Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - III. rész

Önarckép

Kezdjük egy gyorstalpalóval, ahogy eddig mindig, nehogy a végén valami plot twist legyen a történetben. Legalábbis ne az elején. 1853. július hó 5. napján látta meg a napvilágot Kosztka Mihály Tivadar, vagy ahogy mindenki ismeri: Csontváry Kosztka Tivadar. Legalábbis én így ismerem, és ennyi már legyen elég. Eredeti végzettségét tekintve gyógyszerész volt, de jogot is hallgatott, mert vagy rengeteg ideje volt, vagy valami nem stimmelt a fejével. Ahogy sokak szerint egyébként, leginkább Magyarországon, figyelemmel arra, hogy más életet élt, mint kortársai, valamint - szerinte - látnoki képességekkel volt megáldva. A legtöbb művét éppen ezért pszichopatológiásnak (pszichiátria egy olyan bugyra, ami a kóros elme leírásával foglalkozik - a szerk.) titulálták.

Na, ja. Teljesen meg is állja a helyét a dolog egyébként. Bár nem mindenkinek köztudott, hogy mit művelt ez a drága férfiember a színfalak mögött, de legnagyobb szerencsénkre mindig vannak kivételek. Feljegyzéseket készített festményei elkészülési folyamatáról, ami annyira még nem is furcsa, hiszen példának okáért, nekem is fel kell írnom mindent, különben szanálja az agyam. A pikantériája ezeknek a feljegyzéseknek, hogy bűbáj-szerű szavak nyomaira bukkantak. Jöhet a plot twist? Mindegy mit mondasz, akkor is jön: egyértelműen megtalálták a festőművész halála után a Sóbálvány-átkot az egyik művéhez köthető papíron. Vessünk is rá egy pillantást.

Szakállas férfi című művét 1894-ben készítette. A kép egyértelmű: egy szakállas férfi a mű origójában,
akinek lapockái és bordái rendellenesen kitüremkednek. Ebből következik, hogy a férfi már-már kórosan sovány volt. A jegyzetek megtalálása után a hír futótűzként terjedt el, miszerint Csontváry előszeretettel alkalmazott modelljein Sóbálvány-átkot. Az oka ennek nagyon egyszerű, igazából magának szerette volna megkönnyíteni, hogy a modellek nyugton maradjanak. Igen, mindenki remekül következtet. A festmény egy férfit ábrázol szakállal, ahogy nemrég említettem is, azonban a Sóbálvány-átoknak köszönhetően lehet ennyire részletes a kép, hiszen az tartotta a modellt a helyén.

A technika hagy maga után kivetnivalót, főleg, hogy azt senki nem tudja, vajon a modell már eleve beteg volt, amikor a mű készült, avagy a folyamat közben lett kórosan sovány? Sokan hangoztatják, hogy a második opció a legkézenfekvőbb, hiszen, aki varázslatot képes használni a művei érdekében, attól ez is kitelik.