Iskolánk új igazgatója

Hercegh Kriszpin a reflektorfényben

Mint arról már mindannyian értesültünk, iskolánk éléről távozott Rabbot Portnipper, a helyét pedig egy sármos úriember, Hercegh Kriszpin vette át. Sokan kérdezősködtek, sugdolóztak, vajon ki lehet ez a férfi? Hogy ezúttal se hagyjunk titeket kétségek között, elcsíptem az új igazgatót egy interjúra, hogy minden lényeges információt begyűjthessek nektek. Lássuk az eredményt!

Mindenekelőtt gratulálunk az igazgatói pozícióhoz, és sok sikert kívánunk hozzá! Hogy érzi magát nálunk?

Köszönöm szépen! Remekül érzem magam. Egyelőre főleg nosztalgiázom. Ha minden igaz, azóta nem jártam a tanoda falai között, hogy végeztem itt a tanulmányaimmal. Az arcok nagy része persze új. A hangulat viszont mit sem változott. Olyan, mintha csak tegnap tettem volna ki a lábam innen.

Ezek szerint nem véletlenül vállalta az igazgatói pozíciót, jól sejtem? Hogy jött az ötlet?

Igazából nem nekem jött az ötlet. Az elmúlt néhány évben Remus J. Lupin Nemzetközi Mágusképző Magániskolájában dolgoztam, Skóciában. Tanítás utáni foglalkoztató voltam. Ez annyit tesz, hogy különféle programokat szerveztem a diákságnak, szakköröket tartottam, vagy éppen csak ott voltam nekik. Pár héttel ezelőtt aztán Lupin professzor elmondta nekem, hogy a Bagolykő igazgatója, Rabbot Portnipper professzor szeretne több időt fordítani a tudományos munkáira, így -fájó szívvel bár, de- átadná a helyét valaki másnak. Ő pedig engem ajánlott neki. Nagyon meglepett, ezt talán mondanom se kell. Viszont természetesen igazán jól esett, hogy rám gondolt. Miután pedig kissé magamhoz tértem a meglepettségből, tudtukra adtam, hogy nagyon is érdekel a lehetőség. Ezután volt néhány találkozónk Portnipper proffal, és végül felkért utódjának.

Portnipper proffal esetleg egyeztetett már folyamatban lévő vagy tervezett változásokról az iskolában? Milyen tervei, ötletei vannak?

Nem igazán merültek fel ilyen változtatástervek. Átbeszéltük a mostani rendszert, az iskola felépítését, a feladatokat, a szellemiséget, a törekvéseket. A legtöbb dologban egyetértettünk, míg néhány területtel kapcsolatban más véleményen voltunk. Azonban szerencsére ezek a különbségek egyike sem volt olyan természetű vagy mértékű, hogy az problémát jelentett volna.

Amit én szeretnék és tervezek az az, hogy megtartsuk, és ha lehet, csak erősítsük azt a családias, barátságos légkört, amit egy ilyen iskola biztosíthat. Ez a hely a legtöbbeknek a második otthona. Hát legyen is olyan! Fontosnak tartom a szabályok betartását, a hagyományok tiszteletét, de ezek egyáltalán nem ellenségei egy laza, jól működő, békés közösségnek. Minden megfér egymás mellett. Szeretném, ha a tanulás nem egy kellemetlen kötelesség volna, hanem valami, amit önmagunkért teszünk meg. Szeretném, ha a diákok bátrabban keresnék fel tanáraikat és viszont. Vagy akár az alsóbb évesek a felsőbb éveseket. Senkinek sem muszáj csak a házában, vagy csak a saját korosztályában, csoportjában megtalálni azokat, akik jó hatással vannak rá és akik közt ki tud teljesedni. Szeretném még inkább elmosni ezeket a határokat. Már ami azt illeti, hogy ki mennyire mer nyitni a másik felé, és mennyire veszi természetesnek, hogy megtalálja a közös hangot valakivel, akiről nem is hitte volna.

Bocsánat, egy kicsit elkapott a lendület. A lényeg, hogy engem főleg ezek a kérdések foglalkoztatnak és ezekben gondolkodom. Mert szerintem, ha a megfelelő környezet és lelkület adott, minden sokkal könnyebben megy. Hogy mindezt hogyan tudjuk közösen elősegíteni, az még kiderül.

