2021. június 15., kedd

Szentivánéj - A bolondulásé. A fantáziáé.

Egy este, amikor más se történik, csak az álmok elegye okozta károkozás a szívben.
Az alábbi versek Tőletek vannak, Nektek, avagy Tőlünk, Nekünk.

Bárányfelhők


Ló.
Egy igazi táltos paripa.
Sörénye lebben ide-oda
És teste már csak lomha kóró.

Gida.
Szerelme köré bukdácsoló
Eszetlen kis tréfamester, ó,
De szavai csak hamis igaz.

Sas.
Száll a térben mint lenge pihe
Körbe-körbe csak ne messzire
Láncát csak húzza, s szorít rajta.

Ember.
Lovat nyergelni kell az neki
Mint a gida, a fajtabeli.
Rabul ejti az ég királyát
Pusztítja azt, s a Föld virágát.
   

Gyönyörű


Az éjszaka tartja őket karjai közt
mintha harcolnának,
egymásért teszik,
még álmaikban.

Ölelő karjaikban a nyugalom,
amíg a hold fénye vetül rájuk.
Olyan, mint esőben táncolni,
vízcseppek lepte arccal.

Eltörli a fájdalmat,
többet rejt,
mindent rejt,
még nem tudják.

Egymásra találni szürreális,
mágia.
Majd felkelnek.
Majd megtudják.



Nincsenek megjegyzések: