Mint azt mindannyian tudjátok, megérkezett a tanoda első tanulmányi osztályos alkalmazottja, Dr. Köröndi Hajnalka személyében. Sokatok számára ismerős lehet a neve, hiszen már évek óta az iskola padját koptatja, azonban a VAV végeztével ahelyett, hogy mestertanonc szakra jelentkezett volna, úgy döntött, más irányba fordítja az életét - és ezzel a Bagolykő életét is. Éppen ezért arra gondoltam, elkapom egy gyors interjúra és faggatózom picit. Lássunk is hozzá!
Milyen érzés ex-diákként visszatérni ide és a tanárokkal, az iskola vezetésével együtt dolgozni?
Nagyon szupi! Mármint... remek, igen, remek érzés. Sokkal jobban érzem magam így, mint diákként. Nincsenek számonkérések, a kollégák fantasztikusak, a kastélyt pedig mindig is szerettem. Bár főleg az irodámat szeretem benne, sokkal kevésbé lehangoló, mint a többi része.
Hogyan hatott ez a változás a kapcsolataidra?
A diákokkal való kapcsolatom, nos, javarészt romlott, de sajnos gyakran összekeverik az irodámat a pszichológusi rendelővel. Viszont, hála az új állásomnak, igazán gyümölcsöző kapcsolatokra tehettem szert. Főleg a felnőttek körében, úgyhogy ennek is nagyon örülök.
Már szárnyra is kapott egy-két pletyka ezekről a gyümölcsöző kapcsolatokról... Hírbe hoztak a Levita házvezetőjével, Bárciánnal és Mitzinger Bencével is. Mennyi igaz ebből?
Annyi, hogy nagyon élvezem velük a közös munkát és remekül tudunk együtt dolgozni. Ezen felül minden más csupán a kastélylakók fantáziájának műve. Igyekszem a munkakapcsolataimat a személyesek elé helyezni.
Óóó, értem. *igazi reakcióját a jegyzeteinek tartogatja* Viszont, hogy más vizekre evezzek, mesélnél arról, miért pont szívsebészet?
A nagynéném, Dr. prof. habil. Köröndi Árpádné DSc. kitüntetett szívsebész, egyetemi kutatótanár, és nagyon közel állt hozzám mindig is. Szerettem volna az ő nyomdokaiba lépni, de hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való, valószínűleg sosem fogok praktizálni. No, meg a szívügyek mindig is a kedvenceim voltak! *kacsint*
*elmosolyodik, majd megrázza a fejét* Árpival együtt doktoráltál? Sokat segítettetek egymásnak?
Árpád elméleti fizikus, nem túl sok közünk volt egymáshoz, és most sincs igazán. És ha rajtam múlik, nem is nagyon lesz.
Nocsak, nem kedvelitek egymást?
Kifejezetten eltérő személyiségek vagyunk, úgyhogy vannak köztünk súrlódások mindig. Bár szerintem ez normális, ha két ember túl sokat van érintkezésre kényszerítve, akkor nagyon könnyű egymást megutálni, nem?
Nem feltétlenül ezt várná az ember egy okleveles Pozitív Gondolkozótól. *elmosolyodik* Ilyesmit hol lehet megszerezni?
Ó, Merlinre, az a kurzus a legjobb dolog volt, ami valaha velem történt! Azóta totál megváltozott a felfogásom az egész világgal kapcsolatban, meg a hozzáállásom, meg minden. Budapesten végeztem el, egy jelképes összegért, a Nyugati aluljárójában a kezembe nyomtak egy szórólapot. Azóta is áldom azt a napot, hogy olyan szerencsém volt, és mai napig szoros a kapcsolatom az oktatóval, meg egy-két csoporttaggal is.
Nem gondoltál arra, hogy esetleg te tarts hasonló képzést a Bagolykő falai között?
Ó, dehogynem, remek dolgok vannak már tervben, egyelőre még azonban el kell intéznem a hivatalos ügyeket velük kapcsolatban. Szívesen tartanék foglalkozásokat Pozitív gondolkozással kapcsolatban, illetve hölgyek részére testformáló tornákat. Továbbá az iskolai táplálkozás megreformálásán is dolgozom éppen, ugyanis a jelenlegi állapot - én mondom, de mennyire de - borzalmas!
Ez nem a TO-s feladata lenne, nem? Vagy ezek szerint te több vagy itt, mint TO-s?
Én nem egyszerű tanulmányi osztályos irodakukacnak érzem magam. Öt évig jártam ide, és szívügyemnek - haha, értitek! - érzem a kastélyban lakók jólétét és a lehető legtöbb dologban szeretnék segíteni a diákoknak. Hogy megtalálják önmagukat, a pozitív oldalát az életnek, a bennük rejlő szépséget, vagy éppen egy forradalmibb étrendet, amit meghálál majd a szervezetük.
Ez igazán lelkesítő, azt hiszem az összes kastélylakó nevében kijelenthetem, hogy örömmel látunk ilyen elszánt embereket. Még egy utolsó kérdés, aztán el is engedlek. Mesélj magadról egy picit, mire számíthatnak azok, akik betévednek hozzád?
Ó, jó is, hogy felhoztad! Szeretnék minden diákot megkérni, hogy húzzanak sorszámot, mert nem csak dísznek van kirakva az ajtó elé, nagyon megkönnyítené a munkám. Továbbá, tudom, hogy én vagyok a kapcsolattartótok a vezetőséggel, de kérlek benneteket, csak azzal forduljatok hozzám, ami az én hatásköröm! És akkor természetesen készségesen segítek majd. *küld egy puszit a diákoknak*
Oh, nos, akkor köszönöm az interjút. További jó munkát kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése