Norvégia - Peru
(április 30. - mérkőzés időtartama: 7 óra 24 perc)
370 - 70
Kis csúszásokkal és fennakadásokkal kezdődött el a mérkőzés, ugyanis a perui válogatott elhagyta a hotelben az alpakkáját, és elutasították a megjelenést, ameddig a négylábú nem kerül elő. Mivel ezt időben jelezték, nem jutottak a spanyol válogatott sorsára, csupán a lelkes közönségnek kellett plusz három és fél órát (!) várnia... A bizottság ugyan hajlandó volt eltekinteni a válogatott diszkvalifikálásától, ám a késésük ugyanúgy beszámított a játékidőbe, és a norvég válogatottnak is a pályán kellett tartózkodnia. Mivel szabályt szegve a földre szállt két óra és negyvenöt perc után Sigurd Bjerke lila talárjától megszabadulva, a játékvezető büntetőt ítélt meg Perunak, s tíz percnyi időt hagyott az elvégzésére. Mivel az Alistair névre hallgató alpakka még csak ekkor került elő a lobbiból, ahol egy fikuszt rágott, a pont sajnos nem akart jönni. Sigrid Kristoffensen továbbra is felbőszülve üldözte egymagában a cikeszt; ellenfele leginkább csak az idő volt, illetve a süvítő szél. A közönség a nap tizenhetedik, teljes stadionra kiterjedő mexikói hullámával próbálta magát ébren tartani, míg mások - többek közt én is - egy nagy vödör jeges italért mentek ki a tikkasztó hőség miatt. Annyi az eltérés, hogy én inkább visszavonulót fújtam félúton, mikor a kanadaiak túlzottan is közvetlen terelője lelkes integetésbe kezdett az egyik sor elejéről, hogy menjek oda.
Amint a peruiak - 3 óra és 42 perc után - a levegőbe emelkedtek, a norvégok már támadásba is lendültek, így harminc pontot szedtek össze azelőtt, hogy az őrző egyáltalán befejezte volna a bemelegítést és a helyére repült. A Llacer-Berrocal-Sáez hármas azonban nagyon is hősiesen vette az akadályokat, és kontrába kezdve szereztek rövidesen két gólt is. Időközben Bjerke is méltóztatott visszamászni repülőalkalmatosságára, és könnyed, légies manőverrel szerezte vissza a kvaffot csapatának. A perui terelők azonban jól végezték a dolgukat: előbb a norvég fogót sikerült kiejteniük kétszer tíz perc seprűjavításra, majd Skagestadot is a hajtósorból. Ezt a rést kihasználva szerezte meg a hatodik órán túllépve Peru háromtól ötödik gólját, az állást ezzel 160-50-re módosítva. A perui fogó továbbra is a föld közelében maradt, és tanácsokat próbált kérni Alistairtől, aki erre egy hatalmas böfögéssel, és még lassabb rágással válaszolt. Valamennyit ebből is érthetett Morterero, ugyanis már csak egy vörös villanás látszott a fogóból, ahogy kilőtt a pályán. Azonban keresése céltalannak tűnt, meg sem próbált az ellenfél fogójához felzárkózni. A norvégok eközben még inkább elhúztak, s az állás 220-60-ra módosult. A hetedik, Berrocal által szerzett gól után húsz perccel indult meg a norvég hajtó teljes sebességgel a lelátó felé, nyomában a cikk-cakk alakban haladó Montereroval, aki így valamivel lassabban haladt. A cikesz így végül Sigrid talárujjában kötött ki, s vetett véget a mérkőzésnek. Norvégia-Peru 370-70. Mikor az interjúban megkérdezték a peruiakat, miért volt olyan fontos az alpakka, César Vizcarra sietősen és zavartan távozott, míg Campos kifejtette, hogy elméletük szerint az előző edzőjük lelke költözött Alistairbe, és hogy nem mennek nélküle egy mérkőzésre sem.
Új-Zéland - Írország
(május 4. - mérkőzés időtartama: 17 óra 20 perc)
100 - 270 ~ Daisy Blue Berry közvetítésében
Az a bizonyos hatodik mérkőzés izgalmasnak ígérkezett, hiszen a fogók cikeszfogási átlaga igen alacsony volt, ha nem csak a selejtezőket nézzük. McShane és Ponika régi jó ismerősök, számtalanszor futottak már össze, hullottak együtt a mélybe, és egyszer még olyan is történt, hogy egyszerre érintették a cikeszt. Az végül tényleg hajszálon múlott... Remek képességek csatájának indult tehát a mérkőzés, és egyik menedzser sem bízta a véletlenre. A felkészült legjobbak szálltak a magasba, és izzadtak vért, a szó szoros értelmében. A negyeddöntőért ez volt a leghosszabb csata - a szünetet nem számolva, amit 12 óra után megkaptak a csapatok -, majdnem 17 és fél órán át hajszolták a győzelmet.
Sokak szerint ennek egyik oka az volt, hogy a meccsen éppen rádobni készülőket megzavarta a kint egyre nagyobb mértéket öltő tündérmanótüntetés. Állításuk szerint a nemzetük nem képviseli őket megfelelően, ezért e napra tüntetést szerveztek, melynél a céljuk nem volt kisebb, mint minimum olyan megbecsült tagokká válni, mint a kviddicsesek; vagy elérni, hogy ne egyedül legyenek kirekesztettek...ez képlékeny. Továbbá tudomásunkra jutott Új-Zéland egyik panasza, melyben kifejtik, hogy öltözőjükből nyomtalanul eltűntek zoknik és kesztyűk, és ezért az íreket és az "idegesítő, idióta, zsugori" manóikat hibáztatták. A tengerkékben játszó új-zélandiak megnyilvánulását "rasszistának" nyilvánította a megfelelő szerv, így komoly pénzbírságot kaptak.
A mérkőzés nem csak a gólokról és a cikeszről szólt, jóval több volt ez, hiszen azon két csapatról beszélünk, akiknek közös a seprűszponzora - így hozta az élet, de ezen a Firebolt Supreme gyártói kellően nagyot kaszáltak. Remekül bírták a terhelést, olyannyira, hogy a mérkőzést követően Whitehouse megpróbálta széttörni a seprűt a korláton, mire a biztonsági kordon behorpadt, őt meg állon vágta járműve. Kellemetlen..
Taktikus, lehengerlő, kimerítő és látványos csata volt a fogók között az utolsó óráig, amikor a feszültség a tetőfokára hágott, és túl sokszor keringtek a közönséghez képest túl közel - egy kislány egyszer még kacsintást is kapott az ír fogótól, állítólag azóta sem tért magához. Talán ez a sárm bódította el az aranyszárnyas labdát is, mert megkörnyékezte a férfit, aki fülön is csípte éppen a szférájába repülő Ponika előtt. A hajtójáték sokkal gyengébb volt, mint a többi mérkőzésen, így az a 10 gól egyik oldalról és 12 a másikról sokaknak csalódást okozott, ám az írek így is boldogan mennek a negyeddöntőbe.
Bulgária - Malajzia
(május 8. - mérkőzés időtartama: 3 óra 12 perc)
300 - 30
Az idő mesés volt, és a bolgár szurkolók vörös mezei és talárjai már a hajnali órákban elöntötték a stadiont és környékét, hogy minél előbb bent tudhassák magukat a nagy eseményen. Az egyik hátsó folyosón még Krummal is volt esélyem pár szót váltani, aki arról mesélt, mennyivel kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, mióta visszavonult a közszerepléstől és családi körben állhatott neki könyve írásának. Még egy dedikált sálat is sikerült tőle szerezni, amit a legsikeresebb reptant tanuló diák esetleg megkaphat év végén. Talán.
Közben a bolgárok pályára léptek, szinte másodpercre pontosan egyszerre a malajziaiakkal. Bulgária fehér mezben, vörös és zöld halszálka mintával, míg Malajzia kékben, amelyet csillagok díszítenek.
Ugyan az első percek nyugodtabban teltek: a két terelő szorosan közrefogta a kvaffot szállító Katijaht; ám a biztonságot nem sokáig élvezhette, mert a bolgár terelők szemből letámadták, s ő ijedtében eldobta a vörös bőrt. Fél óra elteltével Vulchanov és Draganov valószínűleg előre megbeszélt taktika alapján egyszerre küldte a gurkókat bin Khaalidára, akinek hajszálrepedések keletkeztek a jobb karjában, ám hősiesen a pályán maradt. Így a malajziai terelők magukra hagyták hajtóikat, Vassileva pedig aktívan harcba lendült. Innentől a kék mezeseknek vajmi kevés lehetősége volt egyáltalán megszerezni a labdát a rutinos címvédőktől, a támadások 77.2 százaléka már a saját térfelükön meg lett állítva. Levski a második óra letelte előtt negyven pontot tudhatott a magáénak, míg Vassileva hetvenet, a csereként szánt Karavelov pedig csupán tízet. Utóbbi játékidejét a mai meccsen senki nem merte volna biztosra fogadni, mivel a selejtezők alatt is összesen kétszer szerepelhetett, fáradtságra hivatkozva. Aztán Suib és Izzati, kihasználva a bolgárok lankadó éberségét, gyors cikázással és passzokkal haladva jutottak el a karikákig, ahol Kartika rá is dobott, mindenki megdöbbenésére pedig tíz pontot szerzett. A stadion hangosító bűbájának köszönhetően kivehető volt a táncszerű mozdulatait kísérő 'Viva Espana' kiáltás, amit a stadion nagy része felállva tapsolt meg. Még a bolgárok is elismerő bólintással adóztak a válogatott szerénységének, mielőtt ismét belevágtak volna. A mérkőzés utolsó harminc percében a malajziaiak még kétszer betaláltak, egyszer seprűjüket ünnepelve látványosan, másodszor pedig csoportosan éltették ismét a spanyolokat. Bulgária ezek után összesen harminc pontot dobott össze; újoncuk kétszer is betalált. Draganov közben hárombordás repedést okozott a rosszul emelt terelőütővel Zdravkonak, miközben védeni próbálta őt a kitartóan rohamozó Asmaatól és Azizitől. Így szinte mindenki a bolgárok heves vitáját és elcsattanó pofonját nézte, ahelyett, hogy azt figyelték volna, ahogyan Zaikov keselyű módjára lecsapott a cikeszre - úgyis 300-30 Bulgáriának, kit érdekel?!
Az interjúban a malajziai válogatott mégis csodásan ragyogó mosollyal és pataknyi pezsgővel ünnepelte apró világbajnoksági szereplését és többször is megköszönték a 'páratlan seprűket' szponzoruknak, illetve a lehetőséget a spanyol válogatottnak. Nagy respect nektek innen, skacok, kevés hálásabb csapattal találkoztam eddig!
Brazília - USA
(május 12. - mérkőzés időtartama: 11 óra 47 perc)
340 - 270 - a cikesz az amerikaiak csapatáé ~ Daisy Blue Berry közvetítésében
Még egy csodás nap köszöntött be azzal a bizonyos május 12-vel, amin bárki történelmet írhatott, és tulajdonképpen ez meg is történt. A meccs a nyolcaddöntők utolsó mérkőzése volt, eldőlhetett, ki is lesz az utolsó csapat, aki tovább küzdhet a dicsőségért. Két nagyon hasonló gólerővel bíró csapat szállt szembe egymással, és bár a válogatottak történelmük során furcsa, de összesen háromszor mérkőztek meg egymással, Paulo Jerera és John B. Chun nagyon jól ismerik már egymást. Mindketten játékosi pályafutásuk alatt megfordultak a brit-ír ligában, még egyszer majdnem azonos csapatban is; ám egy komoly fejsérülés miatt a brazilok menedzsere meghátrálni kényszerült, és hazájában zárta le karrierjét, majd lépett szintet, immáron három éve irányítva a déli gárdát. Chun viszonylag friss a terepen, de elhivatott, és a mérkőzések előtti egyik legjobb nyilatkozat az övé a nyolcaddöntőket nézve. Humorosan kihasználva a sztereotípiákat, meghívta annyi fánkra a brazilok minden játékosát, ahány gólt sikerül lőniük nekik. Hát...
A pályára a brazilok citromsárga talárban léptek, zöld szegéllyel, és a szívük fölött virított címerük, míg az amerikaiak fehér-kék és csillagos viselete igen egyedien sikerült és sok díjat bezsebelt már. A kezdő sípszó előtt, a kis technikai szünetben a latinos vérű csapat szurkolóhölgyei rögtönzött karneváli hangulatot teremtettek a páholyban és buzdító tánccal éltették legjobbjaikat, pláne, hogy meglepetésre két eredetileg cserejátékos is a kezdőben kapott helyet. Clodoaldo helyett Rafinho, Almeida helyett pedig Fernandez - utóbbiak esetén feltételezték, hogy sérülés áll a háttérben, de ez nem derült ki. Az amerikaiak a legjobb hetüket indították harcba, melynek meg is lett az eredménye - zsinórban 12 gólt szereztek úgy, hogy egyet se kaptak, ezzel új rekordot állítottak be a VB-k történetében. Azzal is, hogy innentől kezdve 8 órán át gólképtelenek voltak... Emellett, és hogy Smackhammer a legjobbját nyújtva majdnem 12 óra kínlódás után elkapta a cikeszt, csúnyán leszerepeltek, és a brazilok cikesz nélkül lőtték magukat a negyeddöntőbe, hatalmas gólfölényükkel. Az egyik gólba egy cirokpasszal a terelőjük, aki eredetileg csak csere lett volna, Rafinho is beletette a magáét. Hatalmas ünneplés követte a mérkőzést, ami állítólag még a 14-én tartott negyeddöntős sorsoláson is javában zajlott.
A sorsolás
14-én bizony a sorsolásra is 'sor került', a stadion melletti múzeum dísztermében, melyről élő közvetítés zajlott a parkban a nagyérdemű számára, ingyenes belépéssel. Az eredményként pedig a következő párharcok fognak lezajlani a negyeddöntőben:
- Németország - Bulgária, május 21.
- Lengyelország - Brazília, május 25.
- Írország - Japán, május 28.
- Oroszország - Norvégia, június 1.
Ezzel búcsúzik mára Daisy és Lewy, további kellemes tanévet, és jó izgulást. A következő számban ismét jelentkezünk! Addig is: Bojarski, out.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése