Világnapok 2. rész

Elérkezett az idő, hogy ismét számba vegyük a közelgő fontosabb világnapokat. Ez alkalommal olyanokat fogok bemutatni nektek, amik szorosan kapcsolódnak a mágusvilághoz is és amiért fontos, hogy mi, varázslók is tegyünk.

Véradók világnapja

Minden évben június 14-én kerül megrendezésre a véradók világnapja, egészen pontosan 2005 óta. A világ mugli és máguskormányai, valamint egészségügyi szervezetei rájöttek arra, hogy életek milliót menthetik meg azzal, ha promotálják a véradást, mint napot, mint rendezvényt, mint alapvető szolidáris tevékenységet. Éppen ezért ez a nap többek között azok előtt tiszteleg, akik évente akár több alkalommal is segítik embertársaikat egy vérvételen való részvétellel.

A nap hagyománya egészen 1868-ig nyúlik vissza, ugyanis ezen a napon született Karl Landsteiner, az AB0 vércsoportrendszer felfedezője és megalkotója, Nobel-díjas orvos. A német úriember állhatatos munkásságának emlékeként tették meg június 14-ét ezen fontos dátummá. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO = World Health Organization) kezdeményezésére jelölték ki ezt az alkalmat, hogy minden véradónak megköszönjék a segítséget.

Amolyan extra érdekesség, hogy egyetlen ember véradása akár három emberi életet is megmenthet, ez pedig vitathatatlanul csodálatos tény. Annál is fontosabb mindez, hiszen a világ lakosságának mintegy 80%-a nem lehet biztos abban, hogy adott esetben hozzájut majd elegendő, fertőzésmentes vérhez. Nálunk, Magyarországon - legalábbis ha csak a muglikat vesszük -, megközelítőleg 430.000 egység vérre van szükség ahhoz, hogy biztonságos vérellátást tudjanak biztosítani a kórházak és egyéb egészségügyi intézmények, ez pedig szám szerint több, mint fél millió önkéntes véradót jelent.

Természetesen számunkra, mágusok számára is kiemelt fontosságú ügy a véradás, nem csoda hát, hogy a Mágikus Egészségügyi Bizottság (MEB) már hosszú évek óta fáradozik hasonló jellegű véradó programok megszervezésén. Magyarországon jelenleg nem túl elterjedt, noha a kormány tervez csatlakozni a kezdeményezéshez. Kiemelten kell kezelnünk ezt a problémát, hiszen ahogy a mugliknak nem adhatjuk saját vérünket, úgy az övék sem használható fel számunkra, tehát mindenkit arra buzdítunk, hogy amennyiben teheti, menjen el és adjon vért. Életeket menthet vele.

Egy másik megvilágítását sem szabad figyelmen kívül hagynunk a véradásnak. Talán még emlékeztek rá, hogy Adam Kensington, az Edictum főszerkesztője nem is olyan régen petíciót írt, melyet lehetősége volt a falu- és tanodabelieknek aláírni, miszerint a vámpíroknak is adhassunk vért. Hiába azonban az aránylag magas támogatottság, a Minisztérium mindezt visszautasította - már ami az ispotályokban és hivatalos egészségügyi pontokon történő véradást illeti. Egyes alapítványok számára engedélyezték, hogy e célból véradományt fogadjanak el, illetve magánszemélyek is megtehetik ugyanezt bizonyos keretek közt. Annál is érdekesebb a kérdéskör, ugyanis pont egy hete terjesztettek elő Amerikában egy törvényjavaslatot, miszerint kijelölt ispotályokban a vámpírok számára is lehessen vért adni, kifejezetten önkéntes alapon. Az persze még kérdés, hogy ezt el fogják-e fogadni, mindenesetre a kérdés megosztja a varázslótársadalmat.

Apák napja

A kislányok életében az első szerelem, az első férfi, a hős mindig az apukájuk lesz. Szerelem, hiszen ő lesz majd a minta, amit életének hátralevő részében keresni fog másokban; A Férfi, mert ő mutatja meg a fiának, hogyan kell viselkednie és ő lesz az is, aki a kislány előtt példát mutat, értéket és értékrendet az; s bizony ő egy hős is, aki utolsó lélegzetvételéig védelmezi az ő egyetlen (vagy épp sok-sok) lányát és mindig ott terem, ha szükség van rá.

Érdekes hát, hogy nagyon sokáig kizárólag az anyák napját ünnepelték meg és volt hivatalos az egész világon. Nem meglepő módon Amerikából indult a kezdeményezés még az 1900-as évek elején, ahol pusztán egy picinyke templomban, a nyugat-virginiai Fairmont városában tisztelegtek először az apák előtt. Ez a hagyomány egy évvel később már átlépte a templom falait és szokásként kezdett terjedni, mígnem 1972-ben Richard Nixon amerikai elnöknek köszönhetően törvénybe iktatták e jeles nap megünneplését. Neki köszönhetően ma már a világ minden táján számon tartják ezt a napot, azonban érdekes, hogy minden országban máskor ünneplik. Németországban például áldozócsütörtökre esik, az északi országok esetében november második napjára, azonban leggyakrabban június harmadik vasárnapját jelölik meg apák napjának. Idén június 19-én tartandó ez az ünnep.

Apró érdekesség, hogy a muglik között ilyenkor bonyolítják le a legtöbb, úgy nevezett R-beszélgetést, amikor is nem a hívó, hanem a hívott fél állja a telefonhívás költségeit.

Ahogy sok másban, úgy ebben is hasonlítunk a muglikhoz: mindannyiunknak van édesapja, így ők is megérdemlik, hogy számukra fenntartsunk egy napot. Hiszen mindig ott vannak, ha baj van, ők a mi kiképzőink és hőseink, nekik mi vagyunk a kis katonáik és hercegnőik, a csínytevésben a bajtársaik, ők jönnek, ha egy hatalmas rovar megzavarja nyugtunkat, ha kiég a villanykörte és ha összetörték a szívünket. Ők azok, akikre édesanyáink mellett mindig, minden körülmények között számíthatunk. Becsüljük meg és szeressük őket, ne csak ezen a napon, hanem minden nap.