Nyílik a tintaszáj, húzódik a vászonránc

- Banyánk újabb információi következnek - 

A második Mrs. Liebhart 

Olyan már sokszor előfordult itt aranyoskáim, hogy egyik kislány elszerette a másik szerelmét, és ezért összevesztek, karmoltak és meghúzták egymás haját, de bizony mondom, olyat még nem tapasztaltam, hogy egy férfi két felesége is az iskolában tanítana. Pedig itt vagyok én már olyan régóta, mint amióta ez az iskola megnyitotta a kapuit, amikor még a jóságos Remus vezette. Nem mintha a mostani ne lenne jó igazgató, csak ő nem kérdezi meg, hogyan is érezzük itt magunkat, pedig bizony jól esne. A Liebhartok! Majdnem el is felejtettem. A kis Luca, az bizony férjhez ment, ha mondom! Nem csukódott be rendesen az igazgatói ajtaja, amikor bement, így Kamillás Karolina mindent hallott. Férjhez ment, sőt már gyermeke is van, aki a Pascal nevet kapta. Olyan kis helyes, formás lányka, de én esküszöm nem láttam rajta, hogy terhes. Remélem persze a kisfiú egészséges, ha már ilyen furcsa nevet kapott. Az igazgatóiban meg ott ül a korábbi Mrs. Liebhart, aki nagyon kedves volt vele, és remélem is, hogy nem akar neki rosszat, elvégre ő már elvált attól a "Liebhart"-tól, legyen bárki is az. Viszont a nők veszélyesek - egyszer én is majdnem megöltem a barátnőmet, mert rámosolygott Henrikre, de persze aztán nem tettem, mert rájöttem, hogy ha felgyullad a portréja, akkor nem tudok átjárni a barátnőimhez bridzsezni. Vigyázni kellene arra a kislányra, mert még a végén elveszik váratlanul.

Vér Lanetta máris gyermeket vár?

El sem hinné az ember, hogy a kisgyerekek milyen nagyon gyorsan felnőnek. Emlékszem mindenkire, aki átlépte a nagy tölgyfaajtót. Voltak, akik csak pár hónapot maradtak, mások csak az alapképzést, és vannak olyanok is, akik már a harmadik mesterképzésüket csinálják. Szeretem a gyerekeket, tudod olyan ártatlanok és aranyosak. Képesek még a végzős évükben is eltévedni és emiatt kétségbeesetten nézni, úgy, hogy még egy olyan festett szívet is meglágyítanak, mint az enyém. Emlékszem a kicsi Lanettára, a szép haja miatt olyan észrevehető volt. Még most is olyan fiatalka, látszik az arcán. Érdemes megnézni az arcát, olyan kis dacos, remélem egy nap majd belőle is festmény válik, mert bizony mondom, az ilyen szépséget érdemes megörökíteni. Persze nem kell máris meghalnia, főleg most, amikor úgy néz ki, hogy kisbabája lesz. Már réges-rég láttam, hogy milyen más szemmel néz a tanár úrra, talán még ő sem vette észre, de bizony így volt. Tudtam, hogy ennek vagy nagyon szomorú vagy nagyon boldog vége lesz. Megvallom neked, én nem vagyok híve annak, hogy az ilyen idős férfiak a kislányok körül legyeskednek, mert nem sokszor szokott ám jó vége lenni. Ez a tanár úr is már felnőtt férfi volt, amikor Lanácska megszületett, az édesapja lehetne. Nincs ez jól, nagyon nincsen. De ő most boldog, és így, hogy babájuk lesz, mi is csak örvendhetünk. De esküszöm neked, ha bántja, és ha a kislány valaha is sírni fog miatta, akkor nem leszek vele kedves.

Zelei vs. Várffy 

Manapság nem tudom, hogy mi van ezekkel a fiatalokkal, aranyoskám, mert bizony, ha nem látom a saját szememmel, hát el sem hiszem. Éppen készültünk a szokásos esti bridzsre Éneklő Éva portréjában, amikor egyszer csak Margaréta közeledett felénk, már messziről láttam a szőke fürtjeit. Olyan szép és olyan fiatal, elragadta a korai halál, pestis volt, azt mondják. Ő mesélte, hogy Várffy tanár úrhoz betörtek... mit betörtek, szó szerint berúgták az ajtót. Sietve átszaladtunk hát a portréjába, és bizony mondom Merlinre, én nem akartam hinni a két festett szememnek. A kis Zelei Vikike, az a csöpp kis ártatlan lány, ott állt szemben a mindig jóképű Várffy Robival, pálcával a kezében. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett, én annyira megdöbbentem, hogy szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy még a szívem is megállt. Aztán azt mondta a fess tanár úr, hogy tegye meg, én úgy értelmeztem, hogy megérdemli. Bár védekezett, főleg mivel szerintem látott minket, a kislány olyan dühös volt, hogy könnyedén győzedelmeskedett felette. Megszakadt a szívem, amikor a földre rogyott. Csak később tudtam meg, hogy Viki az édesanyja miatt dühös, hiszen Várffy úr közel egy évig a párja volt - amiről én még csak nem is tudtam! -, végül pedig kiderült, hogy ez idő alatt többször megcsalta. Hihetetlen, hogy erre képes volt. Ő mindig olyan tisztelettudó fiúcska volt.

Prefektusoldódás 

Vannak ezek a rellonos prefektusok, tudod kedvesem, azok, akik mindig olyan "lazák", ahogy a mai fiatalok mondják. Nagyon könnyedén barátkoznak, viccesek, és élvezik az életet, mint a társaik, de ha kell, akkor nagyon komolyak is tudnak lenni. Hányszor hallottam már, hogy irigykedve néznek rájuk. Az egyik legnagyobb irigyük a Széplaki kislány, aki navinés létére fel akar érni hozzájuk. Ha még eridonos lenne az a gyerek, akkor azt mondanám, hogy érthető, de egy kis helyeske unikornisra ez nem nagyon jellemző. Ő mégis annyira nagyon próbálkozott, hogy egyik este pont a portrém alatt akarta megbüntetni a Wolf gyereket, aki meg azért már jócskán túlkorosnak mondható. Remélem, ő nem azért jött ide, hogy az elsős kislánykák között keressen magának feleséget. Manapság fel van borulva a világ, én mondom neked, de tudom, hogy te jó fiúcska vagy. A nagy bősz büntetést megpróbálta úgy előadni, mintha ő maga lenne az Eszterházy lány, de hát attól a lánytól olyan nagyon messze van, mint én az élőktől. A fess fiatalember ki is nevette őt, nem gonoszan persze, de azért megsértette. Felajánlotta viszont neki békülésként, hogy segíti megtanítani, hogyan kell azt csinálni. A lány belement, és elsétáltak. Én vártam, hátha visszajönnek, de aztán végül elszenderedtem, már az éjfélt is elütötte az óra addigra. Nem aludhattam sokat, mert még emlékeztem az álmomra, és még fáradt voltam, de a két órát már bőven túlléptem, mert a vállam elmacskásodott, mikor visszatértek, és nagyon sokat nevettek. Alízka a portrémmal szembeni beugróban állt, és magához húzta a fiút. Én nem tudom, hogy mit műveltek ott, de szinte biztos vagyok benne, hogy csókolóztak, elvégre mi másért húzta volna oda? Szegény kislánynak nem nagyon megy az, hogy olyan legyen, mint a rellonosok, mert egyből túlzásba esik. Kár, hogy nem volt világosabb, mert akkor láthattam volna, hogy tényleg csókolóznak-e, lehet, hogy csak súgott neki valamit.

  

Udvarlás, rosszul csinálod 

A kis Reissner lány, olyan kedves, szinte hihetetlennek tartom, hogy annak a gonosz férfinak ilyen aranyos kislánya születik. Látszik is ám rajta, hogy nem tudja, ki az apukája, és jobb is ez így. Szegény kicsike lány, nem ezt érdemli. Kellene neki egy fiú, aki szereti. Hatalmaskodó Henrietta mesélte, hogy a társalgóban unatkozva kapta rajta, ahogy éppen szerelmet vallott a Weiler gyereknek. Nem jó választás, nagyon nem jó. Különben is, biztos vagyok benne, hogy az a fiú még mindig együtt van a navinés kislánnyal, csak nem tudom, hogy melyikkel. Kovács Panka, Révay Lilike és a bájos Lora Fontaine is felmerült bridzs közben, de nagyon igyekszik rejtegetni a kislányt, akibe szerelmes. Nincs is szebb a szerelmes rellonos fiúnál, én mondom neked, olyankor olyan nagyon máshogy csillog a szemük, és valahogy megváltozik az arcuk. Amikor egy rellonos fiú szerelmes, akkor egészen elalélok én is. A kis Reissner lány mégsem hátrált meg akkor, amikor a fiú a tudtára adta, hogy nem akar vele sem beszélgetni, sem csókolózni. Az ilyen merész kislányok mellé olyan fiúcska kell, akiket ő tud kimozdítani, és nem fordítva. Én nagyon drukkolok ennek a kislánynak, hogy igazán szerelmes legyen egy nap, és ne egy olyan fiúcskába, mint ez a Dante gyerek. Neki szerintem még a szeme sem áll jól.