Yarista Palarn
Számos tehetséges játékossal találkozni az iskolai meccseken, és van, aki nem áll meg annál, hogy csupán hobbiszinten mozogjon. Egy véres Navine-Rellon küzdelem, vagy egy bravúros Eridon-Levita összecsapás volt az elhatározás táptalaja? Gyermekkori álom, vagy vaktában született döntés? Ezt próbálom meg kideríteni azoktól, akik a Bagolykő után profi csapatok tagjaként végezték.
Első interjúalanyomat nem hiszem, hogy szükséges lenne bárkinek is bemutatnom: nem mást kérdezgettem kviddicses tapasztalatairól, az eddig bejárt útról és jövőjére vonatkozó terveiről, mint az ex-levitást és volt Játékvezetőt, Yarista Palarnt.
Szia Yar, és üdv az olvasók nevében is! Tehát a megbeszéltek alapján faggatnálak egy kicsit a kviddicsről, kezdjük az alapokkal: diákként ismerkedtél meg a repüléssel, vagy már korábban is volt alkalmad kipróbálni?
Szia, és üdvözlöm az olvasókat is! Öt évesen ültem először seprűn, bár annak egy kisebb baleset lett a vége. A testvéreim feltettek egy seprűre, csak nem tudtam, hogy hol a fék, egyébként állítólag jól ment - elmosolyodik az emlékre. - Aztán a Bagolykő előtt játszottam a Pákozdi Elseprűk csapatában, majd, ahogy említetted, diákként folytattam.
Az iskolai bajnoksághoz mikor csatlakoztál? Melyik csapatban kezdtél?
Elsőévesen csatlakoztam a Rellon csapatához. Hihetetlenül erős gárda volt, csak szerencsém volt, mert Kőrösi Ráhel nem tudta vállalni az utolsó két meccset, így bekerülhettem.
Akkoriban még nem volt csere a meccsen, szóval nagyon örültem. Bajnokok is lettünk, persze többnyire nem az én érdemem volt. Azt hiszem, azért az "Év felfedezettje"-díjat megkaptam, nagyon büszke voltam!
Ne szerénykedj, azt a díjat ki kellett érdemelni valahogy! *mosoly* Mik voltak a legjobb élményeid az iskolai mérkőzések, edzések alatt?
Hű, hát ha lehet élménynek mondani, szerintem elsősként a Navine elleni nagy verekedés volt. Még a gyenguszra is kerültem, mert bevertem a fejem. Volt valami féltékenység Földesy Kristóf és David Bennett között, aztán csak mindenki csatlakozott a saját oldalán. Az edzések mindig különlegesek voltak, mert Grósz Anna gyilkos edzéseket tartott. Egyébként akkor még ide járt a példaképem is, Allegra Black, aki válogatott hajtó volt akkor is, és sikerült kieszközölni, hogy tartson nekem különedzést. Később pedig sikerült bekerülnöm a csapatának ifi részébe, a Stockholm Vikingshez, de ekkor már harmadikos-negyedikes voltam. Szóval sok jó élményem van az itteni kviddicsről, például a Rellonnal a két egymás utáni évben bajnokok lettünk, aztán pedig vegyes csapatok voltak, ott már nem indultam.
Na, igen... a Navine-Rellon meccsek mindig emlékezetesre sikerülnek. Mindig is hajtóként játszottál, esetleg megfordult-e a fejedben, hogy kipróbáld magad más poszton?
Igen, mindig. Bár csábító dolog egyetlen egy labdáért küzdeni mással, ami a legtöbbet éri, mégis a hajtójátékot szeretem. Ott lehet igazán kihozni magunkból a kreativitást, és szinte mindenre figyelni kell. Főleg a gurkókra - nevet.
Ezzel teljes mértékben egyetértek. *elmosolyodik* Mikor határoztad el, hogy a legjobbak közt szeretnél játszani, a kviddiccsel foglalkozni az iskola után, és mi juttatott erre a döntésre?
Ahogy mondani szokás, amióta az eszemet tudom. Mindig is arra törekedtem, hogy minél jobb legyek; ami azt illeti, most is erre törekszem. Nagyszerű ez a játék, és tényleg olyan ez nekem, mint másoknak a drog. Szinte a lényemmé vált, és ha nem csinálhatom, boldogtalanná tesz. Nekem nagyon sok példaképem van, nem csak Allegra, például ott
van a Repüléstan professzor, Markovits István (akinek nagyon sokat köszönhetek), vagy éppen Merkovszky professzor. Azt szeretném, ha én is ilyenné válnék, mint ők, és miattam kviddicsezni kezdenének sokan. Nem szeretném, ha valaha is eltűnne ez a sport, mert szellemi és fizikai felkészültséget igényel, nagyszerű kikapcsolódást nyújt mindenkinek.
Hmm, nem nagyon válaszoltam a kérdésre. Szóval egyszer láttam, megtetszett és azóta csakis a kviddiccsel szeretnék foglalkozni. Semmi különös - megvonja a vállát mosolyogva.
Ó, szerintem nagyon jó úton haladsz, az iskolai játékosok közül legalábbis biztosan elég sokan néznek fel rád. *ismét csak megejt egy mosolyt* Több csapatban kipróbálhattad már magad a Bagolykő mellett/után, pár szóban mesélhetnél róluk, mit érdemes/szükséges tudni róluk? Illetve a profi ligába való bekerülés mikéntjéről is ejthetnél néhány szót a kevésbé jártas olvasók kedvéért.
