Szia Kedves Olvasó!  

E havi számunkban:  

• Ezekről maradtál le - A Bagolykő legfrissebb hírei
  
• Közeleg a tél! - Hírek a világ minden tájáról
• Amorf pletykafigurák - Semmi sem az, aminek látszik?
  
• Egy hasábnyi tesztoszteron - Dúlnak a hormonok a hármas asztalnál
  
• Ecset után katedra - Beszélgetés Czifra Abigéllel
• Sokunk gyermekkori hőse - Damyan Volkov az idei Kviddics Világkupáról
  

Ezekről maradtál le a Bagolykő hírei közül

Rohamosan romlik az iskola hírneve
Az utóbbi években megcsappant a Bagolykő Mágustanoda diákjainak száma, és még ennél is több tanuló távozhat az iskolából. Az iskola évnyitóját követően több diák gondviselője is nehezményezte az eseményen történteket. Többek között erőszakos cselekedetekről, lelki bántalmazásról és aranyvérű felsőbbrendűségi eszmékről számoltak be lapunknak. Egyesek fenyegetőztek, mások számára ez volt az utolsó csepp a pohárban, és azonnal kivették gyermeküket az intézményből. A tanévnyitón történtekről annyit tudni, hogy középpontjában a Bontovich família egyik, az iskolába járó gyermeke áll.

Véget vetett életének a Levita ház mestertanonca 

A nyári szünetben több mugli lap is hírt adott Borbély Amanda Leila, egykori levitás diák haláláról. A rendőrség jelentése szerint a lány már régóta erős kábítószer-függőségben szenvedett, mely következményeképp mind saját, mind nagybátyja életét kioltotta. Feltételezhetően az említett személy segíteni akart a lányon, ám ő támadásnak vette, és megfojtotta a férfit. Hozzátartozói nem kívántak nyilatkozni az ügy kapcsán. Információink tehát addig terjednek, hogy az örökbefogadó központ, mely Leilát eredetileg a Borbély családhoz helyezte, ismét felügyeletébe vette a többi gyermeket.

Újra rács mögött a Bogolyfalvi pub pultosa

Borbély Leila mellett a Bogolyfalvi pub egy másik pultosa is kiesett a praxisból, miután Várnai Rafael auror meglátogatta őt munkahelyén. A helyet aznapra be kellett zárni, és csupán egy héttel később derült ki, mi áll ennek hátterében: William Martin Krise-t felesége megmérgezésével gyanúsítják. Habár a nőnek hosszú távú fizikai sérülése nem lett, a férfival közös gyermeküket elvesztették. A családon belüli erőszakot még vizsgálják, ám a férfi nem most először szerepel aurori jegyzőkönyvben. A Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetből csupán két éve szabadult.

Jégfajd pár költözött a Fénylő Lelkek Udvarába

A madárpárt két diák vette észre az első iskolai héten, azóta Nagy Sándor, legendás lények szakértő gondjaira lettek bízva. A diáksereg azóta próbál nekik nevet találni, eddig a két befutó a Maja és a Szilveszter. A jégfajd abban különleges, hogy sok évig mesterségesen szaporították őket, hogy a faj fennmaradhasson. Az, hogy a madarak a Bagolykő területét választották otthonuknak, egyes babonák szerint szép jövőt jósol az iskola számára.

Hírek hazánkból, a nagyvilágból és Bogolyfalváról

Renoválás alatt a Fővárosi Ragálykúráló Ispotály
Nagy volumenű felújítás-sorozat veszi kezdetét jövő év január másodikán a Fővárosi Ragálykúráló Ispotályban, melynek első részeként lezárásra kerül a Sürgősségi Betegellátó Osztály. A munkálatok itt várhatóan jövő márciusig tartanak, így addig az ország több, másik ispotálya fogadja a sérülteket. Ehhez külön erre a célra használható, ideiglenes hopp-hálózatot hoznak létre az intézmények között. Áprilistól a projekt a Sebészeti Osztály korszerűsítésével folytatódik. További információkat és az ellátásra kijelölt ispotályok listáját december havi számunkban közöljük.

