Túl egy sikeres rendezvényen, egy végzős bálon, mely egyben a karácsonyi bál is volt, csupán csak szusszanásnyi ideje van a diákönkormányzat tagjainak, hiszen ebben a kastélyban mindig történik valami. Az elnökség alig néhány héttel a bál előtt változott, erről és a jövőről faggattuk az új vezetőséget, Mihail Vladiszlav Sztravinszkijt és Nérel Dankát!
A Diákönkormányzat korábbi vezetője hirtelen távozott a posztjáról, pont a végzős bál szervezésének kezdetén. Mi volt az első gondolatod, mikor megtudtad, hogy egyedül maradtál?
Nem hinni, hogy azt ki szabad mondani itt fennhangon. *felnevet* Kicsit kétségbeesni, mert pár tag is elmenni DÖK-től, így létszám is megcsappanni hirtelen, vezetőség is változni. Félni, hogy kicsúszni dolgok irányításom alól, de végül sikeresen megoldani őket, már azért is, mert folyamatosan toborozni új tagokat a régi tagok. Kellemes csalódás lenni, hogy sokan jelentkezni DÖK-ösnek, ahova még mindig jöhetni ám bárki!
A tagok megszavazták a bizalmat, vezetővé választottak, örömködés helyett azonban egyből jöttek a dolgos hétköznapok. Mennyire volt nehéz a bál megszervezése?
Hogy mondani itt? Öm... borzalmasan? *megvonja a vállát* Mindegy lenni. Nehéz lenni egyszerűen. Sok tag elmenni, újak folyamatosan jönni. Senki nem ismerni senkit, kinek mi menni jobban, miben lenni rosszabb, csak belevágni közepébe "Majd kiderül!" felkiáltás mellett. Én is új arc lenni mindenkinek, nemrég jönni iskolába, még bonyolultabb lenni egész esemény megszervezni, mert sok tag sem ismerni egymást. Nehéz lenni, de végére lenni egy szuper esemény, amit remélni mindenki élvezni. Tagok kitenni magukért, közben kiderülni ki miben lenni jobb és rosszabb, ezért is csúszni az egész. Döcögős lenni elején, összeszokni, majd jönni a komolyabb szervezési mechanizmus.
Hogyan jellemeznéd a mostani csapatot?
Nem ismerni senkit igazán, de kiindulni bálból talán elmondhatni, hogy kitartó, szorgalmas, becsületes lenni mindenki, meg hogy is mondani? Amikor mindenki együtt tudni dolgozni mindenkivel? *ráncolja a szemöldökét* Csapatjátékos lenni? Nem, nem. Pillanat! *arcát dörzsöli* Meg van! Kompromisszumképes lenni minden tag! Ez nagyon fontos lenni akkor, ha csapatban dolgozni több ember, több elvárás mellett, különböző személyiséggel, mert minden tagnak meg lenni saját elképzelése, de végül dűlőre jutni mindenki mindenkivel. Bár először nem csapatjátékosra gondolni, de ez jelző is nagyszerűen jellemezni csapatot.
Danka lett a helyettesed, mennyire megy gördülékenyen vele a munka? Milyen együtt dolgozni?
Gördülékeny munka? Az mit jelenteni? *Helvey-t keresi, hátha...* Huh, együtt dolgozni Dankával meglepően könnyű lenni. Kedves lány lenni, segítőkész és mindenben rendelkezésre állni. Megkönnyíti, hogy ő tudni jobban magyar nyelv és egyszerűbben beszélgetni többiekkel, míg én... nos, hallani. *felnevet* Én igyekezni, de hosszabb beszédek vagy megbeszélésekkor Danka lenni szószólóm, őt biztosan megérteni többiek is bármikor. Ezért mondani ő a nyitóbeszéd bálon is. Felmenni én makogni, ne ezen múlni, de reggelig ott lenni akkor mindenki. *vállat von*
Változik valamit a DÖK a következő hónapok során? Terveztek valami újítást, vagy inkább a visszalévő rendezvényekre koncentráltok?
Nem adhatni ki kulisszatitkok *elmosolyodik* Annyit elmondhatni, hogy mindig minden hirtelen pattanni ki fejből, még én sem tudni mi lesz előre, azért sem, mert együtt kell dolgozni iskola házakkal, ne lenni ütközés véletlen. A legközelebbi rendezvényünk a Valentin-napi bál lenni, remélni tetszeni majd mindenkinek és ugyanolyan sokan eljönni, mint karácsonyi bálra.
Hirtelen történt a változás, aminek a végén, mint elnök-helyettes álltál már a Diákönkormányzat tagjai elé. Milyen érzéseid voltak akkor?
Nehéz lenne elmondani mindent, ami akkor lejátszódott bennem. Három év DÖK van a hátam mögött, amelynek minden percét élveztem és ezért igyekeztem minél jobban kivenni magam a feladatokból, de én mindig azt gondoltam, hogy egyáltalán nem lennék jó vezető. Aztán végül arra jutottam, hogy egy próbát megér, a DÖK-ért pedig alapból is rajongtam, így belevágtam. Akkoriban kicsit ijesztő volt a helyzet, talán nem államtitok, hogy háromfős csapatot alkottunk. Aztán meghirdettük, hogy várunk mindenkit és félve készültünk arra, hogy mégis csak mi maradunk. Annak pedig az emléke is csodálatos, amikor az ezt követő gyűlésen sok új arcot láttunk és egy jó nagy adagnyi nyugalommal eltöltött minket, hogy vannak ezek a szuper emberek.
Mennyire volt nehéz szerinted egy ilyen váltás után bált szervezni?
Mielőtt belevágtunk azt hittem, hogy majd vért kell izzadnunk ahhoz, hogy összeállítsuk a bált, de az újoncaink nagyon nyitottak voltak, gyorsan megértettek mindent. A mostani bál abszolút az ő érdemük is, sokat ötleteltek velünk és annál is többet dolgoztunk egymás keze alá, mint egy igazi nagy csapat, ezért kifejezetten gördülékenyen haladtunk. Bár így is kicsit csúsztunk vele, szerintem megérte a várakozás. Én legalábbis büszke vagyok a bagázsra.
Hogyan jellemeznéd a mostani csapatot?
Egy élmény velük dolgozni. Ügyesek, szorgalmasak, figyelmesek, hatékonyak, kreatívak és mindig van hozzáfűznivalójuk a témához. Talán az eddigi legjobb csapat, a bálban is van rengeteg munkájuk és remélem, hogy lesz még sok közös programunk. Tényleg jó érzés bemenni a megbeszélésekre, és nagyon hálás vagyok nekik, amiért vannak és amiért ilyen segítőkészen dolgoznak.
Milyen Mihail, mint vezető? Mennyire találjátok meg a közös hangot? Milyen együtt dolgozni?
Én nagyon jó vezetőnek tartom. Mindig ott van, vannak ötletei, elsősorban tag és csak utána elnök és legalább annyit dolgozik, mint mindenki más. Emellett pedig tud vezetni, érzékeli mikor kell valaki fentről, aki összerántja, inspirálja, esetleg kiosztja a tagokat, hogy folytathassuk a mindennapokat a normális kerékvágásban.
Mi az, ami szerinted egy jól sikerült, nagy rendezvény után a DÖK-nek elengedhetetlen?
A takarítás. *mosolyog* Igazából azt mondanám, hogy bár a nagyobb események után sosem vagyunk a topon, de addig kell ütnünk a vasat, amíg meleg, ezért én rögtön a befejezés után fel szoktam írni, hogy hogyan láttam, mi tetszett a többieknek, illetve melyek voltak azok a lehetőségek, amit kevesen vagy nem használtak ki. Ugyan törekszünk az újításokra és az egyre kreatívabb megoldásokra, ettől függetlenül mindig szükségünk van visszajelzésekre. Éppen ezért elfogadunk minden megjegyzést vagy kritikát, mivel ezzel mi is tudunk fejlődni és jobbnál jobb programokat szervezni.
Köszönöm szépen az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése