Augusztusi diákbörze

Maja Bojarska
- Reflektorfény és magántanulóskodás -

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! 

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy nem semmi éved volt. A párodnak köszönhetően egyre inkább reflektorfénybe kerültél, férjhez mentél, és most magántanulóként folytatod a tanulmányaidat. Kezdjük, azt hiszem, rögtön az elején. Milyen süteményt kérsz?

Valami olyasmi. Másfél éve lassan, hogy része lett az életemnek, és ezért nagyon hálás vagyok. Azt viszont nem tudom, mennyire jó dolog a reflektorfény. Én jól megvoltam eddig csendben és rendben a szűkös baráti körömben. Kicsit fura még mindig, meg gondolom lesz is, hogy annyi szép lány ugrálja körül. *Megrántja a vállát kicsit, aztán a süti hallatán mosolyogva kezdi böngészni az étlapot.* Úgy hallottam van valami új vaníliás-levendulás csoda, azt hiszem, olyat szeretnék.

Nem vagy féltékeny a lányok miatt?

A féltékenység elég csúnya dolog, nem szeretem az ilyeneket, rossz embernek hinném magam tőle. Ellenben megesik néha, hogy elég rosszul érzem magam miattuk, talán az vagyok. *Leszegett fejjel piszkálja a ruháját kicsit, aztán folytatja.* De tudom, hogy Lewynek fontosak, én meg támogatom ebben is.

Nem furcsa, hogy Lewy ennyire népszerű? Gondolom, kapsz visszajelzéseket arról, hogy együtt vagytok. Milyenek ezek? Pozitív vagy negatív töltetűek inkább? 

Nem, már az előtt is sztár volt, hogy a barátnője lettem volna, de az tény, hogy nem egyszerű ezt megszokni. Sok velejárója van, és nem mind olyan kellemes, de ilyen ez. A férjecskémet nyilván minden rajongója imádja. Az, hogy én vagyok vagy, hogy feleségül vett, azt hiszem, elég vegyes fogadtatásban részesült. Van ellentábor, de olyanok is, akik örülnek neki, még ha nem is sokan. Egyszer valaki írt az egyik képemhez is üzenetet, hogy aranyosak vagyunk.

*Elmosolyodva konstatálja, hogy ez egy jó dolog, és valóban, hiszen az emberek szeretnek pozitív visszajelzést kapni.*

Gondoltad volna az elején, hogy egy nap, ráadásul nem is olyan sok idő elteltével, ott állsz majd az oltár előtt az oldalán? 

Nem, sőt néha még most sem igazán hiszem el, hogy mindez megtörtént velem...

Mesélj egy kicsit az esküvőtökről. 

Szép volt, meg nagy. Olyan hercegnős és naaaagyon csodálatos. Nem tudom el lehet-e mesélni azt, ami ott volt. Én nagyon szerettem minden díszt, pillanatot és történést. Mondjuk kicsit elfárad az ember egy ilyen nap után.

De mindenki boldog volt, jól érezte magát, táncoltunk. Olyan volt szerintem, mint bármelyik esküvő. Csak ebben ott volt belőlünk is minden... Lengyel színekhez igazított csokor, nagy ruha, korona, a fiacskánk a gyűrűinkkel, meg Disney zenék, ilyesmi.

Fiacskátok? 

Ühhüm, elég nagy baba már, mindjárt tíz hónapos lesz. Várj, megmutatom! *Nagy nehezen előhalássza a telefonját és megmutogatja a fehér mancsos képeit.* Voltnak hívják, ő a mi kutyusunk.

Merlinre, milyen imádnivaló! Majd mindenképpen szeretnék vele találkozni. Viszont térjünk vissza a kérdésekhez. Augusztus elsejétől hivatalosan is magántanulóként folytatod a tanulmányaidat, feltételezem, ezzel is segítve azt, hogy Lewy könnyebben tudjon minden követelménynek megfelelni. Nem hiányzik az iskola? A mindennapi rutinok? 

Iiigen, még pár nap, aztán majd egyedül várnak rám a nagy feladatok, illetve segítségem biztos lesz, nem hinném, hogy teljesen egyedül menne. Részben miatta. Nem szeretném, ha sok gondja lenne miattam, miattunk. Azt hiszem így a legjobb. Másrészt eddig se volt egyszerű nekem sem a táncot és a kviddicset még órarendbe iktatni, hiányoztam elég sokat, ami nem nagyon fér bele a keretbe, ha pedig bármi okból megint kiesnék napokra, nem szeretnék évismétlést. Hogy őszinte legyek az egyetlen, amit igazán szeretek itt, az a DÖK-ös munkám Anne helyetteseként. Az hiányozni fog eléggé. Lehet, majd megjelenek azért neki segíteni. Nem rajongok egy tárgyért sem, az órákért és a tanárokért is hasonló a lelkesedésem, a tömeg iránt dettó. Egy picit talán meg is könnyebbültem.

Vannak terveid arra, hogy mivel ütöd el a felszabadult idődet? 

Egyelőre szerintem meg kell szoknom az új napirendet, aztán meglátjuk. Ha Dwayne bácsinak sikerül megtalálni a kifestőmet, amit elloptak, az is lehet, hogy befejezem még. De egyelőre csak szeretnék a fontos dolgokra koncentrálni.

Van, aki segít felkészülni a vizsgáidra, vagy teljesen önállóan csinálod majd? 

Már tavaly is sokat segített Lewy, de Liv néni is felajánlotta a segítségét, meg Kirill bácsi is nagyon rendes volt legutóbb, szóval majd lehet egy-egy órára bejövök, vagy eljárok hozzájuk vizsgák előtt. Más tervem egyelőre nincs. Még nem tudom a pontos menetrendet. Mindjárt vizsgaidőszak van, lassan arra kell figyelni...

Mit gondolsz, a választott süteményed hogyan jellemez téged?

Hű, nem tudom. Vanília illata van a hajamnak is, megszagizod? Lila vagyok meg édes? Vagy mire gondolsz?

Csak érdeklődni szoktam azoktól, akikkel beszélgetek, hogy mit gondolnak, miért éppen ezt a süteményt választották. Köszönöm, hogy ma eljöttél és válaszoltál nekem.

A vanília az egyik kedvenc ízem, a levendulának meg imádom az illatát... Talán ezért. Nagyon szépen köszönöm a sütit, és szívesen!

Az imádnivaló Volt

Melissa Von
- A különc sárkánylány -

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy eddigi pályafutásom legtitokzatosabb interjúját készíthettem el. Nem csak azért, mert a válaszok nyúlfarknyiak voltak, hanem mert most először jegyezték meg, hogy egy érdekes lánnyal tértem be a cukrászdába. Megvallom, ez az egész eléggé izgalmas volt számomra. De most lássuk a válaszokat és reakciókat.

Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Milyen süteményt kérsz?
Egy szelet csokoládétortát kérek.

*Gyorsan megrendelem a tortát neki, magamnak egy teát, és amint leteszik elénk a választásunkat, hozzá is kezdünk.*

Angol varázslócsaládból származol, tanulmányaidat a Roxfortban kezdted, majd inkább „átigazoltál” a Bagolykőbe. Miért?
Személyes okokból.

*A válaszadás közben titokzatosan elmosolyodik. Megvallom, egyből felkelti az érdeklődésemet a
miértekkel kapcsolatban, azonban ahelyett, hogy tovább zaklatnám, átlendülök ezen, mert van egy olyan érzésem, hogy úgysem felelne.*

Milyennek látod az itteni diákokat? Másabbak, mint a Roxfortosok? 
Igen. Elsőre kicsit furcsa is volt, de most már azt mondanám, hogy szimpatikus a változás.

Melyik volt eddig a legképtelenebbnek gondolt eset, amely megesett veled az iskola falai között? 
Hm... *elgondolkodó arcot vág* Talán az, amikor egyik nap a folyosón sétáltam, és vállon ragadott egy felsőbb éves, aztán elkezdett rázni, mert keresett valakit. Azt kifejezetten megrázó élménynek mondanám.

Ez valóban az, de nem lehet, hogy csak azért történt, mert eléggé kitűnsz a tömegből? Többektől hallottam rólad mindenfélét, még a legképtelenebbek szóbeszédeket is. Nem zavar ez téged? *A kérdésemre kíváncsian előre dől, amire halványan elmosolyodok.*
Mit hallottál?

*Ezt követően úgy tűnik, észreveszi, hogy mit tett, mert visszahúzódik az eredeti pozíciójába.*
Bocsi, csak kíváncsi vagyok. Nos, nem. Inkább szórakoztat. Néha kicsit bosszant is, de csak pár borzalmasabbak szóbeszéd. *Az ujja köré csavarja az egyik tincsét.* Az, hogy festem a hajam például kifejezetten sértő volt.

Ha jól tudom, tűfóbiád van, ennek ellenére tetoválásod is van. Ez egyfajta bátorságpróba volt?
*A kérdésemre válaszul először elmosolyodik, ki érti ezeket a rellonosokat?* Igen, dolgozom azon, hogy legyőzzem, bár egyelőre még messze vagyok a sikertől.

Közeledik a vizsgaidőszak, azonban még alig három hónapja csatlakoztál hozzánk. Hogy érzed itt magad? 
Egész jól, lassan megszokom a különbségeket.

A korábban említett rövid idő miatt nem félsz a vizsgáktól?
Eddig is voltak vizsgáim, biztos nem lesz sok változás.

Mit gondolsz, a választott süteményed hogyan jellemez téged?
Jól mutatja, hogy édesszájú vagyok.

*Bár újra elmosolyodik a válaszadás közben, bennem már ezer és egy elmélet megfogalmazódik. Van a mosolyában valami izgalmas és ijesztő egyszerre.*

Egy jó tanács, ne rázzátok meg váratlanul, mert azt nem kifejezetten tartja pozitívumnak. Én mindenesetre köszönöm az interjút, és köszönöm, hogy elolvastátok a cikket.