Az esetek többségében nagyobb szükségünk van ilyesmire, mint azt hinnénk. Viszont, bár a programokat a DÖK szervezi, tervez esetleg a Bogolyfalvi Tanáccsal és a polgármesterrel együttműködve valami nagyobbat? Kirándulást, csapatépítést, bármit?

Egyelőre még ismerkedem a faluval, hiszen az elég sokat fejlődött, változott az elmúlt években. Igyekszem felvenni a kapcsolatot mind a Polgármesterrel, mind a helyi Mágustanáccsal, illetve az Előkészítő vezetőségével. Ezekre még nem volt érkezésem. Úgyhogy a kérdésre érdemben válaszolni még nem tudok, hiszen mindenhez két fél kell. Annyi biztos, hogy ha úgy adódik, nem átallok majd javaslatokat tenni és programokat kezdeményezni. Reményeim szerint partnerek lesznek benne. A Diákönkormányzatot pedig igyekszem mindenben támogatni, és nem fogok beleszólni a nagyok dolgába. Csak ha megkérnek rá.

Akkor ezek szerint izgalmasnak évnek nézünk elébe! Ehhez kapcsolódóan egy kicsit személyesebb kérdés... Jól tudom, hogy Ön rengeteget önkénteskedik?

Jól. Nagyon is jól. Igazából a bagolyköves mesterképzés és a RJL Mágusképző közti időszakot, tehát csaknem egy évtizedet kizárólag önkéntességgel töltöttem. De azóta is igyekszem minél több ilyen megmozdulásban, rendezvényen, összefogásban részt venni.

Tervezi esetleg a diákságot is bevonni ilyesmibe? Lesz lehetőségük kipróbálni, megízlelni az önkénteskedés ízét?

Biztosan fel fogom hívni a tanodabeliek figyelmét a lehetőségekre, mert hiszem, hogy sokan csak azért nem segítenek másokon, mert nem tudják, miként tehetik ezt meg. Pedig rengeteg nagyon egyszerű módja van. Úgyhogy mindenképpen lesz alkalmatok belekóstolni. Már aki szeretne. Ráerőltetni senkire nem fogom. Ahogy remélem mások sem. Ez is a kényes pontok egyike, de nem megyek most nagyon bele, mert egész könyvet lehetne írni róla. A fontos az, hogy mindenki segítsen, aki késztetést érez rá, de ne hibáztassa és ítélje el azokat, akik nem teszik meg, mert nem tudhatjuk, miért nem teszik. Biztatni lehet rá, de elvárni nem.

Ebben abszolút egyetérthetünk. Az Ön kedve hogyan jött meg ahhoz, hogy belevágjon mindebbe?

Az önkéntességbe? Nos, mindig amolyan közösségi alkat voltam. Szerettem részt venni mindenben. Már a bagolyköves években is. Mikor aztán az FBO megszerzése után a továbbiakat tervezgettem és állást kerestem, szembejött velem egy érdekes hirdetés egy pár hónapos misszióról Indiában. Jobban utánajártam, és úgy gondoltam, ez nekem való lenne. Így hát csatlakoztam. Elmaradott mágusfalvakba vittünk ellátmányokat. Aztán egyik ilyen misszió jött a másik után. Sok helyen jártam és egyre többeket ismertem meg.

Hiszen ez elképesztő! Jó tudni, hogy Portnipper professzor utódja szívén viseli mások sorsát. De vajon mi van a sajátjával...? A hosszú utazások során gondolom megismerkedett élete szerelmével, jött a család...

Sajnálom, ha csalódást okozok, de nem egészen így történt. Főleg barátokra tettem szert, és olyan emberekkel találkozhattam, akik nagyon nagy hatással voltak rám. Persze, a romantika sem maradt el, azonban olyan komolyra soha nem fordultak a dolgok, hogy a családalapítás került volna szóba. De nem is igazán hajszolom ezt, és bevallom, nincs hiányérzetem. Ott vannak a szüleim, a testvéreim és most egy iskolányi gyerekem lesz. Semmi okom panaszra.

Van egy olyan érzésem, hogy nem mindenki lesz csalódott ezt hallva... Akárhogy is, sok sikert az újdonsült családjához és köszönöm az interjút!