Márciusi diákbörze

Doria V. Everleigh

Szia! Köszönöm szépen, hogy vállaltad az interjút. Ülj le, és vágjunk a közepébe. Hogyan kerültél Magyarországra?

Szia, Angelica! Köszönöm, hogy rám gondoltál. *lecsüccsen* A bátyám, Jack, író. Tudod, olyan igazi kis művészlélek, és ő döntött úgy, hogy levegőváltozásra van szüksége. Már nagyon pici korunktól fogva elválaszthatatlanok voltunk, így egyértelmű volt, hogy vele tartok, bár a szüleim először nem rajongtak a gondolatért. Viszont úgy éreztem - és ebben a szüleim is megerősítettek -, hogy a modellkedés lassan túlnőtt a hobbi kategórián, és teljesen elterelt valami... más irányba. Nem tanultam tovább, minden energiámat ebbe fektettem, és rá kellett jönnöm, hogy ez nem minden. Tapasztalni szerettem volna más dolgokat is. Így végül átiratkoztam ide a Bagolykőbe, és azt hiszem, jól tettem. 

Örülök, hogy jól érzed itt magad. Mondd, van valami, ami nagyon megtetszett az országban? Vagy a Bagolykőben?

A nyelv! *felcsillan a szeme* Egyelőre muszáj használnom a fordító gyűrűmet, mert nem sokat értenék abból, amit magyarul mondtok, de már elkezdtem tanulni, és lassan, de biztosan haladok. 

A Bagolykőben pedig azt szeretem, hogy sokféle diákkal lehet találkozni. Még régi ismerőssel is összefutottam, az Ilvermornyból.

Hát igen, a nyelv tényleg elég érdekes. Sok sikert a tanulásához! Hiányzik a régi iskolád?

Köszönöm. *mosolyog* Nem mondanám, hogy hiányzik. Elvégeztem ott az alapképzést, és úgy jöttem el az utolsó évben, hogy már sosem megyek vissza. *vállat von* Tulajdonképpen elballagtam onnan, így igazából nem "iskolát váltottam", hanem csak továbbtanulok. Én így fogom fel. Inkább azt tudom erre válaszolni, hogy Amerika az, ami egy kicsit hiányzik. 

Volt valami, ami meglepett a Bagolykőben?

A legnagyobb meglepetés számomra tényleg az volt, hogy egy ilyen picike országban mennyiféle nemzetiséggel találkozik az ember. Angolok, amerikaiak, franciák, németek... Ezekben az országokban is vannak híres iskolák, és ha ők mégis a Bagolykőbe járnak, akkor tud valamit az iskola, nem? *kacsint*

Van benne valami. *elmosolyodok* Tartod a kapcsolatot az amerikai barátaiddal?

Igen, gyakran beszélek velük a közösségi oldalakon. Tudtam mire vállalkoztam azzal, hogy eljöttem, de sosem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz otthagyni őket. Még az a szerencse, hogy könnyen barátkozom, úgyhogy egy percig sem éreztem egyedül magam az első tanévem alatt. A bagolyköves diákok is mind nagyon befogadóak, úgyhogy nem lehet egy rossz szavam sem. 

Mi volt a legnehezebb a beilleszkedésben?

Azt mondják, elég szerethető személyiség vagyok, bár ha nagyon felpörgök, nem igazán lehet leállítani. *nevet* Ezt az állandó pozitivitást és pörgést nem mindenki tudja tolerálni. 

Milyen terveid vannak, ha elvégezted az iskolát?

Jelenleg idegenforgalmi szakirányon vagyok. Nagyon szeretek utazni és megismerkedni különféle egzotikus tájakkal, úgyhogy mindenképp valami olyasmit képzelek el magamnak, amibe ezek beleférnek. Az sem elképzelhetetlen, hogy az MT után még megjön a kedvem a továbbtanuláshoz, és kinézek valami érdekes egyetemi szakot. A természet például nagyon közel áll hozzám, el tudnám képzelni magam botanikusként is. Még bármi lehet. 

Minek köszönhető a döntésed?

Szerintem az a legfontosabb, hogy a munkánkat élvezni tudjuk, hiszen negyven évig azt fogjuk csinálni minden egyes nap. Ez nagyon hosszú idő ahhoz, hogy utáljuk, amit csinálunk, úgyhogy leginkább az motivál, hogy megtaláljam a nekem való irányt. 

És végül, mit szeretnél másképpen tenni, mint az Ilvermornyban?

Jobban oda szeretnék figyelni a tanulmányaimra. Amerikában a modellkedés könnyen eltérített erről az útról, most pedig igyekszem egyensúlyt teremteni köztük. 

Köszönöm a válaszokat, további sok sikert az itt léthez!

Nagyon szívesen, én is köszönöm. *mosolyog* 

Moon Jun Seo

Szia Moon! Mi már ismerjük egymást, de az olvasók nem tudják szerintem, hogy ki az a színes hajú fiú, aki rájár a csokoládé tartalékra. Úgyhogy köszönöm, hogy eljöttél, és kezdeném is a kérdezést. *megköszörülöm a torkom* Nos. Miért jöttetek ide Magyarországra? Csak az iskola miatt? Vagy volt más okotok is rá, hogy költözzetek?

Szia! Köszönöm hogy megkértél erre az interjúra! Tizenhárom éve költöztünk Magyarországra, nem is emlékszem. Ha jól tudom, akkor családi dráma volt az oka.

Értem. Remélem azóta minden rendben van. Könnyű volt a beilleszkedés?

Szerencsére az volt. Nem csúfoltak annyit, mint azt anyáék várták, és sok barátom is lett.

Ezt örömmel hallom. A levelet már a magyarországi mágusiskolából küldték. Mit szóltál ahhoz, hogy egy viszonylag idegen nyelvű iskolába jársz majd ezentúl?

Mivel két éves korom óta Magyarországon élek, örültem neki, hogy nem Dél-Koreából jött levél. Mugli általános iskolába is itt jártam, ezért jól éltem meg a dolgot.

Az tényleg érdekes lett volna. De hát nem így történt, és örülünk, hogy az iskola tanulója lettél. Ha jól tudom, házat váltottál. Miért?

Rellonos voltam első évemben, viszont nem éreztem magamat odavalónak. Igazából semelyik házba valónak sem.

A mostani házadban jól megvagy?

Igen, nagyon szeretem a Levitát. A Rellonnal nincs semmi problémám, csak nem passzolok oda.

Van valami, ami meglepett az iskolában?

A mozgó festmények.

Mit volt a legkönnyebb megszokni Bagolyfalvában?

Azt hogy merre van a cukrászda.

Van valami, amit meg szeretnél valósítani ebben a tanévben?

Szeretnék több pontot szerezni a Levitának.

Sok szerencsét kívánok hozzá. Elmondanád, hogy melyik volt a kedvenc tantárgyad idén, és miért?

Az asztrológia, mert nagyon érdekelnek azok a dolgok amiket asztrológia órán tanulunk.

Köszönöm a válaszokat. További szép tanévet!

Köszönöm, hogy felkértél, neked is!