Biztos nem sokan tudják, hogy a diákönkormányzat által lebonyolított november végi kirándulás székhelye Sněhová vločka magyarul Hópelyhet jelent. Ez a csodálatos név, bár hangzását illetően kemény, mégis oly kedves tartalmat hordoz. A szervezők és a helyi erő mindent megtett, hogy ezt az oda utazóknak bemutathassák nem csak a programokon, de a hely egyediségén át. Sízési, snowboardozási és szánkózási lehetőségeken túl korcsolyára lehetett pattanni, egyesek kipróbálhatták a lékhorgászatot, sőt, olyan mágikus csodákban volt részük, mint a tökéletesen hibátlan hóangyal és hóember készítése! Ez a hely tényleg egy amolyan ünnepi paradicsom, amit bárki bánhat, ha kihagyott.
Az ünnepek ott is vészesen közeledtek, így az egész kicsiny helység fényárban úszott, pompába burkolták magukat és bemutatták, hogyan mulatnak szomszédaink. Szerveztek az oda érkezőknek bált, tábortüzes estét, éjjeli titoktúrát és nem maradhatott ki az elengedhetetlen mese sem az itteni hagyományokról.
Mi volt a legkülönlegesebb? Talán az, hogy rénszarvasok helyett póniszerű szárnyas lovak húzzák a szánt, így segítve szorgosan, hogy az ajándékok mindenkihez elérhessenek! Hát nem csodás?
Nem csak mi láttuk ezt így, szerkesztőségünk egy-egy kirándulót is elcsípett, hogy megtudhassuk, mit éltek át! Nem akarunk a levegőbe beszélni, megmutatjuk hát, hogyan élték meg az ott lévők!
Hogy tetszett a DÖK idén szervezett téli kirándulása a résztvevőknek? Milyen élményekkel gazdagodtak a pihenés alatt?
Zippzhar Mária Stella: Alig bírtam nyugton megülni a fenekemen odafele úton, már akkor minimum három embernek okoztam halláskárosodást, ahogy minden egyes hófoltra hangosan rácsodálkoztam. A legszebb az egészben az, hogy a programoknak hála egész végig ilyen izgatott állapotban rohangásztuk végig a kirándulást - nem csak én, de mindenki akit magammal rángattam fel a hegyre, le a hegyről. "Megtanultam" síelni - azaz most már nem esek el, ha egy helyben állva kaszálok a botokkal a kezemben -, szánkóversenyeztem - bár ennek lehet titokban kellett volna maradni, na már mindegy -, kipróbáltam legalább egymillióféle forrócsokit és egy darabban hazajutottam! Abszolút siker, én magam sem tudom, hogy csináltam.
Rudolf-pirosra égett az orrom a tűző napon, de abszolút-abszolút megérte, nem bántam meg, és nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam hasonló utakon részt venni. Köszönöm DÖK!
Sigrídur Merope Einardóttir: Nagyon tetszett! Még csak most érkeztem Magyarországra és még itt sem fedeztem fel szinte semmit, de máris ellátogathattam egy másik országba a Bagolykőnek hála! Gyönyörű szép hely volt, a hideg és a hó pedig emlékeztetett az otthonomra, máskülönben amúgy a táj teljesen másmilyen, mint Izland. Rengeteg mindent lehetett csinálni, fantasztikus volt! Sněhová vločka csodálatos hely, ahol sokkal több mindent lehet csinálni, mint az ember egy kis faluról gondolná és hihetetlenül szép! Kicsit olyan volt, mint amilyennek a Mikulás faluját képzelhetnénk, varázslatos. Elsősorban ugye síelni próbáltam, amiről hamar kiderült, hogy köszönőviszonyban sem vagyok vele... így mondják, ugye? Aztááán... hát a snowboardot már meg sem mertem próbálni, de a szánkózás azért még mindig nagyon jól ment! Ó, és a szárnyas lovas óriás szánok! Azok egyszerűen csodálatosak voltak, imádtam! Egy kicsit koriztam is, meg hasonlók, de sajnos tovább nem tudtam élvezni annyi mindent mert... hát... beteg lettem egy kicsit... tudom, tudom, izlandi lány betegen, felháborító! De nem volt vészes, tényleg nem, és így is nagyon szuper volt!
Imádok mindenféle kalandban részt venni, ez pedig számomra az volt! Megismerhettünk egy másik országot, világot, kultúrát az iskolának hála, ami szuper jó dolog szerintem! Egyébként is örültem, hogy ide jövök Magyarországra tanulni és megismerhetem édesanyám szülőhazáját, de hogy még világot is láthatok az iskolának hála... el is mondom itt, most, hogy nagyon köszönöm ezt a lehetőséget! Úgy érzem nagyon jól választottam!
Emily Dorothea Fisher: Idén a DÖK szervezésében egy gyönyörű helyre látogathattunk el és volt lehetőségünk havat látni, ami itthon egyre ritkább, így úgy vélem, hogy a lelkesedés még erősebb volt az induláskor. Az első napokban új sportokat volt lehetőségem kipróbálni és egyre inkább elkezdtem érdeklődni a téli lehetőségek iránt is, ami nagyon jó, hiszen megakadályozza, hogy ezt az időszakot csak pokrócba csavarva, bejgli evéssel töltsem.
Denis A. Brightmore: *letesped az egyik székre* Jók a programok, minden jó. Csak sok k*csög van. *hatásszünet* Nem, vicceltem. Komolyra fordítva a szót eléggé bejövős volt. Egyetlen program sem volt kötelező a diákoknak, ami azt jelenti, hogy nekem sem, mint egyik felügyelőnek, így nem kellett elmennem például kipróbálni a póni-szánt. Bah, még mázli. A diákok is élvezték és gondolom ez a lényeg. Nem? *segélykérően tekint körbe megerősítésért*
Ha élményekkel nem is, de tanulsággal mindenképpen; soha többet nem megyek húzósabb ideig gyerekek közelébe, főleg, ha Zippzhar is köztük van. Néha a plafonon vagyok tőle. *magában motyogva megy ki*
Helvey Belián Balázs: Őszinte leszek: kellemes csalódás ez nekem most. Nemigen mozdultam ki már elég régóta, főleg nem ilyen messzire és többed magammal, így azt kell mondjam, király dolog ez! Köszönöm az alkalmat, a helyszín csodás, még ha nem is vagyok akkora sportember, itt a hegyekben akkor is lelkesedik az ember, ha seggen csúszik egész nap a lejtőn lefele. Ha hasonlóak lesznek még, talán benevezek előre azokra is, nem gondoltam volna, hogy az iskola keretein belül ilyesmikre is akad lehetőség. Ez menő. Menők vagytok.
És élmények? Huh, nekem rengeteg. Azt hiszem a legnagyobb az, hogy nem zárhatom magamra az ajtót örökké, hogy egyedül gubbasszak. Nekem adtatok most valamit, amit, ha nem is mondok ki nyíltan, de köszönöm. Talán van még rajtam kívül olyan, akinek sokat jelent egy kis közeg, még ha hógolyócsata is az ára. De ha nevesítenem kell a gyereket, akkor tényleges pihenés, a léleknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése