1. Először is engedje meg nekem, hogy az Edictum olvasóinak nevében köszöntsem önt iskolánk falai között. Szeretnék feltenni önnek néhány kérdést, hogy jobban megismerhessük új kviddicsvezetőnket. Alkalmas önnek az időpont most?
Helo pajtás, hogyne! *lepakolja a vállán lévő sporttáskát*
2. Ön sikeres kviddicsjátékosként írta be magát a magyar kviddicsvilágba, a csúcson volt, miért váltott?
Áh, csapjunk a lecsóba, igaz! *mosoly* Nos, a legutolsó meccsemen ért egy nagyon szerencsétlen gurkó-találat. Itt, a jobb halántékomnál csapódott be. *arcának azon részéhez ér, ahol volt a sebesülés* Se az agyam, se a fülem nem károsodott szerencsére, illetve dehogynem, csak helyre tudták hozni. A szememből viszont .. a perifériás látásomból vesztettem néhány fokot.
Nem feltűnő, nem látok rosszabbul vagy homályosabban, csak egy bizonyos fok után nem látok a perifériás tartományban. Ezzel a balesettel viszont nem lehetek többé profi válogatott. Jah, hajtó voltam. *szép elmesélés*
3. Részvétem a balesetért, de akkor ön piszok nagy mázlista, ha szabad így fogalmaznom. Nem hiányzik az aktív sport? Egy játékvezető fele annyit sem mozog, mint egy kviddicsjátékos. Pótolja valamivel a kiesést, vagy inkább élvezi a pihenést?
Ugyan, kérlek *nagy vigyor* azért erőt próbáló sport ez a kviddics. És még viszonylag kis sérüléssel megúsztam az egészet. 5 év múlva a térdem, a vállam, az ízületeim, a porcaim mentek volna tönkre, reumás lehettem volna meg hasonló nyalánkságok. A szemem - nevezzük úgy - bénasága az életben egyáltalán nem zavar. *oké, eleget beszélt már a témáról*
Nos! *kinyújtózik* Fantasztikus itt a levegő. Élvezet ezekkel a fiatalokkal játszani. Jó a koszt. Kényelmes az ágy. Rengeteg a saját terem, ezernyi a lehetőség, és van érdeklődés ezen sport iránt, úgyhogy abszolút jó helyre sodort a szél. Sőt, van itt még valaki, aki miatt meg különösen megérte. *elgondolkodó mosoly*
Szép a táj, nyugalom van, friss a levegő. És jelentkezés útján lettem az idei játékvezető.
5. Az itt töltött néhány hét után mik az első tapasztalatai? Mik azok, melyeket elődei jól csináltak, és mit változtatna?
Alapvetően egy játékvezetőre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, ugyanazon szempontok alapján figyelünk a játékosokra. Persze, személyes eltérések léteznek és vannak, itt is. Az elődeimet nem tudom nagyon jellemezni, és nem is óhajtom. Nem az én hatásköröm. Ellenben, ha már a játékosokra terelődik a szó, akkor igen, határozott véleményem szerint nem egy olyan sportolónk van, akinek nem kéne elkallódnia.
6. Mi a csapatok erőssége ön szerint?
Mindnek más és más. Egy csapatot nem láttam még a pályán, a Levitát, a többiekhez már volt szerencsém. A Rellon mentalitása brutális, ami egyfelől ijesztő, másfelől viszont becsülendő - nem félnek a balesettől, a szándékos összeütközéstől. Ők életüket és vérüket adják a győzelemért. Az Eridon csapatmunkája lenyűgöző! A csapattársak figyelnek egymásra, ismerik egymás mozdulatait, fél pillantásokból megértik egymást. Abszolút megértem, hogy a tavalyi kupát ők vihették el. A Navine pedig kellemes meglepetést okozott a pályán. Hallottam, hogy az előző idényben sajnos a létszámuk nem tette lehetővé, hogy ringbe szállhassanak, ellenben úgy mozogtak most az Eridon ellen, mint egy bravúros csapat. Azok is! Igaz, hogy sok újonc van náluk, de lelkesek, kitartóak. A végsőkig képesek elmenni. Kíváncsian várom, hogy legyen valamilyen véleményem a Levitáról is. *hosszú kifejtés lvl Dániel*
7. Mindenképpen megteszem majd, úgyhogy fel is írhat a naptárába.
*vigyorodik el szélesen* Hosszú távra tervez, vagy maga mellé vesz egy-két bagolyköves mestertanoncot, akiket kitanít?
Ejha, nagyon jó kérdés. Ami azt illeti, láttam már nem egy ígéretes játékost, lehet, majd felajánlom személyes segítségemet nekik. *mosoly, kicsit elréved a tekintete a következő kérdésig*
8. Mi az, amiben fejlődniük kell?
Csapatok, egyének előnyei és hátrányai. Ezt a kérdést tedd fel az idény végén újra, addigra lesz már majd egy komplex képem róluk.
9. Mit vár az évtől?
Jó kajákat. Eddig bevált.
Nem nagyon hiszem, hogy ilyesmi előfordulna. Már hogy bárki az én szerelmemre állna sorban, de ha így lenne a dolog, akkor szomorúan, de el kell keserítenem őket - ugyanis, aki miatt különösen megérte, bizony, egy hölgy. *Témánál vagyunk. Büszkén kihúzza magát, elvigyorodik.* Mácsai Zója volna az, aki - történetesen - az iskola pszichológusa és két szép gyermek édesanyja. *jó, mindjárt elcsöppen a mosolyától a falon bámészkodó portré*
11. Ön egy nagyon bátor ember, nem fél attól, hogy egy nagyon bonyolult kapcsolatba vágott bele rögtön?
Nem lennék Kőrösi, ha nem a legnehezebb dolgokba vágnám a fejszémet. Abban sem vagyok biztos, hogy sikerrel járok és itt telepszem le, hisz a gyerekeknek van már édesapjuk, akit teljes szívükből szeretnek, vele pedig nincs jogom, és nem is akarom felvenni a harcot. Unokahúgom, Ráhel, hasonló helyzetben van a kislányával - bár az ő édesapja link alak. Dwaynet korántsem tartom annak.
12. Nem is biztos, hogy tanácsos lenne mást mondania. Nem is zavarom, köszönöm szépen, hogy időt szakított rám. Kívánom, hogy a munkájához, kapcsolatához legyen elég kitartása és türelme.
Jaja, mernék mást mondani.. de ez az igazság *nevet* köszönöm az interjút, bármikor szívesen látom, fiam *kezet fog vele* és köszönöm a biztatását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése