mindketten egy kislánynak fogták a kezét, aki olyan 2-3 éves lehet. Ha jól számolom, még nem lehetne gyermekük, szóval biztos örökbe fogadták, más magyarázat nem lehet rá. A képen Bálint nagyon boldognak tűnik, elméletileg már régebben is szeretett volna egy csöppséget és most sikerült is nekik. Innen is gratulálok a párnak és sok boldogságot kívánok a későbbiekre!

ETHAN R. SAINT-VENANT MEZTELENÜL PÓZOL! Mielőtt bárki is elkezdené kivágni a képeket az újságból, annak jó hírem van; nem most csinált ilyet utoljára. Sajnos kérésre nem mutatja meg felsőtestét, de az iskolai ünnepélyeken igen. Ezt a képet a DÖK legutóbbi eseményén kaptuk lencsevégre. Talán nem is önszántából vált meg a felsőtől, hanem ez is egy kívánság eredménye. Ennek már nem jártam utána, erről inkább a rellonost kérdezzétek, mindenre szívesen válaszol. 

A kviddics egy durva sport, ezt Vikohino is tudja, aki évekig játszott az Eridon csapatban, most pedig egy boltja van a faluban. Ennek az üzletnek van köze a balesetéhez, ugyanis a ragtapasz nem véletlen leledzik a homlokán. Elméletileg éjszaka betörtek a helyiségbe, ő pedig foggal-körömmel védte az árut. Messze van a házam az övétől, úgyhogy nem hallottam a betörő sikítását. A szomszédok elmondása szerint a nő egy terelő ütővel üldözte a falu utcáján, de aztán megunta és inkább hazament. Ha jól sejtem, legközelebb mindenki kétszer meggondolja, kinél próbálkozik.

Olvasóink kérdezték

Kedves Dr Who!

Az utóbbi időben teljesen szétestem. Túl sok minden történt és túl hirtelen, az első évet még átvészeltem, de a másodiknál mintha valaki felpörgette volna az időt és megsokszorozta volna az eseményeket. A felügyelőkkel nincs bajom, sőt, az egyiküket kimondottan meg is kedveltem, de pszt, ez titok! A lényeg, hogy nagyon szétcsaptak a fejem fölött a hullámok és piszkálnak is a belmagasságom miatt. 15 évesen 176 cm magas vagyok és emiatt nem nagyon merek a fiúkkal barátkozni. Tudom, hogy ilyesmi miatt nem kéne paráznom, elvégre nem a külső a legfontosabb. Mit tehetnék, hogy ne érezzem magam egyedül ezzel a mérettel? Az sem vigasztal, hogy nem tudom mi akarok lenni a jövőben, de már nem érdekel úgy az, hogy kövessem anyámat a talárszabászatunk vezetésében, pedig nem keresünk rosszul. Inkább apa irányába mennék, a minisztériumba, de még nem igazán tudom. Szerinted mit csináljak, hogy ez a sok káosz kibogozódjon?

Köszönettel: Egy ideges vörös unikornislány

Kedves Ideges vörös unikornislány!

Valóban nem kéne foglalkoznod a külsőségekkel. A legtöbb srác itt már tizenöt évesen olyan, mintha baziteo sújtotta volna. Biztos vagyok benne, hogy te is megleled majd a párod, egy olyan embert, aki kívül-belül elfogad téged. A pályaválasztás miatt egyelőre szerintem ne aggódj. Tanuld azokat a tárgyakat, amik érdekelnek, mert még az is előfordulhat, hogy te egy harmadik irányba indulsz el. Ne érezd kényszernek se a talárszabászatot, se a minisztériumot. A lényeg, hogy olyan szakmát keress, amiben önmagad lehetsz. 

Remélem sikerült segítenem, 

Dr. Who

Kedves Dr. Who!

Azt hiszem határozottan valami baj van velem… Alig egy hónapja még semmi sem érdekelt, nevettem, és élveztem azt, hogy egy csomó ember vesz körül. Hangos voltam, lelkes, aztán hirtelen történt valami. Azon kaptam magam, hogy teljesen megváltoztam. Folyton azon kapom magam, hogy csendben vagyok, kivonom magam a társaságból, a jövőmön agyalok, hogy mi lesz velem, hogy fognak sikerülni a vizsgáim, pedig alig egy pár hete kezdődött még csak el a tanév. Mi történik velem?! Rettegek! Kérlek, segíts nekem! 

Hangja veszett főnixmadár

Kedves Főnixmadár!

Teljesen természetes az a folyamat, amin te most átmész. Az iskolába járó diákok többségével ez a helyzet, hiszen pont a legérzékenyebb életszakaszunkban vagyunk, távol mindentől, ami korábban biztonságot jelentett nekünk. Van, akinél csak később csapódik le a honvágy, van, aki csak sokára jön ki belőle. A jövőjén mindenki aggódik valamikor, még azok is, akik az első pillanattól kezdve szilárdan állítják, hogy belőlük auror, újságíró vagy éppen tanár lesz. A feltűnősködés hiánya sem feltétlen rossz, lehet csak elkezdtél érettebbé válni. Ebben az életszakaszban el fognak kezdeni más dolgok is érdekelni, nem csak az, hogy sok ember legyen körülötted. Azonban a barátaiddal való kapcsolataidat mindig ápolt. Ők azok, akiknek te számítasz, és nem a hangod. 

Fel a fejjel!

Dr. Who

Kedves Dr. Who!

Tréfálhat-e meg úgy a sors, hogy képtelen szerelem ég szívemben? A másik fél sokkal idősebb nálam, de egyszerűen szeretem, nem tudok mit tenni. Viszont félek A. F. M.-tól, mert tudom, hogy valamilyen furcsa módon, birtokolja őt… is. Hogyan szabadíthatnám fel tőle? Vagy szerinted meg lehet szabadulni ettől az érzéstől? 

Gyermeki unikornislány

Kedves Unikornislány!

Annelie közel sem olyan hatalmas és félelmetes, mint ahogyan azt sokak gondolják, ez inkább nép keltette félelem, mint Felagund professzor esetében. Ő például tud mosolyogni, olykor. Shanes néni szerint legalábbis kedves fickó. Szerintem ne tartson vissza abban, hogy odamenj a fiúhoz és megmond neki, hogy tetszik, az a tény, hogy Anne-nek is köze van vagy volt hozzá korábban, esetleg a barátja. Lehet, hogy a fiúnak a bátorságod nagyon fog imponálni, és életed legizgalmasabb kapcsolatába keveredsz. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor sincs semmi veszve, hiszen az első kihíváson már túlesel, és legközelebb már meg se fog kottyanni a dolog. 

Hajrá!

Dr. Who

Dr. Who! 

Rettegek. Túl nagyok az elvárások, még saját magamnak sem tudok megfelelni. Kevés dologra koncentrálok, érzem, hogy sok embernek nem tetszik amilyen vagyok. Mert csak egy nem törődöm, vidám lányt látnak. Nem merem kimondani az érzéseimet. A szüleimre nem számíthatok. Mit tegyek? 

Mosolygó

Kedves Mosolygó!

Felejsd el azt, hogy elvárások. Ne támassz magaddal szemben se ilyesmit, mert az akár összeomláshoz is vezethet. Elmondom miért ne. Mert az elvárás negatív szó. Akaratlanul is feszültséget kelt és, mert mindig magasabbra tesszük ezt a lécet, mint ami normális volna. Felejtsd hát el ezt. A tetteiddel te felelsz, magadnak, ez igaz, de ennél többet ne tegyél. Olyan légy, amilyen lenni akarsz és ne olyan, amit látni akarnak. Hiszen csak így lehetsz igazán boldog és fontos, hogy boldog légy. Ne add ki magad másnak, mert az álca, amit felveszel is egy hazugság. Ha valaki szeret, az akkor is szeretni fog, ha nem vigyorogsz mindig. Az érzelmeket ki kell mondani. Ha a szüleidre nem számíthasz, akkor az iskolai pszichológusnak, vagy írd meg nekem.  ;)

Barátian ölel: 

Dr. Who

Kedves Dr. Who!

Hogyan legyek jó levitás, ha nem szeretek olvasni, ha nem vagyok jó tanuló, ha nem érzem magam okosnak? Van erre valami jó tipped? Eddig mindig csak bólogattam, ha nagy témák és eszmék kerültek szóba és igyekeztem mindig nagyon okos arcot vágni, de már nem megy olyan jól a dolog. Mindenkit becsapok, és nagyon rosszul érzem magam emiatt. Miért osztott ebbe a házba a süveg? Nem értem!

A szfinx fattya

Kedves kicsi Szfinx!

Nem, egyáltalán nem fattyú vagy, ez az első, amit sürgősen el kell felejtened. Nem lehet mindenki kitűnő, a levitások közül is vannak páran, akik épp, hogy csak átjutnak egy-egy vizsgán. A kékek a tudásszomjuk miatt kékek. Nem minden téma érdekli őket, de ami igen, abban nagyon el tudnak merülni. Gondold át, hogy melyek a te témáid, melyekről nem tudsz nem órákon át beszélni. Ugye, hogy neked is vannak? A tanulásnál azt tudom javasolni, hogy érdeklődj a társaidtól milyenek azok a tanórák melyekre nem jársz, nézz magadba és keresd meg a témákat, melyek érdekelnek. Ha ez megvan, akkor szerintem, ha írsz egy szép kérvényt az igazgató úrnak, hogy ezekre a tárgyakra szeretnél inkább fókuszálni, biztosan segítenek neked. 

Igazi Szfinx vagy te! 

Dr. Who

Mugli magic - A légdeszka

Varázstalan társaink újra és újra bebizonyítják, hogy képzeletüknek nincs határa! Emlékeztek még a „Vissza a jövőbe” filmtrilógiára? (Azoknak, akik nem tudják, mi az a „film” : mugli találmány, leginkább a varázslók merengőjéhez hasonlít és egy egész iparágat építettek rá. Bővebb infókért szólítsd le egy okosabb diáktársad, vagy olvass utána). Az is megvan, amikor Marty a második részben egy légdeszkára pattanva bravúros menekülésbe kezdett? Nos, ez a film és az azt megelőző írói zsenialitás (M. K. Joseph-nek köszönhetően) lángra lobbantotta varázstalan társaink agyát.

Számunkra ma már nem meglepő egy repülő seprű látványa, de varázstalan berkekben egy levitáló deszka még most is kuriózumszámba megy. ’85 és ’90 között megalkotott három film óta több kísérlet született a lebegő deszka megalkotására (hoverboard), de különösen 2000-től errefelé ütötték fel fejüket a különböző elért eredményekről szóló beszámolók, cikkek, riportok, reklámok. Néhányukról csak azt terjesztették, hogy a hovercraft technológiára épültek (pl. Dean Kamen találmánya, a Ginger, mely valójában a Segway „roller”), de a feltalálók azért próbálták megőrizni az alapkoncepciót és a Marty McFly által népszerűsített hoverboardot akarták életre kelteni. Tudunk olyan találmányról, ami nem bír súlyt is szállítani, de képes a levitációra (Nils Guadagnin alkotása) egy elektromágneses rendszer segítségével, de propelleres megoldás is született (Catalin Alexandru Duru – 2015). 

A Lexus legújabb hoverboard terméke folyékony nitrogénhűtéses szupervezetőkkel üzemel, de, mint kiderült, hiába a sikeresen teljesített levitációs rész, ez a légdeszka nem használható akármilyen felületen, csak fémen, vagy fémmel ötvözötten. A rajongók nem kicsit törtek le a hír hallatán, de nem hinném, hogy ez bármelyikük kedvét elvette volna a további kísérletezéstől és feltalálástól. 

Ugyan mugli társaink még messze állnak a filmjeikben elképzelt légdeszka megvalósításától, egyre közelebb és közelebb kerülnek a sikerhez részeredményeikkel. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem kifejezetten érdekel, hogy képesek lesznek-e valaha is megalkotni azt a légdeszkát és elérni a mi technológiánkhoz vagy sem.

Levél a szerkesztőségi ládában!

Egy névtelen feladó bedobott hozzánk egy nagy halom összetépett papírt, melyet az udvaron talált. Összeragasztgatva a darabok egy verset adtak ki, mely szabad stílusú és igencsak szerelmi vallomásnak hat. De vajon ki a feladó, és kinek szól? A papírokat összeragasztottuk, így a levél tulajdonosa vagy szereplője nyugodtan átveheti tanítás után a szerkesztőségben ;)

Mondd, hogyan legyek én túl ezen? 

Mit tegyek, hogy ez az érzés ne legyen? 

Próbáltam nem rád gondolni, 

és kék szemedben nem elveszni. 

De hogy lehet ezt nem tenni? 

Kiskutya arcodra nem csókot lehelni? 

Sosem éreztem még ehhez foghatót, 

ilyen jót, mégis ilyen fojtogatót. 

Akarlak téged, az embert. 

Akarom a szavaidat, elmédet, érintésedet. 

Akarom, hogy te is ezt gondold, 

Akarom, hogy én legyek legédesebb gondod.

Én legyen neked a nő, 

nem csak egy ilyen kis szerencsétlen, szavaidon csüngő fő. 

Olykor kínos, mit leírok, 

máskor talán kellőképpen csinos. 

Nem túlzok, mikor azt írom, imádlak, 

mikor azt gondolom, te vagy az, akiért kivártam. 

Mesterem vagy, és én egy a tömegből, 

lassan felnőtt, lassan nőiesedő nő. 

Nincs köztünk sok, talán csak tizenhárom, 

ami másnak szerencsétlen, nekünk lehetne szerencsés, barátom. 

Nem merem leírni, ki vagyok,

hisz talán még magam sem tudom. 

Benned megtalálhatom, mi életemből hiányzik, 

Veled teljes lenne mindaz, mi most csak cikázik. 

Adnál vajon esélyt? 

Van vajon remény? 

Zárom soraimat, hisz pillantásod érzem. 

Félek, ha felpillantok, elveszek egészen. 

Nem is értem, miért éppen itt írom ezt, 

de szeretlek, hát Merlin áldjon meg!

Mi legyél, ha nagy leszel? A csillagok válaszolnak!

Ismét eltelt egy év, megint egy újabb végzős évfolyam lépett a színre. Sokan azonban közülük még nem tudják, hogy mik legyenek, ha nagyok lesznek, és ezzel így vannak a fiatalabbak is. Nos, kutattam, és találtam egy kis segítséget. Mindez ugyan nincs kőbe vésve - bár igencsak szimpatikus az írói pálya -, de ezt gondolják ideálisnak a csillagjegyeink alapján.:

Kos - március 21 - április 20

A kos vezetésre született, így olyan szakmát érdemes keresnie, melyben megvan a lehetőség ahhoz, hogy tényleg a ranglétra tetején kössön ki, méghozzá gyorsan. Azonban olyan álláslehetőségek felé érdemes kacsintgatni, ahol egy csapatot irányíthat, ugyanis a kezdeti lelkesedése gyakran alábbhagy, és ha jó is az ötlet, nem biztos, hogy végigviszi. Kell hát a többi munkatárs, akik akkor is hajtanak, ha a főnök már máson töri a fejét. 

Amit neked érdemes választani: Kviddics edző, Repüléstan tanár, Csapatkapitány

Bika - április 21 - május 21

A bika nagyon gyakorlatias jegy, vezetőként és beosztottként is remekül megállja a helyét. Nagyon szorgalmas és csapatjátékos alkat, azonban igen makacs és önfejű is egyben. Mindenképpen olyan munkában kell gondolkodnod, ahol kibontakozhatsz. 

Amit neked érdemes választani: Saját vállalkozás, Eladó, Minisztériumi alkalmazott irodai téren, Gazdasági igazgató v. beosztott

Ikrek - május 22 - június 21

Másokhoz képest az ikrek igen gyors tempót diktálnak, és olyan környezetbe vágynak, mely rengeteg meglepetéssel kecsegtet. Szívesen vág bele mindenbe, ami újdonságot hozhat számára, viszont a monoton életmódot gyűlöli. Ha valami már nem tudja lenyűgözni, muszáj újba kezdeni. 

Amit neked érdemes választani: Máguslény kutató, Bájital fejlesztő, Gyógynövénykutató, Ragálykutató

Rák - június 22 - július 22

A rák a leganyáskodóbb csillagjegy, felelősségteljes, szeret gondoskodni másokról. Szereti, ha másoknak jót tesz a munkájával. Fontosak számára az emberi kapcsolatok, arra törekszik, hogy a megismert emberek életét jobbá tudja tenni, tudjon segíteni rajtuk. 

Amit neked érdemes választani: Óvónő, Tanár (főleg személyiségfejlesztő részen), Medimágus, Javasasszony.

Oroszlán - július 23 - augusztus 23

Az oroszlán imád a figyelem középpontjában lenni, szereti a fényűző, csillogó életvitelt. Azonban szereti inspirálni is az embereket arra, hogy jobbá váljanak, hogy kihozzák magukból a maximumot. Vidám természetűek, hajlamosak arra, hogy kiharcoljanak maguknak egy vezetői széket. A kezdeti bizalmatlanság után azonban bebizonyítják, hogy remekül helyt tudnak állni. 

Amit neked érdemes választanod: Jelmeztervező, Előadó művész, író, Minisztérium vezető (Vagy csak légy örökös, simán megállod a helyed) 

Szűz - augusztus 24 - szeptember 23

A szűz csillagjegy szülöttei inkább beosztottként tudják megállni a helyüket. Szeretik a pontos utasításokat, precízek, nagy odafigyeléssel végzik a munkájukat. A főnöki székbe kerülnek, megértő főnökként viselkednek, ám jóhiszeműségüket gyakran kihasználják. Szuper memóriájuk van, így számos területen alkothatnak kiemelkedőt. 

Amit érdemes választanod: Eladó, Recepciós, Festő (mágikus tinta előállításával), Tolmács

Mérleg - szeptember 24 - október 23

A mérlegek, mint nevük is mutatja, az igazságra, a jogos ítélet meghozatalára születtek. Jó a szociális érzékük, fontos számukra, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Nagyon könnyen kiismernek másokat. Igazságérzetük miatt sokan hamar megbíznak bennük. 

Amit érdemes választanod: Bírói pálya, A mágikus esküdtszék, Minisztériumi osztályvezető, Minisztérium vezető

Skorpió - október 24 - november 22

A skorpiók nagyon értenek a titoktartáshoz, és nagyra értékelik a diszkréciót. Imádják a kihívásokat, ha valami nem hullik csak úgy az ölükbe. Szeretik a kihívásokat, ha az eszüket kell használniuk. Szeretnek igazságot szolgáltatni. 

Amit érdemes választanod: Auror, Amneziátor, Mágus - mugli kapcsolattartó, Iskolaigazgató

Nyilas - november 23 - december 21

A nyilas ügyesen tudja motiválni a munkatársait, szorgalmas és jó munkaerő, szinte nem létezik számára lehetetlen. Egyedül és csapatban is megállja a helyét, nem riasztja el sem munkaköri, sem munkahelyi változás. Barátságos, kellemes jelenség. 

Amit érdemes választanod: Hopp-hálózat karbantartó, Fényképész, Rezervátumi munka, Bájital és mágikus tárgy beszerző és forgalmazó

Bak - december 22 - január 20

A bak keményen dolgozik, tele van ambícióval és odaadással. Nagyon jól szervezi az életét, nem unatkozik sosem. Karizmatikus, lelkes, motiváló. Rossz tulajdonsága, hogy könnyen válik a munka rabjává, kiszakítva ezzel magát a szociális életből. 

Amit érdemes választanod: Építész, Személyi titkár, Könyvtáros

Vízöntő - január 21 - február 19

A vízöntő szabad lélek, magányos típus. Munkájára odafigyel, precíz, azonban nem az a csapatban dolgozó alkat. Persze, ha arról van szó, szívesen dolgozik másokkal, mégis jobban érzi magát egyedül. Ötletei a külvilág számára sokszor érhetetlenek, ám mikor egészében látják, vitathatatlan, hogy valami újat és nagyszerűt alkotott. 

Amit érdemes választanod: Fényképész, Festő, Szobrász, Mágikus tárgy készítő (pl.: pálca, játékok, seprű stb.). 

Halak - február 20 - március 20

A halak rugalmas, és nem különösebben foglalkozik azzal, hogy mit gondolnak róla mások, magának szeret bizonyítani. Érzékeny, segítő jellem, szeret azon a területen elhelyezkedni, ahol ezt előtérbe helyezheti. Jók a megérzései és remek ritmusérzéke van. 