Varázstárgy aukció Sankt Moritzban

Idén december 27. és 30. között rendezik meg az év legrangosabb varázstárgy árverését, a svájci hegyek közt fekvő, festői szépségű Sankt Moritzban. A kiállítással egybekötött eseményen kalapács alá kerül több olyan relikvia, melyet a világ talán leghíresebb vámpírjához, Drakulához kötnek. A meghirdetett tárlat részeként várhatóan megtekinthető lesz Nagy Katalin orosz cárnő szerelmi bájital gyűjteménye, az egyetlen létező, hiteles auror jelentés a Titanic katasztrófáját okozó sötét varázslatról és Báthory grófnő kádja, melyben állítólagos vérfürdőit vette.

Begyűjtik az elöregedett seprűket

Az év folyamán történt sorozatos balesetek kivizsgálásának nyomán a Mágiaügyi Minisztérium Légbiztonsági Hatósága határozata alapján minden mágus köteles a birtokában lévő, nyolc évnél régebbi gyári számú, használatban lévő és/vagy használaton kívüli seprűjét a területileg illetékes Auror Parancsnokságon haladéktalanul leadni ez év utolsó napjáig. Továbbá a négy évnél régebbieket a kihelyezett szakértőkből álló bizottságnak bemutatni, akik a szigorú átvizsgálást követően időkorláttal ellátott alkalmassági bizonyítványt adnak ki a járműre. További felvilágosítást az Auror Parancsnokságok megbízott ügyosztálya nyújt.

Unikornisok születtek a Szeged-rókusi varázslény-rezervátumban

Néhány napja már a nagyközönség is láthatja a még október végén, Halloween éjszakáján világra jött egyszarvú csikókat, akik igen ritka ikervemhesség eredményei. Mindkét kis lény és az anyaállat is teljesen egészséges. A gondozók várják a látogatók név ötleteit a kifutó mellé kihelyezett ládába, valamint bagolyban egészen november végéig. Egyelőre a Kasztor és Pollux vezeti a listát, de szorosan a nyomukban van a Hunor és Magor, valamint a Lucifer és Miháel nevek.

Bogolyfalván önkénteseket és felajánlásokat várnak

Lapzártakor érkezett a hír, hogy már december 5-től várják az önkéntes jelentkezőket és a tárgyi felajánlásokat az idei karácsonyi adománygyűjtő akcióra. A tavalyi évtől eltérően egy újítással is készülnek a szervezők, kihelyezésre kerül ugyanis egy hatalmas persely a Boglyas térre, melybe egészen december 22-ig várják a pénzbeni adományokat, a befolyt összeget pedig a Kereki-Nagy Iván Együtt a Gyermekekért Alapítvány támogatására fordítják. Valamint idén is lesz meleg ételosztás, melynek részleteiről a városszerte kihelyezett hirdetményekben olvashatnak.

 

 

Amorf pletykafigurák

Hiányoztam? Úgyis tudom, hogy igen. És azóta nagyon sok új hírem lett!

 

Jó pár új tanár érkezett az idei évben is. Köztük van Szirtes Huba is, aki Frida L. Bergsteintől vette át a melodimágia órákat. Ennek okán természetesen sok időt tölt együtt a két tanár. De ezt mégis miért kell csukott - néha zárt - ajtók mögött művelni? Habár sokan esküsznek arra, hogy a tanár urat könnyebben el tudnák képzelni egy férfi karjaiban, mint egy nő közvetlen közelében, forrásaink azt jelentették, hogy a privát időtöltésük gyakran nem telik beszéddel, sokkal inkább mással. Ha értitek, hogy értem.

Senki figyelmét nem kerülték el az évnyitón történtek. Azonban volt egy tagja a kis társaságnak, aki nem különösebben szenvedte meg Bontovich Miksa tetteinek következményét, épp ellenkezőleg. Mikor a férfi odament hozzájuk, csak ücsörgött és csendes megfigyelőként követte az eseményeket. Hogy eztán a bizonyítási vágy, vagy a bűntudat hajtotta, nem tudni, de Gergelyfi Lászlót többször is a visszavágás tervezgetésén kapták. Sokszor tanórákon próbálta kidolgozni bosszújának részleteit, és több felsőbb évest is megpróbált beszervezni a hadjáratába. Hogy a nagy hősködés milyen eredménnyel fog zárulni, illetve hogy ez Pankának vagy Zórának szól, azt a következő számig biztosan megtudjátok. Ne felejtsétek el nyitva tartani a szemeteket!

 

 

Természetesen Halloween éjszakája is nemrégiben volt. Ez a mágusoknak általában nem sokat jelent, ám Bencsik Bonnie különösen megfelelőnek vélte az alkalmat nagypapája megidézésének. Állítólag valami családi ereklyének a megtalálása is a háttérben állt, de a lényeg, hogy a lány a Bagolykő melletti erdőt választotta a szellem megidézésének helyszínéül. Mugli szabályokat követett, mint egy igazi kezdő, és rettegve mondott ki minden szót, legalábbis forrásaink erről tanúskodnak. Azonban mielőtt befejezhette volna a műveletet, egy rejtélyes idegen keveredett arra. Bonnie annyira megijedt, hogy elfutott, faképnél hagyva a sármos idegent. Itt az ideje hát, hogy eláruljuk neki, ha fel szeretnéd vele venni a kapcsolatot, Viszlay Benjámin néven találod meg az idegent a faluban.

 

 

A rellonos vezetőség új prefektusokat választott erre az évre. Többek közt nem mást, mint az elsőre bájosnak tűnő Sigrid Agnes Sjölandert. Hogy miért csak tűnő? Mert ebbe a lányba több zöldség szorult, mint felsőéves társaiba. Már az első héten úgy égetett be mindenkit, hogy fel sem nézett teendői közül, és egy hónappal a tanévkezdés előtt több büntetőt osztott ki, mint amennyit tavalyi évben az összes prefektus. Készülj Bagolykő, azt hiszem, új bully érkezett a kastélyba!

Ez minden mostanra, de ne aggódjatok, hamarosan visszatérek!
Addig is küldjétek, ha találtok valamit. XX 

Egy hasábnyi tesztoszteron

 Dúlnak a hormonok a hármas asztalnál

Jó reggelt, Bagolykő! Remélem, hogy már mindenki nagyon várta az iskolaújság újabb varázslatos számát - és a pletykarovatot, amit talán ebben a hónapban nem kavart össze a fordító és nyomdagép mágiája. Na de, lényeg a lényeg, most is hoztam nektek izgalmas pletykákat. Dőljetek hátra kényelmesen, és toljátok csak orrotok hegyére szemüvegeteket: amit most olvashattok, az nem lesz semmi. Na, lássuk!

Míg mindenki készül szembenézni az új tanév okozta kihívásokkal, az már nem mondható el, hogy ez mindenkinek hasonlóan eredményesen is menne. Bontovich Miksát például kifejezetten gyakran látni mostanság Krushnic Dimitri karriertanácsadó irodája körül. És, hogy a dolog érdekesebb legyen, nem is egyedül: Bánffy Albert Tamás is szokatlan lelkesedéssel fordul meg a küszöbön. Véletlen? Ilyen véletlenek nincsenek! A két eridonos vagy titkos légyottokra használja a félreeső irodát, vagy valamit tényleg nagyon szeretnének megfejteni még Merlin által sem ismert jövőjük kapcsán. De hát ilyen az élet, nem? Az egyik pillanatban még nem csináltok semmi rosszat, a következőben már a címlapon találjátok a neveteket azzal a hírrel, hogy, kapaszkodjon mindenki, jelenlegi választásotokat megbánva tanárnak készültök. Ha most kikotyogtuk legnagyobb titkotokat, nem hibáztathattok minket ezért. Hát miért hagytatok magatok mögött prospektusokat az itthoni tanárképzésről, ha nem azért, mert váltáson gondolkodtok?

A házak közti rivalizálás sosem volt újdonság. Mégis, amikor Simon Gellért neve jön velünk szembe, nem a legvérmesebb versenyzőt látjuk lelki szemeink előtt, sőt, odáig is kénytelen vagyok elmenni, hogy azt mondjam, egyeseknek akár ismeretlen is lehet e név. Nem úgy Winter Cone Danversé, hát őt ki ne ismerné? Ugye! És ha már itt tartunk... A rellonos és eridonos srác is megismerkedett egymással. Ha lehet hinni a pletykáknak, akkor pedig nem is akárhogyan, hanem egy rosszul elsült vakrandi eredményeképpen. Rosszul elsült vakrandi? Rosszul bizony. Elég rosszul. A találkozási hely a Cukorkabolt lett volna, de onnan már csak hőbörögve látták kijönni őket, a beszélgetésre magára nem derült eddig fény. Az biztos, hogy elhangzott a bosszú, és az eridonos végül tanulmányi átlagát villogtatva rohant el a kastély felé.

A szem a lélek tükre. Mindenki ismeri ezt a mondást, és talán csodálja is saját tekintetét reggelente a tükörben. Ki-ki a sajátját: kéket, zöldet, barnát vagy éppen szürkét. És ha esetleg eszedbe jutott volna már eltöprengeni azon, hogy az iskolában kiknek van igazán különleges tekintete, most hozunk pár példát; Sarkady Fülöp Lucifer kékjei és Augustine René Meurice barnái bizony megérdemlik, hogy őket is megbámuld még az órák előtt. Túlságosan merésznek tartod a dolgot? Pedig milyen csodálatos lenne belőle egy össznépi flashmobos zűrzavar! A Levita asztalánál teljesen megbolondulnának, ha mindenki egyszerre kezdené el figyelni a két mestertanoncot. Ugyan kérlek, kedves Olvasó, hát ne mondd, hogy nem lenne pompás reggeli mulatság! Ha pedig nem sűrűn fordulsz meg a kastélyon belül, a városban is megtalálhatod gyönyörködésed tárgyát: Csonka Zsombor zöldjei is bizony kiemelésre érdemesek!

Remélem, számíthatok rád, és csapunk együtt egy csodálatos reggeli nagytermi zűrzavart. Addig is, további csodálatos olvasást kívánok! 

 

Ecset után katedra - Beszélgetés Czifra Abigéllel

  

Könnyű helyzetben vagyok, ugyanis egyik kedves kolléganőmet faggathatom, akiről köztudott, hogy festményei több alkalommal is kiállításra kerültek, s emellett ifjú kora ellenére kiemelkedő tehetségű transzfigurációs szakember, így jócskán akadt számunkra beszédtéma. Ezért a minap a tanáriban le is ültünk, hogy ezen interjú által a kedves olvasók is megismerkedhessenek vele, Czifra Abigéllel, aki az idei évtől iskolánk Átváltoztatástan tanára.

Kezdjük is rögtön az elején: Mi visz rá egy ifjú, tehetséges művészt, hogy visszatérve egykori iskolájába ott oktatni kezdjen?

A munkanélküliség! Nem, viccelek csak. Vagy hát félig-meddig. Nyilván szükségem volt állásra, mert a családi örökséget felélni nem a legbölcsebb, amit tehet az ember, ha kiderül, hogy nem is annyira tehetséges, és hamarosan ifjúsága is csak emlék lesz. Persze nem annyira hamarosan! De szépen lassacskán. Laaassacskán.
Ami a tanítást illeti, ez olyasmi, amit úgy éreztem, még érdemes lehet újra megpróbálnom. Élveztem és jóleső érzéssel töltött el, mikor a gyakorlatomat végeztem, és biztos nem lehet véletlen, hogy éppen most, mikor visszaköltöztem a városba, üresedett meg a pozíció. Kivéve persze, ha ez egy csapda!

 

 

Akkor bizony már mindketten beleestünk. Viszont az biztosan sokakat érdekel, hogy az átváltoztatástan szeretete honnan indult nálad?

Már egész kiskoromban megvolt mindenről a véleményem. Legalábbis ami a dolgok külső megjelenését illeti. Kifejlődött a szépérzékem, a stílusom, de szentül hittem, hogy én aztán tudom, hogy lenne jobb, szebb valami. Gondolatban felöltöztettem másokat, vagy úgy néztem meg ruhákat, hogy valamelyik családtagomat vagy barátomat képzeltem bele, hogy neki bizony jól állna. Valahogy semmi sem volt a szememben pont úgy jó, ahogy van. Minden hibádzott. Kicsit, nagyon, de persze ez túlzás, mert ami mégis jó volt úgy, ahogy van, az fel se tűnt. Csak a megváltoztatni valókat szúrtam ki, így aztán mikor a kezembe került az eszköz hozzá, úgy éreztem, hogy minden, amit csak valaha akartam, az enyém lett. Aztán benőtt persze a fejem lágya, de a transzfiguráció iránti rajongásom végleg gyökeret vetett bennem.

 

Szóval talán nem is volt akkora meglepetés, hogy most tanára lettél a tárgynak. Vagy mégis? A családod hogyan reagált, hogy katedrára cserélted a műtermet?

Hű, hát sokuk nevében nem tudok nyilatkozni, de a lányom láthatóan örült, hogy lesz pénzem, amin vehetek neki fenszi kajákat. Imád kiöltözni és étterembe menni, és mikor nemrég az egyiket le kellett mondjam, noha már a cipőjét is kiválasztotta, hát eléggé viharossá vált a tekintete. Nincs ám elkényeztetve... Azt hiszem. Nem, ennyi belefér. Ja, meg a cipők és a szép ruhák.
Meg aaa... Mindegy.

Nos... nem könnyű a gyerekek élete. Szoktál még alkotni? Ha igen, esetleg hol láthatók legközelebb a műveid?
Szoktam, igen. Van otthon pár félkész művem, de nem mostanában fogok előállni velük, azt hiszem. Most a tanításra szeretnék koncentrálni, ez jelenleg csak hobbi.

Milyen érzés volt újra átlépni a Bagolykő kapuját? Más szemmel nézel rá, mint egykori rellonos?
Egészen különös! Egyszerre éreztem azt, mintha csak egy tanítási szünetről jönnék vissza, és azt, mintha teljesen más szemszögből látnék minden ismerős szegletet. Pedig nem mondanám, hogy magasabb lettem, mióta utoljára kiléptem a kapun sok-sok éve. Remélem, alacsonyabb se lettem.
Szóval szinte vártam, mikor bukkan fel az egyik volt professzorom, és kérdezi meg sokadszorra, hogy hol kések már a négyoldalas fogalmazásommal. Erre én kaptam azokat a bizalmatlan, de érdeklődő tekinteteket, ahogyan én néztem annak idején egy-egy új tanárra, és találgattam, vajon mennyire lesz szigorú, és sokat követelő. Semmi pánik, eskü tök jó arc vagyok!

Ebben biztos vagyok! De ha már a régi tanárok szóba kerültek, hogy érzed magad a tanári karban és mik a terveid a tanévben?
Nem panaszkodhatom, igazi legendával dolgozhatok együtt Kedves professzor személyében. Az igazgatóhelyettes is roppant szimpatikus, és akivel csak volt lehetőségem eddig két szónál többet váltani, szintén nem tűnt olyannak, akivel ne tudnék jól kijönni. Igaz, én nagyon könnyen barátkozom, viszont hasonlóan könnyű is felbőszíteni, szóval még bármi megtörténhet.
De nem tervezek ilyesmit, csak barátokat szerezni, mind a munkatársak, mind a diákok körében. És persze utóbbiaknak átadni, amit tudok. Azt hiszem, hogy ezért vettek fel. Ugye?

 

Minden bizonnyal. Ha már tanári kar, anyai ágon esetleg nem állsz távoli rokonságban kolléganőddel, Erdődy Hellával?
Hű, mi? Ó, most, hogy mondod, tényleg! Mármint, nem kapcsoltam eddig, pedig az utóbbi időszakban sokat kellett édesanyám nevével szemezgetnem, de ugye ő nekem "Anya" volt, vagy "Anyu", ritkán gondoltam rá a családnevével felvértezve. Ennek utána kellene járnom, de nem tartom kizártnak, hogy szegről-végről rokonok lehetünk. Bár egész biztos nagyon távoli ágakon ülhetünk, ha így van.

Talán tanításon kívüli idődben erre is fényt deríthetsz. Vagy van esetleg más szenvedélyed a művészeten túl, aminek kapcsán összefuthatunk veled a kastélyban, vagy azon kívül?
Ó, igen, főleg tavasszal és ősszel imádok a természetben járni! Ilyenkor például egész könnyen össze lehet velem futni a kastélyon kívül is. Ezenfelül nagyon szeretek kártyázni, boldogan elnyerem bárki pénzét. Kacsint-kacsint. Azért mondtam ki, hogy az olvasók is tudják, hogy célozgattam. Azt így kell, ugye? Nem? Mindegy, bocsi!

Öhm, ja, igen! A színjátszókör! Az van még? Azt is nagyon szerettem. Szerepelni is óriási élmény volt, de főleg a díszlettervezésért voltam oda. Nem sokkal egyszerűbb két jelenet közt átváltoztatni mindent, mint kilebegtetni az épp nem kellő dolgokat, és belebegtetni helyettük a következőhöz szükségeseket?

 

Végül felteszem neked jól megszokott záró kérdésemet, ami a következő: Ha tűz ütne ki az otthonodban és feltételezve, hogy már mindenki kijutott, mi az az egy dolog, amit kimentenél?
Nem is tudom. Talán valamit édesanyámtól. Nem vagyok egyébként szentimentális fajta, azt hiszem, de úgy érzem, elszomorítana, ha nem maradna tőle semmim.


Ezen igen megható zárszavak után mit is mondhatnék, mint hogy köszönöm neked, hogy beleegyeztél ebbe az interjúba és kívánok számos sikert mind tanári, mind alkotói pályád során. Tehetséged vitathatatlan, így remélem, hamarosan egy Bogolyfalván megnyíló kiállításodról számolhatok be majd.

 

 

 

 

Sokunk gyermekkori hőse: Damyan Volkov az idei Kupáról

Lássuk be, a Világkupa körüli diskurzusoknak épp annyira nem lehet vége, mint a Damyan Volkov iránti rajongásunknak. A jó dolgokat vegyítve került fókuszba a legenda szakmai véleménye az idei szezonról. A Rellon házvezetőjével, továbbá Repüléstan oktatónkkal beszélgettem kihívásokról, taktikákról, változásról és karrierről.

*A kérdéseket pásztázza, de ne verjen át, közben azon töpreng, hogy ácsorogjon-e az ablaknál vagy leüljön. Aztán meglátja a férfit, és ha most egy filmben lennének az At Last tökéletesen időzítve kezdene el duruzsolni a háttérben. De ez a valóság, vagy mifene, így zene nincs, ellenben a lány térde megremeg. Inkább leül. Nagy mosollyal köszönti volt edzőjét, majd miután minden készen áll, bele is csap az első kérdéssel.*

Mit szól az idei szezonhoz? Gondolok ezalatt a közönség hangulatára, és például a tényre, hogy a döntő a norvég és a német csapat között az utóbbi ötven év egyik legtöbb fennakadással teli meccse volt.
Nos, kétségtelenül… *nevetős szusszanás, ahogy keresi a megfelelő kifejezést* Parádés szezonon vagyunk túl. Hogy mennyire a szó pozitív értelmében? Valószínűleg jócskán akadnak, akiknek felhőtlen szórakozást biztosított a kupáért való küzdelem idén is, és hazugság lenne azt állítani, hogy én magam nem élveztem, hisz rengeteg bravúros játékot láthattunk. Azonban a kisasszony által is említett fennakadások számomra valamelyest tompítottak az élvezeti faktoron. A sok esetben csupán nagy sajtóvisszhang reményében generált drámákkal nincs gond, sőt, megvan a helye a nagy csinnadratta egészét felépítő kirakósban… Amíg nem megy a sportszerűség és a meccsek minőségének rovására. Az idei Kupán pedig véleményem szerint a botrányoké volt igazán a főszerep.

Így van, a botrányok hol indokolatlanul, hol indokoltan, de porondra kerültek. Hatalmas port kavart a bolgárok korai kiesése a mezőnyből, és az Egyesült Államok csapatának diszkvalifikálása, mindkét esettől hangos volt a varázssajtó. Van olyan kommentátor avagy edző, akinek a véleményét és meglátásait kiemelné az idei szezonból?
Nem titok, hogy bár a tiszta játék híve vagyok, a kreatív megoldások éltetnek, és karrierem során több ízben tapasztaltam, hogy a szabályokat okosan is meg lehet szegni. És erre az Egyesült Államok csapata is képes, szóval abszolút értetlenül álltam a híreket hallva. Balga gondolat volt egy pillanatig is elhinni, hogy észrevétlen marad bármiféle extra kiegészítő.
Az ír-bolgár ütközet kiemelt figyelmet nyert, hiszen a két csapat az ominózus angliai Világkupán, a döntő utáni tragédia okán a varázstörténelem talán máig legemlegetettebb kviddicsmeccsén mérkőzött meg egymással utoljára, ‘94-ben. Ez a tény pedig természetesen hangzatos címlapoknak volt tökéletes melegágya, és valamelyest talán be is árnyékolta a már-már ünnepélyes légkört, elterelte némileg a figyelmet az aktuális eseményekről. *gondolkodik el halvány, keserű mosollyal* A meccs ennek ellenére lebilincselő volt, épp ahogy azt vártuk, a lelátókon pedig fergeteges volt a hangulat. Igazi bolgár veteránokkal volt szerencsém végigizgulni, többek közt unokatestvérem és méltán híres egykori terelőtársa, az idősebb Vulchanov oldalán. Mókás, ahogy az ember karrierjében egyszeriben elérkezik a pont, amely után gyerekkori hősei válnak jó baráti közeggé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak… *elneveti magát* Elnézést, kissé elragadtattam magam. Kiemelendő vélemények? Niamh Doyle, az írek edzője fogalmazott meg velősebb véleményt több alkalommal a Kupa alatt, ami a fogójukat ért tragikus történések után tetőzött. A kviddics nem egy veszélytelen sport, ezzel mindenki tisztában van, és ezúton is szeretném kifejezni együttérzésem Manu Neuerrel, bízva mihamarabbi felépülésében, és hogy hamar újra pályán láthatjuk majd! Ó, és a legszórakoztatóbb kommentátor idén kétségkívül Malthe Sorensen volt, rettenetesen szellemes viccekkel és szójátékokkal színesítette a meccseket, oldva a feszültséget, amikor kellett, de sohasem átlépve azt a bizonyos határt és mégis bele-beleszőve a sportszerűséget megkérdőjelező kritikáit.

Ha már kritika, mit gondol, mire kellett volna a német csapatnak jobban edzenie, hogy végül ők nyerjék a Világkupa döntőt? Vagy pusztán a norvégok szerencséjén múlt volna, hogy a hosszú mérkőzés végére elkapták az aranycikeszt?

Kivétel nélkül rendkívül tehetséges, profi játékosokról beszélünk a válogatottakat tekintve, ezeken a meccseken tehát kétségkívül nem árt, ha a szerencse épp csak egy kicsit nekünk kedvez. Muszáj megjegyeznem, hogy nem voltam nagy rajongója a tömeges, agyatlan szabálytalankodásnak, egyik csapatnak sem lett volna szüksége minderre ahhoz, hogy látványos játékot biztosítsanak. Éles ellentétben állt ez a meccs a korábbi Világkupákon tapasztaltakkal, ahol sorsdöntő pillanatokban is előfordulhatott olyasmi, hogy a kiütött, eszméletlenül zuhanó terelőt az ellenfél fogója menti meg, és a másik, versenyben lévő fogó ezt látva félrehúzódik és megvárja, míg vetélytársa is a cikeszre tud koncentrálni. Lehet elfogultságnak titulálni, hisz ez nevezetesen Bulgária és Japán 2014-es elődöntős mérkőzésén történt, de ezt nevezzük fair playnek. Hatalmas kockázatot vállalt ezzel Krum és nem sokon múlt, hogy ez a kiesésüket okozza. Az egy csodás meccs volt, minden kviddicsrajongónak, feltörekvő vagy már neves játékosnak, edzőknek és menedzsereknek egyaránt javaslom tüzetes elemzésre. Főleg az idei szezon után.
Visszakanyarodva tehát - rendkívül sok tényező befolyásolhatja egy mérkőzés menetét, a játékosok kipihentségétől kezdve az időjáráson keresztül egy félrekalkulált mozdulatig minden meghatározó lehet, és vegyük bele azt is, hogy azért manapság már-már szélsőségnek számítanak az ilyen hosszúra nyúló játékok. Utólag ugyebár mindig sokkal okosabb az ember, és rá lehetne bökni pár mozzanatra, ami talán változtathatott volna az eredményen, de nehéz konkrétan meghatározni, mit kellett volna máshogy csinálnia a németeknek. Pláne, hogy a mezőnyjáték is kiélezett volt. Talán ha sikerült volna húzni az időt és a gólokkal szerzett előny tovább növekszik, a cikesz elkapása sem lett volna elegendő a norvégoknak az egyenlítéshez. Talán. Ülhetnénk itt napnyugtáig taktikai megközelítésből elemezgetni az eseményeket, amit egy reptan óra keretein belül meg is tehetünk, de a kedves olvasókat nem fárasztanám tovább. *nevet* Végérvényesen tehát igen, valamilyen mértékű szerencse is benne van a pakliban minden meccsen.

Tavasszal sok ifjonc lehetőséget kapott megcsillogtatni tudását a versenyeken. Lenne, akit kiemelne, mint ígéretes játékost, akit a jövőben érdemes szemmel tartani?
Hm, lássuk csak. Többek között például Eskild Ulrich, a norvégok egyik terelője számomra nagyon kellemes meglepetés volt, talán máshogy is alakult volna a finálé, ha nem kényszerül kispadra a sérülését követően - csak hogy visszatérjünk még egy kicsit az amúgy is túltárgyalt előző kérdéshez. *nevet* A brazilok újonca, Benício Soares agresszív, félelmet nem ismerő és mégis valahogy megfontolt, számító játéka nagyon üdítő színfolt volt az idei kupán. Egy egykori bagolyköves fogóra, Colton Fisherre emlékeztet, aki szintén sokra vihette volna. *nosztalgikus mosoly* Kíváncsian várom, milyen irányba fejlődik tovább ez a merész, már-már vakmerőnek ható fiatalos hév. 

 

Önnek milyen akadályokat kellett leküzdenie annak idején, hogy ekkora név lett a kviddics világában?
Ó. *elmerül a gondolataiban egy pillanatra, hogyan is fogalmazza meg válaszát* Minden pályának megvannak a jellemző nehézségei, amelyeket változó mértékben valamennyi hivatásbeli tapasztal. Megugrani a sosem szűnő elvárásokat, talán ez a leginkább embert próbáló, hangozzék bármilyen sablonos válasznak. Mondanám, hogy “kilépni az unokatestvérem árnyékából”, ahogy azt annak idején szerették emlegetni *mutatja is ujjaival az idézőjeleket*, de ez valójában semmivel sem más, mint követni egy méltán neves játékost és helytállni az adott poszton - amit tehát tulajdonképp minden frissen szerződtetett kviddicses átél, az összehasonlítgatás elkerülhetetlen.

 

Támogatná, ha Bogolyfalván lenne lehetőség a meccsek közvetítéseit akár közösen is nézni? Akár hazai csapatokat, nem csak négyévente a Kupa ideje alatt.
Ez egy fantasztikus ötlet, Amélia! Mi sem természetesebb, mint hogy támogatnám, a kviddics közösségkovácsoló ereje vitathatatlan, remek összejövetelek kerekedhetnének ilyen közvetítésekből. *bólogat láthatóan nagyon elégedetten az elképzelés hallatán* És biztos vagyok benne, hogy a felfokozott hangulatnak köszönhető, drukkerek okozta kisebb-nagyobb balhékat bőségesen kompenzálná a bevétel. Feltétlen kérjen részesedést, ha valamelyik vendéglátó egységnek továbbadja az ötletet! *fontoskodva feltartja mutatóujját, arca azonban csak egy pillanatra tükröz komolyságot az atyai tanács mellé, szélesen mosolyogva kacsint végül*

 

*elgondolkodik* Igazából egy kedves barátomtól jött az alapötlet, de a részesedés sehogy sem hangzik rosszul. Ezt megjegyzem későbbre, de tudja, meg is vagyunk. Köszönöm, hogy időt szánt az interjúra és kívánom, hogy minél több gyermekkori hősével építsen barátságot. Aztán lassan Önön lesz a sor. *sokatmondóan pillog rá*