Májusi diákbörze

Főnix a Roxfortból

- Balázs Attila Boldizsár -

"Te is láttad őt, milyen magas?" Ez a kérdés a hátam mögött hangzott el, így el kellett fordítanom a tekintetem a friss túrós buktámról, hogy megnézzem, kiről van szó. Az Eridon asztalánál valóban ott ült egy magas fiú. Utána egyre többször hallottam, hogy róla beszélnek. Népszerű lett, én pedig úgy gondoltam, kifaggatom egy kicsit.

Szia Attis! Téged, mint az Eridon ház új reménységét szeretnélek faggatni egy kicsit az iskolai lap számára, mivel a beérkezett javaslatok azt mutatták, hogy a diákok rád a legkíváncsibbak, téged szeretnének a legjobban megismerni.

Először is csáá minden rajongómnak. Köszi az interjút neked is, nélküled nem.. izé. Szal jee.

Elég mozgalmas hetek állnak mögötted, hiszen nem csak iskolát, de országot is váltottál. Éveken át a Roxfort diákja voltál, aztán hirtelen bekerültél a Bagolykőbe. Mit gondoltál erről a változásról, amikor meghallottad? 

Hm. Anyámék akarták, hogy jöjjek má' át, mer' ott már állítólag az agyára mentem mindeninek. Szerintem csak Meggalagony ki akart menekíteni a lányok közeléből. De úgy vó'tam vele, végre normális szavakat is hallok majd, nem csak ilyen "dontholtdövandápszájdájn" hülyeségeket, há' ezek nem tudnak beszélni!

Az első nap mindenki számára eléggé meghatározó, hiszen, ha nem is tűnsz ki azonnal a tömegből, mégis jelen van egy kis idegesség, hiszen új hely, új iskolatársak, új tanárok. Neked hogy telt az első napod? 

Jöttem a csomagokkal, de aszittem, majd valaki felviszi, mint ahogy ott, úgyhogy ott hagytam a bejáratná'. Három nap után vettem észre, hogy nincs a szobában, de szerencsére senki se vitte el. Aztán hát lenéztem a faluba, mermérne, egy prefektuslány meg visszaráncigált a kastélyba, merhogy nekem nincs engedélyem. Tudom, hogy csak azt akarta, hogy a közelében legyek, merthogy állítólag akkor tudta meg, hogy egy házba raktak minket. Innen is csókoltatom Fannit, de bocs csajszi, én nem érzek így. 

*Szipog, megtörli az orrát a talárja ujjába.*

Óóó, szóval akkor a tiéd volt az a csomag? Emlékszem rá. Mind emlékszünk rá, azt hittük, hogy valaki bagolytetemeket tart ott. Mindegy is! Mennyivel másabb ez az iskola, mint a Roxfort? Mi az, ami tetszik benne és mi az, ami nem? Ha mondjuk, egy napig te irányíthatnád az iskolát, milyen változásokat vezetnél be? 

Hűűűűűű... Há, hogy értem végre, ki mit mond! Meg aztán ott a rengeteg folyosó, ami ugyanolyan szinte, tök hasonlóak, meg itt is négy ház van. Hát ami tökmás még, hogy ott nem tartottunk egyszarvú lovakat a kertben kerítéssel, igazából ezért el is vitték volna az embert az Ászkábánba, az tuti. Megja, de ami tetszik itt, hogy volt a mú'tkor egy csaj festménye, ami állónap követett, aztán bevallotta, hogy belém szeretett. (Kíváncsi Kriszta - a szerk.) Mon'juk nem nehéz. Ööö... mi volt a másik kérdés?

Ha mondjuk egy napig te irányíthatnád az iskolát, milyen változásokat vezetnél be? 

Ja, hát hordjon minden lány miniszoknyát! *bágyadt vigyor* A combosak is, nem kell szégyellni, hogy nekem akarnak tecceni. Meg lehetne azé' éjszakai kajálásokat is szervezni, mer' akko' mindig megéhezem, aztán nemér, hogy csak a manók kedvencei kapnak akkor enni.

Kviddics. Az Eridon nagy előnyre tett szert veled, hiszen a széles vállaid és a testalkatod miatt elég nagy erővel tudod megküldeni a gurkókat. Mesélnél pár emlékezetes megmozdulásodról, akár edzésen, akár meccsen?

*Végig vigyorog a dicséretére, önelégülten kihúzza magát, majd két perc csönd után visszakérdez, hogy mi volt a kérdés. Sóhajtok egyet, és újra felteszem a kérdést neki. Csak türelem.*

Ja, hát vót olyan, hogy megmentettem edzésen az egész csapatot. Ne nézz így, gyütt egy tanár és el akart minket küldeni tanulószobára, de én mondtam, hogy "Nemnem, mi maradunk!", aztán úgy is lett. *Vállat von* Nem kell megköszönni. De a többi titok, mer' az ellenfél kilesheti, mire vagyok még képes és meccsek után is rám fognak tapadni. Ilyen ez a popszakma 

*Erre a kijelentésére pedig elégedetten böfög*.

Mi érdekel még a kviddics mellett? Van valami hobbid?

Hobbi? Jaaaa... Hát, tök szeretek kavicsokat gyűjteni. Nem az értékes vackokat, hanem amit az út mentén talá' az ember. Ja, nemtom mié', de jó régóta csinálom. Csak aztán anyám mindig kidobja, ha hazamegyek. Vagy megeszem, ha éhes vagyok. Szal nem maradnak meg. 

Milyen terveid vannak erre a tanévre? 

Hááááááááát... *megvakarja a fejét elbizonytalanodva* El kéne végezni.

Vannak már barátaid? Esetleg egy lány, aki felkeltette a figyelmedet? 

Ja, hát jóba' lettem pár emberrel, de tudod, hogy van ez. Nem engedheted túl közel magadhoz őket, mer' a végén többet akarnak. Lányok... a lányok mindig jönnek, meg mennek, de á'talában én dobom ki őket. Há' hogy nézne az má' ki, hogy én itt összejövök az egyikkel, a többinek meg összetörne a szíve. Sok mindent mondanak rólam, de szívtipró az nem vagyok. Má'mint nem akarom őket bántani direktbe.

Ha valaki szívesen megismerne, mi az, amit már most jó, ha tud rólad?

(Szellentés szaga tölti be a teret, Attis ártatlanul folytatja a válaszadást, még szerencse, hogy nem írónak, hanem orvosnak tanulok - a szerk.)

*Kitárja a kezét, nem kellett volna neki ilyet tennie...* 

Hát jöjjön. De most megmondom előre, hogy ne lásson bele többet, én még várok az igazira. Egyszer nekem véla nőm lesz, azt majd figyeljétek meg.

Miért pont véla? 

Jaj ember, nemár! Láttál te már vélát, nem? Tök szépek. Meg okosak is. Bírom az okos meg szép nőket.

Ez mondjuk teljesen jogos. Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, további kellemes ittlétet kívánok neked.

Ja, ja, köszi neked is. A rajongóimnak is szép napot, oszt majd nézzetek meg meccsen, ha máshol nem.

Szfinx egy főnix lelke mélyén

- Nathaniel Ash Everett -

Egy átlagos szőke srác, visszafogott, udvarias és illemtudó. Az anyukája hihetetlenül büszke lenne rá, ha most láthatná, az apukája két szülőnyi lelkesedéssel fordul felé. Úgy néz ki, az élet minden területén sikerült révbe érnie. Ismerjétek meg az Eridon szunnyadó főnixét, Nathaniel Ash Everettet!

Én mindig úgy ismertem Ash Everettet, mint az egyik legszorgalmasabban tanuló főnixet. Mindig tudja a választ, nem könnyű fogást találni rajta. Mi történt a vizsgák során? 

Ami azt illeti, fogalmam sincs. Valahogy elúszott az egész. Talán a nyomás volt túl nagy, jobban rágörcsölhettem a kelleténél arra, hogy "én most vizsgázom". Nem ez az első eset, de magyar nyelvű vizsgáim még sosem voltak és talán részben ezért is történhetett. Már mindegy, a lényeg, hogy legközelebb átmegyek.

Ha jól tudom, elrabolták a szívedet. A lányka eggyel alattad járt, nem lehet, hogy a közös órák reményében történt a bukás? 

Lehetséges, hogy a tudatalattim szerette volna, ha együtt ballagunk el. Ez alapvetően nagyon romantikus elgondolás és nekem eddig eszembe sem jutott. Nos, köszönöm, Will, ezt a gyors és határozott ráébresztést! Legközelebb már ráfoghatom erre is. *Csaló mosollyal felnevet, eddig észre se vettem, milyen kölyökképű.*

Oh, hát bízd csak ide! Ha veszekednétek, ezt mindenképpen említsd meg neki. A Bagolykő bár nemzetközi, mégis talán családiasabbnak mondható a Roxfortnál. Mennyire éles a váltás hét év után? 