Amit érdemes választanod: Zenész, táncos, Óvónő, Medimágus, Javasasszony

Szó szót követ

Egy már ismerős játék következik. Az alábbi összetett szópároknál az egyik szó vége mindig a másik szó eleje. A vonalak száma a kitalálandó szó betűinek számát jelzi. Pl. a penna_  _  _  _  _oszlop nem más, mint pennatartó és tartóoszlop, a megfejtés tehát: tartó.

Mely szavak hiányoznak?

1. auror_ _ _ _ _művészet
2. hulló_ _ _ _ _ _ _szóró
3. üveg_ _ _ _villám
4. kalóz_ _ _ _kapitány
5. cirok_ _ _ _ _verseny
6. nyár_ _ _léptetés
7. móka_ _ _ _ _ _hármas
8. rúna_ _ _testület
9. sütő_ _ _lámpás
10. méreg_ _ _ _ _ _kanál

Megfejtésedet küldd el bagolyban Adam Kensingtonnak vagy az edictumbk@gmail.com címre!

Üdvözöllek Kedves Olvasó!

E havi számunkban:
• Évnyitó - Jelentés a zöld asztaltól
• Kviddicses szezonzárás - Interjú Benedict Ian Lloyd-dal és Szentmihályi Norberttel
• Tavaszváró - Virágzó pillanatok
• Melyik a kedvenc helyszíned a faluban? - Körbekérdeztük a bagolyköveseket
• Bemutatkozik a Shanes Előkészítő - Ahova a kicsik járnak
• Húsvét a réten - Így zajlott a DÖK rendezvénye
• Sárkányölő Szent György - Az Aurorképző névadójára emlékezünk
• Bagolyszkóp 2.0 - Tovább huhognak a csillagok
• Bohókás berendezés - Különbségkereső képtalány és az Év Rejtvényfejtője

Kellemes lapozgatást!

Évnyitó - Jelentés a zöld asztaltól

Idén zöldbe borult a nagyterem, ahogy elérkezett az új tanév. Megvallom, remek érzés volt végigsétálni a termen, nézni, ahogy minden pohár, minden kés markolata zöld, ahogy még a szalvéta is a méreg színét idézi. A zöld egy gyönyörű szín. Az évnyitó pedig izgalmas volt. Lássuk mennyire!

Hosszan várakoztunk, hogy felbukkanjon végre Portnipper professzor és nekikezdjen az idei évnek. Éhesek is voltunk, ő de még mennyire, hiszen a legtöbben egy hosszú vonatútról tértünk vissza a kastélyba. A vonaton pedig csak édesség van, rengeteg. Nem is csodálkoznék rajta, ha minden szál fogam kihullana lassan. 

R.P. azonban nem lépett színre, hiszen hivatalos ügyek miatt távol kell lennie. Ez volt az első árulkodó jel, ám mi itt még csak csacsogtunk. Jött Merkovszky prof, akinek kicsit siralmas ábrázata volt. Második jel! De ezzel sem foglalkoztunk. Simán azt gondoltuk, hogy vagy a válás vagy a jövendőbeli gyermeke, vagy valami ilyesmi van a dologban. Azonban nem. Emberek jöttek, furcsa, komor emberek, és a jóleső, vidám zsibongás, a néha túl hangos kacaj a sugdolózásban egyszer csak eltűnt. Megfagyott a levegő, mintha dementorok jöttek volna. De nem. Rosszabb. Felügyelők. Mondjuk tény és való, hogy van pár hihetetlen meg furcsa arc a suliban, de nem gondoltam volna, hogy ebből olyan nagy gáz lesz. Az az érdekes ezekben az arcokban, hogy gyakorlatilag az ártatlan embert is kirázza a hideg tőlük. Simfel felém is pillantott, de nem értettem, hogy mit akar. Kettőnk közül neki kell félnie, nem nekem. Neki is csak azért, mert túl merész és pofátlan. Az egész termen nagyon furcsa morajlás futott végig, amit meg is tudok érteni. Borzalmas volt. 

A prof megvárta, amíg elül az általános zaj, majd folytatta elméletileg vidámabbnak szánt témákkal, de most valahogy ez sem jött át annyira. Az egész este elég fagyosnak érződött. Pontverseny. Idén a negyedik helyet kedvenc kékjeink, vagyis a Levita ház diákjai szerezték meg, akik idén 1970 pontot gyűjtöttek. Nem valami sok, hiszen utána nagy ugrással jön a harmadik helyezett, de ahogy hallottam, azért nem volt idejük pontokat szerezni, mert egy csomó szuper házon belüli programjuk volt. Az hiszem, ezért megéri a negyedik hely. Harmadikjaink idén a kastély cuki lakói, azaz a Navine csapata, akik 3279 pontot gyűjtöttek.  Több mint ezer pontos különbséggel szárnyaltak fel a második helyig a főnixek, ugyanis az Eridon ház idén 4303 pontot szerzett. Az első pedig, mint azt már a díszítés leírásánál kitalálhattátok, a Rellon ház a maga 6811 pontjával. Ez egy hihetetlen eredmény a sárkányoktól, és el se tudom mondani, milyen büszke vagyok magunkra.

Következzen az este következő pontja, vagyis a kviddics. Idén új játékvezetőnk lesz, megint egy fura figura, ahogy elnéztem. Valahogy ez a poszt ezzel jár. Volt itt már minden. Szépfiú, Bongyorka, Tanárnéninek udvarolós, az idei pedig egy igazi néger arc. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a meccsek. Idén a tériszonyomat is legyőzöm, és kimegyek megnézni, esküszöm. Az új muksót amúgy Gerhardt S. Rafaelnek hívják. Nézzük a tavalyi eredményeket. Idén itt is a negyedik helyen végeztek a levitások, akik egy győzelemmel és két vereséggel 400 pontot gyűjtöttek a házuknak, az álomcsapatba tőlük Nemes L. Izabella került be őrzői posztra, és egyben ő lett az egyike az év őrzőinek. Harmadik helyen, szintén egy győzelemmel és két vereséggel végzett idén a Rellon csapata 470 ponttal. Azonban sok címet elvittek ezen kívül. Az álomcsapat tagja lett Mihael Gérard Saint–Venant, aki ezen kívül az év terelője is lett, valamint Benedict Ian Lloyd, aki az év hajtója, az év játékosa és az álomcsapat egyik hajtója is lett. Ez nem semmi eredmény, úgy tűnik hamarosan új kviddicslegendák öregbítik majd az iskola jó hírét. Második helyen két győzelemmel és egy vereséggel a Navine csapata zárt 580 ponttal. Tőlük két fő került be az álomcsapatba. Hajóként Mezősi Nyeste Veronika, aki egyben az év újonca is lett, míg fogóként Czettner R. Luca. Idén bámulatos szárnyalással első helyre érkezett, és ezzel címvédőként vehette át a kviddicskupát az Eridon, akik két győzelmükkel és egy vereségükkel kereken 600 pontot zsebeltek be. Az álomcsapatba ők is két főt delegáltak, Bakonyi Annamária terelőként, valamint Szentmihályi Norbert Dávid hajtóként került be. Norbi szintén bezsebelt számos elismerést, ő lett az év másik mesterlövésze, az év felfedezettje és az év egyik hajtója is. A srác pedig tényleg profi, Benedicttel együtt nagyon sokra vihetik még. 

Idén is kihirdették az évfolyam-, illetve iskolaelsőket. Nem is tudom, mikor volt utoljára ekkora hajtás. Egyszer csak szárnyra kapott a pletyka, hogy Ombozi Noel – aki, úgy tűnik, ismét az igi-helyettes lányával, Annelie-vel jár – Iskolaelső akar lenni, és úgy tűnik, többen megpróbálták ezt a címet elorozni előle. Képes összeállításunkból megláthatjátok, mi lett a végeredmény:

 

(kis érdekesség: Dorian még mindig hetedéves  :D )

Iskolaelső(k)

Czettner R. Luca 

Ombozi Noel 

Seth Gareth Selwyn

A tanév végén nyolc tanárunk távozott az iskolából, hogy más-más irányba, de távol innen folytassák életüket. Búcsúzunk hát Gál Botondtól, Carl Tendertől, Csatáry Konrádtól, Angelinne Stanwoodtól, Almásy Lénától, Lasch Hunor Zalántól, Ságváry Krisztinától és Asher Noah Wayde-től. Kívánjuk nekik, hogy életük a jövőben terveik szerint alakuljon. 

Viszont jöttek újak is, szintén nyolcan. Plusz Aileen néni, aki mostantól jóslástant is tanít. Érdekesség, hogy a kilenc új tanárból négyen iskolánk korábbi diákjai voltak. Radúz bácsi pedig a vadőrség és az eridonosok felügyelete mellett Melodimágiát is oktat majd. Hogy mindenkit meg tujatok jegyezni, mielőtt még belendülne a tanév, elkészítettünk egy kis fényképes tablót nektek: 

Remélem, összeállításunk segített nektek. Ha bármi kérdésetek van, küldjetek egy baglyot a szerkesztőségnek. Ne feledjétek, már csak pár hónap és újra itt a szünet!

Kviddicses szezonzárás

Benedict Ian Lloyd-dal  és Szentmihályi Norberttel

Véget ért az idei, gördülékenynek azért éppenséggel nem mondható évad. A kupáért való küzdelembe sem a Játékvezető gyors és váratlan cserélődése, sem az ideiglenes Svédországi kitérő nem szólhatott bele. Újonc és tapasztalt játékosok mérhették össze tudásukat; aki izgalomra vágyott, garantáltan megkaphatta bármelyik meccsen, a legkiélezettebb helyzet azonban a címvédő Eridon és a nagy esélyes Rellon közti végső összecsapáson volt.

Nem véletlen, hogy az év végén kiválasztásra kerülő kviddicses díjak közül is a két ház zsebelte be a legtöbbet, többek közt az Év mesterlövésze és Év hajtója is tőlük került ki – rendhagyó módon viszont nem volt egyértelmű a döntés, így két fiú osztozik a minősítéseken. A sárkányok ifistáját, Benedict Ian Lloyd-ot és a győztes csapat mókamesterét, Szentmihályi Norbertet kérdeztem az elmúlt szezonról.

 

Sziasztok, fiúk! Először is szeretnék gratulálni a begyűjtött elismerésekhez! Milyen érzés az iskolai Álomcsapat tagjainak lenni? El tudjátok képzelni, hogy a megszokott egymás elleni küzdelem helyett támogassátok egymást, közösen cselezgessetek? 

