A Halottak Napja Mindszentek után egy nappal van, kivéve ha vasárnapra esik, mert akkor nem november másodikán, hanem harmadikán. Ez az ünnep is egy keresztény ünnep, az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért, meg mindenki másért. A keresztényeknek sok ünnepük van. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak Napját, ennek alkalmából pedig az adott hetet a Halottak Hetének nevezik.
A protestánsok régebben nem gyújtottak gyertyát, csak a reformáció emléknapján, október 31-én mentek ki a temetőbe, Mindenszentekkor és Halottak Napján nem. Mára az ünnepkör a protestáns magyar közösségeknél három-, vagy négynaposra bővült, és november elsején és másodikán is kimennek a temetőbe az elhunyt családtagjaikhoz, barátaikhoz. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több Halottak Napja is szerepel. A reformátusok a templomon kívül emlékeznek meg a már nem élőkről.
November másodikán pár órára a harangok is megszólalnak. A néphit szerint ennek köszönhetően a halottak lelkei megnyugszanak és megpihennek, szenvedéseik pedig enyhülnek. Helyenként azt hitték, hogy aki másnak a sírjáról leszedi a virágot, azt elviszi a halott. Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót és a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták). Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között – az ételosztás ilyenkor szokás. Van, ahol Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújtott egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. Ezen a héten, a Halottak Hetén tilos volt dolgozni, nem szabadott földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak – de könyörgöm, a kukorica morzsolás nehezebb és több munkával jár, mint meszelni vagy kapálni a földet, tapasztalat.
Sokan mennek ki a temetőkbe, sírokhoz, gyújtanak mécseseket, ápolják a sírt. Minden sír máshogy rendben tartandó. A mécseseket ma már nem annyira szokás az otthonunkba meggyújtani, hanem a sírra teszik, ezeket különböző színben és illatban lehet beszerezni. A virágok pedig a gyászt fejezik ki, mint mondjuk a krizantém.
Íme egy vers Ady Endrétől, ami ide illik :
Halottak Napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz' percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!
A halottak napja elég fontos ünnepnap. Szerintem ugyanolyan fontos, mint a karácsony vagy a húsvét. Nincsen olyan ember, akinek ne lenne halott rokona. Nincsen olyan ember, aki ne menne el temetőbe. De ez így van rendjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése