Üdvözlettel Volkoviából III.

Lezajlott a harmadik meccs

"Itt aztán bármi lehet!" Suttogta izgatottan egy lány mögöttem a lelátón, és akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire igaza van. Az utolsó meccs egyáltalán nem maradt el látványban az első kettőtől. Hogy mi is történt? Ragyogó kék ég, napsütés, fagyos szél, és egy hatalmas hajrával elkapott cikesz története következik.

Valószínűleg valami gikszer lehet a fordítógyűrűkkel meg alapból a magyar nyelv értelmezésével a kviddicspályán, mert minden meccsen elhangzanak az olyan instrukciók, mint hogy fair játék, ám valahogy a végére mindig akad egy - vagy inkább több - szabálytalanság. Én pedig ennyi meccs után sem tudom eldönteni, hogy Volkov mester komolyan elhiszi, hogy ezt betartják, vagy pontosan ezek a vezérszavak kellenek ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol.

Ha lehetett volna tenni arra, hogy ki viszi el azonnal a kvaffot, biztos, hogy nagy esélyesként indult volna a Révay lány, aki azonnal lecsapva rá, ki is emelkedik a tömegből, hogy az ellenfél karikái felé induljon. Úgy hírlik, mostanában nem árt vigyázni vele, mert magánéleti problémái miatt pattanásig feszült, olykor túlontúl erőszakos, és hogy miért is mondom ezt? Hamarosan kiderül.

Szóval a lány viszi a kvaffot előre, mögötte Dana, mint testőr követi, miközben Csonka Zsombor kettős csapást kíván mérni Lóránt Bencére, aki felé nem csak egy gurkót, de a saját ütőjét is utána küldte. Erős kezdés, bölcs tanulság: sose szórakozz egy szárnyas okkamival! Azonban van, aki ezt inkább egy fogd meg a vajsöröm kihívásnak tekinti, aki nem is lehetne más, mint a Nagyúr személyesen. Bevágódva Lili mellé ugyanis, ahogy testük összesimul, úgy érinti hirtelen VZR nyelve Lili fülét, és ezzel egy időben csattan fel a mögöttem suttogó lány olyan hangerővel és olyan csúnya jelzővel, hogy még hasonlót se merek leírni. Csak tudnám, hogy egy Várffy fan mit keres az Okkamik páholyában? Na mindegy, biztos abban reménykedik, hogy igazgató-helyettesünk így jobban felfigyel rá, és bátorságára, amiért határozottan Viharmadár drukkerként itt ül. Na de a meccs! Szóval a meglepő Várffy-nyalintás technika bedobása sem zökkenti ki Lilit a szeme előtt lebegő céltól, sőt, mintha még imponálna is neki a férfi közeledése, ami visszavezethető a nem megfelelő magánéleti helyzetre. Ahogy a mögöttem ülő lánynak, úgy nyilván Danának sem tetszett a jelenet, ugyanis egy pillanattal később már véletlenül - tudjuk, tudjuk - Várffyban landol, és nem túl hitelesen szabadkozik a romantika megzavarása miatt. Ilyenek ezek a nők, mindig tudják, hogy mikor kell betenyerelni.

Ilyen például a Zsombi által elküldött gurkó helyzete is, amit Jáger Sára olyan halál lazán küld vissza neki, hogy ha nem lenne nő az életemben, hát biztos, hogy ezt a lányt vinném randira, annyira király! Komolyan, az a teljes lazaság, ami átjárja, hát szétesek tőle! Ráadásul nagyon szép az összhangja Bencével, aki a másik gurkót szintén Zsombi felé küldi. Kispajtás, úgy néz ki, nagyon rossz emberekkel kezdtél ma. Ráadásul Isten nem ver bottal, hiszen a mellé érkező Soma - a csapattársa, igen - még úgy meg is rúgja szerencsétlent, hogy egyensúlyát vesztve borul el, hogy aztán a fiú kövesse őt, ezzel új értelmet adva az "együtt lógunk" kifejezésnek. Ráadásul Zsombi az első terelő, aki a meccs kezdete után nem sokkal második alkalommal is elveszíti az ütőjét. Pedig az elég fontos, mert a gurkó erős, gyors, és fáj, ha ököllel akarod irányítani. Plusz jótanács a jövőre, ha már megmentenek egy gurkótól, ne rántsd le a másikat a seprűről!

Miközben a Sparta jelenet zajlik, Mr. Delacroix becsatlakozik a Várffy-Révay kettőshöz, hogy a lányt közrefogva kinyilvánítsa szándékát, mely szerint vagy a nőt, vagy a labdát, de valamelyiket vinni szándékozik, míg Danka Lili fölé, jobb oldalra helyezkedik. A Nagyúr látszólag feladva a küzdelmet ad át nőt is és kvaffot is, ám ez csak egy pillanatnyi elhitetés, hiszen a következőkben már a lány feje fölött lóg be, mint zavaró elem a tisztán látásba. Dana alulra érkezik, én pedig erőteljesen azon gondolkozom, hogy a terelők miért egymással labdáznak, amikor gyakorlatilag tömegkarambolt is lehetne okozni. De komolyan srácok! Ha az egyik billen, ebben a helyzetben kettőt-hármat magával ránt, és utána kezdődhet az izgalom! Valószínűleg az ilyen kijelentéseim miatt nem lehettem én a kommentátor. Viszont ha már tömegbaleset nincs, akkor van egy rádobás, ami sikeres is, ugyanis Lili az utolsó pillanatok egyikében ledobja a kvaffot, amit Dana sikeresen megszerez, és tíz pontot jóvá is irat vele csapatának. A kidobott kvaff aztán újra a karikákban landol, egy pillanatra megfagyasztva mindenkit. Úgy tűnik a Révay lány gyakorlatilag kiművelődött Várffy-ból, vagy talán a nyomdokaiba szeretne lépni, hiszen az idényben egy ilyen megmozdulást már láthattunk.

A második kidobást a Nagyúr viszi, Elle nem bíz semmit a véletlenre, és tudja, hogy nála igazán jó kezekben lesz a vörös bőr, ráadásul Danka és Theon is becsatlakozik. Danka ajándékba kapja Danát, Theon pedig Lilit. A Nagyúr a kvaffot Dankának passzolva halad továbbra is előre, nem zavartatva magát, hogy vele szembe érkezik az Okkamik fogója. Teljesen jogos, majd Layla kitér egy ekkora ember útjából. És kérem szépen, így is lett. Menet közben pedig az Okkamik elveszítik Somát, aki a találat után nem tud egyenesbe jönni, így érkezik egy újabb csillag az arénába, Orbán Klaudió, aki nemcsak a játékban kiváló, de a szórakoztatásban is. Megszólalása mintha hangosabbra sikerült volna, bár én nem értettem, hogy mit is mond, páran kacarászni kezdtek rajta, és valószínűnek tartom, hogy a Nagyúr szidalmazása lehetett az, hiszen a következő pillanatban a szél - mint Dana esetében - véletlenül akkorát lendített a férfin, hogy lába akarva-akaratlan is a frissen felszállt okkami felé rebbent, és ha nem is ért tíz pontot, azért bevitt egy szép találatot. Dana és Danka egymásnak feszülve, a kvaff ki tudja melyik D lánynál pihen, de valamiért a néző úgy érzi, hogy egy régi sérelem is lassan felszínre kerül, hát ha még Theon is becsatlakozik. Danka felfelé küldi a labdát, remélve, hogy VZR elszelel vele, ám ebben a pillanatban Lili, aki eddig csak a bollyal tartott bevágódik, és a kvaffot elcsaklizva, élesen fordul vissza a Viharmadarak karikái felé. Várffy becsatlakozik, udvarol, a nő játékra hívva dugóhúzózik a mélybe, ami a férfit nem értékli, hisz az udvarlás részét kihagyva, egyből a lényegre tér, és amíg Lili felfelé indul, ő végig egyenesen halad, hogy aztán a karikák előtt találkozzanak. Az ember nem tudja eldönteni, hogy ez most egy nagyon félrement kommunikáció kettejük között az előbbiek után, vagy egy furcsa párzási rítustánc, de annyi bizonyos, hogy ha ez Vajda Ricsi fülébe jut, hangos lesz a Holdfény utca.

Bence közben alattomban nekiáll osonni, és úgy helyezkedni, hogy Klaudió ne csak egy talpassal, de egy gurkóval is gazdagabb legyen, és a megfelelő pillanatban elindítja felé az áldást, nem számolva azzal, hogy Zsombi eddigi ütővesztései után most megtanulja használni azt. Méghozzá egy szép védéssel Maja felé terelve a vasat, akinél nem időzik sokat, és egy kis rásegítéssel Angelica felé halad. Vajon ez azt jelenti, hogy véget ért a körjáték és végre kidobósozunk?

A rítustáncba becsatlakozik Theon, amit nem nagyon néz jó szemmel a mester, de, hogy ne csapattársában tegyen kárt, Lili felé kezdi rázni öklét, viszont nőt meg nem üt meg, bár nem tudom, hogy ez pályán belül is igaz-e, ahogy Lili sem. És ahogy a nő összehúzza magát, elveszíti a kvaffot, ráadásul a helyzetet tovább bonyolítja, hogy Theon a lány adottságait kezdi el felmérni, aminek egy kvaffvesztés és egy csúnya monokli lesz a következménye, na meg persze egy büntető dobása. Ami kis kárpótlás azért, ha valaki majdnem kiveri a szemed, ráadásul szándékosan. Kicsit aggódom, hogy a meccs végén Volkov beadja a felmondását, és nem viseli el tovább a bandát. (Megjegyzem, ez nem történik meg, sőt, csak jobb dolgok várnak ránk az új tanévben. - Békakirályfi)

A Nagyúr a megszerzett kvaffal vidáman mutatványozik, miközben én a női rajongóitól süketülve nézek körbe, de esküszöm, hogy nem én vagyok rossz páholyban, hanem csapathűségtől függetlenül ezek a személyek mindenhol ott vannak. Félelmetes! Ahogy Klaudió is, aki csak hajt és hajt VZR felé, és remélem, hogy nem egy őszinte rajongót tisztelhetek benne is, mert akkor ott ússzon el minden galleonom, én feladtam a meccset! De nem, szerencsére, csak hiába minden igyekezet, rafinált a mi igazgató-helyettesünk, és ha már megszerezte, nem engedi olyan könnyen a labdát. Maja pedig éppen ezért szeretné még eggyel megjutalmazni. Ezzel együtt pedig Majzik Márton is a pályára lép, hogy ha úgy adódik, VZR segítségére legyen, és valljuk be a legjobbkor jön, mert ahogy odaér, már passzt is kap, Várffy pedig kitérne a közelgő gurkó elől, de nem tud, és ELTALÁLJÁK. A felhördülés általános, többen úgy vélik, hogy a játékvezető előbbi kifakadása az oka a hibának, sőt egyesek egyenesen azt suttogják, hogy a Várffy-Volkov kettős az első meccsen tapasztalt Ambrózy-Volkov kacsintás miatt ingott meg, és a Nagyúr érzelmi világát komolyan befolyásolja egy érzékletesebb kioktatás. Az a nagy helyzet, hogy nehéz a mai világban tökéletesnek lenni.

A másik gurkó sem tétlenkedik, Danát találja el, aki kiállni kényszerül, helyette Horváth Melitta érkezik, aki rögtön kap is egy gurkót fogadtatásként, miközben Majzik a büntetőzónába ér, és gólt szerez. Ezzel a Viharmadarak átveszik a vezetést. A kvaff ki -, majd ismét visszakerül a karikákba, és ahogy már a másik csapatnak is sikerült, a meglepetésszerű dobással újabb gólt szereznek a Viharmadarak. Úgy tűnik srácok, jó döntés, ha a párotok végignézi, mit műveltek a pályán.

A Melit közelítő gurkót Zsombi hatástalanítja az ellenfél őrzője felé küldve, míg Lili elorozza a kvaffot, és Melitta mellé repülve a két lány együtt indul el, a karikák felé. Kettősük miértje egész odáig érthetetlen, amíg Melitta el nem válik Lilitől, Majzik pedig az üres levegőt kezdi el kvaff címén ütögetni. A két lány összesimulásának oka nem más, minthogy a kvaff gazdát cserélt, anélkül, hogy bárki észrevette volna. Mindezen idő alatt Várffy visszatérve egy újabb gurkót hódít meg, hogy azt kiszemeltjére, a friss Melittára irányítsa. Nem számol azonban vele, hogy Zsombor megmenti a lányt, továbbítva a Majzik-Révay kettős felé, amiből utóbbi ennek köszönhetően el is kanyarodik, míg Melitta már nem tudja érvényesíteni a találatot, ugyanis a sípszó a meccs végét jelzi.

A fogópárbajról:

A mai meccs két kergetőzője a bájos Layla Robillard és az elszánt, végtelenségig fair - nocsak, valaki mégiscsak tudja miről beszél Volkov - Angelica Black Wing. A lányok a meccs kezdetekor még békésen el is csacsorásznak, mintha csak egy shopping túrát terveznének, majd ki-ki megy a maga által választott irányba. Megvallom, ezzel a kis összeröffenéssel megzavartak, és riasztóan elkezdett aggasztani a pénz, amit a mai meccsre feltettem.

A pásztázásból először Layla mozdul ki, és indul el a játékvezető felé, pontosabban a lába szárát célozza be, és közelít hozzá, mint egy kölyök kneazle, remélve, hogy nem feltűnően, de megvizslathatja, hogy ott van-e a cikesz, vagy ha azt nem, akkor, hogy milyen színű zoknit visel ma a mester. Nos, a szél szerint nem kell ezt olyan finoman csinálni, és ha már a Nagyúrnak is bejött a nyalás, akkor Laylanak is segít, és meglökve őt, a lány sikeresen lefejeli a férfi lábát, amitől persze az arclefagyasztó hidegben is egyből vörössé válik. Úgy tűnik Várffy-nak konkurenciája akadt Volkov személyében.

Nyilván ilyenkor az ember szeretne minél messzebb kerülni a kínos szituáció másik tagjától, így Layla is távolodni kezd, Zsombi nagy szerencséjére, ugyanis a lepottyanni készülő ütőt ő kapja el, és indul meg csapattársa felé, hogy visszaadja. Cuki vagy, mint mindig, de a cikeszre koncentrálj! És mintha gondolataimat hallaná ez a lány, úgy rebben a feje és indul meg egy bizonyos pont felé, ami határozottan nem Volkov, a nézőtéren pedig többen felmorrannak, remélve, hogy hamarosan a meleg klubhelyiségben, forró teával ecsetelhetik a meccsen történteket. De persze, a cikesz nem adja ilyen könnyen magát.  

A meccs ezen pontján nehéz megmondani, hogy ki van szerencsésebb helyzetben, a minden pasit cikesznek néző Layla, aki fáradhatatlanul halad, vagy inkább Angelica, aki alapos kutatómunkát végez szemmel, ezzel kockáztatva azt, hogy elég közel legyen a cikeszhez, amikor az felbukkan. Ange felé egy gurkó érkezik, Maja jóvoltából, de szerencsésen kerüli a találkozást, hogy aztán Layla felé induljon. Aki ezzel egy időben váratlan lendülettel veti bele magát egy újabb pasiba csillanásra, ami reméljük, hogy most már a cikesz.

Angelica a szép ívek helyett a gyors helyváltoztatás híve, ezek szerint a Viharmadarak elnevezés sem véletlen, hiszen a viharosság jellemző rájuk, míg a Szárnyalók inkább a drámaian elnyújtott mozzanatokat kedvelik. Layla-nak nincs ideje tétlenkedni, kibillen a látványból, és a hatékonyságra hajt, ám így sem kevésbé látványos, ahogy arccal lefelé fordulva halad Ange alatt, ám szerencsére nem itt akarja zárni pályafutását, odafigyelve fordul meg, és szép kiszámíthatósággal emelkedik Angelica szintjére. A Viharmadarak fogója utoléri az Okkamit, majd hirtelen eldől, mintha valami baja lenne, ám egy csillanás elárulja, hogy mi is az eredeti célja.

A kis szárnyas azonban nem adja magát ilyen könnyen, megváltoztatja mozgását, és vele együtt mozdul Layla is, aki mintha nem lenne teljesen ura a szervezetének, olyan fehér, hogy egyesek fogadásokat kezdenek kötni arra, hogy kézzel vagy gyomra tartalmával teríti-e le a cikeszt. Angelica ismét az út lefelezésével próbálkozik, míg Layla inkább rúdtánccal, akarom mondani póznapörgéssel próbálja a lehető legjobb szöget megragadni annak érdekében, hogy elkaphassa a kis szárnyast, és úgy tűnik az áldozat igazán megérte, hiszen a cikeszt elkapva, csapatát győzelemre juttatta.

SZÁRNYALÓ OKKAMIK - VIHARMADARAK

410 - 290