Na de gyerekek...!

Végre itthon! Lassan magunk mögött hagyhatjuk Madagaszkár meleg időjárását, a szalmonellát, a hűsítő tengert, és a homokos tengerpartot. Itthon már kicsit jobb az idő, a kastély falain belül nem is mindig olvad le csontunkról a bőr, de ha valaki mégis ezt érezné, az alagsorban van valahol egy medence, ott tudtok kicsit hűsölni, csak az arra járó morcos rellonosokkal vigyázzatok. Na meg ne felejtsetek el magatokkal vinni néhány könyvet, papírt és pennát, ugyanis nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak. Van néhány diák, akik nem törődtek bele ebbe, vagy inkább nem is akartak tudomást szerezni róla, mások viszont nagyon is ledöbbentek a hírek hallatán... De legalább itthon vagyunk...!

Még jóformán haza sem értünk a nyaralásból, a diákok többsége be sem rendezkedett régi, vagy éppenséggel új kuckójába, de az egyik kiscsikó már bosszúszomjas tervet eszelt ki a Madagaszkárra való visszajutás kapcsán. Olyannyira megtetszett neki a forró madagaszkári időjárás, hogy elhatározta: bármi áron visszajut a szigetre hűsölni, nem fog ő tanulni! Ha kell, még ki is csapatja magát az iskolából, csak visszamehessen. Kiss Veronika mindent megtett célja elérésének érdekében, a dolgok pedig a végére annyira elfajultak, hogy a kislány bagolyban találkát kért iskolánk igazgatójától, aztán pedig valami Indiana Jones-hoz hasonló hacukában jelent meg, és fegyvert, ismétlem, FEGYVERT fogott az igazgató úrra. Nem mondom, rajtunk kívül ő is nagyon meglepődött. Ezek után már csak azt lehet remélni, hogy a pisztolyt üres tárral emelte fel, talán még ki sem biztosította. Annyit mindenesetre tudunk, a lány egy nappal később bőröndjeit maga után húzva, boldog mosollyal az arcán hagyta el a kastély területét. Ezek szerint sikerült neki...?

Tudtátok, hogy a réten lehetett hőlégballonozni? Bizony, bizony, lehetett még a visszatérésünk utáni első két napban, csak aztán az egyik párocska olyannyira megörült a kastélynak, hogy - nem ám négy fal között maradtak - elvitték egy körre a ballont. De ezt úgy képzeljétek el, hogy teljesen egyedül voltak fent a magasban, miután Gyarmathi Zsombor egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapta az egyik szerelmesen szédelgő szende navinés kislány kacsóját és magyarázat nélkül húzta ki magával a rétre. Miután Farkas Kamillával elkötötték az egyik ballont, igencsak boldog perceket töltöttek együtt fent a magasban, de sajnos tudatlanságuk miatt a Fénylő Lelkek Udvarán kötöttek ki, a járművük pedig ki is lyukadt és nem volt túlságosan zökkenőmentes a landolásuk sem, de Kamillát ez úgy tűnik nem igazán zavarta. Annyira megörült, hogy végre valaki itthon is mutatott neki egy-két dolgot a kastély körüli területről, hogy rögtön Zsombor elé ugrált és megcsókolta. Meg bizony, miközben mögöttük felgyulladt a hőlégballon...

Mindjárt itt a vizsgaidőszak! Már csak pár nap és elkezdődik a folytonos tanulás, idegeskedés, félig levitássá avanzsálódás, ezt senki sem úsztatja meg. A kviddicsbolond újonc eridonosnak is szembesülnie kellett ezzel a ténnyel, mi pedig örömmel vállaltuk, hogy felvilágosítjuk szegényt. Mit ne mondjak, ez az arc mindent elárul. Fodor Mihály miután megtudta, hogy itt ugyanúgy vizsgázni kell, mint másik iskolájában, először elég elkeseredett fejet vágott. De ha ez még nem lenne elég, kikerekedett szemekkel állt fel az asztaltól, lesöpörte a terítéket és idegesen kiabálni kezdett a gyorsétterem egyik közelben lévő pincérével. Miután vagy öt percig üvöltött a megszeppent fiúval, dühösen mutogatva elhagyta a helyet, és egészen a kastélyig különféle szitokszavakat motyogott maga elé. Igazából nem lenne meglepő a vizsgák híre, hiszen igazából ez is egy normális iskola, ugyanúgy mennek a dolgot itt is. Vizsgák, órák, rengeteg tanulnivaló, kedves és nem kedves tanárok. Csak a szokásos, de úgy látszik Misinek már ez a csak szokásos is kiborította a bilit.