1415-ben ezen a napon az angolok döntő csapást mértek a franciákra az azincourt-i csatában, amelyet William Shakespeare is papírra vetett, megírva ezzel a világirodalom egyik leghíresebb monológját, a Crispián-napi beszédet. Ha más nem, a band of brothers (egy falka testvér) kifejezés mindenkinek ismerősen csenghet...
"...Ki e napot túléli, s hazatér,
Majd lábujjhegyre áll e napról hallva,
S a Crispianus névre felszökik.
S ki e napot túléli, s aggkort láthat,
E nap estéjén szomszédait vendégli,
Felgyűri ingujját, sebét mutatja:
Vénség felejt, de mindent elfelejthet,
Kamatosan emlékszik, hogy e nap
Miket vitt végbe; szájában nevünk,
Mint háztartási szó, oly otthonos lesz,
Harry király, Bedford és Exeter,
Warwick és Talbot, Salisbury, Gloster
Habzó kupákból mind friss emlékkel éled
Amint fiának mesél a hős
És Crispin, Crispián el nem múlik,
E naptól fogva világvégeztéig,
S benne minket is megemlegetnek,
a boldog keveset, egy falka testvért;
Mert ki vérét velem ontja ma,
Fivérem lesz; s akármilyen alantas,
Megnemesíti helyzetét e nap.
S sok úr, ki Angliában ágyba van most,
Magát, hogy itt nem volt, sorsvertnek érzi,
S ocsolja férfivoltát, hallva mástól
Hogy velünk harcolt Szent Crispin-napon."
/Shakespeare: V. Henrik/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése