1. nap, a.k.a. 2019.08.24. szombat
Ferihegy, b terminál
Na, jól szétszóródott a csapat, hárman mentünk. Maga a becsekkolás nem volt olyan izgi, csak a biztonsági ellenőrzés, ugyanis a nyakláncomat kiszúrta a fémvizsgálat, tudjátok, az a nagy kapu, amihez oda kell állnod.
Ezt átengedték. Jó, semmi baj nem volt tovább, minden ment rendben, az én ülésem a 9B jelzésű volt, valahol az elején, középső ülés. Innentől a naplóbejegyzéseim jönnek, szépen sorjában a látnivalókról, élményekről.
10:55, felszállás után
Ül mellettem egy lány, Marcella, adott pár infót, hogy mit érdemes megnézni, mivel ő pont thesszaloniki lakos, Budapesten volt nyaralni. Szintén mellettem, jobb felől ült egy anyuka, és meglepően gyerekbarát a Ryanair, ami nagyon szimpatikus a társaság részéről, öröm volt látni, hogy segítettek az anyukának mindenben a személyzet tagjai, igaz, a kicsinek nem igen volt ínyére a biztonsági öv, ő leginkább evett és aludt volna plusz macera helyett.
A látvány valami fantasztikus, olyan, mintha a Mennyben lennék, vattapamacsnak, vagy tejszínhabnak tűnnek a felhők körülöttünk.
Hogy némileg művelődjünk is, a méltán híres görög Orpheusz történetét itt hagynám a margóra, hisz a kultúrát tárgyaltuk ki éppen nagy lelkesedéssel, persze, visszafogottan, hogy a többi utas is tudjon pihenni azért tőlünk. Ha van valami, amire igazán vágysz, akkor menj érte, ne félj, mert ez az ifjú muzsikus hős a szerelméért még magával Hádésszal, az alvilág és a holtak istenével is szembe mert szállni, s ha igazán hiszel benne, akkor még sikerülhet is. Csak egy apró figyelmeztetés: ne nézz hátra, soha! Hidd el, hogy ott van!
Nos, attól, hogy valami régi, még nem kell feltétlen elvetni, az értéke még állandó marad.
A nyomásból útitársammal ellentétben szinte semmit nem érzékelek, viszont kegyetlen álmos vagyok, alig néhány óra alvás van mögöttem csak, úgyhogy egyelőre mára kijelentkezem. Később még tartok egy napi összefoglalót.
~este~
A Hotel Telioni eszméletlen. Kiváló landolásunk volt, megtapsoltuk a kapitányt, és a stewardokkal készült közös kép is. Húsz euróba került a taxi a reptérről, meglehetősen drága, de a lényeg, hogy beértünk, és nekiláthattunk a csekkolásnak, fizetésnek. Innentől már szabad az út a programokhoz.
Kis csendes pihenő után sétáltunk a belvárosban, éttermet keresve, vacsoráért esdeklő gyomorral.
Választásunk a Krasodikio étteremre esett, egy aranyos, tipikus kisvárosi vendéglő, kedves, segítőkész pincérekkel, folk stílusú zenével.
Az én vacsorám Moussaka (106-os sorszám az étlapon), helyi ajánlással.
Ez egy krumplis-padlizsános-cukkinis-marhahúsos étel, olyan, mint valami zöldséges lasagne.
Az italommal együtt nyolc euro, ötven cent az én menüm ára. És még desszertet is kaptunk, vaníliafagylaltot meggyöntettel. Annyira megelégedtünk a szolgáltatással, hogy a kedves pincérünk öt euro nyolcan cent borravalót kapott, és ez lett az állandó törzshelyünk.
A reggeli természetesen a Hotel Telioniben fogyasztjuk, reggelivel kértem a szobánkat, benne volt az árban.
2. nap, azaz 2019.08.05. vasárnap
A reggelit a hotel aulájában, a bár részlegen fogyasztottuk, svéd asztallal. Három mini-szendvics, két kis adag őszibarack-befőtt natúr joghurttal, kettő mini-virsli.
Alapvető tisztálkodás után én kinéztem Istentiszteletre, a St. Demetrious-ba. Az egész ógörög nyelven zajlott, és igencsak megszeppentem, amikor a helyiek engem is bevontak, és részesültem az Úrvacsora szentségéből, és a pópa áldásából.
Szép élmény volt, amit soha nem felejtek el.
A szokásos helyünkön ettünk, én gombás-zöldséges rizst kértem, rántott csirke falatokkal, és salátával. A desszert meggyszószos vaníliapuding. Nap hátralevő részében én az új, görög nyelvű Bibliámmal ismerkedtem, hát, elég gyermeteg cipőben járok még a görög nyelv tanulásában.
~este~
Én már annyira fáradt voltam, hogy nem mentem sehova, a többiek ki tudja, semmit se véstünk kőbe előre, saját felelősség tudatában mindenki azt csinál, amit akar. Azért később mégis lenéztem a Hotel minigalériájába, megszemlélni a szobrokat. Az egyik kedves recepciós srác rengeteget mesélt róluk, az alakok háttér-sztorijáról. Még olvasni is tanítgatott keveset.
3. nap, azaz 2019.08.06 hétfő
A szokásos svédasztalos hoteles reggeli után városnézés közösen volt a program, jártunk a Fehér Toronynál, meglátogattuk Nagy Sándor szobrát – hm, kivételesen jóképű szoboregyed, ha engem kérdeztek, és sétahajón mentünk ki Pereia Beach-re.
Olyan bő este hétig kint voltunk, a nyolc órás járattal mentünk vissza jó sok pancsolás, kagylógyűjtés és egyéb szórakozás után.
Este élőzenét hallgatva sétáltunk a tengerparton, nagyon szép volt, én élveztem, és visszatérve a hotelbe szinte azonnal vágódtunk is az ágyba. Hát igazából ennyi az egész, nagyon sok mindenre nem telt ebből a három napból, mert kedden már jöttünk is haza, én meg szinte hazaérés után szaladtam is vissza Budapestre beiratkozni az egyetemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése