2015. június 15., hétfő

Júniusi diákbörze

Védősisakot fel!
A színpadon: Boglár Gréta 


1. Svájcban nevelkedtél, hogy kerültél mégis Magyarországra?
Elvégeztem az ottani iskolámat, és mindenképpen valami változatosságra vágytam. Svájcban nagyon szigorúan veszik a lógást, a szüneteket, a hazamenős szüneteket, ott nem olyan lazák, mint itt. Van évi három alkalom, mikor láthatod a családod, egyéb esetben csak baglyot küldhetsz haza. Meg aztán, ott abból van balhé, ha nem jár pontosan valamelyik köztéri óra, és nem történik soha semmi izgalmas.

2. Szóval itt minden izgalmasabb. Mi volt az eddigi legizgalmasabb esemény itt?
Hát minden! Itt az embereknek nincs idejük az órájuk miatt morgolódni, órákat késnek a vonatok, rosszul vannak összeszervezve a dolgok, meg még csomó minden, szóval itt legalább zajlik az élet, és nem minden olyan tökéletes.

3. Hogy érzed magad az eridonos közegben?
Óóóóóó, hát mindenki tündérien aranyos! Bár, nekem fura ez a személyiségjegyes elkülönítés, nem is értem, mi szükség van rá. Ahonnan jöttem, ott beszélt nyelv szerint csoportosították az embereket, így meg sok kiskakas van egy helyen, szerintem. De azért tényleg nagyon segítőkész mindenki, és csak páran néznek rám furán mikor a kandallóban akarok zuhanyozni.

4. Miért pont a kandallóban? Szerintem a szökőkútban izgalmasabb. Nem gondoltál még rá? Habosító varázslattal mondjuk. Csinálnunk kéne egy habpartit! 
Ááá, a szökőkút túl mainstream. A kandallóban pedig ooolyan jó érzés, ahogy a hamu a lábujjaid közét simogatja. ^^ Mint amikor hűvös tengerparti, finom homokban sétálsz.

5. Oké, azt hiszem ezzel a témával kapcsolatban te nyertél. Ella is és te is rendkívüli személyiséggel rendelkeztek. Nem mentetek még egymás idegeire?
Rendkívüli személyiség? *értetlenül pislog* Nem hiszem, hogy bárkinél is különbek lennénk. Ha meg megharagszunk valamiért egymásra, akkor is elvicceljük a dolgot, és fél perc múlva már sírunk a nevetéstől, szóval nem igazán fordult még elő.

6. Félvér vagy egy ősi máguscsaáddal a hátad mögött. Érzékelhető nézeteltérésektől volt hangos a gyerekkorod?
Jaj, dehogyis! Szuper gyerekkorom volt. Van egy bátyám, akit imádok, a szüleim pedig nagyon jófejek. Annyi, hogy a nagyszülőket nagyon nem látogattuk meg Magyarországon, mivel apukám nem varázsló, nem igazán állnak szóba velünk, nem is támogattak minket soha semmiben, de nem volt rá szükség. Apukám arra tanított, hogy ne akarjam mindenáron az életem részévé tenni azokat, akik nem akarnak benne lenni.

7. Mi a legfurcsább szokásod, amire rácsodálkoznak az emberek?
Nekem nincs is fura szokásom... de talán a saját kezemmel készített holmik azok, amiket nem szoktak értékelni. :(


8. Nem szokták értékelni a saját kézzel készített dolgaidat? Merlinre, keress meg engem, imádom a kézzel készített holmikat. Komolyan! 
Tééééééééényleg?? Na, most, hogy mondod, épp van nálam egy tál, amit én csináltam... *előkapja a mesterművet, második képet tessék nézni, az sikerült* Tessék, neked adom! ^^

9. Óóó, hát ez, érdekes. Köszönöm, mindenképpen használni fogom. Szóval, ha kitörne egy durva háború a varázsvilágban és öt emberből kéne összeállítanod a túlélőcsapatod - lehet bagolyköves és faluban lakó is - kik lennének azok? Miért éppen ők?
KITÖRT EGY DURVA HÁBORÚ???!

10. Neeeem, nem tört ki, ne parázz, de ha megtörténne, kik lennének azok?
Hú, ne ijesztgess. Hát, szerintem épp azt az öt embert, aki ott van körülöttem és nem harapta meg őket semmilyen zombi vagy vérfarkas, nyilván. Nem lenne időm még válogatni is.

11. Látod, ez egy nagyon jó meglátás. Felesleges is ilyenkor nekiállni még taktikázni is. Viszont van valami, amit nem tudok megérteni. Hogy nem lehet szeretni a kviddicset? 
Sose értettem, miért szeretik a dolgokat, amik meg akarnak ölni? o.o Ott az a vasból készült izé, ami annyi sérülést okoz, meg miért jó dobálni azt a piros hogyishívjákot? Az a másik izé pedig még csak nem is igazi aranyból készül. Nemhogy értelmes dolgokra fordítanák az energiájukat, bűvészkedni például egyik se tud.

12. Hát így valóban elég ijesztően hangzik a kviddics, pedig szuper. Ami pedig a bűvészkedést illeti... *végigsimít a lány haján, és felé nyújt egy piros tulipánt* Van, aki azért tud. 
Biztos... azért majd még megtanulom ám a szabályokat, legközelebb pedig jobb leszek kommentátorként. Óóóóóó *felcsillan a szeme* tulipááááááááááááán!

13. Ajándék az interjúért... és a tálért, köszönöm, hogy válaszoltál nekem. 

Nincsenek megjegyzések: