Új szárnyra kelnek a szfinxek?

Felkészülnek a ház vezetői az interjúra.

Eleonore Santos és Krushnic Dimitri válaszol

Sziasztok! Vagy csókolom? Mindenesetre köszönöm a lehetőséget, hogy interjút készíthetek veletek az iskolaújságba. Szívesen csacsognék arról, hogy Dimitri (bácsi?) miért áll repülő unikornis hírében - suttogták ezt nekem -, vagy a tanárnőről miért mondják, hogy jobb pálcaforgató, mint a Nagyúr volt; de kezdjük az elején. Hogy érzitek magatokat ebben az új pozícióban? Mik az első benyomásaitok a Levitáról, a levitásokról és mit gondoltok, hogy fogtok tudni helyt állni?

Eleonore, a házvezető: Szia, és kérlek tegezz nyugodtan, úgy könnyebb lesz mindkettőnk élete; a következő fél órában biztosan.

Őszintén be kell ismernem, hogy minden tiszteletem a levitásoké. Nagyon sok problémával kellett szembenézniük az előző tanévben, amit senkinek sem kívánnék. Erre ők egyszerűen felálltak, és mentek tovább előre. Még a szünet elején párszor felugrottam a kastélyba, és akkor is azon idegeskedtek, mi lesz a vizsgán. Eszméletlen gyerekek, és hiába mind egyéniség, nagyon jó közösségük van. Személy szerint elképzelni sem tudok jobb házat, már most imádom őket.

Dimitri, a házvezető-helyettes: Inkább szia, nem vagyok még mama. A Dimitri is jöhet, vagy inkább Felség - ha a Nagyúr már foglalt -, vagy a Csodás-Repülő-Unikornis-Ó-Urunk megnevezést is elfogadom, ha épp ráér valaki végigmondani, miközben térdre veti magát. 

Az első benyomásom az volt, hogy eltévedtem a toronyban, de úgy érzem, végül sikerült helyrerakni ezt a kis malőrt, s a további üzletünk - izé, együttműködésünk - gördülékenyen fog menni. Jó fejek a kölykök, olyan lelkesek, amit a saját alma materemben soha nem tapasztaltam, és felüdülés a ridegebb egyetem után.

Egyértelműen világuralomra fog törni a Levita. Meglátjátok ám.

Minden diákotokat, de minket is érdekel, milyen terveitek vannak. Mivel akarjátok felpezsdíteni az életet a kékeknél azután a szerencsétlenség után, ami érte őket nem olyan régen? Mennyire lehet egy ilyen helyzetben nagy álmokkal előállni?

Eleonore: Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy Dimitrivel mindketten nagyon optimistán nézünk előre. Lehet, hogy rossz dolgok történtek, de most nagyon erős az összetartás. Ezen biztosan nem fogunk változtatni, sőt, ha lehetséges, még inkább erősíteni szeretnénk. Már szerveztünk a vizsgák után egy kis bulit a levitásoknak, és egy dologban biztos lettem: vannak nagyon kreatív diákjaink. Segíteni szeretnék, hogy még inkább kibontakozhassanak, hogy azt gyakorolhassák, amiben ők jónak érzik magukat. De kicsit ki is nyitnám előttük a világot, megmutatnám nekik, mi minden lehet belőlük, ha akarják. Azt szeretném, ha mindent kipróbálhatnának, hogy úgy érezzék, semmit sem hagytak ki. Nos, ezek nem lettek túl konkrét dolgok, de az biztos, hogy az idei évben a kékeknek majd nem csak a tankönyveikben kell kutakodni, hanem az elképzeléseikre is támaszkodunk.

Dimitri: Úgy érzem, a tavalyi események után bármi, amit terveznénk, csak jobb lehet. Ameddig nincsenek állandó életveszélyben a nebulók, nem omlik a fejükre a saját tornyuk, és úgy általában nem kell megküzdjenek különféle egzisztenciális krízisekkel, jobban oda tudnak figyelni az élet kellemesebb aspektusaira.

Szerintem egy ilyesmi után mindenki kicsit fellélegzik és megújult életkedvvel áll neki a friss tanévnek. Vannak terveink, de nem akarjuk lelőni a meglepetést előre, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy optimizmussal és lelkesedéssel fogok neki az új munkámnak. 

Melyik házba valónak valljátok magatokat eredetileg? Mi az, ami miatt mégis tudjátok, hogy a szfinxek között is megtalálnátok magatokat?

Eleonore: Eredetileg én a sárkányok házába tartoztam, vagyis annak a brazil megfelelőjébe. Ha viszont most osztanának be, szerintem a Levitába kerülnék, annyit változtam. Persze fontosnak tartom a kapcsolatokat, de a tudást sokkal inkább. Azt soha senki nem veheti el tőlem, amit eddig megtanultam, de nem is cserélném el semmire.

Dimitri: Hát eredetileg griffendéles voltam, az meg ugye az Eridonnak felel meg, de soha nem voltam ilyen házhű. Szerintem a Süveg csak beosztott valahova, mert be kellett osztania. Szerintem nem kell hasonló temperamentumúnak lennünk ahhoz, hogy kialakuljon egy közösségi szellem. A közös cél, az egymásra figyelés, és főleg a közös humor a lényeg. Ha nagyon keresni szeretnénk, mindenki találhat magában egy kis kéket. 

Hogyan jellemeznétek külön-külön a házat öt-öt szóban? Melyik az a pozitív és melyik az a negatív jellemvonás, ami szerintetek segíti vagy hátráltatja majd a munkátokat?

Eleonore: Kreatívak. Ha épp megszólalnak a diákjaim, mindig elámulok, mennyire sok ötletük van és mennyire sokszínűek. 

Befelé fordulók. Na igen, az előbb leírt dolgok csodálatosak, de néha harapófogóval kell kihúzni belőlük a gondolataikat. 

Humorosak. Eddig bármi történt, mindig volt valami, amivel képesek voltak megnevettetni. Legyen szó angol, szarkasztikus, fekete, egyszerű humorról, a diákjaim a legjobbak.

Különbözőek. Nincs két ugyanolyan diákom, nehezen is tudom őket egy kalap alá venni. Persze néhány dologban megegyeznek, de nagyon ritkán elbizonytalanodom, hogy mégis hogyan kezdjek hozzá a közös munkához. 

Kitartók. Ha már megvan, mit hogyan csináljak, tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk. Ha egyszer végre eltökélik magukat, azt biztosan véghez is viszik. Látnod kellene az új levitás körletet; eszméletlen az egész. Persze adottak voltak a dolgok, amikből ki kellett indulniuk, mégis olyan egyedi lett, amilyet ritkán látni. 

Dimitri: Már megint ez a bedobozolás és általánosítás. Hát jó, legyen. Öt pozitív? Nyitott, független, szorgalmas, könyvmoly, kreatív. Muszáj negatívat is? Ha valaki kék, de nem ismer magára a felsorolásban, akkor csak ne vegye magára. Nézzük… antiszoc, naiv, szétszórt, büszke (bár ez lehet pozitív is, nézőpont kérdése), túl egyenes (szintén - akár ez is lehet jó).

Bármelyik lehet előnyünkre, és a hátrányunkra is. Hogyha komoly, elmerült munkára van szükség, akkor az antiszociális jellemvonása kifejezetten hasznos lehet, másfelől meg ha valami klasszikus, egyszerű megoldást kell alkalmazni, akkor ne akarjunk kreatívak lenni, mert csak elba - akarom mondani, melléfoghatunk.

Eleonore, nagyon tetszik a neved, olyan művészi. Mesélsz kicsit magadról? Honnan jöttél és merre tart az utad? Igaz, hogy a sötét mágiában eléggé otthon vagy? Jól tudjuk, hogy ez könyvekben is visszaköszön?

Eleonore: Ó, hát köszönöm. Igazából a művészetek nem igazán vonzottak sajnos, pedig ezt a nevet tényleg jó lenne pár festmény alatt látni. Na, majd talán egyszer.

Nagyon jól értesült vagy. *kacsint egyet* De nagyon jól tudod, eredetileg csak kutattam a sötét mágiát, minden arcát meg akartam ismerni. Két expedíción is voltam, egyszer Dél-Amerikában barangoltunk, másodjára pedig Észak-Amerikában. Sok veszélyes helyzetben voltam már, ezért is írtam meg a két könyvemet. Az első inkább szakmai értekezés, a második viszont már a nagyközönségnek szólt, bárkinek, akit érdekel ez. Még ma is rengeteg varázsló és boszorkány él, akik letértek a helyes útról, ezért is tartom fontosnak megismerni a sötét mágiát.

Uni... Dimitri. Te valamilyen szláv gyökerekkel élsz? Már a neved miatt. Ha jól tudom, idéntől más feladatod is lesz a kékek vezetésén kívül az iskolában, mi ez pontosan? Nagy reményeket fűzöl a diákokhoz?

Dimitri: Na, lebuktam. Igen, mindkét szülőm orosz, ők még odahaza születtek, de fiatalon külföldre menekültek, és végül itt telepedtek le. Én már itt születtem, de mindig fontosnak tartották, hogy ne felejtsem el, honnan jöttünk, kik vagyunk. Persze annyira nem sikerült nekik, a Roxfort és Magyarország kinevelte belőlem a vodkás zamatú oroszos életérzést - de azért hogyha elkezdesz szétszedni, lehet, hogy a legalsó matrjoska baba mégiscsak ruszki lesz.

Bizony, nemcsak a Levita vezetését vállaltam el, hanem jött egy felkérés is, közösen a Bagolykő és a Pécsi Egyetem részéről. Összeköttető vagyok a két intézmény között, s közben segítem a diákokat eligazodni a karrierjük kezdetén: szakválasztás, továbbképzés, felvételi kapcsán fordulhatnak hozzám, vagy ha egyszerűen nem tudják, mik akarnak lenni, ha majd nagyok lesznek. Nem ígérek csodákat, de egy jó beszélgetést és a bürokrácia útvesztőihez egy térképet mindenképp tudok ajánlani.

Minden reményem a diákokban van. Tudom, hogy mire képesek, és alig várom, hogy ők is megtudják és megmutassák a világnak. 

Végül, de nem utolsó sorban: hogy áll a ház? Sokan aggódtak és aggódnak a mai napig is azt illetően, hogy az őket ért szerencsétlenséget ennyi idő alatt van-e esély feldolgozni és a károkat helyreállítani. Évkezdésre lesz otthona a kis szfinxeknek? Mit lehet róla tudni?

Eleonore: Minden a legnagyobb rendben van. Azt mondják, bajban ismerszik meg a jó barát, de a jó vezetőség is, komolyan. Mire odaértem, már kész volt mindenki segíteni, rengeteg ötletet hallottam, aminek köszönhetően elkészült az új torony. Épp időben, ami azt illeti, mert épp azelőtt lett kész pár órával, hogy megérkeztek a diákok a kastélyba. Szerintem eszméletlen lett, de tényleg. Kicsit olyan különc, mint a ház diákjai; nem lehet beilleszteni egyetlen sémába sem. Viszont, ami mindennél fontosabb, hogy többen is felügyeltük, nehogy bármi baj történjen, szerintem mindenféle eshetőségre felkészültünk. Ha engem kérdezel, az amerikai elnök nincs akkora biztonságban, mint most a levitásaim.

Dimitri: Már kevésbé ingatag lábakon. A helyreállítás még nincs teljesen kész, az elemi mágusoknak besegítettek egy adag illúziómágiával, nem kis munka van benne, a végeredmény pedig nem lett teljesen olyan, ahogy azt elképzelték, de szerintem tökéletes. És a miénk. És nem szakad ránk. Nem hinném, hogy ennél többet kérhetnénk. Évkezdésre szerveztünk egy kis bulit, és nem kell aggódniuk a kékjeinknek, hogy nem lesz hol aludniuk.

Köszönök mindent! Kitartást és sok jó élményt kívánok nektek a diákjaitokkal!

Eleonore: Én köszönöm a meghívást, nagyon kedves volt tőled. Neked is sok sikert kívánok a továbbiakban!