Koboldlány a nagyvilágban
- Interjú Gergely-Fábián Annabellával -
Először is, szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a meghívásomat, hogy ezúton egy kicsit jobban megismerhessenek a diáktársaid.
*széles, vidám mosolyt villant Marcira*
Én köszönöm, nagyon megtisztelő dolog, sosem készítettek velem még interjút!
Kezdjük rögtön az elején. Koboldnemzetség leszármazottja vagy. Mennyire fogadták jól a hírt, hogy egy összetartó közösséget hátrahagyva eljössz a Bagolykőbe?
Mindenki nagyon örült neki. Hozzá kell tennem, hogy én csak félig vagyok kobold, és bár koboldközösségben nőttem fel, mindig is fontosak voltak számomra az emberi gyökereim is. Édesanyám kiskorom óta arra készített, hogy egy napon majd a Bagolykőbe fogok járni, ez igazából sosem volt kérdés. Igaz, apukám néha kicsit morog amiért itt egyre több "emberes" szokás ragad rám, de a közösségünkben alig akad valaki, akinek van lehetősége pálcamágiát tanulni, így nagyon örülnek a lehetőségeimnek. Persze hiányzunk egymásnak, de gyakran járok ám haza!
Félvérként könnyebb vagy nehezebb volt beilleszkedned az iskolába?
Itt mindenki nagyon nyitott és kedves, bár a Rellonosokról nem tudok nyilatkozni, mert egy tanév alatt szinte nem is beszéltem még egyikükkel sem. Inkább csak az szokott nehézséget okozni, hogy az alacsony termetem miatt mindig sokkal fiatalabbnak néznek, azt hiszik az előkészítőből tévedt be valaki. *felnevet* De nem, soha nem bántott a származásom miatt itt senki. Van néhány szokás, ami nekem itt furcsa, és nekem is van pár olyan szokásom, ami az embereknek különös, de ezen általában nevetni szoktunk.
A magasságod és a vonásaid árulkodóak a származásodat illetően. Van más is, amire azt lehet mondani, hogy tipikus kobold tett?
Néhány varázslatot végre tudok hajtani pálca nélkül, talán ez a legszembetűnőbb. Kicsit más a bemutatkozásom, mert a koboldok mindig használják az apai és az anyai családnevet is bemutatkozáskor és ami még fura szokott lenni másoknak, hogy minden varázstárgyon és pénzérmén meg szoktam nézni a készítőt (mert általában megjelölik az ilyesmit). Talán ezek a legjelentősebbek, amit tényleg mindenki észrevesz.
Mi az, amit a legjobban szeretsz az iskolában és a házadban?
Az iskolában azt, hogy gyönyörű és hatalmas. Itt tényleg bármit lehet csinálni, sosem kell unatkozni, ezt nagyon szeretem! A házamban a háztársaimat szeretem a legjobban, akikkel nagyon jól kijövök, és mindig kaphatóak a kalandokra! Az Eridonosok rémesen viccesek, nem lehet közöttük rosszul érezni magadat!
Kedvenc tantárgy? Miért éppen ez?
A bűbájtan a kedvencem, mert nagyon hasznos varázsigéket tanulunk, és általában jól szokott menni. Szeretem, ha egy tantárgynak látom a kézzelfogható hasznát.
Ha egy napra bárki lehetnél, ki lennél, és mit tennél?
Az igazgató úr lennék, és csokiszökőkutat telepítenék a kastélyban minden emeletre!
Én nagyon támogatom ezt a tervet... Ha már szóba kerültek a tervek: tudod már például, hogy mi szeretnél lenni, ha elvégzed az iskolát?
Még nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de mindenképpen valami izgalmasat szeretnék majd csinálni! Egyelőre csak szeretnék jó jegyeket és jó barátokat, a többi majd még kiderül.
Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése