A kastély lakói közül talán a tanárok azok, akikről a legkevesebb dolgot lehet tudni. Titkok, tervek, csupa-csupa felnőttes dolog, amiktől az embereknek megfájdulhat a feje. Elvégre senki nem szeretne gyorsan megöregedni és a kapott képeken is meglátszik az, hogy bizonyos felnőttek csak most gondolkoztak el azon: ők bizony felnőttek.
A kastély legtöbb lakója már ismeri az egyben elemi mágus és animágus tanárt, Merkovszky Ádámot, aki nem is olyan régen vette feleségül Artemisia Rubya professzorasszonyt. Talán a tanár úr a házasságkötés után döbbent rá igazából, hogy van egy gyönyörű felesége, nemsokára pedig apa lesz. Ekkor érthette csak meg, hogy a gyerekkora elszállt és már csupán a saját gyermekeit láthatja felnőni. Hacsak fel nem talál egy időgépet.
Mindenki máshogy reagál a hírekre, és ez talán attól is függ, hogy a tény jó vagy rossz. Van, aki sírni kezd, van aki vázát csapkod a falhoz és van, aki a saját tükrén vezeti le a feszültségét. Szikszai Attiláról senki, legalább is én nem gondoltam volna, hogy ennyire kiborult, mikor megtudta, ő sem fiatalodik már. Attu bácsi kirohanását egy szemfüles - és véletlenül arra járó - fotós lencsevégre kapta, neki ezúton is köszönjük ezt a képet. A tanár úrnak pedig ajánlom a kamillás teát, nyugtató hatású!
A Levita nagyon kedves és örök gyermek házvezetője is egyszer felnő majd és benne is tudatosul, hogy az idő egyre gyorsabban telik és bizony nem hátrafelé, sokkal inkább az ellenkező irányba halad. Doléance egész jól fogadta a hírt, örömében tapsolni kezdett a házgyűlés közepén. Úgy tűnt, nem zavarta különösképpen az, hogy éppen figyelnie és helyeselnie kellett volna, egy pár percig eltapsolgatott ott, a végére pedig már a többiek is bekapcsolódtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése