Muglimánia

Rejtélyes halálesetek I.

Önarckép : a beteg Bacchus-gyermek (1593–1594)

Caravaggio (1571.09.29 -1610.06.18)

Különc, újító, különleges, rejtélyes. Talán ezekkel a jelzőkkel tudnám leginkább illetni Caravaggiót. Egyik kedvenc festőm, akinek az alkotásai teljesen elbűvölnek. A művészettörténet egyik legrejtélyesebb és legforradalmibb festője. Eredetileg Micheangelo Merisinek hívták, Caravaggio Milánó közelében fekvő szülőfaluja neve, amit felvett. Provokatív stílusával számos ellenséget szerzett magának. Sokáig az utcán élt. 1594 környékén járvány éri el Rómát, Caravaggio is majdnem áldozatul esik, s fél évet kórházban tölt, de szerencsére túléli.

Caravaggio modelljei barátai voltak, akiket az utcán ismert meg. Sokakban felháborodást váltott ki egy-egy alkotása, ugyanis felismerték rajtuk a kor híres bűnözőit és prostituáltjait. 

Viharos életének sok eseményét az utókor rendbiztosi jegyzőkönyvekből ismeri. Rendszeresen keveredett különböző verekedésekbe, botrányokba, sőt egy festőtársa feljelentette becsületsértésért. Pártfogói mindig kihúzták a bajból, de történt egy eset, amikor már ők sem tudtak segíteni neki. 1606. május 29-én egy verekedéssé fajult vitában megölte Ranuccio Tomassonit, a tanúk szerint önvédelemből. Emiatt menekülnie kellett. Rövidebb időt töltött Nápolyban, majd Máltán. Felvették a Máltai Lovagrend tagjai közé, de újra verekedésbe keveredett, ahol egy lovag súlyosan megsebesült. Bebörtönözték, de megszökött és Szicíliába menekült. Kilenc hónapnyi szicíliai tartózkodás után visszatért Nápolyba, ahol egyik este üldözői rajtaütöttek, és súlyosan megsebesítették, de ebből is felépült. 1610 nyarán a pápai kegyelemben reménykedve útnak indult Rómába, de ahogy leszállt a hajóról, azonnal letartóztatták, viszont hamarosan kiengedték. Másik elgondolás szerint nem tartóztatták le, hanem elmenekült. 1610. július 18-án a tengerparton, teljesen magára hagyatva halt meg. A legenda szerint gyilkosság áldozata lett.

Két kutató különleges dokumentumra bukkant Porto Ercole kikötőváros levéltárában: Caravaggio halotti anyakönyvi kivonatára. A dokumentum szerint ugyanis a művész nem - mint eddig feltételezték - gyilkosság áldozata lett, hanem egy toscanai kórházban hunyt el, feltehetően tífuszban. A kivonat eredetiségét az első vizsgálatok megerősítették. A teljes bizonyossághoz azonban szükség van még a papír eredetiségnek megállapítására is.

Egy másik irat szerint pedig ágyában érte e a halál, mindössze 38 évesen. 

Halála után neve feledésbe merült, és csak a 20. század fedezte fel Őt újra.

Edgar Allan Poe (1809.01.19 - 1849.10.07)

Poe hozzám igen közel álló költő. Imádom a novelláit, mivel cseppet sem megszokottak. Tele vannak fordulatokkal, drámával, izgalommal és az esetek többségében gyilkossággal, halállal. Az egyik nagy kedvencem, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, az „Az Usher-ház vége”. 

Halálának története első hallásra komikusnak tűnhet, mivel majdnem egy pocsolyában fulladt meg a legenda szerint. 1849. október 3-án Baltimore egyik utcáján öntudatlanul fekve találtak rá. Elgondolkodtató, hogy egy ember hogyan tudna egy pocsolyában megfulladni, de nyilván nem kell sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk: részeg volt. Annyira ittas állapotban próbált meg eljutni A-ból B-be, hogy elesett, és nem bírta felemelni a fejét, így levegőt sem tudott venni. Ismerve a modern horrorirodalom atyjának életét, ez a legenda igencsak elképzelhető. Már fiatal korában jó viszonyt ápolt az alkohollal, és ezt idősebb korában sem vetette meg, ezen kívül bensőséges viszonyt ápolt a szerencsejátékokkal és az örömlányok nyújtotta mámorral is. Megtalálásakor állapota aggasztó volt, így azonnal kórházba szállították, ahol négy nappal később, október 7-én hajnalban, 40 éves korában életét vesztette.

De emellett több más magyarázat is napvilágot látott. Számos teória született arról is, hogy milyen betegségekben szenvedett: többek között felmerült a szifilisz, az epilepszia, de még a kolera és a veszettség gyanúja is. Többek fejében az is megfordult, hogy a híres költőt megmérgezték, de ezt egy 2006-ban elvégzett vizsgálat eredménye kizárta. Gyilkosságra adhat okot az is, hogy halála előtt a Reynolds nevet kiáltotta, arra azonban nem derült fény, hogy ki is volt ő. Halálának pontos okai a mai napig ismeretlenek, a halotti bizonyítványa pedig sosem került elő.

Halálához még egy érdekesség kapcsolódik. Megtalálásakor Poe valaki másnak a ruháját viselte. Mivel életének utolsó 4 napjában nem tért magához, így nem tudta elmondani, hogy mi is történt pontosan vele, miért viselte más ember ruháját. Az egyik elmélet erre a talányra az volt, hogy leitatták, majd több körzetben is kényszer szavaztatták. Ezt támasztja alá az is, hogy Baltimore-ban valóban aznap tartottak választásokat. De erre a furcsaságra sem derült fény.

József Attila (1905.04.11 - 1937.12.03)

Hogy ne csak külföldi hírességeket említsünk, itt van a magyar irodalom talán egyik legtragikusabb halálesete. József Attila élete már gyermekkora óta tele volt megpróbáltatásokkal, nehézségekkel. Zaklatott magánélete, számos szerelmi problémája odáig vezetett, hogy összeomlott az idegrendszere. A költő utolsó idegösszeomlása 1937 júliusának második felében következett be. Ekkora idegorvosa beutalta Őt a Siesta szanatóriumba. A költő július 20. körül már ott lakott, majd november 4-én elhagyta a szanatóriumot, és Balatonszárszóra utazott nővéréhez, Jolánhoz. Decemberben úgy tűnt, hogy élete kezd rendeződni. Januártól laktori állást kapott a Pantehonnál, felmerült, hogy újra beáll a Szép Szó szerkesztőinek sorába, kilátásban volt egy új kötet megjelenése is, valamint felmerült a költőben a nősülés gondolata is. Mindez december 2-án történt. József Attila másnap, azaz december 3-án jó kedvű és életvidám volt, nekilátott egy fordításnak, és lediktált egy levelet Etus nővére ügyvédjének. Egy órával halála előtt a költő még jókedvűen indult sétálni. Útja a balatonszárszói vasútállomás felé vezetett, ahol megpróbál átbújni egy tehervonat két kocsija között. Azonban a vonat ekkor elindult, a kocsikat összekötő csavarkapocs súlyos ütést mért József Attila fejére, mely bezúzta a koponyáját. Emiatt a költő a sínek közé zuhant, a vonat pedig leszakította a jobb karját. Egyesek szerint öngyilkos lett, mások pedig ennek az ellenkezőjét gondolják. Vajon miért vetette volna magát a vonat elé, amikor éppen rendeződtek a dolgai? Mi történhetett abban az egy órában, ami ehhez vezette a költőt? 

A balatonszárszói televízió egyik riportere 1995-ben interjút készített Budavári János szemtanúval, aki annak idején látta a balesetet. Ő a következőket nyilatkozta: „Á, nem úgy volt, hogy a vonat alá vetette magát! Ez egy gyorstehervonat volt... Hogy aztán tudta-e, hogy indulóban van... Előbb átbújt a sorompó alatt, és bement a két vagon közé. Azt a hosszú kabátját elkapta a kerék, három-négy fordítást csinált vele, megroncsolta a fejét, utána megállt.”. Két gyermek is látta a balesetet, akik a helyszínre érkező halottkémnek elmondták, mit láttak: „Négy percig állt az állomáson a tehervonat. A leeresztett sorompó előtt járt idegesen Attilácska szegény, majd mikor a vonat elindult, átbújt, letérdelt a sínek elé, két kezét előre téve a sínekre (…).”

A költőt először Balatonszárszón temették el 1937. december 5-én, majd 1942-ben a budapesti Kerepes úti temető 35. parcellájában helyezték örök nyugalomra.