Időbe tellett megszoknom, hogy a legtöbb ember ismeri egymást. Ez egy részről jó, mert nagyobb az összetartás, mint a Roxfortban, viszont sokkal több a pletyka is, szóval... Nem tudom eldönteni, hogy nagyon szeretem a légkört, vagy szívem szerint már holnap pakolnék. Majd eldől idővel. Remélhetőleg az előbbi lesz a helyes válasz.

Miért éppen ezt a szakot választottad?

Mindig is érdekelt voltam a történelemben, legyen az mugli vagy mágus. Nagyon szívesen foglalkoznék ezzel, semmi ördöngösség nincs benne, vagy rejtett utalás. Becs szó! 

Nem tudom, hogy bízhatok-e benned. *Sóhajtok egy hatalmasat, de persze nem gondolom komolyan, ez érezhető is.* Köztudott, hogy tanárcsalád sarja vagy, apukád az Előkészítő igazgatója, anyukád szintén tanár volt. A szüleid milyen elvárásokat támasztottak feléd a tanulást illetően?

Mindig is elvárták, hogy jó jegyeket hozzak haza, de nem azért, mert ők tanárok, hanem mert szerettek volna egy biztos jövőt teremteni a számomra. Azt hiszem, hogy ezt sikerült is és ezért hálás vagyok. Még ha néha tényleg szívesebben játszottam volna tanulás helyett. Inkább rajtam állt, mint rajtuk.

Ért valaha valamilyen hátrányos megkülönböztetés a tanárok vagy a diáktársak által a tanárgyerekséged miatt?

Természetesen. Kit nem? Mindig akadnak olyanok, akik kipécéznek másokat és aztán le sem szállnak róla, történjen bármi. Ez ilyen, nem kell rajta izgulni vagy aggódni. Ha nem foglalkozol velük, elunják.

Ha bármit megtehetnél, itt és most, mi lenne az? 

Valószínűleg betömnék az arcomba egy egész csomagnyi tengerisós karamellát. Az összeset. De mivel nincs nálam, egyelőre ezt most halasztanom kell. Mondjuk egy-két órát.

Kik azok, akikre bárhol, bármikor számíthatsz?

Apukám és Franci, természetesen. Oh, és nem felejthetem ki a sorból Ervint sem, az nem lenne fair.

Nem is olyan rég, hallottam egy pletykát, melyben azt ecsetelték, apukád és Révay Valentin örökbe fogadáson gondolkoznak, nem is olyan sokkal később pedig megjelent az iskolában az első "új generációs" Révay. Mesélnél erről egy kicsit részletesebben?
Mármint miről? Hogy miért fogadtak örökbe gyereket? Mind a ketten nagyon családcentrikusak és képesek jó ügy érdekében elkötelezni magukat. Mivel Franci és én nem vagyunk már gyerekek, szerintem ráébredtek, hogy hoppá! Amúgy is több, mint negyed évszázada barátok, nincs benne semmi ciki, hogy van egy közös gyerekük. Egy harmadik.

Azt hiszem, elkezdtem más szemmel nézni rájuk. Na de nézzük is az utolsó kérdést, ígérem, utána elengedlek. Ha mondjuk öt év múlva találkoznánk az utcán, mit szeretnél elmondani, merre tart az életed?
Azt szeretném mondani, hogy boldog vagyok a családommal és nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz másnap az ebéd, vagy hogy lesz-e fedél a fejünk fölött. Ennyi. Nincsenek nagyra törő terveim. Az a tipikus srác vagyok, aki vidéken beéri azzal, hogy ott a családja. 

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál nekem, és kívánom, hogy öt év múlva pont így találkozzunk. Mielőtt elengednélek, még át kell adnom neked valamit. *A táskámból előkapok két zacskós tengerisós karamellát, és felé nyújtom.* Úgy tűnik, jól ismernek a barátaid.

Innentől a beszélgetésünk átcsapott egy személyesebb irányba, és mivel az már pletykának minősülne, amit most nem én szerkesztek, sajnos be kell érnetek ennyivel. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, találkozunk legközelebb!  ;)