Októberi diákbörze

Emily és Valery Fisher

- Akik nem is különbözhetnének egymástól jobban -

Iskolánk diákjainak számát egy újabb volt roxfortos is növelte az új tanévtől: Valery Madelaine Fisher, akinek nővére, Emily Dorothea Fisher már több éve a Bagolykő tanulója. Nevük már sejteti, hogy holmi kapcsolat lehet közöttük, ránézésre azonban senki nem mondaná meg, hogy bizony testvérek. Talán csak gyenge varázserejük közös pont még, amivel a maguk módján kitűnnek a tömegből, de semmi több. Lássuk, kik is ők ketten!

       

EMILY DOROTHEA FISHER

Portsmouthban született 17 éve. Eridonosként a Bagolykő diákja. Varázsereje nem igazán van, inkább elméleti mágiát tanul a kvibliknek kialakított speciális program keretében. Szabadidejében íjászkodik és csellózik.

    

Szia. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Vágjunk is bele! Ha jól tudom, korábban a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola diákja voltál. Mi vett rá, hogy a Bagolykőre válts? 

Szia! Én köszönöm, hogy alany lehetek. *Bájos cicamosolyt küld az interjúztató felé.* Nem voltam a diákja. Az a helyzet, hogy nálam nem jelentkezett a mágia, nem volt sem robbanás, sem fényerő, semmi. Egy a lakhelyünkhöz közeli mugli iskolába jártam, mugli tantárgyakat tanultam. Éppen ezért, amikor Magyarországra költöztünk, magántanulóként egy mugli gimnázium diákja lettem, jövőre érettségizek. A Bagolykő azon kevés iskolák egyike, amelyik tekintettel van a kvibli gyermekekre is. Tantervet állít össze a részükre, és feléledő mágia esetén különfoglalkozásokat tart. Az én mágiám fél éve éledt fel, így idén és jövőre is délutánonként extrán tanulom majd a pálcát igénylő tárgyakat.

Huh, akkor eléggé félreinformálódtam. Pedig úgy tudtam, Angliában a kviblik számára létrehozott különleges program keretében tanultál. Itt milyen lehetőségeid vannak? 

Csak majdnem, ott nem engedte az édesanyám, hogy mágusiskolába járjak, amit volt, hogy bántam, volt, hogy nem. Összességében viszont örülök annak, hogy lesz érettségim is, mert tartok tőle, hogy ez csak egy fellángolás most. Ha mégsem éri el a varázserőm a gyenge, de alkalmazható szintet, akkor mugli egyetemen szeretném folytatni a tanulmányaimat. 

Na és mi a helyzet az íjászkodással? Régóta űzöd? Hogyan sikerült rájönni, hogy ez lesz a neked tökéletes sport? Versenyzel is? Mesélj erről, kérlek!

Teljesen véletlen volt. Egy nagyobb rendezvényen azt mondták, próbáljam ki. Apa nem engedte, anya sem, szóval ki kellett próbálnom. Azt hiszem, amikor az íj a kezembe kerül, az olyan érzés, mint amikor a varázslók és boszorkányuk kiválasztódnak a pálcájuk által. Éppen az íjászat volt az, amit átsegített a nemboszorkány lét tinilányos szenvedésén, úgyhogy biztos, hogy örökké el fog kísérni.

Van kedvenc helyed az iskolában? 

A faház. Komolyan mondom, a legzseniálisabb hely mind közül. A kastélyban nagyon sok szomorú hely van. A fénylő lelkek udvara drámai és romantikus, a lélekszoba, a múlt árnyainak terme, a kívánságok terme hihetetlenül szomorú hely. Persze az utóbbit sokan vidáman fogják fel, de igazából nem az. Egy hely, ahol bármit kívánhatsz, amid nincs meg. Utazhatsz egy menő mugli autóban, megmászhatod a legmagasabb hegyet, táncolhatsz a fiúval, aki tetszik. Aztán kilépsz az ajtón, és ami eddig vidám volt, kétszer olyan szomorú lesz. A faház se feltétlenül jó, de ott legalább friss levegőt szív az ember, hallgatja a madarakat, kicsit maga lehet, és kikapcsolhat.

Az Eridonról mi a véleményed? És hogy tetszik maga az iskola?

Nagyon aranyosak és hangosak, akik oda járnak. Nekem egy kicsit furcsa volt a hangosság, de ha nyitott az ember, hamar hozzászokik. Az új vezetőség szerintem egy kicsit félelmetes, de lehet, hogy csak kinézetre. Az iskola nagyon tetszik. A dolgozók kedvesek, segítőkészek, elmondanak mindent, és nincsen rossz kérdés. Bárci bácsi a lehető összes kedvezményt összegyűjtötte nekem, Hajni a legjobb órákat válogatta ki számomra, és nagyon vagány órarendet rakott össze, az igazgatóiban is minden simán ment. Én nagyon örülök, hogy itt lehetek. 

Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert kívánok neked.

VALERY MADELAINE FISHER

Portsmouthban született 16 éve. Roxfortban kezdte tanulmányait, jelenleg azonban rellonosként a Bagolykő tanulója. Varázsereje nem igazán van, bár még nem minősül kviblinek. Ritmikus gimnasztikában jeleskedik.

     

Szia. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Ha jól tudom, te is a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola diákja voltál korábban, akárcsak a nővéreid. Mi vett rá az iskolaváltásra? 

Szia szia szia, ugyan, nincs mit megköszönnöd, ez csak természetes. *kacsint* Igen, a Roxfortba jártam, mint a nővéreim, és az egyetlen legdrágább bátyám is, őt se felejtsük el megemlíteni. Tudtad, hogy Allan hugrabugos volt? Mindegy, nem lényeg. Két évig voltam ott diák, a Mardekárban. Tulajdonképp túl üres volt az a hely a testvéreim nélkül, unalmassá vált Rosie távozásával. *elhúzza a száját* De most már velük vagyok, szóval minden a legjobb újra.

 

A nővéred, Emily a kviblik számára létrehozott különleges program keretében tanul. Ha jól tudom, a te varázserőd is gyengébb az átlagnál. Ez valami családi vonás? Te is részese voltál a programnak esetleg? 

Ó, igen, a kis Emilynek sajnos szüksége volt erre, de nekem szerencsére már nem. Jól tudod, az átlagosnál egy leheletnyivel gyengébb az erőm, de ez nem gátol semmiben, ugyanúgy tanulok és vizsgázok, mint minden más varázslópalánta.

Na és mi a hobbid? A testvéreid művészek vagy éppen sportban kiemelkedőek. Te mivel foglalkozol?

Én ritmikus gimnasztikával foglalkozom. Nem olyan népszerű mint a balett, vagy a kviddics Cole esetében, de ez is elég szép, és itt is alapkövetelmény a megfelelő fizikai felépítés. Biztos hallottál már róla amúgy, az a dolog, ahol a lányok szalagokkal meg gömbökkel ugrálnak, hajlonganak. Nem vagyok világhírű ugyan, de eddig egy versenyt sem veszítettem el. Igaz, hogy többnyire ezek ilyen kis helyi megmérettetések voltak.  

         

Van már kedvenc helyed az iskolában? 

Most kezdődött még csak a tanév, nem nagyon volt időm kedvencet választani.

A Rellonról mi a véleményed? És hogy tetszik maga az iskola?

A Rellon úgy tetszik, főleg, hogy a bátyám is végre egy házban van velem. Sajnálom, hogy a nővéreim nem, de bizonyára ezt is hamar meg fogjuk oldani, ahogy a jó testvérek szokták. Az iskola is tetszik, igaz, nem olyan nagy és népes, mint a Roxfort, de lehet, hogy ezért is jó.

Köszönöm a válaszokat, és sok sikert kívánok neked az új tanévhez.