Ennek tényleg örülök, ha így van. Azt hiszem, hogy felajánlottam már valakinek, hogy eddzem, de nem jelentkezett azóta... vagy csak nem hitte el - kuncog. - Igen, a Vikingek voltak az elsők, az ifi után a felnőttben is kipróbálhattam magam, itt két évet húztam le. Nagyon nehéz volt bekerülni, de sikerült. A Stockholm Vikings a svéd örökös bajnok, legalábbis a legtöbb bajnoki címük nekik volt eddig, 45-nél tartanak. Aztán idény közben átigazoltam a Ballycat Bats-hez. Nos, ha eddig azt hittem, hogy erősek az edzések, megtapasztalhattam, hogy miért a Brit a legerősebb liga. Sokszor csak aludni jártam haza, és nem nagyon volt magánéletem, amit nem is nagyon értékeltek, még a sárkányom sem. Év végén pedig sikerült a mostani csapatomhoz, a nagy múltú Montrose Magpies-hez kerülni, igaz, sok sérülés kellett hozzá, meg egy eligazolás, hogy oda beférjek, de azóta remélem, hogy elégedettek velem. Úgy gondolom, hogy egyelőre ez a csúcs, meg persze szeretném továbbra is a címeres mezt viselni.
Nos, hogy pontosabban is kitérjek a különbségekre a profi ligákkal kapcsolatban... Az iskolai edzések intenzitását minimum háromszorozzuk meg, és akkor nagyjából ott vagyunk. Igaz, én csak nagyon jó ligákban szerepeltem, valószínűleg vannak könnyebbek is. A legszembetűnőbb, hogy mindenben van profi edző. Mentális edző, dobóedző, repülésedző, vezetőedző... szinte nincs olyan aspektus, amiben ne lenne. Ezeken kívül, ha még nagyon is jó vagy, van külön edző, dietetikus, aki csak veled foglalkozik, hogy a legtöbbet tudd kihozni magadból. Persze ehhez nagyfokú elhivatottság és szorgalom szükséges.
Mit javasolsz azok számára, akik hozzád hasonlóan szeretnének a vizsgákat követően feltörni a nagyok közé?
A profi ligába többféleképpen kerülhetsz be. Ajánlással vagy szorgalommal. Ha az átlagosnál kiemelkedőbb teljesítményt nyújtasz, bizonyosan felfigyelnek rád. A játékos-megfigyelők sokszor megbújnak még az iskolai meccseken is, érdemes tehát jól koncentrálni, még egy könnyebb meccsen is. Ha szerencséd is van, egyből magasabban jegyzett csapatba kerülhetsz. Érdemes külön edzeni, hogy jobb legyél, mert a Bagolykőben nem felkészült mesterek irányítanak, hanem felsőbb évesek, akiknek azért nincs annyi tapasztalata. Hát, nagyjából ennyi...
És akkor hogy erről is essen pár szó: Játékvezetőként is töltöttél egy idényt iskolánkban. Mit gondolsz, maradsz inkább a cseleknél és gólszerzésnél, vagy idővel vezetnél meccseket – esetleg itt nálunk újra? Szereztél olyan tapasztalatot a JV-ként töltött idő alatt, amit hasznosítani tudsz játékosként is?
Ez egy jó kérdés. Amíg úgy érzem, hogy hasznos tagja lehetek egy csapatnak, addig játszani fogok. Egyébiránt biztos, hogy a kviddics közelében maradok majd utána is. Azt még nem tudom, hogy milyen minőségben, bár az egy év játékvezetés nem volt rossz. De valami többre vágyom, talán gyerekeket fogok tanítani, talán felnőtt edző leszek. Mindenképpen valami olyan dolgot, amivel segíthetek minél több emberhez eljuttatni a sportot. Hogy az utolsó kérdésre is válaszoljak, nem sok mindent tapasztaltam meg itt. Talán annyit, hogy most már én is kicsit elnézőbb vagyok a játékvezetőkkel - vigyorog. - Viszont ezt az egyenseprű dolgot nagyon hasznosnak tartom, mert így kizárólag a játékos tehetsége, felkészültsége határoz meg mindent, a seprűbeli különbségek nem hoznak előnyt senki számára sem. Ez egy fontos tapasztalat.
Érdekes lehetett levezényelni a meccseket, amiknek évekkel korábban te is részese voltál. Változott bármi a csapatok mentalitásában, játékában, ahhoz képest, mikor még itt játszottál?
Sajnálom, hogy a Navinének fel kellett adnia, de egyébként persze, változott. Más játékosok, más intenzitás. Mondjuk a Rellon hajtójátéka továbbra is a legerősebb volt, ahogy mindig is. Viszont az Eridonnak sosem volt még ennyi tehetséges fogója szerintem, és a Levita sem volt még soha ennyire felkészült. Nagyon kicsi döntött, élvezetes szezon volt. Legalábbis nekem mindenképpen - mosolyodik el.
Nekünk is! És hát, ennyi lett volna. Köszönöm szépen a válaszokat! Sok sikert a továbbiakban, és kívánom, hogy minden a terveid szerint haladjon!
Én is köszönöm, hogy meghívtatok és sok sikert minden kviddicsezni vágyónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése