Interjú az új vezetőkkel

Hosszú évek óta először fordult elő az az érdekesség, hogy a házvezetők és helyetteseik között csupa új név bukkant fel. A tény nem kerülte el az Edictum szerkesztőségének figyelmét sem, így megpróbáltuk becserkészni őket egy-egy rövid és őszinte interjú erejéig.

Sárközi Norbert Dorián

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Egy baleset miatt a munkámból a tervezetnél korábban kellett nyugdíjba mennem, azonban a tényleges nyugdíjhoz semmi kedvem nem volt, arra ráérnek azok, akik már eleget dolgoztak. Jött egy lehetőség, és arra gondoltam, miért ne? Azt nem nagyon hittem volna, hogy tényleg házvezető lesz belőlem, de így alakult.

Miért éppen az Eridon házat választotta? 

Olyan házat akartam, ahol pörögnek az emberek. Nem kedvelem a túl nagy nyugalmat. Ha túl nagy a csend, akkor túl sok a sunyiság. Sorban kizártam a házakat, végül az Eridon maradt.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Összetartó, hangos, lelkes, de a lelkesedését valamivel fenn kell tartani, vagy egyszerűen eltűnik. Szeretem a kihívást, a pörgést és azt, hogy aktív és lelkes emberek vegyenek körbe. Ez a ház ezt kínálta, és bár most év elején egy kicsit még nagy a csend, úgy vélem, ha már megszokták a váltást, belendülünk majd.

Mi az, amit vár a tanévtől?

Hogy a gyerekek az év végén ne úgy menjenek haza, hogy még mindig a korábbi házvezetést hiányolják, hanem úgy, hogy azt mondják, nem is olyan rossz a mostani. Bár ha ez a helyettesemen múlik, akkor halott ügy az egész, de remélem, nem így lesz.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Amikor megtudtam, hogy házvezető lettem? Elmentem a jelvényemért majd otthon, vacsoránál kitűztem, és vártam, hogy a lányomnak feltűnjön. Sajnos a korábbi rellonos házvezető miatt elég rossz híre lett, így most remélem - elég nagy visszatartó erő leszek számára. Ezen kívül üdvözöltem a diákjaimat. Hamarosan házgyűlést tartunk, együtt összeállítjuk az év tervezett történéseit.

Milyennek látja a ház diákjait? 

Egyelőre nagyon meg vannak szeppenve. Talán túl magas vagyok nekik. A korábbi vezetőség inkább elveszett a tömegben. De remélem hamar feloldódnak majd.

Kedves Antal Nimród

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Többet fizetnek, mint ha csak egyszerű tanár lenne az ember. Mondjuk nem tudom, az a pár galleonnyi plusz megéri-e, ezért a munkáért komoly veszélyességi pótlékot kellene felszámolni.  

Miért éppen az Eridon házat választotta? 

Mert ezt ajánlották fel.  

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Itt egyik háznak sincs túl jó híre, szóval ez annyira nem érdekelt, hogy utána is nézzek, esetleg hogyan lehet őket egy skálán pontosan rangsorolni. *vállat von*

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Remélem, nem csúsznak a fizetéssel.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Eltüntettem az irodából a szivárványszínű konfettit meg az összes hasonló cukimuki cuccot. *grimaszol, mint akinek már a gondolattól is felfordul a gyomra*

Milyennek látja a ház diákjait? 

Hiperaktív, felelőtlen, meggondolatlan, vakmerő kis tacskók, akik mégis azt hiszik magukról, hogy már felnőttek és mindent tudnak a nagybetűs életről. Biztos van kivétel, de általánosságban... hm... *vállat von, majd összedörzsöli a két tenyerét futólag elmosolyodva közben* De majd én megnevelem őket.

Daniel Graham

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Túl sok volt a szabadidőm, úgyhogy szerettem volna valamibe befektetni, ami nem csak az én hasznomra válhat.

Miért éppen a Levita házat választotta? 

Őőőőőő. Hát, izé. A kicsi önmagam miatt. Még mindig "tanulok" a világ dolgairól, és ők azok, akik a természetemhez is legközelebb állnak. Ha idejártam volna, biztos levitás lettem volna. Szóval mindenképpen olyan házhoz szerettem volna menni, ahol tudok azonosulni a diákokkal.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Nem volt sok híre. Tudtam, tapasztaltam, amit tudtam akkoriban, mégpedig az első szó, ami eszembe jutott, az az volt, hogy víztükör. Csendes, mint a háborítatlan víz, melynek felszínén akár saját magunkat is megpillanthatjuk. Ez a tökéletes szó rá, azt hiszem.

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Hogy jól érezzük magunkat, rengeteget játszunk, és elkezdjen újraépülni egy vállalkozóbb társaság. Hogy szívesen álljanak például be kviddicsezni, vagy éppen szerkesszék az iskola újságját, vagy a saját kis újságjukat. De ami a legfontosabb, hogy ismerjék meg egymást, és ne csak egymás mellett élő és lélegző emberek legyenek, hanem egy összetartó, vidám közösség.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Legelőször olyan embert kellett kerítenem, aki a jobb kezem lesz a tanév folyamán, és pótol, ha véletlenül mondjuk eltávozom az élők sorából hosszabb útra kell mennem a kutatásaim miatt.

Utána együtt meg kellett keresnünk azt a három embert, akik ebben a tanévben átveszik a stafétát a jelvényüket visszaadóktól. Ez, ahogy tudjuk, sajnos elsőre nem sikerült, de már pozitívan állunk hozzá.

Ezen kívül tartottunk már gyűléseket is, ahol szó volt a félévről, és minden más titkos dologról.

Milyennek látja a ház diákjait? 

Réginek és újnak. Lelkesnek és kevésbé lelkesnek. Tapasztaltnak és tapasztalatlannak. Merésznek és bátortalannak. Alacsonynak és magasnak. Fiúnak és lánynak. Könyvet olvasósnak és könyvet nem olvasósnak. Tanulni szeretőnek és tanulni nem szeretőnek.

Nagyon vegyesek vagyunk, így ezt napokig sorolhatnám neked, milyennek látom őket, de egy biztos: nagyon várom már a tanévet és, hogy mindenkiből kihozzuk a legjobbat és legtöbbet.

Jamie Leroux

Mr. Leroux a megbeszélt időpontban fáradt, karikás szemekkel lépett be a szerkesztőségünkbe. Fehér pólója több ponton is alvadt és friss vér keverékétől vöröslött, tekintete zavart volt. Bár azt mondta, jól van, kérdezhetünk, csak egy kávéra van szüksége, mire a fekete folyadék elkészült, ő már az igazak álmát aludta.

Czettner R. Luca

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Úgy nagyon semmi. Mármint szerettem itt lenni diákként, hallottam, hogy gondban is vannak, aztán egyik dolog követte a másikat, én pedig boldog vagyok, hogy így alakult. Csak megtörtént.

Miért éppen a Navine házat választotta? 

Ide van kötődésem minden létező módon. Volt diák vagyok, a jellemem, a szívem és a lelkem is hozzájuk tartozik leginkább.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Leginkább olyan, mint egy hullaháznak. Mármint a diákkörök feloszlottak, nem tartottak össze, olyan volt, mintha a házból elfogyott volna az élet. Nem akartam, hogy így maradjon. Ki akarná? Ezen kívül persze továbbra is tipikus navinések maradtak. Néha csínytevők, furák, és nagy dolgokra képesek, mint a pontversenyes helytállásaik.

Mi az, amit vár a tanévtől?

Nincsenek konkrét elvárásaim, vagy eredmények, amiket biztosan szeretnék. Inkább annak örülnék, ha a navinések jól éreznék itt magukat, ha a saját útjukra visszatalálnának. Én itt vagyok segíteni nekik és együtt majd bulizunk pár jót is tutira. Tudják csapatni, egyszer volt olyan buli, hogy...öhm, szóval élettel teliek a ház lakói.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Jelvényt adtam a volt házvezetőm - aki többször rúgott ki a posztjaimból JOGTALANUL - lányának. Puding próbája az evés. De igazából a legeslegelső egy SMS volt Lewy-nak, hogy héhó, dolgod lesz édibogyó. Szerintem nem tudta miben nem hagyok neki választást.

Milyennek látja a ház diákjait? 

Lusták, de szerethetőek; kedvelik, ha zajlik valami körülöttük és képesek szinte bárkivel valami nagy dolgot csinálni. Legyen az egy buli, egy iskolai feladat, vagy csak valami személyes próbatétel. Ha fel vannak rázva és motiváltak - mint annak idején mi voltunk Emma néninél, Véda néninél, Marki bácsinál -, akkor nincs számukra lehetetlen. Ennyi.

Lewy Bojarski

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Összességében? Ha nagyon tömör akarok lenni, Luca egy sms-e, amiben rávilágított, hogy új munkaköröm van, ha tetszik az ötlet. Ha nem tetszik, tudja, hol lakom. Deeee, igazából szívesen csatlakoztam, mert hangulatos társaság és így is elég időt töltök itt, akkor azt hiszem, nem pont ez lesz az, ami súrolja a "nem fér bele" határait.

Miért éppen a Navine házat választotta? 

Talán ők a legnyugisabbak, nekem pedig erre van szükségem. Anno Levitás voltam, velük is jó dolgozni, de ha már csak egy olyan diák akad, mint amilyen én voltam, akkor arra viszont nincsen felesleges kapacitásom. A magánéletem ennél egy kicsit zűrösebb, a karrierem rovására pedig nem mehet az itteni állásom. A határok nagyon tisztán meg vannak húzva, hogy mi és meddig fér bele az időmbe

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Hát, úgy hallottam, hogy a házkupában jól teljesítettek, a kviddicsben is sikerült valami csapatfélét összekotorni, de órákon és azon kívül is meglehetősen passzívak voltak. Szomorú.

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Hát, őszintén, nem igazán tudom, hogy mire várjak. Csak azt remélem, sikerül egy kicsit felrázni a házat, együttműködni a többiekkel és nem teljesen beleőszülni az év végére.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Sírni a szobában csendesen, hogy én erre még nem készültem fel. Öm... viccet félretéve, talán Lucával leegyeztetni, hogyan is legyenek a felelősök, a prefektusok. Vagy megsimogatni a minikornist. Nem emlékszem pontosan. 

Milyennek látja a ház diákjait? 

Nagyon lelkesek tudnak lenni, ha olyasmiről van szó, ami érdekli őket. Hajlamosak rá, hogy ellustuljanak, majd hanyagolják a körülöttük zajló eseményeket, míg az nincs rájuk konkrét hatással. De, mikor pörögnek akkor kétszáztizenöt százalékon és minden szivárvány. Nagy reményekkel vágunk neki ennek az évnek.

Alastair Magnus

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Kicsit ez is, kicsit az is. Ha őszinte akarok lenni, akkor korábban nem gondoltam arra, hogy elvállaljam a házvezetői pozíciót. Amikor a minisztériumi feletteseim előhozakodtak az ajánlattal, elsőre némileg kétkedően álltam a dologhoz - nincs ugyanis pedagógiai végzettségem, mindössze egy csekély számú diákcsoport számára oktattam/oktatok illúziómágiát. Ettől függetlenül érdeklődve állok az új feladat előtt, és igyekszem majd helytállni.

Miért éppen a Rellon házat választotta? 

Minden más foglalt volt. *felnevet* Viccet félretéve, ez egy elég fix döntés volt főnökeim részéről. A kérdés helyesebb lenne inkább úgy, hogy miért döntöttek mellettem a kínálkozó lehetőségek közül azon túl, hogy van már némi ismeretségem a kastéllyal és az itteni diákokkal, tanári karral. Iskolai tanulmányaim alatt a Slytherin tanulója voltam, ami tudvalevően a Rellon testvérháza, így úgy gondolom, közös nevezőre tudok majd jutni a hasonló személyi beállítottságú tanoncokkal.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Tudok róla, hogy van/volt jónéhány kiváló tanuló a Rellon falai között, illetve a kviddics csapatuk teljesítménye is figyelemre méltó. Összességében kissé nehezen megzabolázható, de tehetséges individuumokból álló ház képe alakult ki bennem az eddigiek alapján. Az előző vezetőség híre kevésbé volt fényes, kétes háttér, pletykák diákokkal való viszonyról, ebbe mélyebben bele se mennék.

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Új szakmai kihívások, érdekes házon belüli vagy házak közötti programok. Szeretnék egy egészséges tanár-diák viszonyt kialakítani a Rellon tagjaival, akik remélhetőleg az átmeneti megszoksz-vagy-megszöksz időszak után viszonylagos bizalommal tudnak majd hozzám fordulni a problémáikkal. Én mindenesetre kész vagyok mindent megtenni, hogy a diákéveik a számukra lehető legjobb módon teljenek el - ugyanakkor tény, hogy bizonyos dolgokon változtatni kell. Emiatt lehet nem fogjuk Warrennel az első hónap után megütni a népszerűségi rekordok legtetejét, de szükség van némi rendszerre.

Melyek voltak az első intézkedései?

Nos, igen. Ezekre utaltam az előző kérdés végén. Szigorítottuk a hálókörletekben tartózkodás szabályait. Számomra végtelenül szürreális volt hallani arról, hogy már gyermeket is hoztak világra ezeken a szobákon belül, na, ilyet nem szeretnék. Másrészt a klubhelyiséget és a közös helyiségeket mágikusan átvizsgáltuk a biztonság kedvéért. Amit pedig a magam részéről szeretnék bevezetni, az a házvezetői fogadóórák rendszeressé tétele. Könnyebb a diákoknak úgy meglátogatni, ha tényleges időpont van rá, mint teljesen feleslegesen elmászni az irodámig, és netán nem vagyok benn.

Milyennek látja a ház diákjait? 

A Rellon ház diáksága tapasztalataim szerint rendkívül sokszínű: extrovertált, introvertált varázslók és boszorkányok, valaki az elmélet, megint más a gyakorlat területén kiemelkedő. Ha kell, a közös cél érdekében rendezni tudják a soraikat, ugyanakkor nem az a falkatípus egyik sem - egyénként is ugyanúgy száz százalékig megállják a helyüket bármilyen szituációban. Ezt a tulajdonságot különösen nagy erénynek tartom.

Dwayne Warren

Mr. Warrent a legrosszabbkor sikerült elkapnom, ugyanis éppen két diákot leckéztetett meg a tisztáson, amikor egy olyan ártatlan kérdéssel fordultam hozzá, hogy: "Uram, válaszolna néhány kérdésemre egy, az Edictumba készülő cikkemhez?" Valószínűleg az Edictum szó érintette érzékenyen kedvenc defenzorunkat, és csak a szerencsén múlt, hogy nem állított engem is a nevelendő kölykök közé. A velem tartó fényképész kolléga - sajnos - sikeresen megörökítette a reakciót is: 

Legjobb pletykák a legmegbízhatóbb forrásból

Visszatért kedvenc festményetek a kastély falai közé! Ez az első, és legfontosabb hír mindenkinek, kedveskéim. Tudom, hogy már mindenki hiányolt, és ahogyan láttam, nem árt, ha kicsit megregulázom a társaságot. A szokásos renoválásom kissé hosszabb ideig tartott, mint arra számítottam. (Üzenem ezúton is a komisz diáktársaságnak, hogy nem vicces rózsaszín festéket keverni a restauráló festékei közé, és csillámport minden másba. A mélyen tisztelt Igazgató Urunk már keresi őket.)

Na de hogy ne maradjatok friss és ropogós hírek nélkül ebben a hónapban sem, ismét kezembe veszem az ügyeket. Szóljanak tehát a legfrissebbek!

Ismeritek az eridon energiabomba prefektusát? Igen, igen, Kasza Fanniról beszélek, aki olyan hangosan és sokat beszél, hogy ha elmegy a festményem előtt a folyosón, semmit sem hallok az ő hangján kívül. Hihetetlen. Legutóbb is, mikor arra portyázott, a szokásosnál is nagyobb lendülettel futott el előttem. Majdnem levitte a friss festéket rólam! Tiszta ragacs és szín volt. Mármint a szokásosnál is több színben pompázott. Ahogyan másoktól megtudtam, cukormérgezést kapott. A manók édességkészletét rabolta ki, méghozzá olyan mennyiségben, hogy a keddi vacsorára nem is tudtak desszerttel előállni. Ha engem kérdeztek, ez csak jót tesz az egészségeteknek. A prefektus lány viszont olyan mértékben túlpörgött az édességtől, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Tanuljatok kedveskéim a hibájából!

Az édesség rossz. Egyetek inkább káposztát!

De ha már a káposztánál tartunk. Remélem már mindenki értesült róla (a zöld diákjaink biztosan), hogy új lakója lett a Rellon körletnek, méghozzá egy hasonlóan élő lény személyében, mint jómagam. Csakhogy ő kőből van. Én meg festékből. 

Szóval a vezetőség által Felhőnek nevezett kőkos (milyen vicces, kedves Magnus professzor) a tőle telhető mély szakértelemmel dörömböl végig minden reggel a hálókörleten. Valamiért azonban olykor megesik, hogy kiszökik a sárkányok övezte körből és festményeket rongál. Igen, igen, jól hallottátok! Összekeveri a betolakodókat velünk! Hát milyen életet élhetünk így? Szóval ne lepődjön meg senki, ha esetleg a folyosón közlekedve egy felfuvalkodott kos szalad el mellette, vagy éppen az egyik szomszédomnak ront neki.

Na de a legérdekesebb és legszaftosabb hírt csak a végére hagytam. Tudom már, hogy nagyon várjátok. Emlékeztek még arra a nagyon világos hajú lánykára a piros toronyból? Aki tavaly ballagott, de most visszatért gyakorló tanárnak. Igen, igen, Várkonyi professzor tanársegédjéről beszélek, Vér Lanettáról. Már akkor sejtettem, hogy van vagy lesz köztük valami, mikor meghallottam a hírt a restaurátor műtermében. Nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi legújabb gyakorlótanára az iskolának viszonzott érzelmeket táplál mentora iránt. Talán apakomplexusa lehet a leányzónak? Hisz olyan nagy a korkülönbség köztük! Nem kéne az órájukon még gardedámot tartani? 

Na de az mindenképp tiszteletre méltó, hogy legalább vártak addig vele, míg a lány elballagott és egyetemista nem lett. Minden tanárnak így kéne. Persze nem kéne egyáltalán, de ha már mégis, akkor legyen így, nem gondoljátok?

Októberi diákbörze

Emily és Valery Fisher

- Akik nem is különbözhetnének egymástól jobban -

Iskolánk diákjainak számát egy újabb volt roxfortos is növelte az új tanévtől: Valery Madelaine Fisher, akinek nővére, Emily Dorothea Fisher már több éve a Bagolykő tanulója. Nevük már sejteti, hogy holmi kapcsolat lehet közöttük, ránézésre azonban senki nem mondaná meg, hogy bizony testvérek. Talán csak gyenge varázserejük közös pont még, amivel a maguk módján kitűnnek a tömegből, de semmi több. Lássuk, kik is ők ketten!

       

EMILY DOROTHEA FISHER

Portsmouthban született 17 éve. Eridonosként a Bagolykő diákja. Varázsereje nem igazán van, inkább elméleti mágiát tanul a kvibliknek kialakított speciális program keretében. Szabadidejében íjászkodik és csellózik.

    

Szia. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Vágjunk is bele! Ha jól tudom, korábban a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola diákja voltál. Mi vett rá, hogy a Bagolykőre válts? 

Szia! Én köszönöm, hogy alany lehetek. *Bájos cicamosolyt küld az interjúztató felé.* Nem voltam a diákja. Az a helyzet, hogy nálam nem jelentkezett a mágia, nem volt sem robbanás, sem fényerő, semmi. Egy a lakhelyünkhöz közeli mugli iskolába jártam, mugli tantárgyakat tanultam. Éppen ezért, amikor Magyarországra költöztünk, magántanulóként egy mugli gimnázium diákja lettem, jövőre érettségizek. A Bagolykő azon kevés iskolák egyike, amelyik tekintettel van a kvibli gyermekekre is. Tantervet állít össze a részükre, és feléledő mágia esetén különfoglalkozásokat tart. Az én mágiám fél éve éledt fel, így idén és jövőre is délutánonként extrán tanulom majd a pálcát igénylő tárgyakat.

Huh, akkor eléggé félreinformálódtam. Pedig úgy tudtam, Angliában a kviblik számára létrehozott különleges program keretében tanultál. Itt milyen lehetőségeid vannak? 

Csak majdnem, ott nem engedte az édesanyám, hogy mágusiskolába járjak, amit volt, hogy bántam, volt, hogy nem. Összességében viszont örülök annak, hogy lesz érettségim is, mert tartok tőle, hogy ez csak egy fellángolás most. Ha mégsem éri el a varázserőm a gyenge, de alkalmazható szintet, akkor mugli egyetemen szeretném folytatni a tanulmányaimat. 

Na és mi a helyzet az íjászkodással? Régóta űzöd? Hogyan sikerült rájönni, hogy ez lesz a neked tökéletes sport? Versenyzel is? Mesélj erről, kérlek!

Teljesen véletlen volt. Egy nagyobb rendezvényen azt mondták, próbáljam ki. Apa nem engedte, anya sem, szóval ki kellett próbálnom. Azt hiszem, amikor az íj a kezembe kerül, az olyan érzés, mint amikor a varázslók és boszorkányuk kiválasztódnak a pálcájuk által. Éppen az íjászat volt az, amit átsegített a nemboszorkány lét tinilányos szenvedésén, úgyhogy biztos, hogy örökké el fog kísérni.

Van kedvenc helyed az iskolában? 

A faház. Komolyan mondom, a legzseniálisabb hely mind közül. A kastélyban nagyon sok szomorú hely van. A fénylő lelkek udvara drámai és romantikus, a lélekszoba, a múlt árnyainak terme, a kívánságok terme hihetetlenül szomorú hely. Persze az utóbbit sokan vidáman fogják fel, de igazából nem az. Egy hely, ahol bármit kívánhatsz, amid nincs meg. Utazhatsz egy menő mugli autóban, megmászhatod a legmagasabb hegyet, táncolhatsz a fiúval, aki tetszik. Aztán kilépsz az ajtón, és ami eddig vidám volt, kétszer olyan szomorú lesz. A faház se feltétlenül jó, de ott legalább friss levegőt szív az ember, hallgatja a madarakat, kicsit maga lehet, és kikapcsolhat.

Az Eridonról mi a véleményed? És hogy tetszik maga az iskola?

Nagyon aranyosak és hangosak, akik oda járnak. Nekem egy kicsit furcsa volt a hangosság, de ha nyitott az ember, hamar hozzászokik. Az új vezetőség szerintem egy kicsit félelmetes, de lehet, hogy csak kinézetre. Az iskola nagyon tetszik. A dolgozók kedvesek, segítőkészek, elmondanak mindent, és nincsen rossz kérdés. Bárci bácsi a lehető összes kedvezményt összegyűjtötte nekem, Hajni a legjobb órákat válogatta ki számomra, és nagyon vagány órarendet rakott össze, az igazgatóiban is minden simán ment. Én nagyon örülök, hogy itt lehetek. 

Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert kívánok neked.

VALERY MADELAINE FISHER

Portsmouthban született 16 éve. Roxfortban kezdte tanulmányait, jelenleg azonban rellonosként a Bagolykő tanulója. Varázsereje nem igazán van, bár még nem minősül kviblinek. Ritmikus gimnasztikában jeleskedik.

     

Szia. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Ha jól tudom, te is a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola diákja voltál korábban, akárcsak a nővéreid. Mi vett rá az iskolaváltásra? 

Szia szia szia, ugyan, nincs mit megköszönnöd, ez csak természetes. *kacsint* Igen, a Roxfortba jártam, mint a nővéreim, és az egyetlen legdrágább bátyám is, őt se felejtsük el megemlíteni. Tudtad, hogy Allan hugrabugos volt? Mindegy, nem lényeg. Két évig voltam ott diák, a Mardekárban. Tulajdonképp túl üres volt az a hely a testvéreim nélkül, unalmassá vált Rosie távozásával. *elhúzza a száját* De most már velük vagyok, szóval minden a legjobb újra.

 

A nővéred, Emily a kviblik számára létrehozott különleges program keretében tanul. Ha jól tudom, a te varázserőd is gyengébb az átlagnál. Ez valami családi vonás? Te is részese voltál a programnak esetleg? 

Ó, igen, a kis Emilynek sajnos szüksége volt erre, de nekem szerencsére már nem. Jól tudod, az átlagosnál egy leheletnyivel gyengébb az erőm, de ez nem gátol semmiben, ugyanúgy tanulok és vizsgázok, mint minden más varázslópalánta.

Na és mi a hobbid? A testvéreid művészek vagy éppen sportban kiemelkedőek. Te mivel foglalkozol?

Én ritmikus gimnasztikával foglalkozom. Nem olyan népszerű mint a balett, vagy a kviddics Cole esetében, de ez is elég szép, és itt is alapkövetelmény a megfelelő fizikai felépítés. Biztos hallottál már róla amúgy, az a dolog, ahol a lányok szalagokkal meg gömbökkel ugrálnak, hajlonganak. Nem vagyok világhírű ugyan, de eddig egy versenyt sem veszítettem el. Igaz, hogy többnyire ezek ilyen kis helyi megmérettetések voltak.  

         

Van már kedvenc helyed az iskolában? 

Most kezdődött még csak a tanév, nem nagyon volt időm kedvencet választani.

A Rellonról mi a véleményed? És hogy tetszik maga az iskola?

A Rellon úgy tetszik, főleg, hogy a bátyám is végre egy házban van velem. Sajnálom, hogy a nővéreim nem, de bizonyára ezt is hamar meg fogjuk oldani, ahogy a jó testvérek szokták. Az iskola is tetszik, igaz, nem olyan nagy és népes, mint a Roxfort, de lehet, hogy ezért is jó.

Köszönöm a válaszokat, és sok sikert kívánok neked az új tanévhez.

Tanáraink piszkos kis titkai

Excsajok szelleme

Alastair Magnus igazán nagy bajban van. Az új rellonos házvezető nem sejtette, hogy azzal, hogy a Rellon élére nevezték ki, sok időt lesz kénytelen majd a kastélyban tölteni, ahol több exbarátnője is fellelhető. Az első alkalommal, amikor egy volt kedves, nevezetesen Erdős-Prinz Vivien szembejött vele a folyosón, csak a portrék voltak jelen, egy másik alkalommal - amikor Thege Valériánál futott össze - azonban már a diákok is. Az elbeszélések alapján roppant feszült volt mindkét alkalommal a légkör. Igaz, hogy Mr. Magnus igyekezett helyén kezelni a dolgokat, ám egy értekezlet alkalmával kiderült, hogy a két nő valószínűleg párhuzamosan volt jelen a férfi életében, az eset vége pedig az lett, hogy Vivien az asztalt szinte átugorva esett neki Valériának. A feldúlt amazonokat szétválasztani kívánó Daniel Graham és Hattori Ryuujin állítólag akkora ütést kaptak, hogy a gyengélkedőre kellett szállítani őket.

Oltári nő 

A tavalyi év végén többen kaptak frászt, amikor azt hitték, nemrégiben elhunyt tanárukat látják viszont a kastély falai között. Mint kiderült, erről azonban szó sincs, pusztán csak Rubya professzorasszonyra feltűnően hasonlító unokahúga lépett be a falusiak és a kastélylakók életébe. Az igazgató úrra olyan nagy hatással volt a fiatalasszony, hogy a szünet vége előtti napokban, szűk körben egy holdfényes éjszakán örök hűséget is fogadtak egymásnak a Fénylő lelkek udvarán. Azon az éjszakán állítólag olyan volt a hely, mintha valóban millió lélek venné őket körül. Egy szemtanú "leírhatatlan szerelemként" említette a szemükben égő tüzet. Sok boldogságot kívánunk nekik!

Elpuskázva 

Kedves Antal Nimród nem éppen egy kedves figura. Ennyit arról, hogy nevünkben a jellemünk. A férfi, amikor mintegy két és fél évtizede sikertelenül felvételizett az aurorképző akadémiára, hirtelen nagyon kétségbeesettnek látta az életet, így gondolt egyet, és az Ispotály kísérleti részlegét felkeresve mintákat szolgáltatott a legújabb manna kutatáshoz. Azt azonban nem sejtette, hogy nem éppen a szerződésben foglaltak szerint használják fel majd az intézményben a kapott anyagot, és mára már közel ötven gyermek rohangál a világban a férfi génjeit hordozva magában. Az ötvenedik gyermek - akinek édesanyja a peres eljárást indított mind az Ispotály, mind pedig Antal ellen - idén novemberre várja születendő gyermekét. A kastély falait borító portréktól azt is megtudtuk, hogy a tanár úr egyik gyermeke nem más, mint Oravecz Eszter, akinek édesanyja szintén a kastélyban tanít. A páros állítólag többször sutyorgott a folyosón, és bár nagyon halkan tették, annyi bizonyos, hogy a nő mindvégig tudott erről, de nem szólt a volt férjének, mert a gyerektartásra szüksége van. A friss fejleményekkel a következő számban mindenképpen jelentkezünk!

Életünk apával

Belegondoltatok már valaha is abba, hogy kicsoda is Holló Albert, és hogy milyen pletykák keringhetnének róla? Hogy vajon mennyi az igazság abból, amit suttognak a falak lakói? Nos, kiderült egy ilyen pletyka esetében kiderült az igazság. Három fia van a kastélyban. Ugyan nem az ő vezetéknevét viselik, és nem is egy anyától születtek, mégis a fiai. Ráadásul most, hogy már a legkisebb, Róbert is a tanári gárdát bővíti, a büszke apa arcáról szinte letörölhetetlen a vigyor. Egy kollégákkal való italozás során fejtette ki büszkén, hogy gyermekei mind a tanítást választották hivatásként. A legidősebb a helyes életvitelt, a másodszülött gyógyítást, míg a legkisebb a mágiát magát okítja. Elmondta még, hogy nincs is annál nagyobb öröm számára, hogy a fiai mind fess, jó kiállású férfiak lettek. Így hát gondos szerkesztőségi kutatómunka alapján kijelenthetjük, hogy Ramholcz Kirill, Jimnie Meccoy és Várffy-Zoller Róbert ereiben bizony Holló Albert vére csörgedezik.

Colton Fisher - Az év fogója

Nem mindennapi mérkőzésnek lehettünk nemrégiben tanúi az iskola arénájában. Miután a Navine csapata felbomlott, az Eridon pedig emberhiánnyal küzdött, egy összevont csapat állt pályára. Tulajdonképpen három ház próbálta meg elnyerni a kupát a Rellontól, de még így sem sikerült. A címvédő csapat fogóját és újonnan kinevezett csapatkapitányát kérdeztem ki ennek kapcsán.

Szia. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Először is gratulálok a győzelemhez és az elkapott cikeszhez. Az előző mérkőzésen nem sikerült elkapnod, milyen érzés volt most újra megkaparintani és ezzel győzelemre juttatni a Rellont?

Hey. *hallgatja a kérdést, majd a végén nagyot sóhajt* Nem értem, miért kell folyamatosan felemlegetni azt a meccset. Egyszer. Egyszer fordult elő, wooow! Most aztán csorba esett a hírnevemen.

Őszintén? Majdnem kihánytam a cikeszt a francba a végén, mert annyira felfordult a gyomrom a folyamatos fel-le repkedéstől, de végül sikerült visszatartanom a gyomorsavam az öltözőig. Felemelően fantasztikus győzelem volt, életem egyik legjobbja. Nem.

Na jó, az utána lévő buli egész király volt, meg hát az, hogy Mini CSK-sága alatt egyetlen bajnokságot sem vesztettünk, az azért... Szóval jó volt, persze, hogy hozzájárultam ehhez. Izgalmas idény volt, még akkor is, ha konkrétan egy egész iskola kellett, hogy kiálljanak ellenünk. Jó, jó, persze, technikailag az Eridon volt... a Navine csapatával együtt... amiben vannak levitások... Szóval izgalmas volt, annak ellenére hogy csak az "Eridon" ellen álltunk ki. Asszem' a többiek is élvezték.

Bocs a folyamatos reszkírozásért, Nyeste! Ne aggódj, Aiden kilép jövőre a csapatból.

Ritka alkalom egyébként, ha nem te kapod el a cikeszt. Mi a siker titka?

Nem túl bonyolult. Nem ijedek meg a rizikós helyzetektől. Nyilván sok edzés és készülés van mögötte, de asszem' az lehet a legfőbb oka, hogy nem sz**ok be egy felém közeledő gurkótól, hanem inkább szembe megyek vele. Nem tudom, ez mitől van, de már anno a Roxfortban is így volt. Jó, azért egy istenes Aiden-gurkónak nyilván nem örülök edzésen, meg én sem vagyok acélból, néha azért közel állok az agyérgörcs-szívroham kombóhoz, de meccseken ez ritkán jön elő, olyankor full elborulok, mint ahogy ezt tapasztalhatja mindenki a lelátókon. Emiatt Gerhardt nem is akart felengedni többet a pályára, vagyis javasolta, hogy egy életre tegyek le róla, de sajna nem szabadul tőlem a többi ház ilyen könnyen.

Egyéb titok nem nagyon van mögötte, vagy ha igen, akkor azt nyilván nem itt fogom elárulni.

ALLAN COLTON FISHER

Portsmouthban született éve. Tanulmányait a Roxfortban kezdte a Hugrabug házban, majd a Bagolykőbe átiratkozva rellonos lett. Fogó a rellon csapatában, egyébként pedig festőként kezd magának hírnevet szerezni, nemrég nyílt kiállítása is.

Ha minden igaz, az új tanévtől a csapat vezetését is te veszed át. Milyen érzés a győztes csapat élére állni?

Rizikós lesz, új CSK, rengeteg új játékos, kezdő játékosok. Nyilván el akarjuk vinni a kupát a jövő idényben is, megszoktuk már, hogy ott áll a házban kirakva valahol. Én várom amúgy, vicces lesz szerintem. Mini mellett elég sok dolog ragadt rám, szóval nem félek nagyon, hogy inkompetens vagyok - mondjuk az is igaz, hogy eddig is kábé csak magammal foglalkoztam, fogóként alig fektettem figyelmet a mezőnyre, de jövőre sokkal több dolgom lesz vele. Úgy viszont, hogy Mini talán be fog ugrani majd néhány edzésre, egyáltalán nem aggódom - és Kamilla is velem lesz, mint CSKH, szóval... Nevelem az utánpótlást, hiszen nekem a következő idény lesz egyben az utolsó, így, CSK-ként fogom befejezni, mert végezni fogok ezen a fantasztikus mesterképzésen.

Milyen elvárásokkal indulsz neki az új idénynek? Mik a terveid?

Hát, ha minden igaz, lesz egy edzőtáborunk a szünetben, hogy összerázzam/összerázzuk kicsit a csapatot. Nyilván ilyen alap dolgok, az újak betanítása és erőnléti edzése, a csapatmunka és az összehangoltság fejlesztése. Persze a kupa a cél, ahogy már mondtam is (bár amúgy akkor is muszáj lenne ezt mondanom, ha nem így gondolnám, mert a végén még valami Rellon-ultra elvágja a torkom), de én szeretném, ha a csapat még inkább közösségként működne, mint most. Ennek fényében is fogok cselekedni.

Például elindítjuk a Rellon divatmárkáját, egyenpulcsikkal. Nem is én lennék.

Az elvárásom mindössze annyi, hogy legalább annyi koncentráció és fegyelem legyen a csapatban, mint Mini idején - úgy ugyanis nem lehetetlen egy majdnem teljesen kezdő csapattal bajnokságot nyerni (nem a Rellonnak), de abban mindenki biztos lehet, hogy nem fogom a fejüket simogatni és pátyolgatni a lelküket, ha véletlen betalál egy gurkó. Én sem nyafogok, amikor majdnem kihányom a belem a pályán.

És mit tervezel a jövőre nézve? Mit jelent számodra pontosan a kviddics? 

Folytatnád az iskola után is a kviddicset, vagy azért ennyire mégsem merülsz bele?

Eleinte a kviddics egy unaloműző volt. Már a Roxfortban is kviddicseztem, ott mondjuk a testmozgás hiánya is ok volt, meg valahol le kell vezetnem az energiáim... Aztán itt, a Bagolykőben vált kicsit többé, mint időmulatás, hobbi lett, mostanra talán kicsit több, gondolom. Azt nem hiszem, hogy foglalkoznék vele később, bár az biztos, hogy rohadtul hiányozna - de festő vagyok, mint ahogy te is tudod, Cameron, és az biztos, hogy ez tönkretenné a kezeimet hosszútávon, szóval elég sovány, mert ha választanom kell egy cikesz vagy egy kiállítás között, akkor biztos hogy a kiállítást választom. De majd meglátjuk, hogy lesz. Ajánlatot még nem kaptam egy profi ligától sem, mondjuk hülyék is lennének. Bár amúgy, az is lehet, hogy elfogadnám, franc tudja. Kell a pénz, úgy tudom, a profi kviddicsesek jól keresnek.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és akkor hajrá, nyerjétek meg a kupát az új idényben is.

Évkezdeti dili

Drága Dr. Who!

A Rellon körletben minden reggel egy kőkos ébreszt minket. Nem tudom, ismered-e őt. A többség ki van akadva tőle és gyakran átkozódnak miatta. Engem is kérdezgetnek folyton, hogy ugye én is megőrülök tőle. De az a helyzet, hogy én bírom. Szerintem aranyos, és ezt úgy a képükbe vágnám, amikor nyafognak. Szerinted megtegyem?

Felhő barát

Kedves Felhő barát!

Megvallom őszintén, én még csak a banyától hallottam a kőkosról és a sajátos módszerekről, amelyeket az új házvezetőség alkalmazni igyekszik. Tudom, hogy sokan lázadnak a rendszer ellen, de ez a lázadás egyfajta kötelező velejárója ennek az életszakasznak. Szerintem nincs azzal baj, hogy szereted, viszont a képükbe vágni nem biztos, hogy jó ötlet. Van aki így látja, más meg úgy. El kell fogadnunk egymás véleményét annak érdekében, hogy békésen tudjunk egymás mellett élni. Még csak most kezdődött a tanév, ráérsz a konfliktusokra később is. 

Örülj, hogy nem kell annyi minden miatt bosszankodnod! 

Dr. Who

Kedves Doktor Who!

Fogalmam sincs, minek öltözzek Halloweenkor. Mármint volt olyan ötletem, hogy mondjuk lethifold leszek. De rájöttem, hogy azoktól félek. Szóval gondoltam, inkább macskának öltözök. Viszont annak meg sokan öltöznek, nem? Jaj, nem tudom, mi legyen. Nincs valami klassz jelmezötleted?

Tökölő tökfaragó

Kedves Tökölő tökfaragó! 

A lethifold jelmezzel akár a félelmedet is legyőzheted, egyedi és különleges lehetsz. Macskának tényleg elég sokan öltöznek, azonban kevesen vannak olyanok, akik jelmezválasztásukkal fejlesztik személyiségük erősségét. Szerintem okkal gondoltál először a lethifoldra, így annak kellenne öltöznöd. 

A szavazáson biztos rád teszem a voksom! Wink

Dr. Who

Tisztelt Dr. Who!

A vizsgáim borzalmasan sikerültek, úgyhogy megbuktam. Így most új közegbe kerültem, az alattunk lévő évfolyamba. Nehezen megy a barátkozás. Főleg, hogy az eddigi évfolyamtársaimmal naponta találkozom. Állandóan az jár a fejemben, hogy ha kicsit jobban készülök, most velük lehetnék. Nagyon bánt ez.

Bukta

Kedves Bukta! 

A bukás sosem kellemes, legyen szó az élet bármely területéről. Viszont legyen ez most a legnagyobb lecke, ami az itt töltött évek alatt elkísér majd. Nem könnyű soha egy másik évfolyamba bekerülni, azonban ha segíted a társaidat, könnyebben beilleszkedhetsz. A felsőbb évfolyamokban bővül a tantárgyak listája, újabb tanárok oktatnak. Meséld el nekik milyenek, mire készüljenek velük kapcsolatban. Ismered már a tananyagot, ha felállítasz magadnak egy rendszert, nincs kizárva az sem, hogy évfolyam- vagy iskolaelső legyen belőled. 

Kívánom, hogy megtaláld a közös hangot az évfolyamoddal! 

Dr. Who

Az ősz kötelező elemei

Őstulok/Réem (01.27.-02.23.)

Mindig viselj: sapkát
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: forrócsokit
Mindig legyen nálad: egy galleon
Kerüld: a szűk tereket
Az ősz kötelező eleme: egy hosszú, kék sál

Tebó/Tebo (02.24.-03.14.)
Mindig viselj: pulcsit
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: forró gyümölcsteát
Mindig legyen nálad: kézkrém
Kerüld: a bevásárlóközpontokat
Az ősz kötelező eleme: egy őszi színekben pompázó füzet

Sellő/Mermaid (03.15.-04.11.)
Mindig viselj: nadrágot
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: ízesített kávét
Mindig legyen nálad: aprópénz
Kerüld: a klubhelyiségedet
Az ősz kötelező eleme: a kockás kabát

Golymók/Puffskein (04.12.-05.09.)
Mindig viselj: vastagabb talpú cipőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: gyümölcsöt
Mindig legyen nálad: fésű
Kerüld: az erdőt
Az ősz kötelező eleme: a karamellás tusfürdő 

Kentaur/Centaur (05.10.-06.09.) 
Mindig viselj: sálat
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: sütőtöklevet
Mindig legyen nálad: fülhallgató
Kerüld: a hideg falakat
Az ősz kötelező eleme: a kézfertőtlenítő

Augurán/Augurey (06.10.-07.08.)
Mindig viselj: cipőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: frissen sült pogácsát
Mindig legyen nálad: fogkefe
Kerüld: narancs ízű dolgok
Az ősz kötelező eleme: arckrém

Goromka/Jarwey (07.09.-08.05.)
Mindig viselj: sapkát, amin pompon van
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: banánt
Mindig legyen nálad: kézmelegítő
Kerüld: a hangos embereket
Az ősz kötelező eleme: mentatea

Krup/Crup (08.06.-09.02.)
Mindig viselj: derékmelegítőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: húslevest
Mindig legyen nálad: ajakbalzsam
Kerüld: a túl csokis ételeket
Az ősz kötelező eleme: egy barna táska

Hurú/Fwooper (09.03.-10.03.)
Mindig viselj: valamit a nyakadban
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: halat
Mindig legyen nálad: kulacsban/üvegben tea
Kerüld: az élénksárga ruhákat
Az ősz kötelező eleme: falevélminta

Kákalag/Grindylow (10.04.-11.02.) 
Mindig viselj: fülvédőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: karamellás almát
Mindig legyen nálad: tartalék zokni
Kerüld: a konyhát
Az ősz kötelező eleme: sünis bevásárlószatyor

Zanzárd/Moke (11.03.-11.29.)
Mindig viselj: talárt (akár már a télit)
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: piros színű zöldséget
Mindig legyen nálad: keksz
Kerüld: a titkos átjárókat
Az ősz kötelező eleme: a titkos rekeszes táska

Tündérmanó/Pixi (11.30.-12.28.)
Mindig viselj: lábszárvédőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: forró teát
Mindig legyen nálad: kesztyű
Kerüld: a gyengélkedőt
Az ősz kötelező eleme: az illóolaj

Vízimanó/Kappa (12.29.-01.26.) 
Mindig viselj: zoknit
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: almát
Mindig legyen nálad: zsepi
Kerüld: az alkoholos ételeket, italokat
Az ősz kötelező eleme: testpermet fahéjas alma illattal 

Halloweeni hangulat

Találd meg az öt különbséget a denevéres csendélet két képe közott!

Minden helyes megfejtőnek 5 pont jár!

Megoldásaitokat Adam Kensington várja bagolyposta útján.

Nekrológ

Életének negyvenötödik évében elhunyt Artemisia Rubya professzor, a Bagolykő Mágustanoda Gemmológia és Mineropathológia tanárnője.

Legutóbbi számunk lapzártája előtt még nem adtak ki hivatalos közleményt a szomorú eseményről, így csak most nyílik alkalmunk beszámolni róla, ám nem igazán tudtuk, miként búcsúztathatnánk az eltávozott tanerőt iskolaújságunk lapjain. Köszönhetően azonban megboldogult professzorunk egykori férjének, méltóképp emlékezhetünk.

Merkovszky Ádám sorai következnek.

Búcsú Tőle

Egyeseknek talán könnyű elengedni őt. Azoknak, akik nem ismerték. Azoknak, akik számára nem volt több, mint egy újabb oktató az iskola gyorsan cserélődő állományában. Azoknak, akik nap mint nap elmentek mellette a kastély folyosóin, és közben fogalmuk sem volt arról, ki ő. Nekik valószínűleg nem jelentett többet a halála, mint bármelyik másik ismeretlen emberé.

Ők nem tudják, milyen gyönyörű volt a mosolya, milyen kedves lelket rejtegetett a kőszívűség álcája alatt, és azt sem, mennyi fájdalmat hordozott magában. Ezek közül nem keveset én okoztam neki. Emiatt mondhatnátok, hogy álszentség tőlem most ez a kis írás. Mondhatnátok, de az, hogy én vetettem véget a kapcsolatunknak nem változtat azon, amit közösen átéltünk, sem azon, amit ő jelentett nekem.

Mikor először összefutottam vele, macska alakjában volt, én pedig nem ismertem fel benne azonnal az animágust. Mire rájöttem, már rég udvariatlannak éreztem magam, amiért kérdés nélkül leálltam simogatni az akkor még ismeretlen hölgyet, de kiderült, nem ekkor követtem el hibát, hanem akkor, amikor hidegnek, kimértnek és szigorúnak gondoltam őt. Tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki legalább egy rövid ideig ilyennek érezte, sőt sokan egyáltalán nem láttak a felszín alá. Most pedig már késő.

Tudjátok miről kapta a nevét? Hasonló a hangzása az ametiszthez, ami érdeklődésébe vágna, de kaphatta volna nevét a vadászat istennőjéről, Artemiszről is, hiszen az íjjal legalább olyan jól bánik, mint Apolló testvére. Őt mégis a világ egyik legkeserűbb növényéről, a fehér ürömről (Artemisia absinthium) nevezték el.

"- Tegeződjünk, rendben? Az ismerőseim Artynak szoktak hívni."

Ha megadatott neked is, hogy a bizalmába fogadott, bizonyára te is hatalmas kegynek érezted. Nem azért, mert annak szánta, hanem mert annyira megközelíthetetlennek tűnt. Ha a barátja voltál, tudod, mennyire szeretett táncolni, s olyankor egészen más embernek tűnt. Kedves, életvidám nőnek, aki élvezi az életet. És ő mindig ilyen volt, akkor is, amikor bezárult és elrejtette mindenki elől, milyen fantasztikus ember ő.

"Aki élettel, s titokkal van teli és, akit nehéz mégis oly könnyű rabul ejteni..."

Sokszor hallottam azt, hogy nem illünk egymáshoz. Ő túl merev, kimért, szigorú, én pedig laza, nyílt és vicces vagyok. De nézhetnénk ezt fordítva is: ő rendszerető, erkölcsös és komoly ember volt, én trehány, szabados és komolytalan. Sosem éreztem rossznak magam, de tudom, hogy mellette előnyömre változtam. Megerősítette a pozitív tulajdonságaimat, gyengítette a negatívakat. Ő volt az én jobbik felem. Ebből következően talán én voltam az ő rossza.

"Amikor egy nő kihoz belőled valami olyan szépet vagy jót, amiről mindenki, még te magad is meg vagy győződve, hogy nincs benned, az lehet a szerelem."

Jó oktató volt, aki nem csak ismerte, de szerette is a tantárgyát. Segített, ahol csak tudott, valódi gyógyító volt. Rajtam kívül még sokan hálásak azért, hogy megszületett, létezett. Volt év tanára, amit a diákok elismerésének és oktatói felkészültségének köszönhetett. Fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy egy kicsit jobbá tegye a világot. Csodáltam őt ezért.

A levitások többet tudhatnak róla, hiszen HVH-jukként jobban megismerhették őt, és bár a legtöbben már elballagtak azok közül, akik akkor a ház diákjai voltak, valószínűleg sosem fogják elfelejteni a tanárnőjüket.

"Ennyi volnék? Valóban nem vagyok több egy névnél, pár titulusnál és szerzők-könyvek halmazánál?"

De még mennyire, hogy több volt! Reggelig tudnám sorolni, mit és mennyit jelentett nekem. Hogy mi mindent kaptam tőle. Hálás vagyok a gyógyítóknak, akik megmentették. Nem tudom mennyire volt közismert a tény, hogy szívritmus-szabályozóval élte le szinte az egész életét. Az övé ráadásul különleges volt, egyedi, úgy is mondhatnánk, hogy ő volt az új technológia tesztalanya. Emiatt gondolhatnánk, hogy már így sokkal tovább élt, mint arra bárki számított. És ez lehet. De sokkal-sokkal többet kellett volna még itt maradnia.

"Egész kapcsolatunk egy tánc lesz, azt hiszem. Te vezetsz, s én követlek majd vagy épp fordítva, én mutatok irányt neked, s te jössz mellettem. Mindketten szabadok maradunk, mégis egymáshoz tartozunk Kedvesem. Nekem ez a Szerelem."

Most már talán pontosabb képetek van arról, hogy ki is volt ő, s talán benneteket is megérint halálának súlya, tragédiája. De miért pont én írok róla? Kim is volt ő nekem?

Számomra ő volt A NŐ. A NŐ, akit szerettem és aki szeretett, akire vágytam és aki vágyott rám, akit féltettem és aki féltett, akiért aggódtam és aki aggódott értem, aki megnevettetett és akit megnevettettem, akiért a könnyeim hulltak és aki sírt miattam, akiben csalódtam és aki csalódott bennem. Ő volt a másik felem, az egyetlen NŐ, akinek valaha megkértem a kezét, és az egyetlen feleségem.

Csodálatos volt: titokzatos, vagány, őrjítő, kedves, tisztelettudó, gondoskodó, erős, segítőkész, tehetséges, felelősségteljes. Bámulatos ember. A legjobb barát, a legjobb szerelem, a legjobb feleség és ha megadatott volna neki, ő lett volna a legjobb anya is.

"[...] érzem elnyelt bennünket a sötétség és talán végleg elváltunk egymástól lélekben. Félek ez az érzés nem múlik el többé már és a közelség is csak nehezíti nyugalmunk megtalálását, mert felejteni úgysem tudunk soha. Ezt nem lehet. Ilyen fájdalmat az ember csak elboríthat más gondolatokkal, akár a hó most a tájat, vagy tóba dobott követ a víz, de a hó elolvad és a kő is odalenn marad. Örökre."

Ég veled, Temi. Köszönöm. És sajnálom.

"Nézem a nőt, és nem bírok megszólalni. Pont én, aki mindig is büszke voltam arra, hogy bármilyen helyzetben helyt tudok állni, elég pár mondat vagy szó. Itt azonban kevésnek bizonyulna a világ összes nyelvének mindösszes szava is."

Az idézetek Artemisia Rubyától és Merkovszky Ádámtól származnak,

utóbbi emlékei és egy merengő által felidézve.

Kedves Olvasóink!

Az iskolaújság e havi számában:

• Hírek a nagyvilágból - Sárkányok minden mennyiségben
• Kviddicskommentátorok gyöngye - Boglár Gréta a reflektorfényben
• Furcsaságok a kastélyon innen és túl - Érdekességekről suttognak a falak
• Elkövetkezett egy újabb év vége... - Titeket kérdeztünk
• Emlékek, vizsgák, tervek - Végzőseinket kérdeztük
• A hosszan tartó párkapcsolat titkai - Dwayne, a Nő és plusz egy fő
• A vizsgaidőszak és annak hullámvölgyei - Diákhangulatok lencsevégen
• Őszi sikk - Képes beszámoló a Londoni Varázsdivat Napról
• Az új tanévre hangolódunk - Dr. Who válaszol
• Az indiánok ősi csillagai - Horoszkóp az amerikai őslakosok állatövi jegyeivel
• Őszköszöntő rímrejtvény - Szezonális szókeresés

Hírek a nagyvilágból

Sárkányok minden mennyiségben

A norvég Harald Hårfagre Sárkányrezervátum igazgatója, Christer Valström kérvényezte a Ragnarök kísérleti program lezárását. Valström tavaly került a létesítmény élére, azóta pedig egyre nyíltabban törekszik arra, hogy a rezervátumot elzárja a külvilágtól. Mint nyilatkozta, a norvég tarajos rendkívül agresszív telivér sárkányfaj, amelynek populációja egyre kisebb, mivel a példányok még egymásban is ellenséget látnak. Az intézmény elsődleges céljának a tarajosok védelmét tekinti, és úgy véli, ezt nem lehet úgy biztosítani, hogy közben avatatlan, sárkányokhoz nem értő látogatók kószálnak a rezervátumban, vagy éppen holmi kísérleti programok keretében pusztulnak el az egyes egyedek. A Ragnarök kísérleti programról egyébként azt kell tudni, hogy az értelmes lények számára fenntartott fegyintézet területén jött létre, miután kutatók úgy döntöttek, nem csak svéd sróforrú sárkányokat, de tarajosokat is telepítenek a muglik elől elrejtett szigetre a betolakodók távol tartása érdekében és közben megfigyelik a két faj együttélését. A program keretében eddig a betelepített hat tarajosból kettő pusztult el az elmúlt öt év során, a sróforrúak közül pedig ötből eddig négy élte túl a zord körülményeket és egymás társaságát. Ugyanakkor három hibrid is született ez idő alatt.

Svéd sróforrú támadt orvvadászokra a Ragnarr Loðbrók nevét viselő sárkányrezervátumban. Az ezüstös kék pikkelyű telivér fajra szívesen vadásznak a merészebb egyének, elsősorban bőre ugyanis rendkívül kelendő a feketepiacon. Bár a lakatlan hegyvidéken található intézmény területén ugyan aurorok is járőröznek rendszeresen, mégis akadnak olyan vakmerő és agyafúrt orvvadászok, akiknek sikerül átjutnia a rengeteg védőbűbájon, hogy megszerezhessék a hőn áhított sárkánybőrt, ezúttal azonban egy kisebb csoport roppant szerencsétlenül jár. A hat varázslóból álló társaságnak a bejutással nem akadt gondja, ám amikor megpróbálták elpusztítani a sróforrút, nem jártak sikerrel első próbálkozásra, a feldühített példány pedig két embert égetett porrá. Ez a fajta híres arról, hogy kékes lángjával percek alatt képes a csontot is elhamvasztani, így a két szerencsétlenül járt vadász után nem sok maradt. Társaik ellenben fejvesztve menekültek egyenesen a rezervátum szívében található épületek felé. A sróforrú az erdőben is látványos pusztítást végzett, mire a sárkányőröknek sikerült elkábítani és az egyik védett barlangba vinni, az orvvadászok ellen pedig eljárás indul. 

Új igazgatót kapott a Szent György Sárkányrezervátum Romániában, miután eddigi vezetője, Tamássy Carol ellen a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) illetékes csoportja sikkasztás vádjával eljárást indított. Az ügyészség szakemberei úgy vélik, az intézmény által kapott uniós és állami támogatások nem megfelelően voltak felhasználva, a kiutalt összegek jelentős részéről nem tudni, mire is lett elköltve, a könyvelésekben és elszámolásokban megjelenő számok pedig irreálisak a piaci árakhoz képest. Amíg az ügyet vizsgálják, az intézmény vezetését Florin Tudose veszi át. Tudose már mintegy harminc éve dolgozik a rezervátumban. Fiatalon még vadőrként alkalmazták, időközben azonban elvégezte a sárkányőri képzést is, majd pedig a bukaresti mágusegyetemen bestiakutatásból diplomázott sárkánykutatás szakiránnyal, diplomadolgozatát a román hosszúszarvú sárkányok párválasztási szokásairól írta. A sajtónak azt nyilatkozta, nagyon sajnálja, hogy az intézmény ilyen ügybe keveredett, de megtesz minden tőle telhetőt, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba.   

Rangsorolták az európai sárkányrezervátumokat. Mint az köztudott, Európában hét telivér sárkányfaj őshonos: a hebridai fekete sárkány és a közönséges walesi zöld sárkány Nagy-Britanniában, a magyar mennydörgő Magyarországon, a norvég tarajos sárkány Norvégiában, a román hosszúszarvú sárkány Romániában, a svéd sróforrú Svédországban és az ukrán vashasú sárkány Ukrajnában. Minden fajt külön rezervátumban igyekeznek elrejteni a szakavatott varázslók a muglik elől, illetve megvédeni az orvvadászoktól. Az egyes létesítményekben fennálló körülmények változóak, a rangsort pedig elsősorban ezek alapján készítette a Varázslók a Legendás Lények Védelméért nevű szervezet. A lista élén a walesi Ddraig Warchodfa Dewi Sant avagy Szent Dávid Sárkányrezervátum áll, ahol pár éve még kutatólabort is létrehoztak a sárkányok betegségeinek kutatására. Ezt a norvég Harald Hårfagre Sárkányrezervátum, majd a svéd Ragnarr Loðbrók rezervátum, aztán a magyar mennydörgők számára fenntartott intézmény következik, a sort pedig a román Sf. Georghe és az ukrán Hoverla Sárkányrezervátum zárja szoros versenyben. A hebridai McFusty Dragon Sanctuary-t nem sikerült besorolni, mivel zártsága miatt a szervezet tagjainak nem sikerült felmérni az ottani körülményeket, azonban úgy vélik, hogy walesi társához hasonlóan szintén a lista élén állhat. A rangsorolás egyébként anyagi támogatást jelenthet a nem túl jó körülményekkel büszkélkedő rezervátumok számára, célja elsősorban az volt, hogy a bestiavédelemmel foglalkozó szervezeteknek és adakozó családoknak megmutassa, hol is van leginkább szükség a segítségükre. 

Kviddicskommentátorok gyöngye

Boglár Gréta a reflektorfényben

E havi kviddicsrovatunkban iskolánk önjelölt, de annál lelkesebb kommentátorát kérdeztem arról, hogy honnan származott az ötlet, illetve a kviddics iránti látványos rajongása. Hiszen mi másért is vállalná az ember azt a nemes, de kevésbé hálás feladatot, amit Gréta merészen magára vállalt, ha nem rajongana különösebben a sportért. 

Kedves Gréta, köszönöm a lehetőséget, hogy feltehetek neked néhány kérdést. Nyomon követem már egy ideje a kommentátori tevékenységedet. Mesélj nekem, hogyan született meg az ötlet, hogy te márpedig ezzel is foglalkoznál? 

Csááááááááá! Hívj Dettinek, azt jobban szeretem. *vigyorog* Ööööö... hááát, igazából Ellának akartam szurkolni, szóval semmi extra. Nem is csinálom versenyszerűen. Vagy várj, ha versenyen kommentálok, az már versenyszerűségnek számít?

Fogjuk rá. Mi van emögött az érdeklődés mögött a kviddics iránt? Miből fakad? 

Hát én nem igazán értek a kviddicshez, nem tartozik az érdeklődési köreimbe. Egyszer kimentem nézni, és azon kaptam magam, hogy a hangosító eszközbe dumálok. Mondjuk volt már olyan, hogy ki akarták kapni a kezemből, de hát ilyen ez a popszakma. Jaj, most valami varázslósat kéne mondani... izé... ezt kivágod ugye? Szóval, ilyen ez a medzsisön élet.

     

  

BOGLÁR BERNADETT GRÉTA

22 éve született Svédországban. Alaptanulmányait a svájci Herzberg Mágusképzőben végezte, jelenleg pedig a Bagolykő Mágustanoda hetedikes diákja gyógyító szakirányon, valamint önkéntes kviddicskommentátor.

     

Áh, ugyan. Tökéletes lesz ez vágatlanul is. Játszottál is már? Ha igen, milyen poszton?

Soha. Nem is akarok. Nekem ez túl durva sport, meg a hajam is tönkremenne benne. Ne nézz így! Nem vagyok "órán körömreszelős" fajta, de azért a hajam mégiscsak a koronám. Meg nem is vagyok sportos fajta. Milyen poszton tudnál elképzelni, mér' kérded?

Nem is tudom, mondjuk őrző? 

Hogy mi? Olyan poszt is van? *értetlenül pislog* Várj, az melyik? Öööö, aki azokat a vaslabdákat őrzi?

Inkább a karikákat őrzi. Tudod, azok azok az oszlopra erősített karikák, amiken át kell dobni a piros labdát. Így megvan már?

A karikákat vágom, de ez tök hülyeség. Lehetne akkor kapus. Vagy karikás. Na, ezért gáz a kviddics. A karikákat jobban védik, mint a játékosokat.

Olyasmi, mint a kapus, de végül is a kommentálás nagyon jól megy, talán az a legideálisabb poszt számodra. 

Ki a Merlin találta ki ezeket az elnevezéseket... hátjóóóólvan. 

Tervben van azért, hogy esetleg mégis seprűre pattanj majd valamikor?

Ááá, hát, nem igazán. Egy pici tériszonyom van, ha felmegyek a kilátóra, attól is megszédülök, hogy csak lenézek.

Honnan származik az elméleti tudásod?

A mim?

Áh, lényegtelen. Számíthatunk még a jövőben is az eddigiekhez hasonló, fergeteges és utánozhatatlan kommentárokra a lelátóról?

Ha igény van rám, persze, kimegyek szívesen, de ne számítson senki arra, hogy  szakszavakkal fogok dobálózni. Persze maradok pártatlan. Természetesen.

Nagyszerű ez úgy, ahogy most is csinálod. Hajrá, csak így tovább, és köszönöm a válaszokat!