Nevetségesnek tűnhet a kijelentés, hogy a mugliknak is megvannak a maga varázslataik, de nem is hinnénk, mennyi különleges dolgot találtak fel azok az emberek, akikről azt mondjuk, hogy varázstalanok. Aki varázsló családba születve a mugli világtól elzárva nevelkedik, annak különösen egyedi és érdekes élmény lehet belecsöppenni ebbe a mindennapinak egyáltalán nem mondható világba, amiről látatlanban könnyű csupán azt hinni, hogy szürke és unalmas. Ez hatalmas tévedés és hadd bizonyítsam be az állításom igazát.
A muglik az általuk létrehozott varázslatot technológiának nevezik, varázslóik pedig a feltalálók, kutatók, tudósok. Laboratóriumokban, műhelyekben és kutatóintézetekben dolgozzák ki átgondolt és alapos találmányaikat, amik aztán eljutnak a világ minden sarkába, hogy bárki csodájukra járhasson és élvezhesse a használatukat. Nem pálcával és bűbájokkal dolgoznak, hanem csavarhúzóval és kalapáccsal, meg ezerféle más szerszámmal és géppel, valamint számomra megnevezhetetlen, bonyolult herkentyűvel és kütyüvel, amiről a bogolyfalvi kütyükereskedés szakemberei talán többet tudnak mondani az érdeklődőknek.
Sok formája is van ugyanakkor ezeknek a találmányoknak. Ezek közül ma olyanokat említenék meg, amelyeket információközlésre használnak a muglik és talán még mi is. A rádiót például, azt hiszem, már a varázslók is kellőképpen széles körben ismerik és használják. Ez a szerkezet drótokon és kábeleken keresztül eljuttatja a hangot egyik helyről a másikra. Ennél azonban jóval érdekesebb a televízió, de hallottam már trubadúrdoboznak is nevezni. A televízió egy képernyővel rendelkező doboz, ami tele van rengeteg kis apró áramkörrel és egyéb csodával. Sajnos mágiával telített közegben ezek az elektromos szerkezetek nem működnek. Ennek a miértjére is biztos tudják a választ a kütyüszakértők, az azonban biztos, hogy néhány megfelelő rúnával elősegíthető, hogy mégis használhatóvá váljanak.
A televízióval, egyáltalán a képek rögzítésének technikájával egyébként a 19. század második felében kezdtek foglalkozni. Az első feltaláló, akinek sikerült képet rögzíteni, egy bizonyos Paul Nipkow volt, aki 1884-re fejlesztette ki a később róla elnevezett, pásztázótárcsának hívott szerkentyűt. Az első televíziós adásra azonban csak további hosszas kutatás és kísérletezés után került sor 1926-ban Angliában, London és Glasgow között egy skót úriember, John Logie Baird jóvoltából. 1929-ben, szintén Angliában indult el az első rendszeres kísérleti műsor, a BBC műsora. A BBC egyébként azóta is sugároz és ma az egyik legismertebb műsorszolgáltató nem csak angol földön, de tulajdonképpen világszerte hallottak már róla. 1929-ben azonban gyerekcipőben járt még a kutatás. Ekkoriban csak fehér-feketében lehetett nézni a mozgóképeket és noha még ebben az évben nekikezdett egy Bell nevű feltaláló laboratóriumában a színes televízióval való kísérletezésnek, az csak 1940-re készült el. A muglik technológiája azonban azóta is folyamatosan fejlődik és ma már színesben nézik a mozgóképeiket, papírvékony készülékeken és olyan minőségben, hogy az már megtévesztően emlékeztet a valóságra. Igaz, hogy az újságaikban nem tudják megörökíteni a mozgást folyamatában, de ezzel eléggé közel járnak a mi fénykép-technológiánkhoz azért. Bizonyára ebben mindenki egyetért velem.
Az első sorozatban gyártott tévékészülék (1946-1947)
A muglik másik hasonlóan érdekes találmánya szintén egy doboz képernyővel, csak azt számítógépnek nevezik. Számolni is számol, de nem ez a fő érdekessége, hanem az, hogy mennyi mindenre képes. Például az már képes mozgó képeket is megörökíteni, mert a mugliknak is megvannak a maguk mozgóképei, amiket gifnek neveznek. Ez csak egy betűszó egyébként, ami egymás után sorjázó képeket jelent, de a lényeg, hogy feltalálták a sajátjukat. Hát nem észbontó? És mi is a számítógép tulajdonképpen? Ez is egy olyan készülék, amit a 19. század második felében kezdtek el kitalálni és összerakni. Hasonlít a televízióhoz, abban viszont különbözik is, hogy nem csupán arra jó, hogy információt közvetítsen. Különféle célokra használható, főként egy másik mugli találmánynak, az internetnek köszönhetően.
Colossus, a kódfeltörésre készült számítógépsorozat (1943-1945)
Az internet meglehetősen új innováció, a 20. század második felében pattant ki néhány mugli tudós agyából az elképzelés, hogy valahogy összekösse a számítógépeket. Ezt eredetileg mindenféle kábelekkel oldották meg, manapság azonban már anélkül is megy, csak úgy, a levegőn keresztül. Ez a hálózat eredetileg katonai célokra készült, azonban nagyon hamar általánosan elterjedté vált és ma már szinte mindenhol megtalálható. Használhatjuk információkeresésre, de akár vásárlásra, televízió helyett mozgóképek bámulására, vagy akár arra is, hogy távol élő ismerőseinkkel tartsuk a kapcsolatot. A bagolypostája határozottan gyorsabb a mienknél, még csak nem is fárad el, sőt, gondozni sem kell, ráadásul olyan programok is vannak, amiknek a használatával úgy beszélgethetünk a másikkal, mintha csak egy asztalnál ülnénk. Elképesztő, miket nem képes kitalálni az emberi elme.
Cray 2, a világ leggyorsabb számítógépe az 1980-as évek közepén
Az első számítógépek egyébként akkorák voltak, hogy egy egész szobát elfoglaltak, de ma már egyre kisebbek és kisebbek, lassan zsebre tehetőek és olyan hatalommal bírnak, hogy szinte felérnek egy varázspálcával. Ez a fejlődés pedig korántsem ért még véget. A mugli technológia napról napra alakul, csiszolódik, valami újat mutat fel. Továbbá ez a rengeteg bonyolult szerkezetű és felépítésű kütyü arról is tanúskodik, hogy a muglik okosak és kreatívak, valamint képesek valami olyat létrehozni, ami elképesztő. Talán még azt is megkockáztatnám, hogy nem is varázstalanok, mint ahogy állítjuk, csupán másként varázslatosak, mint mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése