A végső meccsekről

Németország - Írország

(június 23. - mérkőzés időtartama: 6 óra 22 perc)

310 - 290 - a cikesz az írek csapatáé ~ Daisy Blue Berry közvetítésében

Bronzmeccs

A hónap utolsó mérkőzéseként aposztrofálhatjuk azt a bizonyos helyosztó meccset, aminek nem kisebb a tétje, mint az utolsó érem, a bronz. Már önmagában az is hatalmas elismerés, ha valaki ide eljut - viszont innen, az utolsó dobogós fokról bukni nem könnyen elviselhető. Az a két csapat, akinek esélye van ma megmutatni, hogy megérdemlik a dobogóra jutást, Németország és Írország.

Mindkettő remekül felkészült együttes, akik a tornán megismert legerősebb kezdőikkel lépnek pályára. Az írek fogójukkal, Blackburnnel és tapasztalt hajtóhármasukkal állnak fel a terelő Wings testvérpár mellett; valamint meglepetésre McMillan fog posztolni a karikák előtt. A fehér együttesben kisétáló németeknél ismét bevethető Müller, a kabalafogójuk - hiszen mióta válogatott és kezdő, a csapat mindössze három tétmeccset bukott el fogópárharcnak vagy cikesznek hála. Ezen kívül Neuer óvja a góloktól a csapatot; a terelők a csere nélkül operáló párosuk, Armer és Sven lesz; a hajtóknál pedig Weber felépült, így Stolz és Sieger mellett őt köszönthetjük. Azonban ez a meccs nem csak a pályán nagy csata: a két csapat seprűgyártói is képviseltetik magukat, csak éppen a lelátókon. A lengyel gárda még a saját hazájuk kapitányát is magukkal hozta a mérkőzésre; legalábbis úgy hírlik, hogy ezért ül itt Bojarski. Igazából nem, de nekem a mérkőzésről kell ugye most beszélnem...

A kezdő sípszót követően nagy volt a tülekedés és bármelyik oldal próbálkozott eljutni a rádobásig, az ellenfél könnyűszerrel hárította azt. A németek kapcsoltak talán jobban rá, és a bosszússágukat a folyamatos szabaddobás reklamálása helyett taktikába fullasztották. Ez az előny eredményezte, hogy Sieger egymás után szerzett 4 gólt,mellyel vezetéshez jutottak. Ugyan a játék nem ment gyorsan és zökkenőmentesen, az hamar kiderült, hogy az ír mezőnyjáték igen meddőnek ígérkezik, hiszen a századik német pontnál nekik még csak negyven volt.

A mérkőzésből jó négy óra ment el, mikor a meccs folyamán ötödik alkalommal próbálkoztak egy dupla dinamittal a zöldben tündöklő terelők, és nem is hiába! A gurkó egyenest rohant a védtelenül száguldó német hajtó oldalába, aki ápolásra is szorult, így a germánok megfogyatkoztak. A tempót igyekezték lassítani, ám ennek ellenére is feljöttek az írek harminc pont közelségébe, és elérték a százhúsz pontot. De nem kellett félteni egyik felet se: a fogók ki-ki meccset vívtak, miközben a németek ismét magukra találtak, ahogy a kiesett hajtójuk visszatért a pályára. Előnyt kezdtek építeni, ami a kezdés óta eltelt öt és feledik órában már száztíz pontra nőtt.

Mondhatni balsorsnak, vagy inkább az életnek, de egy szerencsétlen akció után a németek fogója majdnem leesett a seprűjéről, és a tetejébe még eltalálta a bordáit egy gurkó is. Azonban meglepetésre a gyógyítói sátornál kiabálásba kezdett és az ellátás helyett elindult kifelé, a felszerelését a közönségnek dobálva. Utólag kiderült, hogy családi vészhelyzet nyomán nem volt hajlandó visszaállni - éppen szült a felesége.

Szerencse vagy sem, de hat óra és húsz perc után pontosan százötven pontos előnyben volt a német csapat. Igyekeztek mindezt tartani és lehetőleg növelni, de nem volt egyszerű - pláne akkor, mikor egy rádobásuk közben megszólalt a sípszó, és kénytelenek voltak az eredményjelzőre meredni, ugyanis a cikesz ott virított Blackburn kezében! Ám a bedobott góllal együtt a németek százhetven pontos előnyéből így is maradt húsz, így övék lett a bronzérem!

Brazília - Oroszország

(július 1. - mérkőzés időtartama: 9 óra 9 perc)

370 - 370 - a cikesz döntött, ami a braziloké lett

A jegyek már három héttel ezelőtt mind elfogytak; még a luxus páholy is színültig van, így azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy a lábam az előttem lévő párkányra feldobva figyelhetem a mérkőzést. 

Mindenkin látszik az idegesség - senki sem számított rá, hogy az idő ennyire szélsőséges lesz. Alig fél órával ezelőtt még verőfényes napsütésben ültünk itt, és máris lóg az eső lába. Rafinho is kissé elkámpicsorodva pillantott fel az égre, mielőtt a nyakláncát megcsókolva keresztet vetett volna. 

Az oroszok fehérben, míg a brazilok sárgában léptek a pályára. A két csapatkapitány kezet fogott egymással, majd felálltak a megbeszélt taktika szerint. Diaz az orosz Dementyev kezéből verte ki a kvaffot nagy merészen, és Floresnek passzolva megiramodtak az ellenfél karikái felé. Gorev és Dudko nem álltak a helyzet magaslatán: előbbi egy óvatlan mozdulattal társa koponyájába préselte annak orrát, és ezzel megfosztotta Dudkot 68 értékes játékperctől, míg a medikai stáb ismét játékképessé nem tette a terelőt. Talán ez adta a sok felszabadult teret és lehetőséget a braziloknak, akik minden lehetőséget megragadtak, hogy a karikákra dobjanak. Két terelőjük többnyire a még pályán lévő Gorevet próbálta meg kiütni - de az orosz nem hagyta magát, sőt, fél méteren sem múlott, hogy eltalálja Silvát. Az az egy óra emberhátrány hetven csodálatos pontot jelentett a sárga mezeseknek; Dudko visszatértével azonban harci szellem költözött az oroszokba, akik aztán még a saját térfelük elhagyását is megnehezítették az ellenfél számára. Alonso és Diaz ugyan sok helyzetet állított meg, de így sem voltak képesek sokáig feltartani a fehér mezeseket. És nocsak! A játék ismét meg kellett álljon két óra negyvenöt percnél, mert Dragunov az öklét emelgetve reklamált a bírónál, folyamatosan saját mezét rángatva és mutogatva az amúgy teljesen ártatlan Santosra. A fél csapat odagyűlt, amikor mindenki egyszerre próbálta meg fenyegetni és elmagyarázni a történetet a játékvezetőnek a saját szemszögéből. A közjáték azzal végződött, hogy Dmitrievich rávetette magát a magyarázkodó Alonsora, hogy  - egyes források szerint - az orosz szavaival élve, 'kiverje belőle a szart is'. Töredelmesen be kell vallanom, hogy itt legalább három percnyi történést csak elbeszélésekből ismerek, mert felugrottam a helyemről, és az erszényem meglobogtatva megindultam a fogadóirodás ügynök felé, azt hajtogatva, hogy 'Dmitrievichet ki fogják b....' (mondandóm többi részét cenzúráztuk). Ha minden igaz, eközben Alonso kis híján leesett a seprűjéről és Rafinho kapta őt el estében, ezen a ponton pedig a bíró sem tétlenkedett tovább: kiállította az éppen Florest rángató Igort, aki erre heves ellenkezésbe kezdett, és kis híján a bírónak is nekiment. Az ítélet öt perc dulakodás után született meg: 6 hónapos eltiltás. A meccs lassan visszarázódott az eredeti medrébe, miután az orosz hajtó háborogva elhagyta a pályát, és leérve a kispadon verte szét a seprűjét. Ugyan létszámfölényben voltak a brazilok, de a fehér csapat továbbra is egymás után szedte a gólokat. A kilencedik órában az állás 370-220; a brazil rajongók egyre elkeseredettebben figyelik, ahogy a két orosz hajtó ismét meglendül, hogy rádobjon. Ekkor tűnik fel a fogópáros, szorosan egymás sarkában manőverezve. Mindenki egyből a cikesz haladási útvonalát figyeli, amely eltűnik az öltöző egyik nyitva felejtett ajtaján.Bulgakov úgy dönt, hogy megkerüli, és a stadion kijáratánál vár a cikeszre, míg a vakmerő Silva a folyosón végigszáguldva üldözi az aranylabdát. A kivetítőn nem sokkal később csak annyit látni, hogy a háttérben egy idegbeteg menedzser kiront a zuhanyzóból és egy szál törölközőben éljenez. Az eredmény, ugyan a nézők szemétől távol, de eldőlt: 370-370 ponttal a két csapat fej-fej mellett állt, de mégis Brazília nyert, köszönhetően a fogójuk merészségének.