Ian: - Naná, de akkor az ellenfél egyszer se jutna labdához... *vonogatja a vállát és vigyorog*

Norbi: - Ian, legalább köszönhetnél, mit gondolnak majd az olvasók? *elkerekedik a szeme* Na de szia Mini, köszönjük. És persze. Tuti, hogy legyőzhetetlenek lennénk. Most gondolj bele, Ian és Én, Én és Ian... *elvigyorodik*

Ian: - Romantikusabb lenne, mint Mini múltkori puszija, amit felém dobott. *legalább dokumentálva lesz az esemény...*

*felvonja szemöldökét a két nagyképűre egy apró fejcsóválás után és figyelmen kívül hagyva a múltkori kis gesztus említését – ami többször nem fordul elő ezek után, mondanom sem kell – folytatja* A verhetetlen duó, aha. Hiszem, ha látom. Mindketten megdolgoztatok a címekért, mit gondoltok a rajtuk való osztozkodásról?

Norbi: - Őszintén szólva nem hittem volna, hogy megkaphatom bármelyiket is. Noha semmiképp sem táplálnám feleslegen Ian egóját, azért én arra számítottam, hogy mindent elvisz, amit elvihet. Teljesen meg vagyok elégedve ezzel az eredménnyel, mert azért ő *a mellette ülőre mutat* profi játékos és az, hogy közösen vittük ezeket az olyan, mintha egy szintre emelnének vele. Szóval én büszke vagyok, megérdemeljük. *még bólint is, jelezve, hogy egyetért saját magával*

Ian: - Így legalább mindkettőnknek alkalma nyílik bebizonyítani, hogy mennyire jófej csapatjátékosok vagyunk... Engem se zavar, Norbi jó játékos.

Norbi: - Ezt úgy mondod, mintha nem lennénk azok. *összevonja a szemöldökeit*

Ian: - Nyilván azok vagyunk. *jól megmutatja, hogy most is rellonos kviddicspólóban jött, majd elvigyorodik* Sehol se lennénk a csapatunk és a szurkolóink nélkül.

Norbi: - Ebben tökéletesen egyetértünk. *hevesen bólogat*

Ian: - Köszi Ethan, köszi szurkolólányok, köszi Rellon! *integet kifelé*

 

*pókerarc, inkább nem kommentál semmit, csak kérdez* Kik voltak a legkeményebb ellenfelek? 

Ian: - Mini fene... *megrázza a fejét* Norbin kívül Erik elég jó volt, meg egyébként is az Eridon diktálta a legjobb tempót. A navinés őrző mellett keresni kellett, hol fér el a labda, de egyébként nem volt vele gond... mint a hokinál a kapus. Zalán meg olyan volt, mint egy folyton körülötted repkedő légy, az embernek vigyázni kellett, hogy ne vágja orrba. Meg persze ott van Mihael... muszáj volt figyelnem, soha nem tudtam, mikor küldi rám a gurkót akkor is, ha elméletileg egy csapatban játszottunk... előfordult már párszor.

Norbi: - *megcsóválja a fejét a kezdésre* Egyébként szerintem a Rellonnak volt a legkeményebb hajtósora. Kint voltam az összes meccsen és mit ne mondjak, eléggé izgultam, hogy mi lesz majd a pályán. Az őrzők közül Izabellát kell kiemelnem, akit innen is üdvözlök, szerintem zseniálisan véd, a terelőknél pedig Aaront és Mariskát láttam a leghatékonyabbnak. Nehéz viszont legjobb fogót találni, igazából Lyra és Fanni, mármint a Péterebbik erősek voltak, bár Luca is csak úgy keringett, mint galamb a levegőben... *még mutatja is, mennyire össze-vissza* A kedvencem mégis a rellonosok elleni küzdelem volt, fair play és kemény játék jellemezte a mérkőzést.

Ian: - Nem vagyok itt túl régóta, de észrevettem valamit... mi van veled meg a galambokkal, Norbi?

Norbi: - Nem is tudom, a mentalitásuk... Csak mozgatják a fejüket előre-hátra, tojnak mindenre, meg hát, nézz rájuk. Habzsolják az életet. *tök nagy beleéléssel magyarázza* Meg a patrónusom is galamb, szóval... Egyébként mondhattam volna kecskét is. *töprengőn bámul előre, aztán megrázza magát és Minire pillant*

Ian: *nagyon jót vigyorog a válaszon és Minire nézeget.*

Bár nem épp témába vágó kérdés volt, de úgy gondolom, sokak számára derült fény most a nagy titokra, úgyhogy... *vállvon, folytatja* Mire vagytok a legbüszkébbek?

Ian: Hűha... *a fejében elkezd dőlni a hosszú lista, mire büszke. Erre kell pár perc, addig tűnődve hátradől*

*Ian reakcióját látva gyors pontosít* Tudjuk, úgy egészében a létezésedre, remek. Szorítkozzunk a kviddicsre, kérlek.

Ian: - A lista nem csökkent. *néz komolykodva a lányra*

Norbi: *felröhög Mini megjegyzésén* Csak így tovább Mini.

*lemondóan sóhajt* Szóval?

Norbi: *míg a páros egymást húzza, addig gondolkodva megvakarja a fejét* Szerintem én a csapatra. Mármint persze, zseniálisan játszottam, de egyedül mit értem volna el? *kicsit sem beképzelt, kicsit sem* Imádom a pirosakat és a kitartásukat, minden nehézség ellenére szép idényt tudhatunk magunk mögött és megvédtük a címünket. Úgyhogy a csapatra vagyok a legbüszkébb, szorosan utána a bezsebelt címekre. *elvigyorodik*

Ian: *bólogatva végighallgatja Norbit, majd egyszerűen válaszol* Én az edzésekre. Kimenni és szerepelni egy meccsen mindennek a csúcsa, díjakat nyerni, meg minden, de amibe kemény melót kell fektetni, azok az edzések. Minden áldott nap, újra és újra. Ha valamire, erre büszke lehet az ember.

 

Hogy értékelnétek a szezont összességében? 

Norbi: - Nagyon hosszúnak tűnt. Az utolsó meccsünkön azt hittem, hogy kinyuvadok, mikor pályára léptem. *visszagondolva a begyűjtött sérülésekre eltorzul az arca* Volt ugye a játékvezető kavarc, meg aztán baromi nagy elvárások voltak felénk. Elvégre, ha egyszer elviszed a díjat, onnantól szintet kell tartani és persze törekedni kell a jobbra. Kíváncsi leszek erre az új csókára, aki jön, eléggé katonás egy fazon, de abból, amit hallottam róla, minden elismerésem az övé. *not bad fejet vág* Na jó, azért nem minden. Amit találtunk róla képeket, hát... Van egy feje. *jó benyomás elérésének célja kitűzve, küldetés elbukva*

Ian: - Imádtam a szezont. Gerhardthoz nem nagyon lesz közöm, de sajnálom, hogy nem játszhatok alatta... Hihetetlen, hogy pezseg a Rellonban a kviddics, sokan játszanak és jól. Mikor év elején Magyarországra jöttem és beléptem, nem nagyon lehetett kiszámítani, milyen lesz - az iskolai bajnokságban ugye nem csak kviddicsszakos MT-k játszhatnak, úgyhogy elég sok a kezdő. Nem is azért léptem be, hogy itt majd mindent beleadok... de nem csalódtam, sok jó arcot ismertem meg és csak néha akartak elküldeni a fenébe, mikor előálltam egy edzéstervvel... a házban a közösségi élet egyik fő gócpontját a kviddics játékosok alkotják, ilyen környezetben pedig mindig szívesen vagyok. Nagyon otthonosan éreztem magam közöttük, kitartóak. A szezont az tette igazán királlyá, hogy megismerkedtem velük.

Norbi: - Ian, ez tök megható. *elérzékenyülten pislog a fiúra és összeszedi magát* Egyébként, ha már itt tartunk. Erik szerintem nagyon jól vitte a csapatot előre. Borzasztóan sajnálom, hogy kiballagott és többé nincs velünk. Igazából szerintem az eridonos csapatról elmondható, hogy egy hatalmas család lett. Vannak kicsik is, nagyok is, de együtt vagyunk igazán erősek. *Ian megihlette még Norbertet is*

Ian: - Csak el ne kezdd énekelni a We are one-t... *az ő fejében már menthetetlenül elindult az Oroszlánkirály slágere. Ennyit erről*

Norbi: - Tökre nem ismerem. Amúgy is a My heart will go on jutott eszembe... *legyint*

Ian: - Nem ismerd?! Meg kell néznünk. *csóválja a fejét*

Norbi: - Úúú, jó. Mesedélután. *csillogó szemekkel bólogat, mint egy ötéves* De izé... Talán koncentráljunk az interjúra.

Jó, jó, jó, ezt majd megbeszélitek az interjú után.

Ian: - Te is jössz, ne aggódj...

- Mindenképpen. *megtartja magának az eredeti válaszát, hangjából csak úgy süt az izgatottság...* Milyen volt csapatkapitány-helyettesként helytállni?

Ian: - A legjobb Csapatkapitánnyal, viccelsz? Isteni. Edzés előtt, edzés után, a meccseken... jól kiegészítettük egymást.

Norbi: - Számomra Erik volt az etalon. Ugyanúgy érzek vele kapcsolatban, mint Ian veled. *kedvesen pislog* Szerettem csinálni Erikkel, jó volt vezetni a csapatot előre.

Ian: *Norbi túlontúl kedves pillantásától megvakarja a tarkóját*

És végezetül, mik a terveitek a továbbiakban? 

Norbi: - Ebben az évben maradok csapatkapitány-helyettes Mariska mellett, de ritkábban fogtok a pályán látni. Ha minden igaz, leigazolok egy csapathoz és elsődlegesen ott kell majd helytállnom, ebből pedig kiderül, hogy nem hagyom abba. Nem szabadultok meg tőlem és az őrült ötleteimtől. *vigyorog, mint a tejbe tök*

Ian: - Mint tudod... *búbánatosan Minire néz* Nem tudom folytatni a kviddicset a suliban. Végeztem az ifimmel, jövőre felnőtt csapatban kezdek... Tudjátok, fény, gazdagság, csillagok... millió versenyseprű meg világklasszis sikerek. Lesznek majd mondások, olyanok, hogy "Na ne már, nehogy azt hidd, ez lloydos volt, kevés vagy te ahhoz", meg vigyorgok az újságokban... legalábbis reméljük. Meg azt is, hogy bekerülök a Montrose Magpies-ba. Elég sok edzés vár még rám addig.

Köszönöm szépen a válaszaitokat, és sok sikert kívánok mindkettőtöknek!