2015. július 15., szerda

Diákok a nagy megmérettetés előtt - I. rész

Kávássy A. Henrietta


1. Milyen érzés volt először belépni az iskola kapuján?
Mugli családban nőttem fel és nem sokkal a meghívóm előtt ismertem meg varázserőmet, ezért nagyon izgatott voltam, mindenre rácsodálkoztam és lenyűgözött a varázslás legkisebb tudománya is. Hatalmas élmény volt, életem egyik legemlékezetesebb napja.

2. Ki volt az első tanár, aki - ha csak egy pillanatra is - elvette a kedved attól, hogy itt folytasd a tanulmányaidat?
Sosem fordult meg bennem az a gondolat, hogy elhagyjam az iskolát és máshol folytassam a tanulást. Mindazonáltal voltak és vannak tantárgyak, amik kevésbé jöttek be nekem, egyszerűen nem nekem valók. A tanárok képesek megszerettetni és megutáltatni a diákokkal az aktuális tantárgyat, én elsősorban az előbbit tapasztaltam. Hát, erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni, de azért megpróbálok: nem szeretem a bájitaltant, és nem is tudták velem megszerettetni.

3. Ki az, akire minden körülmények között számíthattál az évek alatt?
Sok barátom közül Kolf Krisztiánt és Szentesi Alíz Zsófiát emelném ki, akiktől sok támogatást kaptam és persze szép pillanatokat. Gwen L. Blake-nek is sokat köszönhetek, még ha nem is az volt a terve, hogy segítsen nekem, hanem épp ellenkezőleg.

4. Melyik a legemlékezetesebb élményed az itt töltött évek alatt?
Egyszer felrobbantottam a bájitaltan tantermet. Nincs érzékem hozzá, és ez meg is látszott. Szerencsére nem történt annyira nagy baj, a robbanás nem volt erőteljes, a diákok sem sérültek meg - legalábbis remélem - és kis igazítás, na meg persze sok takarítás után folytatódhatott az óra. Utólag is elnézést kérek az osztálytársaktól. ^^

5. Másabb volt ez az év, mint a többi?
Miért beszélünk múltidőben az évről? Már itt a vizsga? Fú, nagyon! A személyiségem nagyot fejlődött ebben az évben. Bár eddig is az voltam, de idén még inkább felelősségteljesebb lettem. Nagyon paráztam az órákon, próbáltam komolyan összekapni magam, hogy sikeresen zárjam ezt az öt évet.

6. Mik a terveid a következő évekre?  
Maradni szeretnék mestertanonckodni. Bestiakutató szeretnék lenni, aztán majd meglátjuk, hogy le tudom tenni-e a vizsgát. 


Állia Szipenni


1. Milyen érzés volt először belépni az iskola kapuján?
Ijesztő és izgalmas.

2. Ki volt az első tanár, aki - ha csak egy pillanatra is - elvette a kedved attól, hogy itt folytasd a tanulmányaidat?
Markovits István

Ki az, akire minden körülmények között számíthattál az évek alatt?
A mentoraim.

4. Melyik a legemlékezetesebb élményed az itt töltött évek alatt?
Őszintén szólva, nem tudok választani.

5. Másabb volt ez az év, mint a többi?
Kicsit sűrűbb volt.

6. Mik a terveid a következő évekre?
Igen, aurornak fogok tovább tanulni. 


Axel Sjölander-Wayne


1. Milyen érzés volt először belépni az iskola kapuján?
Uuh, hát azt a napot nehéz elfelejteni. Apu elkísért egészen az iskoláig, én meg annyira haragudtam rá, hogy ide kell járnom, hogy nem is szóltam hozzá. Nem a Bagolykővel volt a gond, egyáltalán nem akartam mágusképzőbe járni, tökéletesen megfelelt volna, ha továbbra is magántanuló maradok a zeneiskola mellett. Arra emlékszem, hogy kicsit ijesztő volt belépni, akkorának tűnt az épület, és bár már egy ideje tanultam magyarul akkoriban, hogy legalább értsem, mégsem nagyon értettem semmit, meg még az járt a fejemben, hogy igazából tetszene is, de mit nem adnék érte, ha minden a régi maradna.

2. Ki volt az első tanár, aki - ha csak egy pillanatra is - elvette a kedved attól, hogy itt folytasd a tanulmányaidat?
Nem tudok ilyen tanárt mondani hirtelen. Valahogy csupa olyan tanárral sikerült eddig találkoznom, akik inkább meghozták a kedvem ahhoz, hogy maradjak, mint például Hornyák tanár úr, akinek nem nagyon tudtam bejárni az óráira tavaly, de mindig is érdekelt a rúnatan, és amikor megkerestem, még ő ajánlotta fel a különóra lehetőségét. Meg kaptam tőle érdekesebbnél érdekesebb olvasmányokat is a témában.

3. Ki az, akire minden körülmények között számíthattál az évek alatt?
A családomra számíthattam végig, még akkor is, ha nem voltak a közelben.

4. Melyik a legemlékezetesebb élményed az itt töltött évek alatt?
Nem is tudom hirtelen. Elég nehezen felejthető élmény volt, amikor egy elszabadult varázslatnak köszönhetően egy időre lány lettem, ahogy a cukikór is, de az sem kevésbé emlékezetes, amikor Eris-szel felléptünk a faluban szervezett tehetségkutatón. Igaz, hogy nem nyertünk, de legalább megpróbáltuk és jól szórakoztunk.

5. Másabb volt ez az év, mint a többi?
Határozottan más volt, mint a többi. A tanévközi szünetben részt vettem Stockholmban egy meghallgatáson és felvettek az ottani filharmóniába hegedülni. Letettem ugyan a hoppanálási vizsgát tavaly, de a rengeteg próba és a koncertek miatt elég összeegyeztethetetlennek tűnt az iskola és a zenélés, így végül magántanuló lettem a tanév elején. Nemrég jöttem vissza, mert arra az elhatározásra jutottam, hogy mégiscsak tanulni kellene. Elég sok mindenről lemaradtam, de remélhetőleg be tudom hozni, hegedülni meg aztán még ráérek.

6. Mik a terveid a következő évekre?
Minden a VAV-on nyújtott teljesítményemen múlik, de szeretnék maradni mestertanoncnak, ha sikerül. A szakot még nem választottam ki, vonz a művészeti képzés, de az aurorképzésen is gondolkodom, egyelőre viszont csak az biztos, hogy bestiakutatásra semmi esetre sem szeretnék jelentkezni.   


Kovács Kata Flóra


1. Milyen érzés volt először belépni az iskola kapuján?
Nagyon-nagyon-nagyon furcsa, mert eddig otthon tanultam és örültem mikor beléphettem a kapun. Bár ezredszerre mondták el mit, hogyan csináljak és, ha egy panasz lesz rólam, haza kell jöjjek. Ettől kicsit megijedtem, hogy mi lesz velem, mert a bátyámmal szeretünk hülyéskedni.

2. Ki volt az első tanár, aki - ha csak egy pillanatra is - elvette a kedved attól, hogy itt folytasd a tanulmányaidat?
Holló Albert. Úgy hallottam, nehezek a vizsgái és alig lehet őket megcsinálni.

3. Ki az, akire minden körülmények között számíthattál az évek alatt?
Mindenki, de főleg Felagund bácsi. Eleve a bájitaltan a kedvencem, és ez talán az, ami megy is. Talán, néha elege lett belőlem, mert kétpercenként kérdeztem meg, hogy jól csinálom-e a bájitalokat. Ezzel szeretnék tovább menni.

4. Melyik a legemlékezetesebb élményed az itt töltött évek alatt?
Kétségkívül az, amikor beléptem a szobámba, amiről kiderült, hogy a fiúk szobája és nem a lányoké. Egy eridonos mondta, hogy arra kell menni és még a szoba nevét is elmondta. Azóta a két sráccal jóban vagyok és gyakran beszélünk.

5. Másabb volt ez az év, mint a többi?
Csak az utóbbi két évet tudom összehasonlítani, de azon kívül, hogy többet kell tanulni, nem volt sok különbség. Ugyanolyan jó volt, mint az előző.

6. Mik a terveid a következő évekre?
Szeretnék maradni itt, mert szeretem az iskolatársaimat és nem szívesen hagynám itt őket. Ez fordítva nem tudom, mennyire igaz. Ha minden igaz, akkor gyógyítói szakon fogok tanulni, vagy bestiákkal kapcsolatosra mennék. Ez a kettő, ami megfogta az érdeklődésem. Dolgozni? Hát, ha lesz valami munka a faluban, akkor szívesen megyek oda dolgozni, de ez még attól is függ, hogy a bátyám jön-e mestertanoncnak.

Nincsenek megjegyzések: